Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-19 / 100. szám
/ UJ KELET MFfiYFNk FI FTFRŐI ivicvj I Dm lLl i ldul 1994. július 19., kedd 3 Főiskolai körkép felvételi után (IV.) A Görögkatolikus Hittudományi Főiskola épületében járok, ahol dr. Orosz László rektor ad felvilágosítást:- Az 1950 óta létező főiskola a görög katolikus szeminárium része, ahol az oktatás eddig ötéves képzésben, nemrég óta pedig hatéves képzésben folyik. Ősztől a Római Pápai Keleti Intézet leányvállalata leszünk. Az intézet nevében adunk ki egyetemi diplomákat. A főiskola még nem rendelkezik egyetemi címmel, ez egy hosszabb folyamat eredménye lesz. A hallgatók 2 év filozófia- és 4 év teológia-képzésben részesülnek. Jelenleg 6 egyházmegyéből fogadunk hallgatókat, de Eperjesről, Munkácsról, Nagybányáról és Nagyváradról is vannak növendékeink. Jelenleg 7 hallgatónk tanul ösztöndíjjal Rómában. A nemrég lezajlott felvételi vizsgáink meglehetősen összetettek. Először orvosi és pszichológiai alkalmassági vizsgát kell tenniük, majd négy teológiai szakterületből és általános műveltségből írásbeli vizsga vár rájuk. Végül ezt egy szóbeli vizsga követi. Változás, hogy mostantól nappali tagozaton is fogadunk nőket hittanárképzésre. Eddig ezt csak levelező tagozaton tehették meg. Arra azonban nincs kilátás, hogy nőket papképzésben részesítsünk. A pápa júniusban tett nyilatkozata alapján nők nem szentelhetők pappá. Idén teológia-képzésre 19-en jelentkeztek, ebből várhatóan 15-öt veszünk fel, hittanári szakra 100 volt a jelentkező, itt 45 lesz a létszám, a levelező tagozatra pedig 20-ból 15 felvétele j lakokra sár a kollégium liző folytathatja nálunk tanulmányait. Az iskola bentlakásos rendszerben működik, így a képzést a hallgató gyakorlatilag a nap 24 órájában kapja. Azt hiszem, a legfontosabb változás az elsőévesek számára, hogy idén először a Magyar Katolikus Püspöki Kar előkészítő évet vezet be számukra. A volt pártüdülőt a régi veszprémi szemináriumért cserébe megkapó Veszprémi Püspökségen egy éven át folyik majd az idén fölvett növendékek előképzése, ahol a filozófiai és humán képzésen túl a közösségi életre való nevelés, valamint a lelki élet megalapozása történik majd. Juhász Gabriella Erdőmagánosítás Csak a társulásoké a jövő Mostanában sokunkat foglalkoztat a kérdés, mi lesz erdeinkkel? Erre a kérdésre próbál választ adni Kovács Jánosáé FEF- AG osztályvezetője. — A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei erdők hány százalékát magánosítják? — Nyolcvanezer hektár területből 4'2 ezer volt szövetkezeti, a többi állami tulajdon. Az állami területekből majdnem az egész, míg az erdőgazdasági 30 000 hektárjának tíz százaléka került magánkezelésbe. — Az új tulajdonosok a kárpótlás útján megszerzett területekkel mit tehetnek? — Tisztában kell lenniük azzal, hogy mindent csak engedéllyel csinálhatnak. Akinek kis erdőterület került a keze alá, annak fel kell ismerni a társulások létrehozásának szükségességét. Egyébként a területek nagyságától függően 10 éves ütemterveket dolgoztunk ki. Sajnos sok embernek ez csalódást okoz. Voltak olyanok, akik üdülőket akartak létrehozni. Ha nem ismerik fel a társulás fontosságát, az veszélyeztetheti erdeink állagát. Ha pedig a társulások létrejönnek, akkor szakember kezébe kell adni az irányítást, hogy unokáink is élvezhessék az erdőt! — Nyújtanak-e valamilyen segítséget7 — Természetesen. Erre szolgál majd a július második felében megjelenő „Erdőgazdák kiskönyvta” melléklete, mely alapszabálymintákat, gazdálkodással, adózással kapcsolatos jó tanácsokkal szolgál. —A magánosított területeken történtek elbocsátások? — Állami gazdaságokból és szövetkezetekből igen. A megalakuló társulásoknak azonban szükségük lesz rájuk. Hangsúlyozom, csak a társulásoknak van jövője. Az erdőtulajdonosokat az állam nem szólíthatja fel társulások létrehozására, de fel kell ismerniük, hogy nem csak a saját, hanem a társadalom érdeke is ezt diktálja! Stanczek István Kutak és árak Végigjártuk Nyíregyházán a benzinkutakat, hogy mindenki kiválaszthassa azt, amelyik számára a legelőnyösebb. keverék 92 98 95 (ólommentes) dízel 91 (ólommentes) HTO SHELL 84,-' 87,80,65,50OMV 84,20(9I) 84,20 86,70 79,80 65,90- MÓL (Pazonyi út)7 7’30(92, 83,30 85,80 79,30 65,. 77.30MÓL (Széna tér) 77,80(92) 83,80 86,30 79,80 65,77,80 27,Q8 84,80(9,, ' 84,80 86,80 80,30 65,5027,50 ESSO 78’50(91OT) 83,50 86,30 79,90 65,77,90olgórmester ortrék 4 A polgármester is csak emberi lény, s mint ilyen, álmodozik—na persze, ha van rá ideje. Ugyan mire vágyakozhatna, hiszen megvan mindene — kérdezhetik az irigyek rosszmájúan. De tényleg! Miről álmodozik a község „legelső” embere? — Titkos álmom volt, hogy élőben megnézzem a foci vb-döntőt, de látja, ez csak ábránd maradt — tárta szét sajnálkozva karját Hajnal András, Tiszabercel polgármestere. — Egyébként meg mi másra vágyakozhatnék, minthogy szépüljön és fejlődjön községünk. „ - ' J A hegyek vonzanak házáshoz. A többit azonban az önkormányzat zsebéből fizettük. —Egyes községekben az emberek nagy része tiltakozott a gáz ellen... — Nálunk is elég nehezen indult be a dolog, mert mindenki félt egy kicsit az ismeretlentől, a változástól. A munkálatok megindulása után azonban az ismerősök, rokonok és szomszédok egymást beszélték rá, mert felismerték és megértették fontosságát. A 700 lakásból több mint 500- ba vezették be a csonkot. — Gondolom, a telefonnak azért jobban örülnek... — Ezt le sem tagadhatnám. Nincs olyan nap, hogy ne állítana meg valaki az utcán megkérdezni, hogy mikor lesz már telefon. — Tévedek, ha azt mondom, hogy legkésőbb a jövő év végén? — Nem. 1995 végéig mindenképpen szeretnénk rendezni ezt is. Az előzetes felmérések alapján mintegy 200-250 igényre számítunk, s hogy ne terheljük pénzügyileg túlságosan a telefonra vágyókat, az összeg nagyobb hányadának kifizetését az önkormányzat magára vállalja. Semmiképpen nem szedünk be harmincezer forintnál többet. — Van köve süt, van gáz, lesz telefon. A következő négyéves polgármesteri ciklus- ban-—feltéve ha újra ringbe száll a válasz— Már egész szép eredménye van ennek Tiszabercelen... — Valóban. Nincs egyetlenegy földu- tunk sem, a gázt is sikerült bevezetnünk, sőt, jelenleg a telefonhálózat kialakítását szorgalmazzuk, a környékbeli kollégákkal közösen. — Mennyire terhelte meg mindez az önkormányzat pénztárcáját? — Nagyon. A gázberuházás közel nyolcvanmillió forintba került. Bár ennek felét állami támogatásból finanszíroztuk, és a lakosság is nagy áldozatot vállalt — telkenként 30 ezer forinttal, azaz összesen 15 millióval! —járultak hozzá a berutásqfcon — alig lesz már tennivaló. . , — Ez azért nem ilyen egyszerű. A fejlődésnek nem lehet megálljt parancsolni. És ha a választók ismételten megtisztelnek bizalmukkal, nem fogok békésen ülni a babérjaimon. A következő évek egyik legfontosabb problémájának a szennyvízhálózat kiépítését tartom. Ugyancsak nagyon fontos az iskolai gondok megoldása. Feltétlenül használaton kívül kell helyezni azt a négy életveszélyes tantermet, ahol kényszerű okokból folytatjuk a tanítást. Elképzeléseim szerint a napköziotthon tetejére húznánk újabb szintet, így egy tömbön belül lenne végre az oktatás. Remélem, hogy 1995, legkésőbb 1996 szeptemberében már ott kezdenek a gyerekek. l is/aherccl. re£oniiulus templom Mindezeknél is sokkal fontosabbnak tartom azonban, hogy új munkahelyeket tudjunk teremteni. Elsősorban a mezőgazdasági termékek feldolgozására gondolok. Az egykori Bessenyei TSZ sertésüzeme ott áll kihasználatlanul, pedig rengeteg mindent lehetne rá alapozni. De egy korszerű húsfeldolgozó kialakítása rengeteg pénzbe kerülne, arra meg nekünk nincs anyagi fedezetünk. Pedig nagy szükségünk lenne jól fizető munkahelyekre, mert a 2151 lakosból ötszázan 18 éven aluliak, ötszázötvenen nyugdíjasok, százötvenen kapnak jövedelempótló támogatást, és közel háromszázan munkanélküliek. — Mennyi gondja van egy polgármesternek... — Nem panaszkodom. Mikor elindultam a választásokon, tudtam, mibe vágom a fejszémet. — Saját elhatározásból, vagy mások noszogatására jelentkezett? — Is-is. Az ismerősök is biztattak, de az én oldalam is furdalta a kíváncsiság, hogy képes vagyok-e eleget tenni a feladatnak. Nagy kihívásnak tartottam a dolgot. — Kiállta a próbát? — Az majd kiderül a választásokon. Nagyon megszerettem ezt a munkát. Jó érzés, hogy az emberek bizalommal fordulnak hozzám, bármilyen problémájuk is akad. — Ha már a problémáknál tartunk, hazaviszi a munkahelyi gondokat? —Nem, de gyakran felkeresnek otthon is a berceliek, így akaratlanul is bevonom a családomat a munkába. De hát egy polgármester nem mondhatja azt, hogy négy óra, letelt a munkaidő. Azután is aktívan kiveszem a részem a község életéből. Polgárőrködöm, és a focicsapat mérkőzéseit is mindig megnézem. Még idegenbe is elkísérem a fiúkat. — Nyaralás? — Hú! Ez aztán jó kérdés volt! Igazából tíz éve nyaraltam utoljára, s nem hiszem, hogy az idén is el tudnánk menni valahová. — Hova utazna szívesen? — Tősgyökeres tiszaberceli, így alföldi lévén a hegyek vonzanak. Nagyon szívesen ellátogatnék a dunántúli hegyvidékre. — Azt vártam, hogy valami egzotikus külföldi országot nevez meg... — Engem nem vonz a külföld, előnyben részesítem a hazai tájakat. Annyi szép vidéke van hazánknak, s oly keveset láttam még belőle, de ezt biztosan nem ezen a nyáron fogom bepótolni. Úri Mariann