Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-16 / 72. szám
ÚJ KELET H MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ni in 1994. június 16.. csütörtök Szeszélyessé vált az időjárás az elmúlt napokban, néha melegünk volt, de esetenként a melegebb ruha is előkerült. A strandolni vágyóknak sem igazán kedvezett az idő. Mire számíthatnak az elkövetkező napokban és főleg hétvégén. Péntekig folytatódik a változékony kissé hűvös idő, a hajnali minimum hőmérséklet 8-13, míg a nappali maximum 22-27 fok között várható. Ezt az okozza, hogy melegebb és hűvösebb légtömegek váltogatják egymást, napos és csapadékos idő egyaránt előfordulhat. Jó hír, hogy hétvégére visszatér a nyárias meleg idő. Szaporodó szénaboglya a beregi határban j\ T)Dr\T>r\ i ix i\vyi vy ARANY Örökösföldön háztartások „mentőöve” a zálogház. A Rakamaz és Vidéke Takarékszövetkezet 1988-ban nyitotta meg kirendeltségén a zálogházat. Akkoriban Nyíregyházán különleges szolgáltatás volt ez, hiszen csak a BAV-nál lehetett aranyat beadni. Most már minden takarékszövetkezet foglalkozik ezzel — mondja Barta Zoltánná kirendeltségvezető. — Népszerű szolgáltatás ez? — Az elszegényedés következtében megnőttek a lakossági hiteligények is. Ezen belül a legyorsabban és a legkönnyebben felvehető hitel a záloghitel. Nem kell jövedelmet igazolni, csak be kell hozni az aranyat, és be kell adni. Tulajdonképpen egy takarékszövetkezet számára is ez a legbiztonságosabb hitelforma. Nálunk van a fedezet. — Hó végén biztosan többen jönnek. — Mindig sokan vannak. Napi ötven ember. Aki otthon van, az kilenctől délig jön s a munkából hazafelé jövet is sokan jönnek hozzánk beadni az aranyékszereiket. A becsérték a törtarany grammárának a kétszerese, tehát 1000 forint grammonként. Nagyon sokan úgy mennek a boltba, hogy előtte itt adják be a karikagyűrűjüket. Fiatalok, friss házasok, gyesen és gyeden lévők is. — Az aranyon kívül mással is próbálkoznak? — Sokan hoznak be szőrmét, videólejátszót és -kamerát is, de mi csak aranyat veszünk át. Ez időigényes, így nálunk sorbaállás van. Jól meg kell vizsgálni a fémet s a fémjelzést is , mert sok a hamisítvány. Az orosz állampolgárok is, ha sikertelenek a piacon, beadják nekünk az aranyukat, mert a határon már semmi pénzért nem viszik vissza. Már hoztak be hozzánk öntetet is, de az aranytömböt ter- mésztesen nem vettük át. Annyira nagy úr a szegénység, hogy 1988 óta már négy újabb zálogházunk létesült. Ennek ellenére sorban állás sajnos mindig lesz. V. A. Fotó: Harascsák Külön buszjáratokkal hozzák a nézőket Sikeres színházi évad Mátészalkán Immáron a hatodik színházi évadot zárja a mátészalkai Művelődési Központ „fogadószínháza”. A színházteremben ebben az évben is számos társulat fordult meg, s a napokban készült el az évad értékelése. Erről kértem tájékoztatót Tóth Tibortól, a mátészalkai városi Művelődési Központ igazgatójától.- Összességében eredményesnek ítélhető meg a színház elmúlt évadbeli működése. Mint „fogadószínház” abban a helyzetben vagyunk, hogy az ország Dunán innen eső részéből - és olykor a határon túli területekről - a legjobb produkciókat hívhatják meg, természetesen az adott technikai és anyagi keretek között. így láthatták a mátészalkaiak és környékbeliek a Fővárosi Operett színház művészeinek előadásában a Sybill című operettet, Békéscsabáról a Szidike lakodalmát és az egriek nagyszerű előadását. a Svejk a hátországban című „hadioperettet”. Természetesen a legtöbb előadást a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tartotta (szám szerint ötöt), de a „másik” nyíregyházi társulat, a Mandala is belopta magát a szálkái közönség szívébe. Talán a legnagyobb sikert a budapesti Vidám Színpad: Szavak, szerelmes szavak című eőadása hozta, de nagy sikerrel szerepelt a tatabányai Jászai Mari Színház is. Újdonságnak mondható három, határon túli magyar színház vendégjátéka az évadban. így a kassai Thália Színház, a beregszászi Illyés Gyula Színház és a nagyváradi Állami Színház művészeinek is tapsolhattak a szálkái színházrajongók. Régi hagyományt újítottak fel a szervezők azzal, hogy a Mátészalka vonzáskörzetébe tartozó településekről az érdeklődőket - alkalmanként - busszal szállították az előadásokra. így a környékről is szép számmal jöttek. Ugyancsak „színházjáratú buszokat” indítottak a debreceni Csokonai Színházba, ahol több mint 500'érdeklődő tekinthette meg a Varázsfuvola csodálatos előadását. S ha már a számoknál tartunk: ebben az évadban a mátészalkai művelődési központ színházában összesen 7 294 látogató fordult meg. A korábban említett színházak húsz előadást tartottak, s így az egy előadásra jutó nézőszám átlagosan 365(!) fő. Végezetül Tóth Tibor elmondta, hogy az előadások megvalósítását, illetve a vidéki színházlátogatók „beutaztatását” az tette lehetővé, hogy komoly támogatást kaptak a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványtól, valamint a megyei közgyűlés által létesített Közművelődési Alapítványtól. (szamosi) A sportoláson kívül más célra is igénybe vehető a csengeri sportcsarnok. A napokban a mátészalkai Duó Lakberendezési Aruház mutatta be olasz bútorait, hálóit és kiegészítő kisbútorait Fotó: Zefi Még nagyon fiatal a reggel, mikor én már a vízparton vagyok. Elsőnek érkeztem, kihalt a tó. Egy kicsit hallgatom a nád susogását, majd eleresztek egy rövid fohászt, és kipakolom a felszerelést. Nem vagyok profi, a felszerelésem sem világbajnok, de a célnak megfelel. Sietek, nehogy a kollégák mosolygás, vagy gúnyos célozgatás tárgyává tegyék ügyködésemet. Egy kicsit megnyugszom, amikor a horog végre a vízbe kerül. Milyen üdítő csend az egész heti agyzsongító taposómalom után! Na! Megjött egy kolléga! Gyönyörű piros Mazda áll meg szerény Ladám mellett. Nyílik az ajtó és kiszáll egy kopasz, pocakos, negyven év körüli férfi. Kedélyes köszöntésemre épphogy morog valamit lekicsinylő pillantást vet felszerelésemre, aztán közöny. Én viszont. Ezután ő is „felszerel”. Márkás, méregdrága kevlárbotok, ugyancsak borsos árú profi orsók, előre gyártott, bolti etetőanyagok, csalik. Néhány csobbanás a tó közepén és már ő is áztatja a zsinórt. Telnek a negyedórák, semmi kapás. Mintha halott lenne a víz. A kopasz többször kitekeri a cajgot, majd egy cifra szitokkal kísérve visszaküldi a vízbe. Na végre! Megmoccant a kapásjelzőm. Még csak piszkálja a kicsike. Bökdösi, tapasztalja, hogy ehető-e. Mindjárt elválik, hogy sikerül-e becsapni. Egy húzás a zsinóron, berántás és már érzem a boton a horgászok számára oly izgalmas ficánkolást. Egy fél perc és szákban a szép, majdnem kilós dévér- keszeg. A kopasz kíváncsian néz, majd rápillant a saját kapásjelzőjére és halkan káromkodik. Ekkor mintha jelenést látnék. Egyszerűen nem hiszek a szememnek. Egy öregember közeledik. De micsoda öregember! Egy pillanatra elfordulok, és megdörzsölöm a szemem. Odanézek - még mindig ott van. Ősrégi, fekete kerékpáron érkezik. Egy szál fekete alsónadrágban, térdik érő fekete gumicsizmában, szürke atlétában, zilált, gyér. ősz hajjal. Ahogy meglát, kedélyesen integet felénk. Az öreg egy nejlonszatyorból elővesz egy tekercs zsinórt, a végén fenekező Horgászom felszereléssel. A parton egymással párhuzamosan leszúr két faágat, a hátsóhoz odaköti a zsinór végét. Kézbefogja a damilt, megpörgeti és messze bedobja a vízbe. A zsinór folytatását ráteszi az első ágasra, és az így keletkező zsinóröbölbe akasztja a csipeszt. Ismét benyúl a szatyorba, valamit gyúrogat a markában, és bedobja a vízbe. Ránézek a kopaszra - ugyanúgy csodálkozik mint én. Aztán elfordul és halkan röhög. Visszanézek az öregre, aki immár guggol és úgy néz ki mint egy hatalmas gumicsizma. És mozog a csipesze! Komótosan feláll, meghúzza a zsinórt és elkezdi feltekerni egy fadarabra. Elég nehezen tekeri, sőt néha vissza is enged a zsinórból. Ez nem lehet igaz. Tízperces fárasztás Után a partra vonszol egy legalább négykilós tükörpontyot. Egy szál zsinórral! Bot nélkül, orsó nélkül. Elképesztő! Az öreg fickó egy óra alatt fog még négy pontyot. A reklámszatyorból elővesz egy összehajtogatott zsákot és belepakolja a zsákmányt. Felállítja a biciklimatuzsálemet és elindul felénk.- Van fogás? - kérdezi tőlem.- Eddig egy dévér - felelem gépiesen.- Túl nagy a zsinór öble - közli. Hihetetlenkedve nézek a zsinórra, de önkéntelenül is feszítek rajta. Mire felpillantok, az öreg már a kopasz mögött áll.- Jó kis cucc - dicséri. - Valaha nekem is volt hasonló, de nem sok hasznát vettem. Azért csak próbálkozzon! - mondja jóindulatúan. Azzal felül a bringára és hétmérföldes gumicsizmájával, hátán a zsákmánnyal faképnél hagy minket. A kopasz elenged egy különlegesen ízes káromkodást és elkezdi összepakolni a felszerelést. Szó nélkül követem a példáját.- Szerencséje volt az öregnek - szól át hozzám.- Az! Piszok nagy szerencséje - hagyom rá és azonnal rokonszenvessé válik az a fényes feje. Vasas László Gelénesi utánpótlás Baksa Gyuláné polgármester nyugodt, mert szeptemberben tizenhárom első osztályos tanulója lesz a falujának, Gelé- nesnek.- Elég ennyi az üdvösséghez?- Mindig azt mondtam, azt becsüljük meg, amink van. Pénzünk nincs. Az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került települések támogatására kiírt pályázaton van esélyünk arra, hogy kapunk segítséget, ha ez a kormány, ami most jön, szintén olyan bőkezű lesz, mint az előző volt.- Mit jelent ez a gyakorlatban ?- Minden utat szilárd burkolattal láttunk el. A művelődési ház egy részéből RpnniiL' hímoL- n kialakítottunk egy polgármesteri hivatalt. Az önkormányzat intézményeinek épületeit felújítottuk, sőt az óvoda épületét bővítettük ebédlővel, konyhával, ahonnan két gondozónő a rászoruló időseknek házhoz viszi az ebédet. Kényelmes, jó körülmények között fejlődik harminchat óvodásunk.- Közülük lesz tizenhárom gyerek elsős a most következő tanévben.- Igen, mert egy év kötelező előkészítő van a számukra. Az, hogy egy hatszáznyolcvan lelkes községben ilyen sokan lesznek iskolások, mindenképpen bíztató.
