Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-09 / 92. szám

6 1994. július 9., szombat UJ KELET Hétköznapi élet, amerikai álom, Lakás, ház, lakákocsi Valamikor ez a dalban olyan sokszor kifejezett kívánság - egy otthon a mezőn, ahol a bölénycsordák legelnek, mindig süt a nap, és senkiben sincs rosszindulat - a leghó'bb vágyak egyike volt. Ma már inkább kevésbé vadregényes helyek után sóvárognak az amerikaiak. Lakóházak, szövetkezeti lakások, villák - és néha lakókocsik esetleg szálloda járja a mai világban. A statisztika szerint 242 millió amerikaira közel 100 millió lakóhely esik. Ennek kétharmada a lakó tulajdona, egyharmada bérelt. Lakást bérelnek a fiatalok, amikor elhagyják a szülői házat, a szerencsét próbáló vándorkedvűek, akik egyik városból a másikba menve néznek állás után, az új emigránsok és az átutazók, valamint mindazok, akik még vágynak az amerikai álom beteljesülésére, azaz arra, hogy ne bérlők, hanem tulajdonosok legyenek. A bútorozatlan lakásokban is berendezett konyha várja a bérlőt: hűtőszekrény, mosogatógép, villanytűzhely, sütő, sőt, ma már mikrohullámú sütő is. Mosó- és szárítógép, bevezetett kábeltelevízió, faltól falig szőnyeg. A házakban van uszoda, szauna, teniszpálya, játszótér, óvoda, közös táncterem, tomaklub, garázs, kaputele­fon és portás. Nincs az amerikai lakóházakban - hiába is keresnénk - házmester, lakóbizottság és gang, nincsen kapuzárás és liftkulcs. A fűtés lakásonként szabály­ozható, nincs szenespince, légópince, de mosókonyha és hátsó lépcső sem. A lakások hangszigeteltek - a falon átkopogni nemcsak nem illendő, hanem fölösleges is, mert a szomszéd úgysem hallja. Nekem egyébként mindig az volt a gyanúm, hogy az amerikaiak különös, és európai ember számára érthetetlen szenvedéllyel szeretnek költözködni. Ez a földrész tö­kélyre, művészétté fejlesztette a költözködést. A több tízezer költöztető vállalat min­dent elvállal: becsomagol, ha kell bútort raktároz, akár évekre is. Az ember meg­foghatja a fogkeféjét, kisétálhat az egyik lakásból és pár ezer mérfölddel odébb besétálhat a másikba, lerakja a fogkeféjét a fürdőszobában, és bízvást nyúlhat a törülköző után, amit a költöztetők már odakészítettek a keze ügyébe. Ilyen körülmé­nyek között nem csoda, ha egy átlag amerikai élete folyamán úgyszólván belakja ezt az országot. Néha az is előfordul, hogy valaki csak látszólag költözik az egyik óceán partjáról a másikra, valójában még a saját, eredeti hazáját sem hagyta el. Majdnem minden nagyvárosban vannak kis Olaszországok, kerületnyi Kínák, pár háznyi Vietnamok, lakótömbnyi Budapestek... Idegenek néha félreértik, és azt hiszik, vala­miféle gettórendszert látnak. Pedig az elkülönülés úgy kezdődik, hogy magyar ember csak magyar hentesben bízik, az olasz asszony olasz cipőt akar viselni, és a kínaiak csak a saját főztjüket eszik meg. Egymáshoz vonzódnak tehát az azonos anyanyel­vűek, és így alakult ki az az amerikai sajátosság, hogy minden városban ott van a fél világ. A lakások bérét a háziúr állapítja meg a kereslet és kínálat alapján, és a lakó választ­ja ki a pénztárcájának megfelelőt. Az emeléseket a legtöbb államban törvény szabá­lyozza, illetve korlátozza, tehát évente vagy kétévente csak bizonyos százalékkal lehet többet kérni a lakótól. És mivel mindig több a lakás, mint a lakó, a háztulaj­donosok