Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-05 / 88. szám

ÚJ KELET 1 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ii ■ 1994. július 5., kedd Látogatóban Nyírtelken, avagy a Széltolók otthon Nyírtelken vagyunk. A nagy hőségben a hársfa lombja nyújt némi árnyékot, míg fotós kolléganőm­mel „bebocsátásra” várunk a családi ház kapuja előtt. — Kit tetszik keresni? - kiabál ki egy fiúcska a szúnyoghálós ablak mögül. — Lázár Pétert és a Széltolókat. — Tessék csak nyugodtan bejönni. A kutya nem bánt, az csak egy „lábtörlő” — invitál a legény. A kellemesen hűvös nappaliban rögtön hideg üdítővel és meggyel kínál minket kis vendéglátónk. — Azonnal szólok apának, kinn van a kertben, spenótot szed. — A kanapén ülve körülnézek. Dobfelszerelés, erősítők, gitár... Kész próbaterem a szoba egyik fele, és ez itt így természetes. Nem hinné az ember, hogy bár hosszú évekkel ezelőtt, de a házigazda Lázár Péter is a berkeszi nevelőotthon lakója volt. Az intézet falai közül került gimnáziumba, majd főiskolára. 1985-ben biológia és testnevelés szakos tanárként került vissza egykori „otthonába”... — Már itt is vagyok — zökkent ki gondolataimból házigazdánk. Talán egyszerűbb lenne, ha tegeződ- nénk, döntjük el a formális bemutatkozás után. — Nevelőotthon. Széltolók együttes. Hogy indult ez az egész? — Kilenc évvel ezelőtt, amikor visszakerültem Berkeszre nevelőként, érthető módon egészen más szemmel láttam mindent, mint kollégáim. Hiszen én mindazon keresztül mentem, ami egy állami gon­dozott gyereket érhet. Tudom, hogy rengeteg írott és íratlan törvény van a falakon belül, ami nehéz betar­tani. Alakítottunk egy színjátszó kört, ahol a gyere­' keknek a szituációs játékok segítségével megpróbál­tunk segíteni a kinti világba való beilleszkedésben, így alakult meg később a Széltoló együttes tíz állami gondozott fiúból. Mindannyian kiköltöztünk ide, és feleségemmel a három saját mellé befogadtuk új fi­ainkat is. Na persze nem csak saját erőből. Létrejött egy alapítvány, ami nagy részben segíti az együttes fennmaradását, működését. —A „fiókák” lassan kirepülnek a fészekből. Mi lesz is előtérbe kerültek. Sokszor minden fiú egyszerre jött a társasággal? kisebb-nagyobb megoldásra váró feladattal. Mi azon­Széltoló-koncert, 1994. május ■— Bár öten már elmentek, a zenekar együtt ma­rad. Nem lehet haragudni rájuk, természetes, hogy szakmával a kezükben a saját lábukra akarnak állni. —Nem volt nehéz egyszerre megbirkózni ennyi ka­masz gondjaival? — Eleinte nagyon döcögős volt az út. Ezek a gye­rekek nem tudták, mi a család. Képzeld csak el, amikor tizenöt ember hirtelen bekerül egy fedél alá. A mosás, takarítás gondjai mellett a lelki problémák ban az asszonnyal úgy éreztük, hogy amit elvállal­tunk, azt most már végigvisszük. — A dzsungel könyve, kazetta. Hogy jött a gon­dolat? — Tudod, az állami gondozott gyerekek sorsa nagyon hasonlít Maugliéhoz. Hasonlóak a törvények mint a dzsungelben, de míg az egyik visszamehet a vadonba, addig a másik előtt gyakran bezáródnak az ajtók. A dzsungel könyve igazi, hiteles változata többezer köztünk élő gyerek életének. Tamás, hozd csak be a kocsiból a kazettát! — túr bele a fia hajába. Pár pillanatnyi csend ereszkedik le közénk, míg Péter a magnót rendezi. Hirtelen felcsendül a falaknak már ismerős, számunkra pedig varázslatos zene. — Ez Bagira dala — suttogja házigazdánk, a da­lok zeneszerzője. — Mindjárt én is fogok énekelni — mozgolódik a másik széken Tamás, és nagy izgalmában kiborítja a kóláspoharat. — Bocs' apa, de nagyon figyeltem a zenét — szalad a konyharuháért. — Nem csak a fiam énekel a kazettán, hanem a Cantemus kórus fiúkara is. Figyeljétek csak... a kísérő szöveget Bárány Frigyes színész mondja. — Mi volt a célotok ezzel a kazettával? — Szeretnénk', ha egyszer, majd évek múlva, amikor a zenélős korszak végetér, maradna valami kézzelfogható emléke az együttélésünknek. Ha fel­nőtté érett fiúk saját gyerekeiknek is megmutathat­nák: ezt mi együtt értük el! A legjobb az lenne, ha minden olyan család polcán ott lenne ez a kazetta, ahol állami gondozott gyerek nevelkedik. — Mikortól és hol lehet majd kapni A dzsungel könyvét? —Jövő hónapban kerül piacra a kazetta. Az árusítá­sok helyét még pontosan nem tudom, de koncertekre, fellépésekre mi mindig viszünk magunkkal. Az ela­dott kazetták ára az alapítványba kerül, ebből, indul­nak majd útnak a Széltolók az élet felé.-— Együtt maradtok, így tervezitek. Mit hoz a kö­zeljövő? ■— Május végén a nyíregyházi kőszínházban mu­tattuk be A dzsungel könyvét, vastapssal, hatalmas sikerrel. A színházigazgató, Verebes István is meg­nézett minket, aztán kijött ide hozzánk. Azt mondta, tetszett neki a muzsikánk. Közös darabon gondolko­dunk, a zene apropóján. Igényes, gyerekeknek szóló műsort szeretnénk készíteni... Most hétvégén is összeáll itthon a társaság, próbálni fogunk. Gyertek ki, nézzetek meg minket. Sikli Tímea a t>t> r\r>r\ i ul i\vyi w MELEG Hudák László buszsofőr a Volán Rt. alkalmazottjaként távolsági buszával a Nyíregyháza-Halmosbokor vonalon jár. Naponta többször megteszi az oda-vissza 44 kilométeres útszakaszt. A meleg pedig senkit sem kímél, még az országút aszfalt­ját sem. — Bírja? — Jól bírom, pedig senki sem számí­tott arra, hogy a héten ilyen meleg lesz. Tavasszal és ősszel szeretek vezetni, most viszont nagyon nagy a hőség! Öt perc múl­va újra indulok. Látom, hogy már sokan összegyűltek a megállóban. Nekem van egy elszívóm itt, a fejem felett, ugyanis ez a busz már Németországból jött vissza. Ott „ledolgozta” a kilométereit, s most, szerencsés emberként, én járok vele. Van akinek-nincs, vagy van ugyan neki, de nem működik. Hátul inkább melegük van az utasoknak, mert nem lehet kihúzni az abla­kokat. — Mikor van a napi csúcsidő? — A piac miatt sokan utaznak velem. Reggel 6-tól fél kilencig és délután 14.40- től 18-ig vannak a legtöbben. Szerencsére még nem volt rosszullét a buszon. — Mennyit vezet? —Naponta 260 kilométert, de ha kiállá­si időm van, akkor a lerobbant busz he­lyett is én megyek el. Reggel fél 5-től este fél 8-ig dolgozom. A meleg fél kilenc előtt és este hat után elviselhető. — A városi járatokon július l-jétől kell az első ajtón felszállni, de önöknél, a távolsági járatok esetében ezt a módit már tavaly bevezették.. így nem nő meg a me­netidő? — Az az igazság, hogy az utasközön­ségem 80 százalékát már ismerem, így a bérletesek a többi ajtón is felszállhatnak. A gond a piacosokkal van, mert ők meg­próbálnak bliccelni: hátul felszállnak, és jegyet nem lyukasztanak. Ilyenkor én csinálok rendet, ami nem hálás dolog. En­gem is ellenőriznek, hiszen, ha három embernek nincs jegye a járaton, akkor én is figyelmeztetést kapok. Kép És szöveg: Varga A rm.a Tücskök, bogarak Különösen kora tavasszal, de szinte egész nyáron találkozunk