Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-29 / 109. szám
8 1994. július 29., péntek APRÓHIRDETÉSEK Ingatlan keres-kínál Otthon Ingatlanügynökség. Lakását, házát, telkét hirdesse, keresse nálunk! Cím: Nyíregyháza, Hősök tere 9. fsz. 5. (Régi irodaház) Tel.: (42) 315-856. 1,5 szobás lakásomat eladnám, vagy kis kertesre cserélném. Érd.: 18 óra után, Nyh., Vasvári P. u. 52. IV/13. Somogyi. (07180) Jármű Opel Corsa 1.2 i, valamint 450-es Motorola áron alul eladó. Érd.: Tel.: (06-30) 432-358. (07181) Pannónia motorból készült kerti traktor ekével, pótkocsival eladó. Érd. Tímár, Hunyadi u. 23. (07182) Diesel Robur tgk. 5 éves kifogástalan állapotban, érvényes műszakival eladó. Érd.: Tisztaberek, Fő u. 5. (07190) VW Golf II.-es, 1300 cm3, 89-es, 5 ajtós, 38 000 km-rel eladó. (Merkuros) Érd.: hétköznap 8—17 óráig, tel.: (42) 381-193, Nyírbátor, Sóhordó u. 69. (07191) Megkímélt bordó Lada 1300-as, 25 000 km-rel eladó. Érd.: Nyírmada, Ady u. 3/a. (07192) Állás Otthon végezhető munka. Válaszborítékért tájékoztatom. Cím: Volosinovszki Mihályné, 4440 Tiszavasvári, Kálvin u. 13. (07184) Vas- és fémesztergálási munkát, valamint bérmunkát vállalok. Ajánlatot: Nyírbátor, Kert u. 3. sz. alá kérek. (07183) Egyéb Eladó egy jó állapotú lakkozott szekrénysor, 2 db újszerű gyermekheverő, íróasztal, dohányzóasztal, összesen 50 000 Ft-ért. Érd.: Nyh., Arany J. u. 12. III/8. 17 óra után. Gyüre Károly. (07185) Eladó egy régi típusú nagyon szép lakozott fa szekrénysor. Érd.: tel.: 311-119, az esti órákban. (07186) Jó állapotban lévő kiságy olcsón eladó. Érd. lehet egész nap a 447-000 telefonon. (07189) Gyászjelentés Mély fájdalommal tudatjuk, hogy NAGY JOLÁN Ibrány, Samueli u. 18. sz. alatti lakos 70 éves korában elhunyt. Temetése 29-én 17 órakor az ibrányi temető ravatalozójából református egyház szertartása szerint történik. Gyászoló család R RING R j Autókereskedés, j Nyíregyháza, Mező a 9. 1ST Nyitva: N mindennap 9 órától TeL: (42) 343-558 Tamásbokor — söröző' gémeskúttal (Harascsák Annamária felvétele) A grafológus válaszol! Ha kiváncsi önmagára, írjon kézzel egy rövid levelet címünkre. Grafológusunk válaszol Önnek a lapban! Új Kelet Nyíregyháza, Bercsényi u. 8. UJ KELET r ELKESETT IDŐGÉPBEN „A táci ház gazdasági épületéből készült a műterem. Édesapám is festett, ám a debreceni Református Kollégiumba járva Csenki Imre tanár úr a kórusmuzsikára oktatta őt, s ez a vonal erősebben jelentkezett nála, így lett belőle karnagy, a táci kórus vezetője. A mai napig ebben a műteremben szeretek leginkább festeni, abban, amelyet a szüleim építettek nekem két szűkös pedagógusi Fizetségből, két tanuló gyermek mellett.”— így vall az indulásról és a keleti országrészhez való kötődéséről Fehér László, a jelenkori magyar festészet egyik legmarkánsabb és legkiemelkedőbb egyénisége. A legszorosabb valósághűség jegyében kezdett festeni, majd a választott stílus addig ismert lehetőségeit túllépve, létrehozta a lírai fotórealizmust. Újabb korszakaira már nincsen definíció. — A Képzőművészeti Főiskola a hetvenes évek elején még zárt üvegketrec volt. Még a szülők sem mehettek a portán túlra. Mindenben politikai színezetet láttak. A mondatoknak különleges hatása is lehetett, az ember a kapun kívül találhatta magát. Akttanulmányon és csendéletfestésen kívül mást nemigen lehetett csinálni, ám létezett egy belső, gondolati