kedvezményekkel csalogatják őket magukhoz: egy, két vagy három hónapi alacsonyabb bért, vagy ugyanannyi időre ingyenes lakást kínálnak. Fizetik a villanyt, vizet, kábeltelevíziót vagy világvételre alkalmas műholdantennákat szereltetnek föl. Igyekeznek több szolgáltatást nyújtani, mint a konkurencia. Ezért van az, hogy sok helyen még az óvoda is a házban működik - a gyerekes családokat akarják vele becsalogatni. Akikben pedig tovább él a vágy a vadregényes, félig-meddig nomád élet után, azok ma minden kényelemmel ellátott, fürdőszobás, konyhás lakókocsit vesznek, és egyik teljesen felszerelt kempingből a másik, minden luxussal teli kempingig menve járják az országot. Lehet, hogy ebben a modern vándorlásban már nincs sok romantika, de nincs sok kényelmetlenség vagy bosszúság sem. Miskey Endre New York ■ Én még kicsi kutya vagyok, miért ez a ronda rács? Bozsó Katalin felvétele Ön határozott egyéniség. Önmagát felül tudja bírálni, ezt mások előtt is vállalja, s mindehhez még némi humort is hasz­nál. Erős az akarata, nem simulé-kony. A konfliktushelyzeteket sem kerüli. Szereti a függetlenséget, önállóságra törekszik*Ez a tulajdonsága kialakulha­tott a külső környezetének, például a Robbantott a mosógép Mint kiderült, a mosógép okozott robbanást az Ohio ál­lambeli Kettering városkában. A figyelmetlen háziasz- szony úgy rakta meg mosógépét, hogy az munka közben viharos rázkódásba kezdett, majd megütött egy gázveze­téket a városka egyik lakótömbjének lakásában. A kiáramló gáz ezután felrobbant. A lakóházban négy személy súlyosan megsebesült. Mogyorós vagány „Korszerű” nevű csokoládékkal próbál magának na­gyobb piacot hasítani egy brit édességgyár. A 65 eszten­deje alapított cég abból indult ki, hogy immár felettébb idejét múltak azok a csokinevek, amelyek a szerelemmel kapcsolatosak, s amelyek 40-50 évvel ezelőtt remekül beváltak. Ma már egy iskolásfiú számára kellemetlen egy „Vegyél feleségül” szeletet vagy egy „Szivecském” kockát vásárolni. Az új nevek végett a cég a legille­tékesebbeket, az iskolásokat kereste fel, és közvéle­mény-kutatása alapján hamarosan megjelennek a boltok­ban a „Bifla”, a „Mitugrász”, a „Durcás” szeletek, de lesz „Ciki kocka”, „Lázadó rolád” és „Mogyorós va­gány” is. A neveket zömmel a gyerekek javasolták, ám a cég alaposan megszűrte a „repertoárt”. Nem tudván el­szakadni a hagyományos reklámtanoktól, nem engedé­lyezte, hogy „Dagi”, „Nagyfülű”, „Tutyimatyi” vagy „Négyszemű” nevű csokikat hozzon forgalomba. Darabonként árulni tilos... Tovább szorul a hurok az amerikai dohányosok nyakán. New York államban ugyanis azt tervezik, hogy törvény- ellenes aktusnak számít majd, ha valaki nem egész do­bozos cigarettát árul. Ezzel a New York-i törvényhozók azt akarják megakadályozni, hogy darabonként lehessen az állam területén cigarettát vásárolni. A cigaretta darab­ja egyébként 25 centbe kerül. családban vállalt szerepének a hatására is. Lendületes, igényli a társas kapcsola­tokat, könnyen be tud illeszkedni a közösségekbe, munkáját megbízhatóan végzi el. Általában nem utasítja vissza az élete során adódó kiskapukat. Mindenért képes lelkesedni, gyakran gondolkodás nélkül, nagy lendülettel belefog bizonyos dolgokba, de hamar elveszíti kedvét, bizonytalanná válik. Ilyenkor úgy érzi, hogy nem tudja a maximumot teljesíteni, és váltania kell. Szívesen