Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-27 / 107. szám

Malacot, lovat, tehenet adnak — Súlyos helyzetbe került 1992-ben községünk — kezdte beszélgetésünket Ignácz Zoltán , Rozsály polgármestere. A termelőszövetkezetet felszámolták, jogu­tód nélkül megszűnt. A termelőeszközö­ket, .meg mindent, ami mozdítható volt. elvitték a hitelezők. Százhatvanhét téesz- tag munka nélkül maradt, ezemégyszáz hektár föld megművelése veszélybe került. Az önkormányzat kérésére kettőszáz- húsz hektár állami földet, a képviselő- testületi döntés után, a falu kezel. Hogy a kilátástalan helyzetbe került emberek egyéni gazdálkodásának indulását segít­sük, szociális földprogramot dolgoztunk ki és a Népjóléti Minisztériumnál pályáza­ton pénzt kaptunk a megvalósításhoz. Az önkormányzat kezelésébe került föld egy részét legelőként, másik részét szán­tóként hasznosítjuk, míg nyolcvan hektárt egy éves időtartamra ingyen bérbe adunk. Vettünk két MTZ traktort a hozzá tartozó kiegészítő eszközökkel, hogy a műve­lésben is segítsük a rászorulókat. A gépe­ket rezsiköltség ellenében adják oda a ter­melőknek. Vetőmaggal, műtrágyával se­gítjük az embereket. Érthetőbb lesz azon­ban az egész, ha felsorolom kilencpontos támogatási rendszerünket, mert ez orszá­gosan is egyedülálló. Mint említettem, három hektár erejéig földet adunk a szántófölddel nem ren­V t, \ delkezők részére, bérleti díj nélkül. Két éve megy ez a program, és még nem ma­radt parlagon föld. Hektáronként háromezer forintos támo­gatást adunk a föld megműveléséhez, tápa­nyag-utánpótlásához, vetéséhez, amit be­takarítás után kell visszatéríteni. A korábbi évek szarvasmarha állomá­nya lecsökkent, de ilyen körülmények között is ingyen biztosítjuk a pásztort, a tejbegyűjtést és értékesítést a falunak. Tehén vásárlásához tizenötezer forintot adunk darabonként, amit fél éven belül a leadott tej árából kell visszatéríteni. Ezt a kedvezményt az utóbbi egy évben tizen­hat esetben vették igénybe. A sertéshízlalást malac vásárlásához adott pénzzel támogatjuk. A visszafizetés hízósertésben történik, amit saját vágóhí­dunk részére vásárolunk meg, ráadásul a mindenkori felvásárlási árnál magasabb összegért. Nagyfokú rászorultság esetén, háztáji baromfival nem rendelkezők részére kis mértékben támogatjuk a szárnyasállat vásárlását. Az idén például előnevelt csirke vásárlásához darabonként húsz forint vis­sza nem térítendő segítséget adunk. Van az önkormányzatnak egy lófogata, amellyel az idősek részére ingyen szállít­juk a takarmánynak valót a terménydaráló­ba. Ugyanezzel a lófogattal önköltségi áron végezzük a szállítási és mezőgazdasá­gi munkákat a lakosságnak. Azok a munkanélküli családok, akik megélhetésük biztosítása érdekében munkavégzésre lovat akarnak vásárolni, darabonként huszonötezer forint támoga­tást kapnak. Ezt visszafizetni lehet kész­pénzben, vagy a községben végzett szolgáltatással. Ehhez a programunkhoz minden évben pályázat útján kaptunk pénzt, a gond az, hogy az új kormány még nem adta jelét a folytatás lehetőségének... Aradi Balogh Attila ... lovak Család helyett otthont Az épület teraszán nénikék üldögéltek a reggeli napsütésben nyugodtan, komó­tosan, imakönyvek fölé hajolva. A barát­ságosan berendezett szobákban fáradt mosolyú, idős emberek élnek. — Jól vagyunk itt — mondja egyikük, — sétá­lunk, beszélgetünk, imádkozunk. Jobb, mint a kórházban! — Ma remekül érzem magam — szól egy súlyos beteg tanárnő. A teste gyenge, de a szeme értelemtől csil­log, s arról érdeklődik, hogy beszélek-e nyelveket. Az Anna-szobában, melynek minden lakója az Anna nevet kapta — ott­honról hozott bútorok sorakoznak, s a fal­ról szentek képei néznek ránk. — Úgy élek itt, mint egy családapa — mondja szelíden Vagy István, a nyíregyházi Szent Katalin Görög Katolikus Szeretetotthon igazgatója. — Ha rövid időre elutazom, keresnek, hiányolnak. — Hogyan kerülnek ide az idős em­berek? — Az ország egész területéről foga­dunk nyugdíjast, vallásos embereket. Többnyire