Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-30 / 35. szám

új ifjúság 3 H azánk lagszeJpb vidékei közé tartozik a Bodrogköz és az Ung vidéke. Tu­ristaparadicsomot Is lehetne belőle (Inkább lehetett volna) létesíteni. Az utób­bi' időben már Csehországból is érkeztek kirándulók e vidékre, főleg halászok, akik kecsegél szerettek volna fogni. Ebben a tiszta vlzfí folvóban tud (tudott?) csupán megmaradni ez a hal. A Latorca vize azon a bizonyos napon Is békésen ringatta a csónakokat, a fürdözök vldám.an viháncoltak a cslllámló habokban. .A nap szinte perzselte a vidéket. A parto­kon halászok ültek Csendben, hiszen ka-, pásra vártak. Hosszan . és türelmesen fi­gyelték a vizet Időközben lassan beestele­dett. elcsitult a zaj. mintha a természet is elfáradt volna a nagy melegben. Csupán a horgászok maradtak továbbra is a stégen. Többen csak estére jöttek ki, a hazaiak, akik sejtették, a nagy melegben eredmény­telen az ücsörgés. Abban reménykedtek, hogy talán éjszaka lesz kapás. AZ ÉJSZAKA AZONBAN MAST HOZOTT... Tíz óra után hirtelen minden megválto­zott. A víz erőteljesebben kezdett csobog­ni. A hold fénye alig világította meg a vi­Bodrogba. A folyóba mérgező hatású anyag kerülhetett, mondták egyre többen. A na­gyobb ellenállóképességű halak, mint a harcsa, a csuka Is elpusztultak. Sőt, a ha­lakon kívül a köztudottan szívós békák Is kinyúltak. A Latorca nemcsak meleg volt, a víz fe­lületén szemmel is Jól megfigyelhető sáv húzódott. Feltehetőleg a fertőző anyag. Itt valami nagyon nagy ba] történt, ismételget­ték tehetetlenül a helyiek. AKIK JELENTÉST TETTEK Bacsó Pál a Bolyl (BoI) Hnb elnöke, egy­ben a klrályhelmeci (Kráf. Chlraec) hor­gászszövetség titkára is kint volt. Vasárnap hajnali négy órakor ment ki a'Latorca zé- tényl (Zatín) részéhez horgászni. Rögtön felfigyelt az élettelen halak áramlására. Azonnal Intézkedett. A közelben tartózkodó Kukó Miklós, az SZLKP Tőketerebesl (Tre- blšov] (árásl Bizottságának munkatársa, zé- tényl lakos, akivel azonnal a bolyl hnb-re mentek jelentést tenni a Tőketerebesl Já­rási Közbiztonsági Testületnek, a közegész­ségügyi állomásnak és a Bodrog és Hernád Folyamfelügyelőségnek. A rendőrség rövid Időn belül a helyszínre érkezett. Déli 11 óráig mindenkit értesítettek: a környéket ki kell üríteni a fertőzött víz miatt. Három A part közelében levő fehér csík a szennyeződés Megtalálják-e a felelőst? Szalaba KÍrÍBv Két sUlt5Vé1‘?a kezďí^ T«z egyik 7 kg. a másik rk‘gf * ' ' zet, egyese^ vlllanylámpát kattintottak fel. A látvány lélegzetelállító volt: vízsugárhoz hasonlóan áramlottak a felfordult halak a fo.lyássaI. A fényben csak úgy szikrázott ezüstös hasuk. Mi történhetett? A nyugodt éjszakát a horgászok nyugtalan jövése-me- nése váltotta fel. Honnan került Ide az a tömérdek sok hal? Még viccnek Is rossz kérdés: csak nem került valamilyen mér­gező anyag a legtisztább folyónkba? AZ ELSŐ FELTEVÉSEK A víz szokatlanul meleg volt. 38—40 fo­kosnak vélték. Csak nem a vajánl (Vojany) hőerőmű hűtőberendezése rongálódott meg? Esetleg a nagy meleg hatására és oxigén hiányában pusztultak el a halak? Vagy erupcló okozhatta? De hát lehetséges, hogv a Napnak olyan erős sugárzása lett volna, amelynek éjjel ilyen hatása van? Hajnali öt-hat óra tájban már a nagyobb halak is megjelentek. Ekkor már óriási hal­tömeget sodort a víz lefelé, egyenesen a óra alatt a környék kiürült. De a cslcserl (Ciőarovce) partoknál Is voltak strandolók. őket nem figyelmeztették. Biztosan nem kellett? — Az elpusztult halak — Idézi fel az eseményeket a