Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-13 / 69. szám
10 1994. június 13., hétfő ■I SPORT Hl UJ KELET ci Bujtosi Szabadidő Csarnokban HARLEMI KAPRAZAI Csodára várunk. Már hetek óta. Most végre eljött a nagy nap, ülünk és szájtátva kívánjuk a csodát. A Bujtosi Szabadidó' Csarnokra már hetekkel korábban ki lehetett tenni a teltház táblát. Szerencsések, kiváltságosak vagyunk péntek este — mintegy öt-hatezer társunkkal együtt - , hogy mi is ott lehetünk, és két szemünkkel láthatjuk a harlemi varázslókat. Fél hatkor már majdnem mindenki elfoglalta ülő- és állóhelyét. Előkerül GLO- B1E — a táncos-bohóc harlemi kabalafigura —, aki profi módon hangolja az egyre gyarapodó nézőközönséget a kosárlabda- showra. Táncol, ugrabugrál, ha úgy hozza kedve kézenáll, lányokkal és fotósokkal incselkedik. A civilben kecskeszakállú fiatalember ért a showhoz, jól improvizál, mint kiderül, három és fél órán át igyekszik minden alkalmat megragadni a jópofáskodásra, a bohóckodásra. Hat óra tájban a zrínyis lányok tánca után ÉVISZ-Krúdy mérkőzés következik, melynek első félidejét három pontos előnnyel az EVISZ nyeri. A szünetben a krúdys lányok táncolnak zenére. A másodikjátékrészben aztán hengerel a Krúdy — vagy az EVISZ gyengélkedik?— mindenesetre a végén az előbbiek örülhetnek, hiszen 34-25-re nyerik a bemutatót. Ezt követően díjkiosztó. A nézősereg nem nyűgös, a szervezők remekül tartják a kezükben a hangulatot. Tudják, hogy kell fokozni. Fél hét után pár perccel kifut a nézőtérre a BOSTON SHAMROCKS gárdája. Ők ma a Harlem ellenfele, de talán jobb megfogalmazás erre a partnerei szó. Érdekesség, hogy mindössze két vagy három színesbőrű fiú van köztük. Futkároznak egy kicsit, dobnak párat, majd leülnek. Leülnek, mert tudják, hogy a koreográfia szerint most kell jönni a fekete varázslóknak, akikért ez a tömeg nézőszám csúcsot döntve összegyűlt ma este a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. És 18 óra 42 perckor jönnek a sztárok. Füstben, lézerben a játékoskijáró, hangos a zene, szól az induló. A nézőközönség tapsol, sikítozik, az általános fényeket eloltják, csak pár reflektor ég ... Hangos ováció, amikor végre feltűnik a megfiatalított Harlem Globetrotters. Káprázatos, igazi harlemi formagyakorlatokkal melegítenek. A sok irányváltásos, futás közbeni passzolgatások még jobban — ha lehet — lázba hozzák a közönséget. Majd ezután könnyedén, és mintegy mellékesen elkezdenek zsákolgatni. Hét óra tájban elkezdődik a két csapat showja. A harlemiek „Showbiz” Jackson, Paul Gaffney (198 cm), A-Train Bemard (167), Elbert „Tree” Gordon, Clyde Sin- clar (193) összeállításban kezdenek. Hamar kiderül, hogy Jackson nem véletlenül kapta a „Showbiz” becenevet. Játék közben a trikóján levő mikrofonon keresztül szórakoztatja a nagyérdeműt. Jó partnerei ebben a bírók, a két kiöregedett kosaras kétségtenül hozza a legjobb tonnáját. A szópoénok ezerévesek, más környezetben talán a unalmasak lennének, de itt most újra elemi erővel hat minden. Jackson nevetésével, kurjongatásaival, tört magyar beszédével nem csak a nézőket bűvöli el, de szabályosan dől a röhögéstől a délutáni bemutatót tartó Dumbar, Johnson, Forbes, Hobley négyes, miként a kispadon helyet foglaló Green (193), Doleman (203), Perkins (185), Canada, „Captain Crunch” alkotta cseresor is. Csak az edző komoly... Az eredmény: Harlem — Boston 24:17 A következő tíz perc rosszul kezdődik. Nincs mikrofon egyik játékoson sem. Csak játszanak. Azt viszont nem rosszul, de az előző percekhez képest ez nem az igazi. Bár az alacsony termetű Bemard a bostoniak mellett, lábai között, cikázva, irányt változtatva szenzációsan vezeti a labdát, és a végén látványos kosarat szerez, de valahogy ez sem az igazi. A nézőtéren sírósan kéri egy kisgyerek, hogy menjenek haza. No, azért ennyire nem rossz a produkció! Mindenesetre a környék pár pillanatig értetlenül a kisfiút nézi... Jön is vissza Jackson, és ismét sikerül jókorát emelni a hangulaton. (45:36) Okulva az előző játékrész tapasztalataiból, a mikrofon átkerül a következő tíz percre Gaffneyre. A közel kétméteres játékosnak is van alkalma bizonyítani színészi képességeit. Néhány remek csel, látványos kosár után előbb kevesebb, majd a túloldalon több vízzel pocsolja le egy „veszekedés” után a közönség egy-egy részét. (67:56) A záró negyedben öt perc után durrannak a poénpetárdák. Jackson „megsérül” — Globie mozdulataiból ítélve itt a vég —, aztán az új „bohóckirályt” életre keltik, ő pedig ezt követően gumizsinóron lógó labdával bosszantja a nézők kacagása közepette a játékvezetőket. Miként délután, úgy most sem marad el a harlemi játékosavatás. Egy öt-hatéves fiút fognak közre az óriások, majd leveszik trikóját, hogy újat, a harlemit húzzák rá. Egy kis játék után Jackson bemutat két félpályás dobást, ám a nézők bánatára, egyik sem hullik be a gyűrűbe. Mindegy, így is jókora tapsot kap. Végeredményben a Harlem 80:69-re „veri” a Bostont. A mérkőzés befejezését jelző dudaszó után ismét megszólal a varázslók szignálja, mely az est végét jelzi. A közönség még vár egy kicsit. Hátha lesz ráadás. Hiába. Ennyi volt. Ez Amerika... Fotó: Bozsó Katalin. Szöveg: Száraz Attila.
