Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-29 / 109. szám
UJ KELET (5. rész) Bakter, darabont, fertálymester Nehéz lenne időbeli sorrendet felállítani a következő elnevezések körében — annál is inkább, mert némelyik eredete a múlt homályába vész —, de megkíséreljük minél jobban, teljesebben ismertetni őket. A bakter (éjjeliőr) vagy virrasztó, a település biztonságára, nyugalmára, tűzvészek elhárítására vigyázó éjjeli őr. Hazánkban a nyugat-európai középkori városok mintájára terjedt el. Éjjelente járták a település utcáit, rövid intő verseket mondtak és óránként kiáltották az időt. A baktereknek fő foglalkozásuk éjjeli őrség volt, a nevük II. József korából maradt vissza. Ezek egész éjszakákon az utcákon járkáltak, és minden óraütés után ezen verset kiabálták: Hallja minden háznak ura I Tizet ütött most az óra t Tűzre, vízre vigyázzatok, / Hogy károkat ne váltjátok! Tisza több helyen is utal e foglalkozásra; „az úgynevezett bakter teszi éjjel a szolgálatot, itt-ott még helebárddal, cifra lándzsával, vagy csak úgy, egyszerű som- fabottal”. A római katolikus községekben verselése Isten és Szent Mária dícséretét hirdeti, máshol az alakosokat nyugalomra inti, a „tolvajt pedig arra, hogy magába szálljon”. Hogy ily biztonságőr azután tolvajt csakugyan nem foghatott — képzelhető. A török kiűzése után a rendőrségi testületben volt három éjjeli vigyázó, fejenként húsz forint évi fizetéssel, „kiknek kötelességük volt az éjjeli órák kiáltásán kívül a tűz és vagyonbiztonság felett őrködni”. Olvassunk teljes terjedelmében egy bölcselkedést a XIX. század elejéről a városok éjjeli kivilágításáról! „A városi lakosnak bátorságára, köny- nyebbségére és díszességére ügyelő tisztség policiának neveztetik, s az a tudomány is, mely amazok megszerzése módját tanítja. Ezen tudománynak egyik nevezetes állítása az, hogy a bátorság, könnyebbség és díszesség végett a városokat éjjelenként ki kell világosítani. Ezen tanúság olyan foganatos lett, hogy Európának nevezetesebb városaiban; Londonban, Párizsban, Bécsben sok százezresekre megy a város kivilágosíttatása és az éjjeli lámpagyújtók igen híres, zsíros, fekete, piszkos emberek. Az ilyen zsírba mártott feketesereg naponként Pesten is szaporodik, kik közül egyik új tisztátalan hivatalához nehezen szokhatván, a minap magában így elmélkedett: »Micsoda hiábavalóság ez az éjjeli világosítás!? Hiszen 1-ször az Isten az éjt állomra rendelte; az alvó behunja a szemét; a behunt szem nem lát: minek tehát a lámpás? 2- or Már az emberek okosabbak akarnak lenni mint az Isten? Lám mikor kell világosság, a Teremtő akkorra rendelt holdvilágot. Ha tehát már van pénz nélkül való világosság, minek a költséges zsír vesztegetés? 3- or Talán csak a Holdnak akarják visz- szaadni a kölcsönt, hogy mikor ő homályos akkor a Föld világítson, de aligha a mi pislogó, füstös lámpásaink oda szolgálhatnak: noha, ha mind oda szolgálnak is, mi hasznunk benne? Sőt. 4- er Bizonyos és nagy kár származik belőle, mert amint e rövid idő alatt is tapasztaltam sok tolvajnak utat mutat a lámpás. Különben oly könnyen nem járhatnának, a kulcs lyukát oly könnyen el nem találnák, s ha kergetik, hamarább megbotlanának. Minek tehát nekik utat mutatni? 5- ör Hát kávéházakban dőzsölők, az utcákon járkáló snepfek, mint időt, pénzt, erkölcsvesztegetők, nem érdemelnék-e meg, hogy előttük minden világosságot eloltsanak, hogy rossz mesterségeiket ne űzhessék? 