boly! elnök — két részben áramlottak. Az első részük szombaton este 10—11 óra között, a másodig vasárnap dé­lig tartott. Furcsállottam a víz szintjének hirtelen emelkedését is. Ügy tűnt, mintha valaki tudatosan árasztotta volna el a fo­lyót. Talán azzal a céllal, hogy az elpusz­tult halak mielőbb lejjebb kerüljenek. Az első áradás következtében a sorsukra ha- gyott halak közelebb kerültek a fák, bok­rok ágaihoz, és apadás után tehetetlenül csüngtek az ágakon. Először a kis halakat kezdtük kiszedni, de mikor láttuk, nagyobb halakat is hoz a víz, csak azokat fogtuk ki. Több raázsányit Is elástunk belőlük, 10 —15 méterre a parttól, több helyre is. Vé­leményem szerint gyors és szakavatott be­avatkozással megakadályozhatták volna a fertőző anyag és a halak levonulását a fo­lyón. Kimondom, ahogy van: csupán egy- -két ember sietett a segítségünkre. Itthon Is csak suttogják: l^z, hogy ottan valami történt? Mindenki ^r^ajíészékel, fffTse- gítőltész embert alig tafälni.' %okán csalt az? zal érvelnek, majd csak lesz valahogy. Sze­rintem sokan még a felsőbb szervektől sem vették komolyan a beavatkozás fontosságát. A Latorca volt az egyetlen tiszta vizű fo- lyónk. Egyedül csak Itt van (már csak volt) kecsege. A minap már kárász Is mutatko­zott. ezOttal nem hagyom annyiban Szalaba István éveken keresztül a hor­gászszövetség titkára’ volt. Szenvedélyes horgász. Húsz éve barátja a víznek, a ter­mészetnek, nem csoda, hogy teljesen meg­viselte a pusztulás. Több kollégájával szem­tanúja volt az egész szörnyűségnek. A fer­tőzés akár a folyó pusztulását is jelenthe­ti. — Araikor megláttuk az első élettelen kis halakat, furcsá.llottuk csak a dolgot, de a nagy halak láttán, bizony elkeseredtünk. Ügy jöttek, olyan tömegesen, mint a bevo­nuló katonák. Az elmúlás volt maga a lát­vány. Aztán másról beszél. A közegészségügyi állomás megjelent al­kalmazottja nem nyerte meg tetszésüket. Csupán néhány befőttesüveget hagyott a horgászokra, s mert hirtelen sürgősebb dől. ga akadt, elvlharzott. Csupán öt percig tar­tózkodott a helyszínen. Szalaba István sa­ját maga részére is vett víz- és halmlntá- kat. Jelenleg a hűtőszekrényében tartja. Eltette, hogy szükség esetén — netán bizo­nyítékok hiányában — használni lehessen majd. Nem engedi az ügy elsimítását. Most már nem. Környezetvédő és -szerető ember lévén nem tűri a gaztetteket természet és ember ellen. Mert mást is elárul. Olyan ember ő, hogy ami a szívén, az a száján Is. Aggasztotta, sőt gyanúsnak vélte, hogy több nappal az eset után még mindig nincsenek biztos ered­mények. Azt sem tartja helyénvalónak, miért nem raktak ki figyelmeztető táblá­kat a szükséges helyeken. Konkrét adatok hiányában senki sem tudhatja, továbbra Is fertőzött-e a víz. Mert gyerekek is fürde- nek a Latorcában. Hogy a víz már nem za­varos, semmit nem jelent, mert az élet. az igazi élet hiányzik belőle. Az sem érdekel senkit, háborog tovább, hogy több mező- ga^ságl üzem thárhacsordája továbbra Is a Latorcában olFja ä szomját. A mérgező anyagok hatása előbb-utóbb megmutatko­zik. Elkeseredésében egy régebbi, 1987-es ka­tasztrófát Is megemlít. Akkoriban Is renge­A csónakban összegyűjtött halakból mintá­kat vettek teg hal pusztult el. Akkor Is Igyekeztek mln'él több bizonyítékot gyűjteni a helyiek, és kivizsgálni mindent. Nem kis pénzt fi­zettek á maszek laboratóriumi vizsgálato­kért. Végül ő lett a rossz. Egyedül csinál­ta, minden segítség nélkül, Spk megtaka­rított pénze elment rá. Akkor mindent el­tussoltak. Nem sikerült fényt deríteni ar­ra, ki, ml is okozta