vonal is. Hetvenháromtól más légkör kezdett kialakulni. A főiskola utolsó éveiben megmutatkozó fotórealista jelleg később komoly festői programmá vált. A diploma után festettem meg a „Részletek a brigádnaplóból” és az .Aluljáró I.” című festményeimet, amelyek meghatározták a pályámat, komoly botrányt kavartak. Szürkén és széttöredezve ábrázoltam az aluljáró lépcsőjén mozgó embereket, nagymérvű nemtetszést váltottam ki. — A valóság ábrázolása politikai mondanivalókat „sejtetett”. Hogyan fogadták a hetvenes évek második felében készült képeit az emberek? — Mindegyik újszerű volt. A méretük is szokatlanul nagy volt, 240 x 180-as. Megdöbbentek rajtuk az emberek, mert a valóság olyan azonosításával, egy olyan szociológiai szemponttal találkoztak, amely könyörtelenül és radikálisan tükrözte azt az életet, ami itt volt. A. képeimben próbáltam azt az abszolút jelentéktelen pillanatot ábrázolni, amelyben benne van az egész életünk. A legjelentéktelenebb pillanatokban van benne az életünk, s az 1979-ben festett .Életkép” című festményemben is ezt, egy ilyen pillanatot ábrázolok. Horgolt csipketerítő az asztalon, bonbonos doboz a vitrinben, az otthonkás tekintetet pedig még el is homályosítja a képzelt vaku. Annyira magyar szituáció! Az egyik főiskolai bírálóm akkor meg is jegyezte: „Ez olyan, mintha egy tanyára beállítanánk Chevrolettel”. — Természetesen a képeiből senki sem vásárol. Nehéz lehetett megélnie. — Ebből a műfajból idehaza semmit sem tudtam eladni. Ereztem, hogy nem akármilyen képek, de mégis ott sorakoztak a műteremben és soha, senkinek nem kellettek. Akkoriban hosszú éveken át a dobolásból éltem, az orgonaművész öcsémmel presszókban, bárokban, kocsmákban és lakodalmakban hakniztam. mert valamiből meg kellett élnem. Zenéltem, de nem félvállról. Tanultam, s az OSZK-nál szereztem egy D-kategóriás diplomát is. Később a budapesti Raik László utcában laktam, egy VI. emeleti mosókonyhában, amelyről még a portás sem tudta, hogy hol van. Azok a látogatók, akik feltaláltak hozzám, mindig megdöbbentek, hogy onnan egy ember jön elő. A zsidó tárgyú képeim nagy része ott készült, abban a 21 négyzetméteres mosókonyhából kialakított padlásszobában. Aki ott megtalált, az biztosan akart valamit. Kétségtelen. megkerestek a kollégák, a művészettörténészek és a galeristák is, úgyhogy jó pár üveg táci pálinka elfogyott. Még inkább éreztem, hogy a képeim jó képek s biztosan eljön majd az idejük, amikor felfedezik őket. Akkor már megszületett az első gyerek, s miközben a gyerek a „képeken játszott ’, mondtam is a feleségemnek: „A gyerek tulajdonképpen milliókon gokartozik”. Mire ő azt válaszolta: „Szeretném én azt látni!” — Aztán valóban, minden beigazolódott, s nem is akárhogyan! — Azt lehet mondani, hogy pillanatok alatt történt meg a csoda. A külföldi galériák és múzeumok érdeklődni kezdtek a képeim iránt. Steier professzor 1984-ben meghívott egy osztrák művésztelepre, majd 11 termes önálló kiállításra a grazi Neue Galerie-be. A kiállítás a 80-as évek művészetét ölelte fel az Anschluss ötvenedik évfordulóján, azt hiszem nem véletlenül. A megnyitón óriási tömeg volt és hihetetlen csend. Akkor éreztem, hogy valami történt. Aztán egy bécsi kiállításon már a világ legjelentősebb művészei között szerepelhettem, s akkor már vásárolt tőlem képeket a Bécsi Modem Múzeum, osztrák és svájci galériák