6- or Hány ember rontja el az egészségét az éjjeli, hideg és nedves levegő s náthával, huzattal tér haza az éjjeli sétálásból, melyet nemde elmulasztana, ha lámpásuk nem világosítana?! 7- er De mennyi költségbe kerülhet ez a mai piszkos munkánk! Az emberek fizetése, a bádogos, az üveges, a zsír, a kanóc? Pedig mindezt ki fizeti? Bizonyosan nem az, aki a világosságnak legtöbb hasznát veszi: hanem a csendes nyugodalmas s otthon ülő polgár. 8- or Nálunk, Berényben is tartanak lámpásokat, de csak akkor gyújtják meg, amikor veszedelem vagyon, s egyébkor nem vesztegetik a pénzt, nem adnak alkalmatosságot, hogy az éjjeli kóborlók és részeg pajkosok összetördeljék, mint Pesten gyakran megesik. 9- er Hol gyermek van, beteg van úgyis tartanak a házakban is égő lámpásokat, minek az utcáknak, a falvaknak, a denevéreknek világítani?« — Ezen gondolkodásai közben elaludt s lámpásai egész világos reggelig égtek.” A csákányos Munkácson és Beregszászon volt ismert elnevezés. A hatósági fegyveres szolgákat nevezték így, „kétségtelen azért, mert a hajdúk korában a XVII. század elején ily fegyverrel valának ellátva. Még a század elején is a jövevényipa- ros, ha itt polgárrá akart lenni, egy évig csákányoskodni, vagy ennek váltságául 12 forintot fizetni tartozott.” A darabont, mint kifejezés szintén több jelentésű. Visszavezetik a cseh-német dra- bant, trabant (kísérő) szóhoz. Kezdetben a főurak fegyveres szolgája, később megyei vagy városi hajdú: rendőr. A pécsi városkapitány részére 1780-ban kiadott szolgálati utasítás úgy említi a darabontokat, mint akiket a városkapitány „köteles magának úgy alárendelni, hogy parancsnokainak illő módon, fegyelmezetten engedelmeskedjenek”. Sok helyen szereplő figurája a városi rendfenntartásnak a fertálymester. A városokat a német-osztrák gyakorlatot átvéve negyedekre osztották, és e városrészek elöljárója lett a fertálymester. A terület kisebb egységei voltak a már említett tizedek. A kompagnia (compania) mint rend- fenntartó szervezet szerepel. Az ókori perzsa kormányzóra emlékeztető satrapa is szerepel a még nem említett rendőri tevékenységet ellátók között. TcHéntékrlat A legtöbb híres németalföldi festő emberi portrékat alkotott, ám akadt köztük egy, aki inkább a tehenekre szakosodott. Paulus Potter ecsetét sokkal inkább a marhák ihlették, mint az emberek, jóllehet ő maga abszolút urbánus környezetben nőtt fel. Hágában most úgy döntöttek, hogy megérett az idő egy tehéntárlatra. A kiállítás középpontjában Potter: A fiatal bika című festménye áll majd. A kép már 1795-ben olyan híres volt, hogy Napóleon katonái hadizsákmányra méltónak találták. Húsz éven át lógott a Louvre-ban, s csak 1815-ben került haza — írja az AP. Potter egyébként mindössze 28 évet élt, 1654-ben halt meg. Korán kezdett, és 14 évig tartó munkássága alatt 150 képet festett, ezeknek a fele maradt fenn. A kiállításra hatvan kép kerül, így egész, gulyányi tehénportrét bámulhatnak a látogatók az idén ősztől egészen jövő tavaszig. A mindennapi életben oly gyakran használt bambuszrakománnyal egyensúlyoznak a Hai Hung-tartoniánvbeli parasztok hazafelé az ültetvényekről Jokej Kono japán külügyminiszter, egy munkavacsorát követően, egyéni játékával szórakoztatja a konferencia résztvevőit 1994. július 29., péntek ■í Megszűnik a horkolás? Egy német cég bejelentette: megoldotta az a problémát, amely éjsza- káról-éjszakára sok millió hálószoba békéjét megzavarja. E készülék visz- szaállítja a csendet az ágyban. Egy most közölt közvéleménykutatás szerint Németországban az asz- szonyok 37 százaléka mérgelődik partnerének horkolása miatt. A „Snor- Ex” nevű készülék azonban orvosolja a hölgyek panaszát. A készülék úgy működik, hogy egy mozgatható műanyag billentyű enyhe nyomást gyakorol a nyelv hátulsó részére, és ezáltal távoltartja a nyelvet a szájpadlástól. A gyártók szerint a készülék próbája sikeres volt. A horkolásgátlót persze fogtechnikusnak, a szájpadlás és foglenyomat segítségével, „testre- szabottan” kell elkészítenie. Krónikus horkolást hivatalosan 200 ezer férfi esetében állapítottak meg. A valóságban ez a szám sokkal nagyobb. A laboratóriumban az új készülék a megvizsgáltak 50 százalékánál használt. A SnorExet előállító vállalat vezetője, Ralf Überheim már tárgyalásokat folytat a betegbiztosító pénztárral, hogy az vállalja az 1600 márkába kerülő gyártási költséget. „A horkolást — mondta Überheim a dpa német hírügynökség munkatársának — már két év óta betegségnek ismerték el”. Németországban már más módszereket is alkalmaznak a horkolás „megfékezésére”: így például egy hangerőt mérő készülék mechanikusan felébreszti a túl hangosan horkolót. Ez azonban az alvás többszöri megszakítása miatt nem túlságosan kellemes módszer. Gyártanak egy maszkot is, amely sűrített levegő segítségével erősíti a lélegzést. Ennek viszont kellemetlen mellékhatásai lehetnek, és sokba is kerül. MegiHák a levét Egy ideje valami nem stimmelt a kávéval a Montana állambeli St. Joseph városka drótgyárában. Külsőre ugyanolyan szépen gőzölgött, ám az illata már hagyott némi kívánnivalót maga után, az íze pedig még többet. A vállalat vezetése, hogy megfejtse a rejtélyt, rejtett kamerát szereltetett fel, amely azután fényt is derített mindenre: az egyik munkás rendre a központi nagy kávéskannába enyhített húgyhólyagja feszültségén. Amikor kiderült a rendhagyó „kis dolog”, elég nagy lett belőle. A kollégák először majdnem összetörték a vétkes vizelő csontjait, ám kicsit lehiggadva inkább átadták a videokazettát a rendőrségnek. A férfit egyelőre csak azonnali hatállyal elbocsátották, ám lehet, hogy az ügyész vádat is emel ellene. Munkahelyének vezetésé elmondta, hogy ugyan nem veszélyeztette cselekedete a munkatársak egészségét, ám esztétikai szempontból igencsak elmarasztalható. A vétkes indítéka személyes bosszú volt, több kollégájával korábban alaposan összeveszett, aminek azután nem csak az érintettek „itták meg a levét”. A „végzetes vizelés” egyébként akkora port vert fel, hogy egy helyi kábeltévé az arról készült videokazettát már be is mutatta. Köldökcsák A malajziai Johor városban letartóztattak egy önjelölt iszlám prédikátort, mert megcsókolta női hívőinek köldökét. A prédikátor szerint ez hozzátartozott a vallási rituáléhoz. A dél-malajziai vallásügyi hatóság azonban nem osztotta ezt a véleményt, és őrizetbe vétette az indonéz nemzetiségű álprédikátort. A dologra úgy jöttek rá, hogy egy férj feljelentést tett, elmondván, hogy felesége minden pénzét a köldökcsókoló álpapnak adta. Kiderült — írja a Reuter brit hírügynökség —, hogy legalább 40 hívő fize- vtett nagy összegeket a különös szertartásért. A hölgyek nem voltak hajlandók terhelő vallomást tenni. — Úgy tűnik, valamilyen varázslat alatt állnak az asszonyok! — jelentette ki a vallásügyi hatóság vezetője, hozzátéve, hogy a prédikátort iszlám bíróság elé állítják.