a mérhetetlen károkat. De most keményebb lesz. Akkor a harcot nem bírta tovább, még a halászszövetség elnökségéből Is kilépett. De most mindent végig akar csinálni. Tudomása szerint a környékbeli közsé­gekben a hűtőszekrények mélyén sok fertő­zött hal van. Az emberek egyszerűen nem bírták nézni, hogyan temetik a 15—20 ki­lós halakat, inkább vitték haza. Elfogyasz­tani nem merik, mert néhányan a bátrak vagy tudatlanok ette^ belőle, s többen is a fertőző osztályon fekszenek Terebesen. HIVATALOS Álláspont Milan Skalický mérnök, a Bodrog és Her­nád Folyamfelügyelőség Igazgatója a kö­vetkező Információkat adta Tőketerebesen: — Arra gondoltam, hogy a víz alacsony oxigéntartalma okozta a halpusztulást. Csó­nakkal tartottuk a terepszemlét. Sem a La­torca felső és a Labore alsó folyásánál nem észleltünk semmi rendkívülit. Sőt a Bod­rogon sem, csak a szivattyúállomásnál ta­láltunk bomlásnak indult halakat. A július 29-én vett lelet eredményei annyit bizonyí­tottak, hogy a halmlntában az állatorvosok sósavat, clanldot, a vízmintákban pedig to­xikus anyagokat találtak. A kárt tonnákban Is lehetne mérni. En- ■ nek a megállapítása a halászszövetség fel­adata. Ha volt méreg a vízben, akkor még mindig van hatása. Szalaba István szerint még mindig pusztulnak a halak. Egyébként is: még dezlnflkálás után Is több év kell ahhoz, hogy minden újra ugyanolyan le­gyen, mint eddig volt. ITT A VÉGE... Azaz mégsem, csak az újságíró kénysze­rül megállni, de csupán rövid Időre, amíg nem hoznak végleges döntéseket. A bűnöst meg kell találni! Addig, persze, ne okol­junk feleslegesen senkit. Csak sürget az idő, s ezt jó lenne, ha azok Is tudatosíta­nák, akik — úgy tűnik — nem nagyon Iz­gulnak az ügy miatt. Mert augusztus 14-én azt mondják, hogy esetleg két-három nap múlva. Megígérem, hogy jelentkezem. A ri­portnak biztosan lesz folytatása. ISKI IBOLYA Szalaba István felv. Párbeszédre van szükségünk Vasil Mohorita fogadta Nagy Imrét Augusztus IB-án csúcstalálkozóra került sor Bratislavában a SZISZ és a magyaror­szági DEMISZ küldöttsége részvételével. A két ifjúsági szervezet einöke először ta­lálkozott egymással, eszmecseréjükre mégsem nyomta rá bélyegét a „premier“ szoká­sos udvariassága. A két és fél órára tervezett eszmecsere több mint négyórásra ke­rekedett. ezután válaszoltak az újságíró kérdéseire. — Az idő, amit a tárgyalóasztal mögött töltöttek, azt jelzi, hogy nemcsak baráti is­merkedési találkozóról volt szó ... V. MOHORITA: — Nem azért találkoztunk, hogy névkártyát cseréljünk. Habár a DE- MlSZ-szel, mint új szervezettel Ismerked­hettünk meg, ezért a róla első kézből ka­pott Információk különösen értékesek. A mi párbeszédünk azonban nem csupán er­re 8 területre szűkült le. Az Ifjúsági szer­vezeteink tevékenységét taglaló tapaszta­latcsere és az országainkban zajló társadal­mi-politikai eseményekről való tájékoztatás mellett kerestük a SZISZ és a DEMISZ együttműködésének további lehetőségeit. NAGY IMRE: — A SZISZ-t nálunk jól Is­merik. Bemutatásra talán a mi Demokrati­kus Ifjúsági Szövetségünk szorul. Április végén alakult, amikor betöltötte azt a he­lyet, amely a KISZ után maradt. Ez az egy­kori monopolhelyzetben lévő ifjúsági szerve­zet ugyanis a saját XII. kongresszusán fel­oszlott, s ez a' kongresszus a DEMISZ or­szágos alakuló konferenciájaként ért vé­get. Ám távolról sem értük be a cégtábla átfestésével. A DEMISZ 47 autonóm Ifjúsá­gi szervezet szövetsége, szervezési struktú­rájára a szigorúan vett alulról történő fel­építés a jellemző. Ez azt jelenti, hogy a KISZ-től