Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-19 / 100. szám

/ UJ KELET MFfiYFNk FI FTFRŐI ivicvj I Dm lLl i ldul 1994. július 19., kedd 3 Főiskolai körkép felvételi után (IV.) A Görögkatolikus Hittudományi Fő­iskola épületében járok, ahol dr. Orosz László rektor ad felvilágosítást:- Az 1950 óta létező főiskola a görög katolikus szeminárium része, ahol az ok­tatás eddig ötéves képzésben, nemrég óta pedig hatéves képzésben folyik. Ősztől a Római Pápai Keleti Intézet leányvál­lalata leszünk. Az intézet nevében adunk ki egyetemi diplomákat. A főiskola még nem rendelkezik egyetemi címmel, ez egy hosszabb folyamat eredménye lesz. A hallgatók 2 év filozófia- és 4 év teoló­gia-képzésben részesülnek. Jelenleg 6 egyházmegyéből fogadunk hallgatókat, de Eperjesről, Munkácsról, Nagybányá­ról és Nagyváradról is vannak növendé­keink. Jelenleg 7 hallgatónk tanul ösz­töndíjjal Rómában. A nemrég lezajlott felvételi vizsgáink meglehetősen össze­tettek. Először orvosi és pszichológiai al­kalmassági vizsgát kell tenniük, majd négy teológiai szakterületből és általános műveltségből írásbeli vizsga vár rájuk. Végül ezt egy szóbeli vizsga követi. Változás, hogy mostantól nappali tago­zaton is fogadunk nőket hittanárkép­zésre. Eddig ezt csak levelező tagoza­ton tehették meg. Arra azonban nincs kilátás, hogy nőket papképzésben rész­esítsünk. A pápa júniusban tett nyilat­kozata alapján nők nem szentelhetők pappá. Idén teológia-képzésre 19-en je­lentkeztek, ebből várhatóan 15-öt veszünk fel, hittanári szakra 100 volt a jelentkező, itt 45 lesz a létszám, a leve­lező tagozatra pedig 20-ból 15 felvéte­le j lakokra sár a kollégium liző folytathatja nálunk tanulmányait. Az iskola bentlakásos rendszerben mű­ködik, így a képzést a hallgató gyakor­latilag a nap 24 órájában kapja. Azt hi­szem, a legfontosabb változás az első­évesek számára, hogy idén először a Magyar Katolikus Püspöki Kar előké­szítő évet vezet be számukra. A volt pártüdülőt a régi veszprémi szeminári­umért cserébe megkapó Veszprémi Püspökségen egy éven át folyik majd az idén fölvett növendékek előképzése, ahol a filozófiai és humán képzésen túl a közösségi életre való nevelés, vala­mint a lelki élet megalapozása történik majd. Juhász Gabriella Erdőmagánosítás Csak a társulásoké a jövő Mostanában sokunkat foglalkoztat a kér­dés, mi lesz erdeinkkel? Erre a kérdésre próbál választ adni Kovács Jánosáé FEF- AG osztályvezetője. — A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei erdők hány százalékát magánosítják? — Nyolcvanezer hektár területből 4'2 ezer volt szövetkezeti, a többi állami tula­jdon. Az állami területekből majdnem az egész, míg az erdőgazdasági 30 000 hek­tárjának tíz százaléka került magánke­zelésbe. — Az új tulajdonosok a kárpótlás útján megszerzett területekkel mit tehetnek? — Tisztában kell lenniük azzal, hogy mindent csak engedéllyel csinálhatnak. Akinek kis erdőterület került a keze alá, annak fel kell ismerni a társulások létre­hozásának szükségességét. Egyébként a területek nagyságától függően 10 éves ütemterveket dolgoztunk ki. Sajnos sok embernek ez csalódást okoz. Voltak olya­nok, akik üdülőket akartak létrehozni. Ha nem ismerik fel a társulás fontosságát, az veszélyeztetheti erdeink állagát. Ha pedig a társulások létrejönnek, akkor szakember kezébe kell adni az irányítást, hogy uno­káink is élvezhessék az erdőt! — Nyújtanak-e valamilyen segítséget7 — Természetesen. Erre szolgál majd a július második felében megjelenő „Erdő­gazdák kiskönyvta” melléklete, mely alap­szabálymintákat, gazdálkodással, adózás­sal kapcsolatos jó tanácsokkal szolgál. —A magánosított területeken történtek elbocsátások? — Állami gazdaságokból és szövet­kezetekből igen. A megalakuló társulá­soknak azonban szükségük lesz rájuk. Hangsúlyozom, csak a társulásoknak van jövője. Az erdőtulajdonosokat az állam nem szólíthatja fel társulások létrehozá­sára, de fel kell ismerniük, hogy nem csak a saját, hanem a társadalom érdeke is ezt diktálja! Stanczek István Kutak és árak Végigjártuk Nyíregyházán a benzinkutakat, hogy mindenki kiválaszthassa azt, amelyik számára a legelőnyösebb. keverék 92 98 95 (ólommentes) dízel 91 (ólommentes) HTO SHELL 84,-' 87,­80,­65,50­­OMV 84,20(9I) 84,20 86,70 79,80 65,90- ­­MÓL (Pazonyi út)7 7’30(92, 83,30 85,80 79,30 65,­. 77.30­MÓL (Széna tér) 77,80(92) 83,80 86,30 79,80 65,­77,80 27,­Q8 84,80(9,, ' 84,80 86,80 80,30 65,50­27,50 ESSO 78’50(91OT) 83,50 86,30 79,90 65,­77,90­olgórmester ortrék 4 A polgármester is csak emberi lény, s mint ilyen, álmodozik—na persze, ha van rá ideje. Ugyan mire vágyakozhatna, hi­szen megvan mindene — kérdezhetik az irigyek rosszmájúan. De tényleg! Miről álmodozik a község „legelső” embere? — Titkos álmom volt, hogy élőben megnézzem a foci vb-döntőt, de látja, ez csak ábránd maradt — tárta szét sajnálkoz­va karját Hajnal András, Tiszabercel polgármestere. — Egyébként meg mi más­ra vágyakozhatnék, minthogy szépüljön és fejlődjön községünk. „ - ' J A hegyek vonzanak házáshoz. A többit azonban az önkor­mányzat zsebéből fizettük. —Egyes községekben az emberek nagy része tiltakozott a gáz ellen... — Nálunk is elég nehezen indult be a dolog, mert mindenki félt egy kicsit az is­meretlentől, a változástól. A munkálatok megindulása után azonban az ismerősök, rokonok és szomszédok egymást beszélték rá, mert felismerték és megértették fon­tosságát. A 700 lakásból több mint 500- ba vezették be a csonkot. — Gondolom, a telefonnak azért job­ban örülnek... — Ezt le sem tagadhatnám. Nincs olyan nap, hogy ne állítana meg valaki az utcán megkérdezni, hogy mikor lesz már tele­fon. — Tévedek, ha azt mondom, hogy legkésőbb a jövő év végén? — Nem. 1995 végéig mindenképpen szeretnénk rendezni ezt is. Az előzetes fel­mérések alapján mintegy 200-250 igény­re számítunk, s hogy ne terheljük pénz­ügyileg túlságosan a telefonra vágyókat, az összeg nagyobb hányadának kifizetését az önkormányzat magára vállalja. Sem­miképpen nem szedünk be harmincezer forintnál többet. — Van köve süt, van gáz, lesz telefon. A következő négyéves polgármesteri ciklus- ban-—feltéve ha újra ringbe száll a válasz­— Már egész szép eredménye van en­nek Tiszabercelen... — Valóban. Nincs egyetlenegy földu- tunk sem, a gázt is sikerült bevezetnünk, sőt, jelenleg a telefonhálózat kialakítását szorgalmazzuk, a környékbeli