Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-16 / 72. szám

1994. június 16., csütörtök UJ KELET Most Etiutasd meg! — mármint, hogy mit tudsz! Ez a felszólítás akár a mottója is lehetne felvételünknek. A képen látható személy — hogy férfi, vagy nő azt döntse el min­denki a saját ízlése szerint — arra mutat példát, hogy bizony az önkifejezésnek sokféle módja lehet. Ma Lyumin előadóművész pekingi lakása előtt tartott rögtönzött bemu­tatóján mezítelenül állt a fazék mellé, • • hogy burgonyát főzzön karórájával és fülbevalóival. Hogy mi ebben a művé­szet? Nos, talán az, hogy másnak ez ed­dig még nem jutott eszébe. Arról nem szól a híradás, hogy mekkora tömeget vonzott a produkció. De arról igen, hogy a „művészt” segítőjével és kilenc másik emberrel (akik az előadást nézték) be- zsuppolta a rendőrség. (MTI-telefotó) HEPATITIS — Keresik a vírusokat Az orvosi kutatómunka néha legalább olyan izgalmas, mint a nyomozók feladata. A kutatók és a detektívek még abban is ha­sonlítanak, hogy gyilkosokat keresnek — gyilkos embereket vagy embereket gyilkoló vírusokat. Csak az eszközök mások. Az or­vosok óriási nagyítást eredményező elek- tromikroszkópokkal dolgoznak vagy kísér­leti állatokkal, amelyeknek szervezetébe fertőzött testnedveket oltanak és megpróbál­hatják élő sejtekben, a laboratóriumokban előállítani a rettegett vírust. Az amerikai or­vosok mindezeket a metódusokat felhasz­nálták és felhasználják ma is a különböző hepatitis vírusok lokalizálására. A hepatitis nem más, mint vírusos májgyulladás, annak a szervnek a megbetegedése, amely segíti az emésztést, vérsejteket termel és tárolja, il­letve feldolgozza a vércukrot. A máj, az emberi szervezet egyik legfontosabb alkotó­eleme és bármiféle betegség éri, komoly ag­godalomra ad okot. A májat megtámadó víru­sokat hepatitis vírusoknak nevezzük — és azért a többesszám, mert többfajta létezik. Az egyik, az úgynevezett „A” vírus szerte a világon ismert és többnyire olyankor van jelen, amikor a higiénia nem megfelelő. Fertőzött vízben és ételekben terjed, elsősor­ban rákfélékben. A megfertőzött beteg hir­telen rosszul lesz, de rendszerint hamar meg is gyógyul. A hepatitis „B” vírus már más egy kicsit — és sokkal veszélyesebb. A vér­ben fertőz és a testnedvekben terjed, tehát nemi érintkezés útján is. Ez a vírus sokszor májrákot és nem egy esetben halált okoz. — Valamennyi egyforma tünetekkel jelentkezik: étvágycsökkenés, hányinger, emésztési problémák, esetleg jobboldali, hasüregi fájdalmak és általános levertség. Súlyosabb esetekben, ahogy a gyulladás egy­re jobban kifejlődik, a bőr és a szemfehérje sárgás színű lesz. És ami igazán lehangoló az az, hogy az akut vagy krónikus hepatitist egyenlőre még nem lehet gyógyítani. Pihenés, teljes alkoholmegvonás és diéta: sok szénhidrát, kevés zsír hozhat valamelyest enyhülést. Ha a gyógyításban nem is, de leg­alább a megelőzésben sikerült azonban az or­vosoknak eredményt felmutatniuk. Az ame­rikai kormány nemrég adott engedélyt a génsebészeti úton előállított új szérum gyártására. Ez az új szérum valószínűleg jelentős csökkenést eredményez majd a hepa­titis „B” vírussal fertőzött betegek számá­ban. De ugyanakkor az orvosok további és ez idáig még nem túlzottan ismert hepatitis vírusokat is lokalizáltak. Az a feltételezés, hogy ezek is a testnedvekben és elsősorban nemi érintkezés útján terjednek. A legkevese- bet eddig a „hepatitis delta” vírusról tudjuk, arról a fajtáról, amely ki tudja miért, első­sorban Olaszországban terjed. De találtak különleges hepatitis víruspkat, illetve a víru­sok nyomát Délnyugat-Azsiában és a Kö­zel-Keleten is. Ez a vírus a fertőzött vízben található és komoly járványokat okoz. Legtöbb halálos áldozatát a terhes asszonyok közül szedi. Az orvosok most arra töreked­nek, hogy ezt a vírust is lokalizálják és mielőbb előállítsanak egy szérumot ellene. Szuper titkárnő, szuper főnök (XIV.) Etikett a vendégségben — Ha nem régi ismerősökről van szó, ő mutassa be a vendégeket egymásnak. — Ha az újonnan érkezett vendég kisebb embercsoportot lát maga körül nem feltétlenül kell mindannyiukkal kezet fognia, elég ha fejet hajt a tár­saságnak. — Nem illik kezet nyújtani annak, aki már az asztalnál ül. — Az italkínálás a házigazda fela­data. — Jegyezzük fel az étrendet, ne­hogy legközelebb ugyanezzel a me­nüvel traktáljuk ugyanezt a társaságot (az ön feladata Kisasszony). — A távozókat a házigazda kíséri ki, de nem nyitja ki előttük az ajtót, mert ez félreértésre vezethet („ugyan menjetek már”). (folyt, kov.) — A házigazda a vendégeket fo­gadja az ajtóban. A berlini fal megnyitásának 5. évfordulója alkalmából „A berlini fal végnapjai” címmel nyílt kiállítás a Legújabb kori Történeti Múzeum­ban. Üzlet és turizmus Egyre nagyobb érdeklődést kelt Woj- ciech Wójtowicz krakkói építész, magán- vállalkozó azon ötlete, hogy a Kárpátok Eurorégióján belül mozgásba kell lendí­teni az idegenforgalmat. A lengyel sajtó idézi az ötletadót, aki szerint a világ min­den részéből ide lehetne csábítani az em­bereket. A krakkói utazási irodák már ma is naponta kétezer turistát tudnának autó­buszokkal útnak indítani a przemysli és a krosnoi körzetbe, például a zsidó kultúra ottani műemlékei iránt érdeklődők szá­mára. Csakhogy ennek napjainkban még komoly akadálya van, hogy a vendégek nem tudnának ott megaludni. Przemysl és környéke most még csak 600 szállás­hellyel rendelkezik, ráadásul nem a leg­jobb minőségűekkel. Ennek ellenére — és ez is akadály — ezek majdnem mindig zsúfolásig teltek. A krakkói vállalkozó máris készen áll egy olcsó motel tervével, amelyet egy igen eredeti technológia jó­voltából alig néhány hónap leforgása alatt meg lehetne valósítani. Az idegenforga­lom ottani szakemberei úgy vélekednek, hogy a délkelet-lengyelországi vajdaságok kiinduló bázisai lehetnének a hotelekben még szegényesebb Ukrajnába vezető túráknak is. A krakkói építész pedig ukraj­nai motel-beruházásokra is gondol. A munka nem szégyen... A kukabúvár — Kukabúvár? Ezt a „nevet” nem hallottam, de a gyerekek gyakran ku­kásnak neveznek. Mieczyslaw úrnak sajátos öltözete van — sötétkék orkándzseki, orkán simlis sapka és természetesen az el­maradhatatlan óriási, fekete válltáska. A lábát megrongált sportcipő védi. Lakkcipőt nem veszek fel — nevet fogatlan arcával. — Ez a munka olyan, mint a többi. Minden nap 8 óra körül kezdem be­járni az udvarokat. A házmesterek nem kergetnek el, „mit is tudnánk mi tőlük lopni”. Nekik is jó, hogy egy kis kacatot elhordunk az udvarokról. A legfontosabb, hogy megelőzzük a ku­káskocsit. A szombat és a vasárnap jó nap, mert ilyenkor az emberek taka­rítanak és kidobálják, ami másnak még szükséges lehet. Néha észre- vesznek a hölgyek és maguk ajánlják, hogy valamit lehoznak. Várok egy kicsit, amíg megjelenik valaki egy teli szatyor vodkás üveggel. Az ilyen üveg pedig egy ezres. Mieczyslaw úr bevallja, hogy napon­ta 30 ezer zloty a bevétele. De ez az al­kalomtól is függ. Mindig félreteszi a színes újságokat vagy a bulvárlapokat. Néha annyira érdekli, hogy a szeméttárolót olvasó­teremmé alakítja. De egyébként dolgoz­ni kell, nem pedig olvasni. Az emberek a legkülönfélébb dolgokat kidobálják. Bár már elmúlt az az idő, amikor a sze­méttárolókban sonkát vagy kolbászt is lehetett találni (a kutyának — nem ma­gamnak!), de még mindig sok a kenyér. — Egyezségem van egy olyan ember­rel, aki nyulat, tyúkot és kutyát tenyészt. Én viszem neki a kenyeret, ő pedig zöld­séget ad cserébe a kertjéből. A múltkor észrevettem, hogy a szeméttárolóban csomagok álltak egymás mellett, és „gyereknek való” felirat volt rajtuk. El­vittem egy ismerősömnek, akinek két gyermeke van. Kiderült, hogy túl kicsi a méret, de a holmi ott maradt. Még szükséges lehet. Kiderült, hogy a jobb udvarokon kon­kurencia van. A gyorsabb győz. Mie­czyslaw úr fiatalabb társainak nagyobb az esélye, mert ők gyorsabban járnak. A legjobbak a háború előtti házak be­zárható belső udvarai. A leggazdagabb szemetesek a varsói belvárosban és az Ochota városrészben vannak. — Maga azt hiszi, hogy én koldus vagyok? Nem, csak egy kicsit rokkant. Egész életemben becsületes voltam. Egy zsemlére és egy kis tejre megtu­dom keresni a pénzt. A szemét gyűj­tögetése, a kukajárás ugyanolyan jó dolog, mint a gombaszedés az erdő­ben. Ki adna nekem, ha nem a szemét- tároló? Szomorú, hogy az emberek ilyen pazarlók — kidobják például a jó állapotban lévő gyermeksítalpakat. Én aztán állok egy kicsit és olcsó pén­zért eladom. így áll a dolog a cipővel is. Rajtam is ilyen cipő van. Hol kap­nék én ilyen lábravalót? Itt pedig választhatok -— méretet, szabást, színt. Úgy, mint a legjobb üzletekben!

Next

/
Thumbnails
Contents