Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-30 / 110. szám

UJ KELET MAGAZIN 1994. július 30., szombat 7 Hamis Ka ttariacló A Szigeti Ferenc kezében lévő kis ven­tilátor — amelyet mindig magánál tart - szinte jelképe lehetne annak az erőteljes küzdelemnek, amelyet a kazettahamisítók ellen folytat a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége. A MAHASZ főtitkárával, aki a VI. országos tokaji Rock Gyermekei tá­bor szakmai vezetője is, a felnövő rock­generációról, és a magyar kazetták hamisí­tóiról beszélgettünk.- Annak idején a Karthágó együttessel sokat jártunk errefelé koncertezni, s az egyik állomásunk mindig Bodrogkeresz- túr volt, ahol Májer József basznom vezette a kultúrházat. Hét évvel ezelőtt teljesen véletlenül találkoztunk össze Budapesten, és egy sör mellett beszélgetve elhatároz­tuk, hogy csinálunk valamit. Ő Tokajban volt kultúrház-igazgató, szétnéztünk ott, és egy rocktáborra gondoltunk. A helyi középiskolának remek termei voltak, ahol jól lehet próbálni.- Mintha egy kicsit háttérbe szorult vol­na akkor a rockzene...- Nem, én ezt nem érzem így. Ez min­dig hullámzott. Tény, hogy a diszkó is népszerű. Kétségtelen, hogy vannak „völgyek” is, s ha ezt nézzük, akkor ilyen volt a múlt hétvégi nyíregyházi koncert is, ahol döbbenetesen kevesen voltak. A fi­atalok még a jónevű bandákra sem jöttek el. Én ehhez képest pozitívnak ítélem azt, hogy itt, Tokajban évről-évre, esténként 1200-1500 ember jön el a környék négy­öt megyéjéből, Budapestről és főleg a Nyírségből. Nincsen a műfajnak iskolája, ez a tábor pedig sokat segít.- Régen másképpen volt?- Óriási problémákat látok! Manapság, ha valaki elkezd gitározni, és tud 3-4 ak­kordot, akkor csinál egy zenekart, és ír­nak 4-5 borzalmas számot. Az én időm­ben — bár én nem tartozom a Zorán , Illés és Omega nevével fémjelzett „nagy ge­nerációba”. pár évvel fiatalabbként az ő számaikat tanultam meg én is — szóval abban az időben ők is és mi is az angol számokat koppintottuk, mivel nem volt még saját repertoárunk. Én emlékszem arra, hogy napokon keresztül ültem a mag­nóm előtt, és úgy tanultam meg egy-egy Beatles-, Rolling Stones- és Deep Purple-számot. Hang- ról-hangra „szedtem le” gitá­ros példaképem, Eric Clapton figuráit is, és ha nem úgy szólt, mint kellett volna, mert más­hol fogtam le a hangot, akkor visszapörgetve a magnót ad­dig vacakoltam vele, míg jól nem ment. Utána összeállt a zenekar, és addig próbáltunk, amíg ugyanúgy nem szóltunk, mint az adott zenekar. Most hiányoznak azok az évek, amikor a zenekarok nyugati társaik másolásából tanultak. Ezt a koppintást nem kell rossz értelemben felfog­ni, hiszen ez ugyanolyan szak­ma, mint az autószerelés vagy az asztalosság, hiszen az au­tószerelő is abból tanul, hogy nézi, mit és hogyan csinál a mester. Hogyan rak össze egy Moszkvicsot vagy egy Mercedest, és később megpróbálja ő is. A mi szakmánkban is meg kell fi­gyelni, hogy ki hogyan hangszerel, épít, és ha az ember mindent látott és mindent tud, akkor azt el lehet felejteni, és ekkor kell a saját számokat megírni. A mai rock­generáció sok esetben még azt sem tudja, hogyan épít egy zenekar: pedig van egy wampt (bevezetés), egy bridge (változat) es van egy verze (refrén) is. de azt sem tudják, hogy mit kell közöttük csinálni és hogy hogyan kell a refrénnek felépülnie. Ezen felül a legfontosabb az, hogy kell egy dal, egy olyan dal, amit el lehet fütyülni az utcán, vagy akár a WC-n ülve is. Ha ez megvan, akkor azt meg lehet hangszerelni popra, reggiere, vagy rockzenére is. Nézd meg a Beatlest, amelyet ezerszer újrado­lgoztak, és a dal mindig dal maradt. A mai zenészek sokszor azt hiszik, hogy van egy jó basszus, egy jó dob, és ezek után írnak hozzá valamit. így születnek a „nóták”, s ez nagy baj.- Tegyük fel, hogy minden jóI megy. A herobbanáshoz pénz kell. ami egy kazettából tenne ugyan, de ugyanakkor vagy előbb - a piacon van­nak a kalózkazetták is. Annál inkább hozzád intézett kérdés ez, mivel te vagy a MAHASZ, azaz a Magyar Hanglemezki­adók Szövetségének a főtit­kára is.- Minden költséget a kia­dók vállalnak, hiszen ők fize­tik a szerzői jogdíjat és a rek­lámot is, de a kalózok kive­szik a zsebükből a hasznot, a negyedáron kínált kazettá­ikkal. Meg kell mondanom, hogy az elmúlt két évben a MAHASZ sokat tett ellenük, még a parlamentben is lobbiz­tunk ebben az ügyben. Van már törvény is, amely 3-5 év börtönnel bünteti a ha­misítást. Ennek hatására a magyar kazet­tahamisítás 70 százalékkal lecsökkent, de a piacon maradtak a külföldi, elsősorban román és lengyel hamisítók, s ők adják el a magyar előadók másolt kazettáit is.- Ellenük lett kitalálva az az első MA- HASZ-os zárjegy, amelyet hamar hami­sítani kezdtek.- Az első zárjegyet 3 hónap elteltével már hamisították, s akkor altunk át a ho­logramos, zsiráfos, címkére. Zsiráfos ha­misítványra eddig még nem bukkantunk.- Egy szakértő azt nyilatkozta, hogy a hologramos címkét már nem lehet hami­sítani. Szerintem megtévesztően hasonlót lehet produkálni, tehát a nyilatkozó akár tévedhetett is.- Nyilván tévedett, hiszen százszázalé­kos védelem nincsen. Mindent meg lehet csinálni, ez csupán idő kérdése. Hologra­mot hamisítani nehéz, így drága is, ám biztos, hogy előbb-utóbb hamisítvá­nyokkal is találkozni majd. Nem is ez a baj! A piacon vannak olyan árusok, akik­hez odamegy a vevő és azt kérdi: - Van-e Sing-Sing kazettája? - Hogyne! - válaszol az árus, - hatszázötvenért. - Hűha, jó-jó, de ez egy kicsit drága! - Hát nézze, - vakarja meg a fejét az árus -, tudok eset­leg 200-ért is, de nincsen címke rajta. - Hm... na jól van, adja ide akkor azt. - mondja végül a vevő. A probléma tehát az, ami a pult alatt van. Igaz, hogy rosszul szól, és még a magnót is tönkreteheti. Ez kell, mert ez az olcsóbb. A szűkös pénztárcák ellen pedig még a MAHASZ sem veheti fel a harcot. Kép és szöveg: Varga Attila Egy ősi város: Tunisz anziksz 4 Az ősi Karthágó-csúcs közelében talál­ható Sidi Bou Said, egy tipikus tunéziai falu, kanyargós utcákkal, fehér falu, kék ajtós és ablakos házakkal. Reggelente újabb, a hegytetőn lévő szállodánk abla­kából csodálatos kilátás nyílik a tengerre. Virágzó kaktuszligetre és a tengerre nézve jól esik a nyújtózkodás. Tunisztól La Mar­sáig, a szomszédos kikötőig villamosított vasútvonalon jár a TGM. Sidi Bou Said- ból Tunisz külvárosi nyaralóhelyei felé haladunk. A vonat megáll Karthágóban, Salammbóban és az elnök lakhelyénél is. Átvágunk a tuniszi-tavon. majd az egymil­lió lakosú főváros főutcájánál, a végál­lomáson szállunk ki. Az Avenue Habib Bourguiba sugárúton indulunk a medina felé. Ebben a városban található az Arab Liga székhelye is. A középkori városrész szűk utcáin ha­ladva előbb-utóbb egy labirintusban érez­zük magunkat. Annyi a mecset, hogy már az sem szolgálhat támpontul. A fedett utcákban eldugott, idegenek által nem lá­togatott házakat látunk. Minden mester­ségnek van egy utcája. Szegényes üzletek csalogatnak, majd egy gazdagabb negyed­be érkezve selyemárusok, ötvösök és bőr­díszművesek, valamint parfümárusok in­vitálnak üzletükbe. Türelmesek és ked­vesek. Egy úr jó kilátást ígér. Tehát fel­juthatunk egy háztetőre! Lelkesen követ­jük, ám egy idő után annyit kacskaringó­zunk, hogy gyanút fogunk. Később egy kisfiú ígéri ugyanazt. Neki elhisszük, mert egy szőnyegbolt függönyét húzza félre. Emeletről emeletre haladunk. Egy kicsiny lépcső mellett Mitterand francia elnök fényképét látjuk. A képen a boltbelső is látható. Ebben a boltban vagyunk. A kis­fiú mutatja is az egyik urat a fényképen. Ő a bolt tulajdonosa. A háztetőre érve job­ban kihúzzuk magunkat. Fényképezke- dünk. A háttérben száradó alsóneműkkel megpakolt, ligetes lapostetőket látni. Később, egy rejtett kávéházban ülve az ingem zsebéhez kaptam: — Elhagytam a diktafonomat! - kiáltottam fel. — Most, hol keressem, ebben a nagy labirintusban? Eszembe jutott, hogy a szőnyegbolt tete­jén vettem ki a zsebemből. — De a boltot hol keressem? - kérdeztem magamtól. Szerencsére a zsebemben volt a boltvezető névjegye, így az árusok segítségével hamar odataláltam. Odaérve, a kisfiút nem láttam sehol sem. Ez rossz jel! - mor­fondíroztam. Kapkodva szedtem a lépcső­ket és a magnó... a magnó ott volt. Mire leérek, előkerül a kíváncsi tekintetű fiúcs­ka is. Mosolyog. Csodálkozik, hogy el­vesztettem, de örül, hogy megvan. Ez volt Afrika. Egy szelet belőle, egy csepp álom. Az útleírás pedig nem volt más, mint egy homályos emlék egy nagy élményből. Az írott sorok pedig mindeb­ből alig képesek valamit visszaadni... Kép és szöveg: Varga Attila Kegyeleti szolgáltatás Amikor valamely közeli hozzá­tartozónkat elveszítjük, szomorú napokat élünk át A végtisztesség úgy kívánja, hogy a temetés az elhunyt emlékének adózva zökkenőmentesen és méltósággal zajlódjon le Ibrányban ez év július 14-től kegyeleti szolgál­tatás néven indult be egy vállalkozást melynek ügyintézőjét, Márkus Mik­lóst kérdeztük. —Milyen szolgáltatásokkal várják a lakosságot? — Temetkezési kellékek árusí­tásával Ezek közé tartozik a szemlé­déi párna, lepedő és gyászzsebkendő Továbbá koporsót különböző méretű és anyagú változatokban Ezen kívül halottszállítást is végzünk. A Gamesz tulajdonában lévő autóval bárhonnan elhozzuk az elhunytat a temetőbe; s el is temetjük. Azokat az admi­nisztratív feladatokat, melyek a szál­lításhoz és a temetéshez kapcso­lódnak, ugyancsak megcsináljuk. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy komplett ügyintézést végzünk. Ránk hárul a koporsó sírba kerüléséig minden teher Úgy érzem, színvona­lasan látjuk el a teendőket A tisztán­látás érdekében el kell mondani, hogy én főállású alkalmazottja vagyok a Gamesznek, mint temetőgondnok Az én feladatköröm a sírhelyek eladása, a temető rendben tartása és a rava­talozó üzemeltetése A vállalkozás a feleségemé, aki a már említett kegy­tárgyak árusításával foglalkozik s jó­magam másodállásban végzem a többi munkát — Mennyibe kerül egy temetés? — Az, hogy a halott a koporsóba kerüljön, legkevesebb 16 ezer forint Ehhez jön még az elföldelés és a pap beszéde Azt lehet mondani, legol­csóbban 20 ezer forint Nagyban befo­lyásolja a kiadásokat a koporsó ára, mely 9 ezer forinttól 110 ezerig is ter­jedhet — Ibrányban milyen gyakoriak a temetések? — Ebben az esztendőben 45 volt évente körülbelül száz embertől ve­szünk búcsút Tóth Mihály Kló kaméleont árulnak a gyerekek Sidi Bou Saidban

Next

/
Thumbnails
Contents