kollégákkal közösen. — Mennyire terhelte meg mindez az önkormányzat pénztárcáját? — Nagyon. A gázberuházás közel nyolcvanmillió forintba került. Bár ennek felét állami támogatásból finanszíroztuk, és a lakosság is nagy áldozatot vállalt — telkenként 30 ezer forinttal, azaz össze­sen 15 millióval! —járultak hozzá a beru­tásqfcon — alig lesz már tennivaló. . , — Ez azért nem ilyen egyszerű. A fej­lődésnek nem lehet megálljt parancsolni. És ha a választók ismételten megtisztel­nek bizalmukkal, nem fogok békésen ülni a babérjaimon. A következő évek egyik legfontosabb problémájának a szenny­vízhálózat kiépítését tartom. Ugyancsak nagyon fontos az iskolai gondok megold­ása. Feltétlenül használaton kívül kell he­lyezni azt a négy életveszélyes tantermet, ahol kényszerű okokból folytatjuk a taní­tást. Elképzeléseim szerint a napköziott­hon tetejére húznánk újabb szintet, így egy tömbön belül lenne végre az oktatás. Remélem, hogy 1995, legkésőbb 1996 szeptemberében már ott kezdenek a gye­rekek. l is/aherccl. re£oniiulus templom Mindezeknél is sokkal fontosabbnak tartom azonban, hogy új munkahelyeket tudjunk teremteni. Elsősorban a mezőgaz­dasági termékek feldolgozására gondolok. Az egykori Bessenyei TSZ sertésüzeme ott áll kihasználatlanul, pedig rengeteg min­dent lehetne rá alapozni. De egy korszerű húsfeldolgozó kialakítása rengeteg pénz­be kerülne, arra meg nekünk nincs anya­gi fedezetünk. Pedig nagy szükségünk lenne jól fizető munkahelyekre, mert a 2151 lakosból ötszázan 18 éven aluliak, ötszázötvenen nyugdíjasok, százötvenen kapnak jövedelempótló támogatást, és kö­zel háromszázan munkanélküliek. — Mennyi gondja van egy polgármes­ternek... — Nem panaszkodom. Mikor elindul­tam a választásokon, tudtam, mibe vágom a fejszémet. — Saját elhatározásból, vagy mások noszogatására jelentkezett? — Is-is. Az ismerősök is biztattak, de az én oldalam is furdalta a kíváncsiság, hogy képes vagyok-e eleget tenni a fela­datnak. Nagy kihívásnak tartottam a dolgot. — Kiállta a próbát? — Az majd kiderül a választásokon. Nagyon megszerettem ezt a munkát. Jó érzés, hogy az emberek bizalommal for­dulnak hozzám, bármilyen problémájuk is akad. — Ha már a problémáknál tartunk, hazaviszi a munkahelyi gondokat? —Nem, de gyakran felkeresnek otthon is a berceliek, így akaratlanul is bevonom a családomat a munkába. De hát egy polgármester nem mondhatja azt, hogy négy óra, letelt a munkaidő. Azután is ak­tívan kiveszem a részem a község életé­ből. Polgárőrködöm, és a focicsapat mér­kőzéseit is mindig megnézem. Még ide­genbe is elkísérem a fiúkat. — Nyaralás? — Hú! Ez aztán jó kérdés volt! Igazából tíz éve nyaraltam utoljára, s nem hiszem, hogy az idén is el tudnánk menni vala­hová. — Hova utazna szívesen? — Tősgyökeres tiszaberceli, így alföl­di lévén a hegyek vonzanak. Nagyon szívesen ellátogatnék a dunántúli he­gyvidékre. — Azt vártam, hogy valami egzotikus külföldi országot nevez meg... — Engem nem vonz a külföld, előny­ben részesítem a hazai tájakat. Annyi szép vidéke van hazánknak, s oly keveset lát­tam még belőle, de ezt biztosan nem ezen a nyáron fogom bepótolni. Úri Mariann

Next

/
Thumbnails
Contents