magányosak, de vannak köz­tük olyanok is, akit családja nem kíván gondozni. Előfordult olyan eset, hogy a nagymamát az udvarra pakolták ki, mond­ván: nincs elég hely. Olykor az öregedő ember képtelen együtt élni a fiatalokkal. — Szabályzatunkban szerepel, hogy nem elfekvő intézet, de ha itt válnak fekvő beteggé, természetesen ápoljuk őket. — Miként vetődött fel az otthon alapí­tásának gondolata? — 1981-ben történt, ekkor volt a pap­pá szentelésem. Sajnos ebben az időben a körülmények még nem tették lehetővé, hogy ilyen intézményeket hozzon létre az egyház. Budapestre kerültem, mint szer­vező lelkész, 1983-ban Nyírturára helyez­tek. A pápalátogatást megelőző építkezés egyszemélyi felelőseként tevékenyked­tem Máriapócson, egyházmegyei építke­zéseket vezettem. 1992-ben lettem a Karitász igazgatója, s 1994 februárjában nyitottuk meg az intézet kapuit. — Hogyan telik a napja mint in­tézményvezetőnek ? — Több munkakört töltök be egy szerrel Néhány éve autóbalesetem volt, azóta le­százalékolt nyugdíjas vagyok. Emellett Nyírtura görög katolikus lelkésze, s a Kari­tász igazgatója. A szeretetotthonban csak a legfelső vezetést végzem: tervezek, osz­tok, szorzók. Ez egyre nehezebb ... A Hajdúdorogi Egyházmegye tartja fenn az otthont, lakóink nyugdíjuk nyolc­van százalékát adják, bejövetelkor 50 000 forintot fizetnek. Cserébe mindent készen kapnak, kiszolgáljuk őket, a gyógyszer ingyenes. Háttérgazdaságot tartunk fenn, ez egyfajta mezőgazdasági kisüzem, álla­tokat tenyésztünk, zöldséget, gyümölcsöt termelünk. .— Az itt élők is segítenek? — Ha van kedvük hozzá, de ez ritkán fordul elő. Sok a beteg, nehezen mozgó. De ellenpélda is akad. Van egy idős bácsi, akivel nem szeretnék verekedni, olyan erős ma is. Egy nyugdíjas villanyszerelő apróbb javításokat végez, a függönyöket az itt élő nénik varrták. Reggelente görög katolikus liturgiát végzünk, a megjelenés fakultatív. Az egészségesebbek évente járnak Mária- pócsra. Kapcsolatot tartunk más szeretet­otthonokkal, vendégségbe járunk. — Kik segítenek az ellátásban? — Szakképzett ápolónők, szakképzetlen gondozónők. Háziorvosunk is van, heti két alkalommal rendel. — Mi okozza a legnagyobb problémát? — Az épület, ahol minden a helyén van, sajnos nem a mienk. A MÁV-tól béreljük, évi 2,5 millió forintért. Szeretnénk megvásárolni, de egyelőre nem szándé­koznak eladni. — Sok békés, nyugodt arcot láttam ... — Megfigyeltem, hogy ünnepek előtt sokkal idegesebbek, ingerültebbek, ilyen­kor a legkisebb dolgon képesek összevesz­ni. Visszagondolnak arra, mit is csináltak feleslegesen az életben. Magányosnak, el­hagyatottnak érzik magukat amiatt, hogy gyermekeket neveltek, mégis itt kényte­lenek élni ... Kozma Ibolya ervező politikus Az Új Kelet egyik sorozatában polgár- mestereket, egy másikban pedig Szabolcs- Szatmár-Bereg megye országgyűlési képviselőit muatjuk be. Nagy Sándor személyében, a mondással élve „két legyet ütünk egy csapásra”, hiszen Újfehértó pol­gármestere az MSZP színeiben indulva, a 4. számú választókerület országgyűlési képviselője is. —Tősgyökeres újfehértóinak számítok. Itt születtem, és iskolaéveimet leszámítva, mindig itt is éltem. Üzemszervező szakon mezőgazdasági főiskolát végeztem, majd a Pénzügyi és Számviteli Főiskola üzem­gazdász szakán szereztem másoddiplomát. A helyi téeszben hat évig dolgoztam agronómusként. 1984-től 1988-ig pártal­kalmazott voltam, 1989 január 1-jétől pedig az akkor még nagyközségi közös tanács elnöke lettem. Érpatak társközség 1990 januárjában levált rólunk, így attól kezdve tanácselnökként tevékenykedtem a választásokig. A képviselő-testület vá­lasztott polgármesterré, és azóta végzem ezt a munkát. Közben a megyei közgyű­lésnek is tagja lettem, ahol a pénzügyi el­lenőrző bizottságban tevékenykedtem. — Újfehértó 1992. január l-jén vált várossá. A várossá válás pedig nyílván nagymérvű előkészítési munkát igényelt. — A településnek már akkor is tizen­négyezer lakosa volt, és a nagyságunk alapján kétségtelen, hogy már a korábbi­akban is várossá válhattunk volna. Viszont hiányoztak azok az alapkritériumok, pél­dául a csatorna és az ivóvízhálózat kié­pítettsége, amelyek a várossá váláshoz szükségesek. A problémákat sikerrel ol­dottuk meg és az elmúlt négy évben ko­moly bér \ ásókat valósítottunk meg, több mint 4U0 millió forint értékben. — Ha szabad így fogalmaznom, a várossá válás csupán egy aktus, hiszen egy települést igazából nem ez emel városi rangra. — A városoknak mindig elég sok térsé­gi feladatot szánnak. A mi helyzetünk sajá­tos, hiszen 20 kilométeres körön belül nyolc várossal vagyunk körbevéve, így a mi térségi feladatunk egészen más. Igaz. hogy a várossá nyilvánítás ellenére sem váltunk klasszikus várossá, de az alapunk megvan, s elkezdhetünk várossá fejlődni. Ebbe a képbe az is beletartozik, hogy nálunk közel huszonnyolc százalékos a munkanélküliség, s egyre többeknek lejár a támogatása. Most 700 fő kap az önko­rmányzattól jövedelempótló támogatást, s ez a tény rá is nyomja a gazdálkodásra a bélyegét. Kiszámoltuk, hogy az 500-550 milliós költségvetésünkből ebben az év­ben gyakorlatilag 100 millió el fog menni a különböző szociális támogatá­sokra. — Én a szétszabdalt ember portréjára is kíváncsi lennék. A megyei közgyűlés teendői Nyíregyházára hívják, Újfehértón polgármester, Budapesten pedig a válasz­tókörzetét képviseli. — Sőt! Mivel egyéni képviselő vagyok a 4. számú választókörzetben, van 17 településem is. Hogy a polgármesterkedést képviselőként .hogyan bírom, azt az elkövetkező 2-3 hónap eldönti majd. Ez számomra átmeneti dolog, de azt sem akar­tam, hogy a helyhatósági választásokig új polgármester legyen, mert annak sem lett volna értelme. — Az összeférhetetlenség feloldása, a törvény módosítása azt jelenti, az Ország- gyűlésjtgy ítélte meg, hogy a kettőt lehet egyszerre csinálni. — Lehet-e csinálni? Az én esetemben el kell telnie egy bizonyos időszaknak ah­hoz, hogy eldöntsem, folyamatosan, felelősséggel lehet-e ezt tisztességgel elvégezni. Ez a házszabály-tervezet mó­dosítását követően attól is függeni fog, hogy milyen sűrűséggel ülésezik a parla­ment, hogy mennyi időt töltenek majd a képviselők odafent, és, hogy mennyi idő marad a helyi ügyekre. Megint csak más a helyzet akkor, ha a polgármester— képviselő egy szakértői bizottságnak is a tagja lesz. Tehát a megosztottságról, az átmeneti időről mondottakat csupán a sa­ját helyzetemre értettem. — A heti beosztása hogyan alakul majd? — Az elmúlt időszakban hétfőn és ked­den volt parlamenti ülés, és szerdától tartózkodtam ideheza. A mostani időszak feladata az is, hogy a választókörzetem településein kialakítsam azokat a vissza­térő időszakokat, amikor a településeken elérhető vagyok. Az információs rendszer működtetésével kapcsolatban arra is le­hetőségünk van, hogy minden egyéni képviselő a saját választókörzetében egy embert „beállítson”, aki megszervezi áz itthoni munkákat, akinek a kezében össze­futnak a dolgok, és akin keresztül meg le­het találni a kapcsolatot a településeken élőkkel. — Mennyi ideje jut a családra? — A feleségem matematika-fizika sza­kos tanár. Ä kisfiam most volt ötödikes, a kislányom pedig ötéves. Számukra az a „könnyűség”, hogy áz elmúlt időszakban is annyi Volt az elfoglaltságom, hogy a hiányzásom nem újszerű dolog. A kislá­nyomnak nagyon hiányzóm, és csak akkor találkozunk, ha nem alszik amikor haza­érek, vagy felébred, ha útra indulok. Ra­gaszkodik. A gyereknevelés nagy terhét a feleségem vállalta, hiszen a fiú is neki mondja fel a leckét, mert az kevés, hogy hetente egyszer megkérdem tőle, hogy: „Na, öcskös, mi történt az iskolában?” — És ki írja alá az ellenőrzőjét? — Az ellenőrző aláírását megosztjuk egymás között, hogy ne csak az anyjuk, hanem az én aláírásom is benne legyen. Hétvégén jön a futárposta, és ha a friss anyagok tanulmányozására így is kevés időm maradt, akkor a vonaton eltöltött 2- 3 óra alkalmat nyújt a további felkészü­léshez is. Kép és szöveg: Varga Attila

Next

/
Thumbnails
Contents