beszél a múltjáról, szinte olyan érzést kelt másokban, mintha ezek az emlékek éltetnék Önt. Talán ezért is válnak a kezdeti lelkesedések gyorsan sivárrá, mert nem találja meg bennük az aktualitásukat. Ne keresse mindig a múlt, a régi események hangulatát. Nézzen körül a jelenben, és fedezze fel ezeknek is az értékeit! Dodó HHHM Polgármester a kertben * ­A csöndes, fülledt, júliusi es­tén Szentpéteri József nyit kaput, s a barátságos ház kertjében lévő fapadhoz invitál. Az asztalon házibor és ínycsiklandozóan pirosló meggy.- Saját termés - mondja büszkén, s hangjából kiérződik a kertészet iránti szeretete. Nem is csoda, hiszen eredeti szakmáját tekintve kertész­mérnök, azonban 4 éve más terüle­ten jeleskedik: ő az ötezer lakosú Kemecse polgármestere.- Hogy miért lettem polgármester? Habár mindig is a közt szolgáltam, valójában a polgármesterségre nem pályáztam, hanem felkértek rá. Ebben biztos közrejátszott az is, hogy két diplomám van, s az is, hogy itt születtem, itt nőttem fel, jól ismerem az embereket. Független jelöltként kerültem erre a posztra, s úgy érzem, ez meghatározó, mivel senkinek sem vagyok elkötelezve. Úgy érzem, sikerült a különböző érdekeket egyeztetnem.- A polgármesterségben a minden­napi örömök, vagy a hosszabb távú sikerek a meghatározóbbak?- Nehéz kérdés. Azt hiszem. mindkettő nagyon fontos. Gyakran szok­tam mondogatni, hogy a közt szolgálni szép dolog, de nem hálás. Olyan célo­kért is küzdők, amiknek nem biztos, hogy megérem az eredményét.- Mire gondol itt pontosan?- A népfőiskolára. Azt már most tudom, hogy jó az embereknek, de szeretném látni, hogy évtizedek múlva hogyan működik ez az intézmény. Országos dologról van itt szó, nálunk a kertbarát­mozgalomból alakult ki.- Milyen célt szolgál?- A legfontosabb, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjék, segítsék a másikat. S itt nem csak borozgatásról van szó. Mindig őszinte, jó hangulatban telik el az idő. Felnőtt, pedagógus lányom, Katalin aktívan részt vállal a mozgalomban, sőt már Dániában is járt ezügyben.- Tudom, nem csak egy gyereke van.- De nem ám. Nagycsaládos ember vagyok. Négy fiú és egy lány édesapja.- Milyen apának tartja magát? '- Szigorúnak, következetesnek. Persze, nincs olyan család, ahol minden töké­letes. Feleségemmel együtt nagyon gye- rekcentrikusak vagyunk, de azt hiszem, ezzel sokan mások is így vannak.- A nyár a feltöltődés, a kikapcso­lódás időszaka. Terveznek valamit közösen?- Az igazi kikapcsolódást számom­ra az jelenti, ha itthon lehetek a családommal vagy kertészkedhetek. Egy-egy napra el szoktunk utazni, például Hajdúszoboszlóra, de az estéket már itthon szeretem eltölteni. Nekem mindig fontos az, hogy tudjam, mi történik a faluban. Azt hiszem, ez a rigolyám már megmarad életem végéig. Volt persze idő, amikor sokat utaztam üzleti útra Spanyolországba vagy Olaszországba, talán ezért sem hiányoznak a hosszú utak.,- Nyár után mik a tervei?- Készülök a következő polgár­mester-választásra, azt hiszem, megfelelő tapasztalatokkal rendelkezem, hogy a következő négy év könnyebb legyen mind­annyiunk számára. A meggy csaknem elfogyott, a hőség enyhült beszél­getésünk végére. A község aludni készült, a polgármester a pádon ülve hallgatta a falu csendjét. így a legjobb ebben a hőségben. De mit szólnak ehhez a halak?

Next

/
Thumbnails
Contents