nem vettük át a demokratikus cent­ralizmus elvét. Ezenkívül a DEMISZ, előd­jétől eltérően már nem a kommunista párt ifjúsági szervezete. Az MSZMP munkánkat nem Irányítja. — Az alakuló konferencia után a DEMISZ eltűnt a magyar sajtóból, de azok a cik­kek is, amelyek szórványosan megjelentek, sem a leghízelgfibb hangnemben íródtak ró­la. Sokan kifogásolták, hogy egy szuperde­mokratikus szervezetet alapítottak, amely épp ebhői kifolyólag elveszítette akcióké­pességét. A DEMISZ Központi Tanácsának júliusi ülésén te is önkritikusan állapítot­tad meg, hogy a Szövetség egy helyben to­pog, hiányzanak az országos méretű köz­ponti kezdeményezések, ■ DEMISZ a hazai közéletből egyre inkább kimarad. NAGY IMRE: — Nem könnyű néhány tíz szervezet tevékenységét koordinálni, ame­lyek mindegyike úgy vigyáz önállóságára, akár a szeme világára. Elfogadtuk ezt az elvet, hogy ml a központból semmilyen uta­sítást nem adhatunk. Most például, ha ha­zautazom Innen, nem rendelhetem el a ha­tármenti szervezeteknek, hogy csak azért, mert én megállapodtam a SZISZ KB-vel, ak­tívabb baráti kapcsolatokat építsenek ki csehszlovák partnereikkel. Létezik azonban egy más lehetőség, mégpedig az, hogy a helyi szervezetek megbízásából utaztam Ide elnöki szinten megállapodni a határmenti együttműködés feltételeinek könnyítéséről. A DEMISZ kezdeti fásultságát én a bonyo­lult szervezési kérdések számlájára írom, amely kérdéseket az első hónapokban meg kellett oldanunk. A költségvetésünk több mint a felére csökkent, a kétezer-nyolcszáz fős profi KlSZ-munkatársak apparátusából kétezret el kellett bocsátanunk. Sok gon­dunk volt a tulajdonjogi kérdésekkel, mert a KlSZ-örökségre több szervezet tartott jo­got. E hónapban többet hall rólunk a ma­gyar közvélemény. Aktívan részt veszünk a nemzeti kerekasztal megbeszélésein, alá­írásgyűjtő hadjáratot szerveztünk, hogy meggyorsítsuk a köztársasági elnök megvá­lasztását. A hónap végén Magyarországon több helyütt megrendezzük a DEMISZ-he- tet sok-sok eseménnyel. — A kölcsönös együttműködés során ke­letkeztek-e nézeteltérések a SZISZ és a DE­MISZ szerkezetének eltérő volta miatt. Il­letve amiatt, hogy a két országban eltérő társadalmi-politikai folyamatok zajlanak? VASIL MOHORITA: — Valóban eltérő a SZISZ és a DEMISZ szerkezeti felépítése. Mikor azonban a szervezeti munka decent­ralizálására teszünk erőfeszítéseket, az együttműködésünk útjába, főleg helyi szin­ten, nem kerülhetnek akadályok. Ami a ta­pasztalatcserét Illeti, elmondhatom, hogy nagyon szükséges, akkor Is, ha egyik fél sem Igyekszik automatikusan átvenni a másiktól valamit, párbeszédünk a fiatalság érdekében az államainkban követendő poli­tikáról rendkívül figyelemreméltó volt. NAGY IMRE: — A rendszeres párbeszéd jelentősége a Kelet-Közép-Európában zajló dinamikus változások idején, szerintem, még Inkább nőtt. Szeretnénk az önök és a mi Ifjúsági környezetvédő mozgalmainkat együttműködésre ösztönözni. Mint ahogy a savas esők nem Ismernek államhatárokat, az ellenük folytatott harcban nekünk sem szabad. Örömmel működnénk együtt a nem­zeti kisebbségek érdekelnek képviseletében Is, természetesen anélkül, hogy a másik ország belügyelbe beavatkoznánk. Minden szervezet odahaza figyelné ezt a területet. Például a DEMISZ ki akar állni a budapes­ti szlovák gimnázium átadásának érdeké­ben, amelynek építése már tizenöt éve hú­zódik. A tárgyaláson megállapodás született, hogy az ilyen formalitásoktól mentes pár­beszédet a jövőben is folytatni kelt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents