Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-19 / 100. szám

4 1994. július 19., kedd KULFOLD-BELFÓLD UJ KELET Cl A-jelentés Magyarországról és a többiekről Az elmúlt öt évben Kelet-Európa politikai és gazdasági átalakulása, gaz­dasági képe határozottan javul szerte a térségben, bár számos országban a választópolgárok elégedetlenek az ered­mények mértékével, a változások megvalósulásának sebességével. A piacgazdaság reformereinek a rovására előretörtek a.baloldali pártok a reformok mértékének lassítását tűzve zászlajukra. Magyarországon a májusi választásokon tanúi voltunk annak, hogy néhányan a reformkommunisták közül visszatértek a hatalomba. Amit Horn Gyula és gazdasági miniszterei eddig mondtak és tettek, azt jelzi, hogy továbbra is elkötelezettek a gazdasági reformok iránt, és semmi okunk nincs feltételezni, hogy jelentős lesz az elfor­dulás a korábbi kormány politikájától - állapítja meg a Központi Hírszerző Hi­vatal (CIA) munkatársai által készített tanulmány Közép-és Kelet-Európa gaz­dasági helyzetéről. Az elemzést a hi­vatal munkatársai pénteken terjesztették az amerikai szenátus közös gazdasági bizottsága elé. A tanulmány főbb megállapításai sze­rint Kelet-Európa általában a reform- folyamat útján halad 1990 óta. 1993-ban további haladás mutatkozott a gazdasá­gi reformok megvalósítása terén. Egyet­len országban és egyetlen fontos kérdés­ben sem történt visszalépés a piacgaz­daság felé vezető ösvényről. A reformok nagymértékben visszafordíthatatlanná váltak az egész térségben, s a piaci erők is megtalálták a maguk helyét. A gaz­daság központi irányításának helyébe olyan tényezők léptek, mint a magán- szektor, amely a termelés nagy részét teszi ki - több mint felét Lengyelország­ban, Magyarországon és a Cseh Köz­társaságban -, az árak felszabadítása és a piacgazdaság más erői. A kelet-euró­pai kormányok egyre növekvő módon támaszkodnak ugyanazokra a gazdaság- politikai eszközökre, pénzügyi poli­tikára, mint amilyeneket a nyugati országok használnak. A növekedés erőteljesebb lenne, ha a kulcsfontosságú nyugat-európai export­piacokon nem lenne recesszió, és az elmúlt év szárazsága nem sújtotta vol­na a térséget, rossz mezőgazdasági ter­mést hozva. A pozitív folyamatok ugyanakkor inkább az úton való haladást mutatják, mintsem az út befejeződését. A gazdasá­gi mutatók terén érzékelt kedvező vál­tozások ellenére, a mutatók szintje ál­talában kiábrándító. A GDP sokkal ala­csonyabb szinten van, mint a reformok előtti időszakban, és nem érkezett még el az a nyugati típusú virágzás, amelyet a korábbi reformerek ígértek. Magas a munkanélküliség, és az infláció is kétszámjegyű maradt. A gazdaság valószínűleg 1994-ben is folyamatos javulást mutat majd. Az első féléves eredmények alapján várható, hogy folytatódik a termelés növekedése, a mezőgazdasági termelés is hozzájárul a GDP növekedéséhez. A legtöbb országban sikerült visszaszorítani az árak növekedését, s mindegyik ország - Magyarország kivételével - megálla­podásra jutott az IMF-fel a kölcsön- feltételek ügyében. Sok teendő van még a piacgazdaság felé vezető úton. Sok ál- lami tulajdonban lévő vállatot kell magánkézbe adni, átszérvezni vagy bezárni. A strukturális átalakulás leg­nagyobb kerékkötője az ezen lépések megtételétől való félelem, mivel ezek a munkanélküliség további növekedésére vezetnek. A kormányok azonban tudják, hogy sok állami vállalat nem tud fenn­maradni a piaci erők harcában. E cégek gyenge pénzügyi helyzete hátráltatja a bankszektorban történő re­formok folytatását is. Jelentősek a különbségek a térségbeli országok gaz­dasági fejlődésében. A Cseh Köztár­saság sikeres, nagy mértékű priva­tizációs programmal, alacsony inflációs és munkanélküliségi rátával, kiegyensú­lyozott költségvetéssel az elkövetkező néhány éven belül megvalósítja a gaz­dasági átalakulás lényeges feladatainak befejezését. Annak ellenére, hogy Lengyelország és Magyarország korábban látott hozzá a reformokhoz, jelenleg sokkal lassab­ban halad, mint a Cseh Köztársaság, és még mindig olyan fontos akadályokat kell leküzdenie, mint az állami vállala­tok privatizálása, a bankrendszer re­formja, s még ez sok évet vesz majd igénybe. Ami Magyarországot illeti, ott a leg­nagyobb' fokú a reformokkal szembeni kiábrándulás. Mindamellett meg kell ál­lapítani, hogy a volt kommunista pár­ton belül volt a reformok alapja. Lé­nyegében a reformkommunisták voltak azok, akik leváltották az előző rezsimet, s jól haladtak a reformok felé vezető úton, még mielőtt a rendszer összeom­lott volna. A májusi választásokon tanúi voltunk annak, hogy néhányan a re­formkommunisták közül visszatértek a hatalomba, és lényegében a szocialisták azok, akik az új kormányt vezetik. A vita Magyarországon is, mint min­denhol Kelet-Európábán a reformok sebességéről folyik és arról, hogy mekkora forrásokat szabad felhasználni a szociális biztonság hálójához. Magyarország az egyetlen ország, amelynek nincs szilárd megállapodása az IMF-fel. Mindazonáltal alapvetően derűlátóak vagyunk, mert bár a re­formok Magyarországon lelassultak az elmúlt egy-másfél évben, a reformok iránti alapvető elkötelezettség megma­radt. Fidesz Országos Választmány A Fidesz Országos Választmánya egyhangúlag Varga Mihályt jelölte Eperjes Károly színművész megüresedő parlamenti képviselői helyére. Ezt Várhegyi Attila, az OV szombaton megválasztott új elnöke jelentette be vasárnapi sajtótájékoztatóján. A testület elnöke elmondta: több név is felmerült az országos listán parlament­be jutott Eperjes Károly helyére, így például Glattfelder Béláé, a mezőgaz­dasági kabinet vezetőjéé. Varga Mihályt főként azért választották meg, mert ő a Fidesz vezető költségvetési és adószak­értője. A tájékoztatón résztvevő Deutsch Tamás elmondta: az Országos Választ­mány elnöki tisztére két jelölt volt: Mazsu János debreceni alpolgármester és Várhegyi Attila szolnoki polgármes­ter. Utóbbi végül is 65-35 százalékos arányban nyerte el a tisztet. Várhegyi Attila magáról elmondta: 30 éves, 1989 óta tagja a Fidesznek, foglalkozását tekintve magyar szakos tanár. A választmányi ülésen mindemellett szó volt a parlamenti frakció eddigi működéséről, így például a nyugdíj- emelés, a polgármesteri összeférhetet­lenségi törvény, és a kormányprogram vitájában képviselt fideszes álláspontról. A testület ezután rövid vita során egy­hangúlag elfogadta a választmány szer­vezeti és működési szabályzatát. Az európai ember lelke összezavarodott Akár gesztusértékűnek is tekinthető, hogy a Fehérgyarmaton június 24-e és 26-a között megtartott V. Szatmári Irodalmi Napok rendezvényein a Magyar írószö­vetség elnöke és a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is részt vett. Az Irodalmi Társaságok Szövetsége tagszer­vezetei tanácskozását követően kette­jükkel beszélgettünk el.