is. Minden beindult. Komoly sikereket elérve bejártam egész Európát. — Érdekes a képeit megvizsgálni az alkalmazott színek szerint is, hiszen minden korszakára más és más szín jellemző. A színek önmagukban is jelentéssel bírnak. A lét és a semmi kérdései ugyanúgy foglalkoztatják, mini a belső igazságba vetett hit létezése. Később metafizikai dimenziók felé fordul, majd a szimbólumteVm remtés, kiemelés és elhagyás lehetőségeit keresi. Közben a színek mindig a közeget, a kép hangnemét határozzák meg. — Fekete-fehér. Az egész létezésünk egy különös, összetett, állandó mozgás, de ugyanakkor az igazság valahol állandó. A létezés viszont egy megfoghatatlan mértékben felgyorsult mozgás. És ha egy színkorongot megforgatunk, akkor az semleges szürkét ad. Valahol ennek a különös dinamikának akartam én hangsúlyt adni, amikor a feketefehér fotó színeivel festettem. Később elkezdtem színezni, de úgy, mint az ötvenes évek fotóit, amiben benne van a kor hangulata, azaz minden. Kritika egy bemozdult világról. Ez pedig nem elég nekünk, s ez egy különös létezési formát eredményez. Később ezeket követték a színesebb életképeim, amelyek még keményebben mutatták meg a dolgokat. Később megint váltottam, visszatértem a fekete-fehérhez, a diaszpórához, az ösz- szetört maceszekhez. Mindennap ott van a kávé mellett, de olyan asszociációkhoz is lehetőséget ad..., itt van a kezemben hatezer év történelme is, mert ezekbe a maceszekbe belesűrűsödött mindaz, ami magát a vallást és a kultúrát is jelenti. Asszociációk, mert lehetnek csontok és héber betűs írásjelek is. Ez egy különös, köztes időszakom volt, amely után robbanásszerűen váltom a színeket. Mindenkori alapvető impulzus a szabadság, s ez már örökké foglalkoztat, mert amelyben éltünk 40 éven keresztül... Szóval a szabadságot nem éltük meg, csak bontogattuk és vártunk. — A nyolcvanas évek végén elérkezett ahhoz a korszakához, amelyet már nem lehet sorolni sehová sem. Besorolhatatlanul egyedi, talán majd Ön nevet ad neki!? — Én sem tudom megnevezni. Mások próbálják ezt „személyes magánmitológiai értelmezéssel”, „saját történelmi látásmóddal”... én nem is tudom, miket alkalmaznak rá a művészettörténészek. A lényege az, hogy ez az ezredvég művészete, amely már nem az izmosok művészete, hanem a sajátos, egyéni utaknak az elindulása. Ez a korszakom 1988-ban kezdődött, egy különös nap után. Festettem egy képet, kicsit olyan szürreális jellegűt. Olyan furcsa érzésem volt. Éreztem, hogy ez már nem az. ami eddig volt, de nem is az amit akarok. Furcsa hangulatba kerülve előkaptam a sarokból egy girbe-gurba faroslemezt, s két-három óra alatt megfestettem a „Balkont” Amikor leültem elé, éreztem, hogy valami egészen más történt velem, mint amire számítottam. Egy olyan dolgot festettem, ami már kezd tetszeni, mert megközelíti azt. ami valahol titkos elképzelésem volt. — Sárga-fekete színekkel festett képek, átlátszó konturalakokkal. — Sárga és fekete. A fény és a sötétség különös viszonya és szimbolikája. Átrajzolt figurák: az időkorong, a szempillantásnyi idő, amikor átjár bennünket a fény, a táj és a levegő. Minden! Valahol jelen vagyunk, de mégsem vagyunk jelen. Számomra, az egész létezésünk egy misztikus jelhagyás. Az idő, a létezés kérdése. A térben való létezésünk, az időben való létezésünk. Mindazok a lelki dimenziók, amelyek egy különös, más síkon is mozoghatnak, nem úgy, ahogyan azt mi elképzeljük. — Fekete-sárga képeivel 1990-ben a Velencei biennálén egyedül képviselte Magyarországot. Ha az addigi hímevét európai mérvűek tekintjük, akkor a biennálén aratott hatalmas sikerével már átlépte az „európai” mércét is. — A hivatalos megnyitó előtt már tizenkét televíziós társaságnak adtam interjút. Tény, hogy az USA-ban és Japánban is komoly méltatást kaptam. Akkor, ott már a világ neves galériái és nagy gyűjteményei is vásároltak tőlem. — Ha már beszültünk a Rajk László utcai mosókonyhás létről, akkor azt ellensúlyozván azt is meg kell kérdeznem, hogy ma mennyire értékelhető egy Fehér László festette kép? — Ha az aukciókat nézzük, legutóbb a Kempinskyben volt a Sotheby-nek egy aukciója, ahol, egy már nem az én tulajdonomban lévő sárga-fehér korszakomból származó kisebb méretű képet félmillió forintért vásárolt meg egy amerikai üzletember. — A sárga-fekete korszak közbeeső Fehér László a jelenkori magyar festészet egyik legmarkánsabb és legkiemelkedőbb egyénisége. A hetvenes években festett képeit „nem értették”, s nem is tudott megélni belőlük, ám 1984-től kezdődően minden megváltozott állomásaiként újabb színeket villantott fel festményein. Újabb színértelmezések? — Első állomásként rózsaszínű, majd könnyebb mondanivalójú ezüst képeket festettem. Ezt tágítva, jött a monochrom korszak szürke-fekete képanyag, majd visszatértem a sárga-fékete képekhez. — Színek váltakozása, majd visszatérés. Mindez 1989—90—91-ben történt. Lehet, hogy rossz a meglátásom, de valami tétova vibrálást érzek. Mi volt a színváltások oka. talán a felgyorsult folyamatok? — Igen, valóban! Hiszen olyan volt az 1989-es év, mintha egy időgépben ültem volna. Két év alatt annyi minden történt és úgy zajlott le. mintha az egész világ felgyorsult volna, az időgéppel pedig pillanatok alatt léptünk át évtizedeket, új korszakot nyitva. Negyven éven át el sem hittük volna. Az egymásra halmozódó jelentéktelen pillanatokban pedig mindig ott van az ember. Az a hétköznapi ember, akt a tócsák neonfényében látja meg önmagát, az az ember, aki az erdő sűrűjében érzi a szellőnek azt a leheletét és azt a fuvallatát, ami végigsimítja a bőrét. Érzi, hogy szabad! Ebbe a hitvallásba minden belefér. A zuhanó fény, ami megsokszorozza a végtelent, az eldobott csokoládépapír, a metrólejáratnál agyontaposott csikkek halmaza, ólmozott levegő, amely naponta mérgezi a tüdőnket, ám ugyanígy belefér ebben a Szabadság-hegy tetején lévő különös, jobb levegőt árasztó szép városkép is. Minden belefér, ami az ember életet alkotja, ami meghatározza a létezésünket. Mindennek az alfája és ómegája az a fajta hit, ami úgy érzem számomra Istentől ered, akinek köszönhetem a létezésemet s azt, hogy ezt az egész világot ami bennem volt, kibonthattam. Most a fényproblémát festem. Mert, ha a fény betör az életünkbe, éltethet és pusztíthat is. A fény szabadság is, s mindazt átértelmezve, vajon mennyire tudunk ezzel élni. s mennyire tudjuk tolerálni a más nézeteket? Viszonulás egy új, szabad szférában. Különös időszak volt az elmúlt három év. mert itt, ezen a ponton totálisan el lehet csúszni, de ugyanakkor tovább is lehet élni. A fény viszonya a képeken ezt a problémát járja körül, mert szabadság nélkül képtelenség létezni. Ezek a gondolatok, ez a világ jó pár képet rejt magába»., ■ * ' 4 * " ' Varga Attila j