Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-10 / 67. szám

MAGAZIN 4 1994. június 10., péntek UJ KELET Az egykori Postakocsi fogadó épületében nem mindennapi látnivaló varja az Egerbe LÁTOGATÓ VENDÉGEKET. ITT MŰKÖDIK A HELYI BORMÚZEUM, AHOL NEMCSAK A NEMES ITÓKA VÁLTOZATAIVAL, HANEM A SZŐLÉSZET ÉS BORÁSZAT EMLÉKEIVEL IS MEGISMERKEDHETNEK AZ ÉRDEKLŐDÖK AZ ÁRPÁD KORTÓL NAPJAINKIG. Apját a moziból ismeri Cybulski, a parkettarsiszoló „Ismerjük a szülőket” című soro­zatában a Sztandar Mlodych című lengyel ifjúsági lap a lengyel film ötvenes-hatvanas évekbeli hőskorának legnagyobbjára, a fiatalon tragikusan elhunyt Zbigniew Cybulskira em­lékezik vissza, pontosabban a lengyel színész ma 32 esztendős fiát faggatja. Maciek—akinek keresztneve ugyanaz, mint apja híres filmje a „Hamu és gyémánt” főhőséé — hat esztendős volt, amikor a rokonszenves Zbigniew Cybulskit eltemették. — Mire emlékezhet egy ilyen kis­gyerek? — válaszol kérdéssel a ripor­ter kérdésére a fiú. — Talán ha apám gyakrabban lett volna otthon... Csak apró epizódokat tud felidézni a gyermekkorból. Azt például, hogy egyszer elverte az apja, mert ő népes rokoni körben eldicsekedett, milyen cifrán tud káromkodni. Azután inkább magáról beszél. — Mindig azt szerettem volna, hogy rám figyeljenek az emberek, még ha nem is mindig a legjobb tetteim miatt, ne pedig azért, mert én „annak" a Cy- bulskinak vagyok a fia. Maciek parkettacsiszoló kisiparos­ként keresi a kenyerét. A középiskolát az egyik legpatinásabb varsói gimnázi­umban kezdte, ám mindent elkövetett, hogy kidobják onnan. — Tudtam, nekem arra semmi szük­ségem sincs, úgysem akarok tovább­tanulni. A családban mindenki el­végzett valamit, és biztosan ilyen jel­lemmel születtem. Mindenfélével foglalkozott. Járdát rakott, házat falazott, kémcsöveket gyártott, vagont mosott. Sőt film statisz­ta is volt, a család intézte, de csak azért, hogy rendőrök ne kössenek bele úton- útfélen, mert akkortájt még kötelező volt a munkavállalás. — Hosszú hajam volt, de így nem nyírhatták le, mert „művész voltam". Persze sohasem gondoltam a színészi pályára. Ha elmentem volna a filmes iskolára, ott mindjárt mondták volna: az apja sokkal jobb volt... Ha persze vállalatot örököltem volna apámtól, azzal elbajlódnék, persze ha értenék hozzá. Megpróbálkozott a gitárral. Két hétig kínlódott a húrokon, de miután a szom­széd nem bírta idegekkel, telefonált... Aztán furcsa emberekkel, hippikkel, narkósokkal barátkozott, de ő maga... —Sok hülyeséget csináltam már, de azt nem, hogy megöljem magamat. Mi lett volna Maciekből, ha apja nem távozik el fiatalon? — Talán ha élne az apám, az én éle­tem is másként alakul. Talán berakott volna valahová, hogy legalább a kamerát cipelhessem. Bár az is megle­het, hogy nem lett volna olyan őrült követelésem, hogy lépjek a nyomába. Azt mondta volna: csinálj fiacskám, amit akarsz... (InfoNet) Nyelvtanár képernyőn Westfield tipikus dél-indiai kisváros, külsőleg jele sincs annak, hogy a fejlett technológiájú tanítás központja. A hírnév a helyi iskoláknak köszönhető, ahol évekkel ezelőtt született a döntés: az egyetlen értelmes beruházás a jövő, a jövő generáció, a jövő technológia. Jobban mondva e kettő kombinációja. A fejlett technológiájú oktatás ugyanis lehetővé teszi, hogy a gazdaság órán, a Fran­ciaországban tüntető gazdák követelé­seinek ismertetésével „élőben” oktathas­sák a nemzetközi kereskedelmet, hogy az egyenes televíziós kapcsolás segítségével a gazdasági embargók szakértője, egy ka­liforniai egyetemi tanár adjon válaszokat a diákok kérdéseire. A westfieldi iskolák valamennyi tan­terme, hála a környék vállalati össze­fogásának, televízióval, kamerákkal, nagy teljesítményű komputerekkel van felsze­relve. Ez a magyarázata annak, hogy olyan tanárok is oktathatnak a westfieldi iskolák­ban, akik fizikailag több ezer kilométerre tartják óráikat. így aztán nem csoda, hogy a műholdas kapcsolás segítségével a japán órát japán tanár tartja Tokióból, A fran­ciát egy igazi francia Párizsból és a spa­nyol tanár Madridból jelentkezik. Egy át­lagos nyelvkurzus potom 2000 dollárba kerül. Bár — ahogyan a szakértők mond­ják — ama horribilis összegnek számító költség sikeres befektetésnek bizonyul majd...hosszú távon. Szuper titkárnő, szuper főnök (IX.) így küldjünk meghívót! Tele kérem..... pálmaolajjal Kuala Lumpurban olyan üzemanyagot próbálnak ki, amelyet a pálmafa gyümöl­csének olajából nyernek. Persze annak el­lenére, Magyarországon nem éppen sűrűn állnak az út mentén a pálmafák, azért ér­demes megtudni miről is van szó. A malájföldi Pálmaolaj Kutató Intézet az üzemanyag elkészítése, a megfelelő berendezések beépítése után már a próbafutásokkal foglalkozik. Az előzetes jelentések szerint a pálmaüzemanyag gaz­daságosabbnak tűnik, mint a diesel-olaj. A barna színű modern Mercedes-ről bárki azt hinné, olyan mint minden más Mercedes. Csakhogy a motorháztető alatt egy olyan három hengeres, 1.45 literes motor rejtőzik, amely pálmaolajjal mű­ködik. A motort a németországi Mercedes- Elsbet gyár készítette és eddig 65 ezer kilométert tett meg az új üzemanyaggal. Hamarin Kifli a kutatóintézet biokémiku­sa szerint, az előzetes eredmények ígé­retesek, olyannyira, hogy nem régen kap­ták meg az engedélyt két újabb kocsi kísér­leti felhasználására. Ami pedig a gazdasá­gosságot illeti, nos, a kísérleti kocsi mind­össze 5 centnyi üzemanyagot fogyaszt kilométerenként. Nem szabad azonban megrohanni az autószalonokat és keresni a pálmaolajjal működő gépkocsikat, hiszen egyedi darabokról van szó. S mivel egyediek, így az Elsbet motor beépítése gépkocsinként ebben a pillanatban mintegy harmincezer dollárba kerül. Kifli úr szerint három tényező dönti majd el az új gépkocsi si­kerét: az üzemanyag és a gépkocsi ára, va- lamint az, hogy milyen hatással lesz működése a .környezetre. Egy biztos, a pálmaolaj égése a benzinhez és a diesel olajhoz viszonyítva kevésbé szennyezi a levegőt, mivel kipufogáskor csak vizet és carbon dioxidot bocsát ki. íme a meghívó küldés legfontosabb protokolláris szabályai: 1. Meghívót küldhetünk személyesen (pl. küldönccel — ez a legelegánsabb megoldás!), postán, de felhasználhatjuk főnökünk személyes találkozását a meg- hívandóval (magas rangú fpvendég ese­tén igen célszerű). A telefonon történő meghívást csak kivételes esetben (pl. más városból, országból) alkalmazzuk. Ugyanígy tekintsünk a fax közvetítő szerepére is. 2. Mikor küldjük el a meghívókat? Lehetőleg 2 héttel, de legkésőbb 10 nap­pal a fogadás előtt. Pár személyes va­csorára, otthonunkba 2—3 nap is ele­gendő. 3. Hogy szerkesszük a meghívó­kártyát? Normálboríték méretét követő kartonlap ez, mely részben nyomtatott szöveggel, akár több alkalomra számít­va előre készíttethető. Az ilyen előre- gyártást persze csak ott javaslom, ahol évente több ünnepélyes alkalomra lehet számítani. Az előre nyomtatott szöveg mindössze ennyi: (pl.) A MINIMAXI RT. Elnöke tisztelettel meghívja A négy üresen hagyott vonalra vékony, feketén fogó tollal, tussal vagy (esetleg!!!) írógéppel a következőket írhatjuk: 1. sor: vezeték- és keresztnév (ran­gokkal, tudományos vagy egyéb címek­kel) 2. sor: a fogadás jellege (pl. koktél) 3. sor: az alkalom (pl. a századik kockás műpók exportja) 4. sor. időpont (dátumáéra, perc) és helyszín. Kitöltéskor figyelemmel kell lenni arra is, hogy egyedülálló vendégeket hívunk vagy házastársakat is. Ha a cég vezetői az utóbbiról határoztak, akkor a titkárnőnek az előre nyomtatott kártyát így kell kiegészítenie: A MINIMAX RT. Elnöke és Felesége tisztelettel meg­hívja... 4. A meghívókártya alján néhány kiegészítő tájékoztatást is adhatunk: A jobb alsó sarokba egy francia rövidítést írhatunk: R.S.V.P. (Repon- dez, s el vous piait), ami annyit jelent, hogy választ kérünk, elfogadja-e a meg­hívást. Itt meg kell adnunk a telefon­számunkat. Rendkívül hasznos ez a módszer, mert pár napon belül 90%-os pontossággal tudhatjuk, hány fős fogadást készítsünk elő. Persze ez a négy betű kiegészülhet a francia „en cas d emechement” vagy az angol „ regrets only” szavakkal is, s ez annyit jelent, hogy csak abban az esetben várunk visz- szajelzést, ha a meghívott nem tud meg­jelenni. Ha a meghívást előzőleg már szemé­lyesen vagy telefonon átadtuk, az elküldendő meghívó jobb alsó sarkába célszerű odaírni: P. M. (pour memoire — emlékeztetőül). A bal alsó sarok az esetleg kötelező öltözet jelölésének a helye. 5. A meghívót mindig harmadik személyben fogalmazzuk, miként a fen­tebbi példában is látható, nem pedig így egyesszám első személyben: „Meghívom Málnás Jakab urat egy bőséges vacsorára eredményes fo­gyókúrám befejezte alkalmából a ... ét­terem összes termébe”. (folyt, köv.) Minden csepp folyadék kincset ér a hőségtől fuldokló Indiában. Képünkön a sok korsó mind üres, a gyerekek a tartalékvíz kortyain osztozkodnak Új-Delhiben, a bazársoron. (MTI-Telefotó)

Next

/
Thumbnails
Contents