- Mint az írószövetség elnöke hogyan ítéli meg a Kárpát-medence magyar irodalmi társaságainak és művelődési egyesületeinek tevékenységét? - kérdez­tük Tornai József költőtől.- Én már tavaly Kaposváron, az ITÁSZ megalakulásakor kifejtettem, hogy ezek a társaságok lényegében egy összefüggő nagy hálózatnak tekinthetők, s ennek a határokon átívelő hálózatnak a léte tulaj­donképp az egész magyar létnek a létét és nem létét jelenti. Jóleső érzés tapasztalni a társaságok makacs ragaszkodását a tradíciókhoz: a nyelvhez, az irodalomhoz, a történelemhez. Valóságos mirákulum ez számomra. Evekkel előbb - a szó rossz értelmében - már azt hittem, hogy sokkal racionálisabbak lettünk, mintsem ilyen makacs erőfeszítéseket folytassunk, mint a határainkon inneni és túli helyi irodalmi és művelődési társaságok, szervezetek. Ezek, így együtt összegeződve napról napra építik azt, amit nemzeti megmara­dásnak nevezünk.- Vitaindító előadásában Ön egyébről: az értékek vesztéséről, válságáról beszélt...- Az irodalmi társaságok beszámolói olyan ellenem irányuló cáfolatok voltak, melyeket örömében csak megköszönhet az ember. A mi korunk - s ezt nem csupán én mondom! - nem az irodalom és a művészet, hanem a zsumalizmus, a gyil­kolás, a bosszúállás és rosszindulat kora. Az európai ember lelke teljes egészében összezavarodott. Ebben a nagy sivatagban - szerencsére - vannak oázisok, melyek­ben megkapaszkodhatunk. Nyilvánvaló: Nyugat-Európában is van még kultúra, de az a nagy láng, ami számunkra Nyugat- Európában századokig lobogott, az már ma mintha kialudt volna. Egyre inkább magunkra vagyunk hagyatkozva, és sok­szor kérdéses, hogy immunitásunk med­dig tart még. Ezekben az irodalmi és művelődési társaságokban - a jelek sze­rint - ez az immunitás, szerencsére, újra meg újra megtermelődik. Már ezért is tá­mogatni érdemes tevékenységüket. Kocsis Elemér püspöktől az egyház és az irodalom mai viszonya iránt érdek­lődtünk.- Az irodalom és az egyház - válaszol­ta püspök úr feltett kérdésünkre - valami­féleképp összetartozik. Olyan inspiráció­kat ad az egyházi szolgálat: az evangéli­um hirdetése, a gyülekezetek szervezése és építése, valamint a lelki gondozás terén, mely nélkül nem lehet azt színvonalasan és igazán eredményesen elvégezni. A lel­kipásztor, aki nem ismeri az irodalmat és irodalmi nyelvünket, aki nincs feltöltve kultúránk múltjával és jelenével, az kép­telen prófétai küldetését teljesíteni. Legnagyobb prédikátoraink - gondol­junk csupán Kár öli Gáspárra - tevékeny­ségükkel meghatározóan befolyásolták egyházunk és irodalmunk életét. Az iro­dalom a mi munkánk segítője, megszé- pítője, szövetségesünk az igazságért foly­tatott küzdelmünkben.- Milyen gondolatokat ébresztettek Ön­ben a meghallgatott hozzászólások?- Az értékek válságának kérdése engem is foglalkoztat. Egyik legégetőbb problé­mája ugyanis a ma társadalmának. Azok, akik Fehérgyarmatra határainkon innen és túlról eljöttek és hozzászóltak, meg­győzően bizonyították: tisztában vannak ők is ezzel, s legjobb lelkiismerettel igye­keznek velünk együtt a nemzet erkölcsi válsága leküzdéséért tenni is valamit. E tekintetben is az egyházat, a teológiát és az irodalmat szövetségesnek tekintem. Muzsnay Árpád A közép-európai kezdeményezés trieszti kormányfői csúcstalálkozójának résztvevői július 16-án MTI-fotó: Czech Attila Segélyek Amerikából Az amerikai szenátus pénteken nagy többséggel elfogadta a jövő évi, 13,7 mil­liárd dollár összegű, külföldi segélyekről szóló törvénytervezetet. A törvényter­vezethez fűzött számos kiegészítő indít­vány között a szenátorok szabad utat nyi­tottak az úgynevezett Brőwn-Simon kiegészítésnek, amely lehetővé teszi, hogy Magyarország, Csehország és Lengyel- ország korszerű katonai berendezésekhez jusson a NATO arzenáljából. A 84-9 arányban megszavazott tör­vénytervezet szerint a jövő évi külföldi segélyekből hárommilliárd dollár jut Izraelnek, 2,1 milliárd pedig Egyiptom­nak. (Ez az összeg hasonló ahhoz a tá­mogatáshoz, amelyet az Egyesült Álla­mok nyújt a két közel-keleti országnak.) A szenátorok 838 millió dollárnyi se­gélyt szavaztak meg Oroszországnak és a szovjet utódállamoknak, azzal a kikötés­sel, hogy Moszkva csak akkor kaphatja meg a ráeső részt, ha augusztus 31 -ig tel­jesíti korábbi ígéretét, s kivonja csapatait a balti államok területéről. (Clinton elnök eredetileg 900 millió dollárt kért az egyko­ri szovjet köztársaságoknak.) A Brown-Simon kiegészítést a három közép-európai államnak történő segít- . ségnyújtásról 76-22 arányban szavazták meg a szenátorok. Hank Brown, Colorado állam republikánus szenátora terjesztette elő a javaslatot, hogy hatalmazzák fel Bili Clinton elnököt a NATO-előnyök kiter­jesztésére az új kelet-európai demokráciák irányában. A kiegészítés azt akarja jelezni, hogy „az Egyesült Államok törődik 3 s/.ajmd- sággal és a demokráciával. Bár ig&tKlas- san haladnak az erőfeszítések arra, fogy kiterjesszék a NATO ernyőjét Kelet-Bu- rópára, szándékunkban áll előrelépni ebben a folyamatban” - szögezte le Haítk Brown. A kiegészítés a következő jellegű segít­ségnyújtásra és együttműködésre jogosít­ja fel az elnököt: - amerikai védelmi be­rendezések eladása vagy átadása Lengyel- országnak, Magyarországnak és a Cseh Köztársaságnak; - katonai célú kutatáso­kat és fejlesztéseket szolgáló felszerelések, anyagok és szállítmányok kölcsönzése; - nagy amerikai katonai berendezések lí­zingje és kölcsönzése; - katonai légiszállít­mányozási megállapodások megkötése az Egyesült Államok és ezen országok kö­zött; - amerikai kommunikációs támoga­tás és felszerelés lehetősége; - olyan ak­ciók kezdeményezése, amelyek segítségé­vel Lengyelország, Magyarország és a Cseh Köztársaság katonai felszerelését a NATO-szabványhoz igazítják. Hank Brown kezdeményezését támo­gatásáról biztosította Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter is. Kissinger Brownhoz írt levelében kifejtette: Európa további biztonsága' egy szilárd NATO- szövetség*függvénye, amely szövetség Nyitva áU olyan országok korai tagfel­vétele előtt, mint Lengyelország, Magyar- ? ország és~a Cseh Köztársaság. 1 ‘ Hank Brown szerint ezen országok ag­godalmuknak adtak hangot, amikor az Egyesült Államok nem játszott hatékony szerepet annak sürgetésében, hogy felve­gyék őket a NATO tagállamainak sorába. „Ez a kiegészítés azt jelzi, törődünk velük annak biztosítása érdekében, hogy ne boruljanak rájuk egy másik vasfüggöny fekete felhői. Olyan politikára van szük­ség, amely Lengyelországot, Magyaror­szágot és a Cseh Köztársaságot szorosan a NATO biztonsági rendszerébe helyezi, ott van a helyük” - hangsúlyozta az ameri­kai szenátor.

Next

/
Thumbnails
Contents