erdőjá­rások. kirándulások alkalmával szá­munkra igen kellemetlen bogarakkal. Ezek közül talán a kor „legfélelmete­sebbje” a kullancs, ezért nem árt, ha túráról hazaérve alaposan átnézzük bőrünket. Miről ismerhetjük fel a kis „szörnyeteget”? Ha kevés vért szívott, apró fekete pont kiemelkedésű, ha viszont jólla­kott, gömbszerűen kidudorodik a bő­rünkön. Minél hamarabb, lehetőleg hat órán belül el kell orvossal távolít- tatni szöveteinkből, mert később komoly gondokat okozhat. A kul­lancsban kétféle kórokozó lehet. Az egyik agyvelőgyulladást, a másik szívizomgyulladást, izületi és ideg- rendszeri károsodást okozhat. Előfordul azonban, hogy nem vesszük rögtön észre a betolakodót. Ebben az esetben, ha pár napon belül orvoshoz fordulunk, jó hatású gyógy­szerekkel, injekciókkal a felsorolt bajok megelőzhetők, gyógyíthatók. A kullancson kívül más rovarok is okoz­hatnak kellemetlenséget bőrünknek a nyári nagy melegben. Ilyenek például a szúnyogok, méhek, pókok, han­gyák. Csípéseiket mindenféleképpen kezelnünk kell. mert ha elhanya­goljuk, bőrgennyesedés alakulhat ki. Sokszor ebből ered az egyik legsú­lyosabb bőrelváltozás, az orbánc. Ha nem törődünk vele, sajnos egy egy­szerűnek tűnő szúnyogcsípésnek is komoly következményei lehetnek, főleg ha az arcunkon van a seb. Az agy közelsége miatt a gyulladás át­terjedhet az agyhártyára. Bőrgyó­gyászhoz, háziorvoshoz fordulva azonban, nagyon jó kenőcsöket, ecsetelőket kaphatunk a rovarcsí­pésekre. Ifjabb Halász Péter hétköznap a kis- várdai Szabolcs Áruházban cipeli az árut, szolgálja a vevőt. Ünnepnapokon a római katolikus szertartásokon ének­szóval, orgonaszóval kíséri a misét. — Apámtól nem csak a teljes nevét, de ezt az egyházi szolgálatot is örököl­tem. Ő tavaly márciusban megbetege­dett, és én léptem az örökébe a kántori munkában.-—Azok ellenére, hogy egy éve kezd­te, nagyon tiszta a hangja, a zenéje. — Lehet, hogy pontatlanul fogal­maztam, tudniillik egy éve végleg ab­bahagyta apám az énekes zenét, de en­nek csak ilyen értelemben van jelentő­sége, mert engem már nyolcéves ko­romban megtanított az orgona billen­tyűinek szeretetére és közel harminc éve megszakítatlan kapcsolatom a hangszerrel. Eddig is miséztem, de a te­metéseken és az esküvőkönn nem sz­erepeltem. — Én mindig úgy tudtam, kántor az, aki orgonaszóval, énekkel működik közre az egyházi ünnepeken, de ön szin­tetizátoron játszik. — Ez már az egyházi modernizáció része, ami manapság természetes. A nagyobb szertartásokon használom az elektromos felszerelést, de a kisebb mi­séken még a régi harmóniumon ját­szom. Tulajdonképpen erről jut eszem­be, hogy nem is orgotíán tanultam, mert a háborúban a szovjetek elvittek a templomunkból a hatvannégy sípot. Utána át kellett alakítani a zeneszerszá­mot. Apámtól tudom, nem is szól olyan szépen, mint eredeti állapotában. — Ezek szerint önképzéssel szerezte tudását. — Elsősorban szülőm tanított a hangszeres zenére, az énekre, de jártam magántanárhoz is a városba. Két évet elvégeztem a nyíregyházi kántorkép­zőben, de sajnos az abbamaradt, remé­lem még befejezhetem. — Önnek volt kitől átvenni a hivatást, de lesz-e kinek átadni? — Szeretném ha fiam folytatná, amit nagyapja elkezdett, de most még csak hatéves a gyerek, és az első ütemeket ismergeti a zongoránkon. Aradi Balogh A ttila Szolgalatban Bozsó Katalin felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents