Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-23 / 34. szám
lúj ifjúság 6 Fülledt koraeste kerestem fel. Sok mindenről beszélgettünk. Örömökről és gondokról, szfnházröl és magánéletről, a magányosságról és a köz- életlségről. Sokmlnden elhangzott „nem hivatalosan" Is, olyan gondolatok, melyek közűi néhányat a mag- neotonon kfvOl őrzök Közben be-be- toppannak a művésznő fiai, csillogó szemmel csokoládét kérni, vagy enni a kertből hozott cseresznyéből. Vasárnap volt. — Hétköznapjaidról már több helyütt, sokat meséltél. Most a vasárnapjaidra lennék kíváncsi. Ünnep- nap-B nálatok a vasárnap? ban egyre kevesebb az erőm a megszervezésükhöz. A körülmények, a mindennapi gondok miatt nemcsak erőm, kedvem Is megcsappant. — Az éppen befejeződött évad szerepei között voltak-e „vasárnapi" alakítások? — A színész akármilyen kis szerepet kap, Igyekszik a tőle telhető legjobban eljátszani. Azon fáradozik, hogy a néző mindig „vasárnapnak" érezze a színházban eltöltött időt. Ehhez azonban megfelelő szerepek is kellenek.- A Végállomás című darab Boglárkája semmi esetre sem volt „vasárnapi" szerep. Ilyen lányt ko/ ugyanis tisztább, egyértelműbb.. Világosabb az az út, melyet a színésznek a figura megközelítéséhez be kell járnia. Arabella semmit sem tud az emberekről, mindent Itt a földön tanul meg. Talán a rádöbbenéseket volt a legnehezebb eljátszani. — Gondoltál közben Erdélyre? — Az olvasópróbák alatt gyakran eszembe jutottak a nyolc évvel ezelőtti ottani élményeim. Mára a helyzet még szörnyűbb, a menekültek száma ezt híven tükrözi. — Politizáló színésznő vagy? — Amennyire manapság mindenki az, akár az utcán, a buszmegállóban EGY színésznő vasárnapjai Nyári találkozás Varsányi Marival, a Matesz művésznőjével — Igen. Lehet, kispolgári az a nézet, hogy a vasárnap arról szól, hogy együtt a család, de szívem szerint mindig Ilyen vasárnapokat szeretnék. Nagy ebédet főzök, jó, hogy nem kell dolgozni, kirándulunk. Olykor-olykor sikerül, de a legtöbbször nem, mert gyakran hétvégén is játszom. Elfoglalt vagyok. — Nincs Is Igazi, nagybetűs Vasárnap? — Dehogy nincs, csak nem annyiszor, ahányszor szeretném. Házasságunk első pillanatától kezdve Igyekeztem kialakítani a pirosbetűs vasárnapokat, úgy érzem ez egy feleség kötelessége. Ennyi év után azonrábban sokszor játszottam, immár nem az én lelkivilágom. A Nagymama című darabban a csltrl Intézeti lányt szívesebben játszottam, de ez sem jelentett igazi erőpróbát. Egy színész mindig újabb és újabb bizonyítási lehetőségeket vár. A Peti meg a róka című mesejáték megjavult boszorkányának viszont nagyon örültem. Szeretek gyerekeknek játszani, ezért lépek színpadra, akár gipszbe rakott lábbal is... — Volt virágvasárnapod? — A Káin és Abel című darabra célzol? Ajándéknak érzem Arabella szerepét. Nagyon nehéz szerep, tán a legnehezebb a darabban.’ A többi vagy éppen a munkahelyén. A politika Itt zajlik körülöttünk, nem lehet megkerülni. Öltözőben, kiutazások során az autóbuszban megbeszéljük kollégáimmal az éppen aktuális híreket. — A társulatban „vasárnapl"-e a hangulat? Válogathatsz a szerepek között vagy neked Is kiosztják azokat? — Kiosztják. Az az érzésem, hogy nem figyelnek oda igazán a színészre. Ha így lenne,, akkor az arra érdemes színészektől időről-időre megkérdeznék, hogy ugyan mit szeretnének eljátszani. Néha olyan darabokat Is választhatnánk, melyek minden színész vágyálmai. Ez a Jutalomjátékok kiválasztásán kívül még nem történt meg. Bízom a színészutánpót- lásban, amely feljövőben van. — Az új színházépületben, az öltözőtükröd előtt is ezeken gondolkodsz? — Ha a tükröm előtt ülök, akkor már a színpadra gondolok. A tükörrel nincs semmi baj, máshol vannak a gondok. Gyakran érzem úgy, hogy az épületben nem a színház élvez elsőbbséget. Előfordul például, hogy az egyéb rendezvények miatt nem tudtunk esti próbát tartani. De az ÚJ öltözőtükröm nagyon szép ... — Itt a nyár, egy óriási „vasárnap". Vettél új nyári ruhát? — Oj anyagokat vettem, de nagy a gyanúm, hogy a többi öt-hat nyári ruhaanyag mellé kerül, mert va- lahogy sosem jutok el a varrónőhöz. Egyébként egész nyarunkat a hétvégi házunkban töltjük férjemmel és fiaimmal, a Dunánál. Ott meg nem kell nagy ruhatár ... — Kedveled a vasárnapokat? — Készülök rájuk. Előző nap megfőzök. Elsőként a gyerekek ébrednek fel, férjem reggelit készít. Én tovább maradok az ágyban ... Ha felkeltem, játszunk a gyerekekkel, ebéd után olvasunk. Örülök, hogy gyermekeim imádnak olvasni. A televíziózást azért említem óvatosan, mert ez vonja el a legtöbb embert a színháztól. Egyre jobban meg kell küzdeni a nézőkért. Vallom, hogy aki „megkóstolta" a színház „ízét", rájön, hogy az élő látvány pótolhatatlan. Ehhez azonban jó előadásokat kell produkálni. — Sok nézőt kívánok majd az új évadban. De addig is: kellemes nyárutót! Bárány János Képek világa Csótó László Csótó László a Tlcce legrégibb, legismertebb, legbefutottabb tagjai közül való. Nem Klrályhelmecen (Krá- lovský Chlmec) hanem Rimaszombatban (Rimavská Sobota) született, de a neve immár jó ideje a keleti várossal forrt össze, ahová a családi kötelék és a munka hozta. Képei, grafikái, rajzai, legújabban pedig kerámiatárgyal azok közé a munkák közé tartoznak, amelyek mindig és mindenütt elismerésre találnak. Sőt, velem együtt sokan azt kérdik, honnét meríti különös témáit, hogyan lehet, hogy egy mai fiatal Ilyen mélyen Ismerje a népi-nemzeti karaktert, a hagyományokat, a szellemiséget?! A magyarázat Csótó László személyiségében, élményeiben, műveltségében, látásmódjában, megrázkódtatásoktól mentes sorsában kereshető. Nála minden harmonikus, tiszta, és hihetetlenül kedves. Ez csak úgy lehetséges, hogy maga az alkotó Is Ilyen tiszta, egyszerű, majdhogynem mesébe hajló figura. Jóindulatú természete a grafikai lapjain Is visszatükröződik. Ráadásul Csőtő László nagyszerű megfigyelő. Nemcsak átéli az eseményeket, hanem látja is, mindent képpé tormái önmagában. S ami Jó, láttatni is tudja őket. Egyik-másik eseményt szinte nagyító alá veszi, összegezi a történetet, a hősök életét, az emberek életútját, legfontosabb eszményeiket, s amikor végül kikerekednek benne, akár évtizedek múlva is megtalálja azt a sajátos kompozfciös és képi eszközt, amely- lyel ki tudja ezt fejezni. így például nagyon messzire nyúlik vissza a Csikó című munkájának az élménye, hiszen még gyerek volt, amikor először látta, hogyan szereti, dédelgeti az állat, de a ménes is az apró kis csikót. Az alkotói folyamat tehát egészen másképp történik nála, mint általában a társainál. Ö ugyanis nem áll oda a táj, a város, az ember elé megrajzolni azt, nem festi a valóságot kínosan ügyelve arra, hogy a modell ne mozduljon el, hanem „megörökíti", „rögzíti" belül, majd pedig klme- revíti és lassan, mint ahogy a gyümölcs érik, dolgozza fel magában, a képzeletben az egész művet, majd a- mlkor így elkészült vele, akkor lát csak hozzá, hogy megvalósítsa, láttassa. Csótó László ebben a tevékenységében odáig megy, hogy még a többszínű linómetszeteit is másokkal ellentétben — egyszerre, az ösz- szes színt egy és ugyanazon lap segítségével nyomatja' ki. Azaz, csak akkor kivitelezi a munkált, amikor azok képzelejte szerint az utolsó pontig elkészültek. Ezért érezzük ml úgy, hogy ezek a munkák pontosak, az utolsó pontig minden a helyén van, ezeken nem lehetne már semmit sem változtatni. Ezt az érzést a tökéletes formák és különös, visszafogott, egymás kölcsönhatása alatt születő sajátos színek alkalmazása is erősíti. Lapjainak, kerámia-tárgyainak - - azért van egyöntetű sikere, mert a tartalmuk mellett a tökéletesség érzetét keltik. Ezt azzal éri el, hogy semmit sem bíz a véletlenre. A legtöbbször körzővel, vonalzóval dolgozik, így rajzolja meg a látomásait. Erre bárki azt mondhatná, azért tesz így, mert másképpen nem tud rajzolni, festeni. Ez nem így van. Mint a pedagógiai fakultás matema- tlka-rajzszakos hallgatója mindent elsajátított, megtanult, amire szüksége volt és lehet. De ô más eszközöket Igényel a látásmód visszaadására. Annál Is Inkább, hogy már alapiskolás korában, majd később a középiskolában és a főiskolán is másokkal ellentétben élvezte a mértani rajzot. Számára ezek a rajzok sem voltak holt tárgyak, mértani idomok csupán, hanem eleven, nyüzsgő, szüntelenül megelevenedni akaró világ. És ennek megfelelően a jól megszerkesztett, tökéletesen kivitelezett lapjai tényleg elevenek, élettel telítettek. Mindezt a tiszta színvilág, a formák pontos rajza mellett a sajátságos kompozícióval és az egyfajta rltmu- sos dallamossággal is alátámasztja. Az ö Életfája, A kártyásokja, a GyU- mölcstolvajokja, a Kaszáslegénye, a Csikója, az Idomárja stb. az érdekes kompozíció mellett mind egyfajta sajátos ritmusos énekléssel, dallamosan játékos formákon keresztül beszél hozzánk. A Csikó című linómetszetén érzékelhető a leginkább, hogy a különös kompozíciónak mondanivalója Is van. Ezen a lapján ugyanis a csikó köré gyűlő ménes egyfajta katedrállst képez a félteni való bájos állatka körül. Ezzel eléri azt, hogy maga a kép egyszerre soksfkú, képek a képben, részekre bontható, de ugyanakkor egy teljes egység Is. Amiért egy emberként elismerjük a művészetét, abból ered, hogy munkái rendkívüli rokonságot mutatnak a népmesékkel, a mesevilág tisztaságával, bájával. A témái maiak, nem egvszer saját életéből meríti őket, mégis úgy érezzük, hogy egy régi, szép népmese motívumait elevenítik meg. Tehát a figurák bája, tisztasága, sajátos emberi arculata Is Csótó László személyiségének a bájából, tisztaságából, lényegéből eredeztethető. Csótó László alkotásai — ez Is kiemeli társai közül — senkinek a munkáival nem téveszthetők össze. Ez sem véletlen. Csőtó ugyanis már diákkorétól újra és újra „feltalált" valamit, mindig arra törekedett, hogy a munkál egyediek, sajátságosak, különösek legyenek. Ennek megfelelően kezdetben volt a szuroktechnika, maid a kicsit szálkás, de zárt tusraizal, most pedig ezek a ■ színes grafikai lapjai és kerámiai. Ilyesmire csak olyan művész képes, akinek legbel- sőjében rögzült a sajátos és egyéni világ. És hogy ez tényleg így van, bizonyítja, hogy öt Is meghívták Hollóházára, abba a kerámiagyárba, a- hol a világhírű Száz Endre és mások dolgoznak. Németh István Fiatal ukrán írók novellái Nyíló világunkban szinte már természetes, ha egy-egy könyvkiadó nemcsak a hazai szerzők művelnek a publikálását vállalja. A bratislaval Smena könyvkiadó az utóbbi esztendőkben egy-egy antológiában mutatta be a fiatal kazah, örmény, grúz, flzbég, litván és fehérorosz írókat. Mondanom sem kell, hogy nem magét a bemutatást lehet elvitatni, inkább a nagyon alacsonyan tartott példányszámokat. A most megjelenő, a fiatal ukrán írók prózai antológiája Is csupán 1500 példányban került forgalomba, tehát megközelítően öt-hatezer olvasó Ismerkedhet majd meg a szerzőkkel. A másik hiányosság Immár szerkesztői! A könyv nem adja közre a szerzők életrajzi adatait. Mivel fiatal írókról van szó, ez hatványozottan szükségeltetne. Gyakran elhangzik az a vád, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején nem jelentkeztek Ukrajnában jelentős tehetségű írók és költők. A fiatal irodalmat általában az esztéták uralták, és az olyan nagy elődöknek, mint Jurlj Scserbak, vagy Valerlj Sevcsuk — igazábőj — nincsenek követőik. A most szlovák nyelven megjelenő Zivé sny (Élő álmok) című novellagyőjtemény szerzőinek írásai némi betekintést nyújtanak a fiatalabb írónemzedék világképébe. A szerzők közül néhányan megmaradnak a klasszikus téma- és formaválasztásnál. Novelláik falusi környezetben játszódnak. Mások élményeiben már korábban is felvillan a falu-város kontraszt, az ukrán vidék pedig erkölcsi ideálként jelenik meg. Mindez ebben a kötetben is jelen van, az utóbbi témakör Hallna Pahutyaková és Valentin Teszlenko elbeszéléseiben például, de akadnak igazi urbánus szerzők Is. Ezek közé sorolható Viktor Polozsij és Valentyln Tar- navszkij Is. Olvasva a gyűjteményes kiadványt az igazi meglepetéseket kerestem. Hiszen napjainkban a világirodalom számos területén történnek Igazi Irodalmi-művészeti szenzációk, már ami magát az alkotást Illeti. Az utóbbi húsz esztendőben nem egy korábban szinte névtelen nép adott a nagyvilágnak felejthetetlenül jelentős írót. Olyan alkotó művészt, aki nélkül szegényebbek lennénk. A világirodalom új hullámverései folytán újra kellett tanulnunk „járni" ... Tehát nem csoda, ha ma már egy-egy lefordított könyv kapcsán magát az irodalmi-művészeti meglepetést várjuk el. Lehet az alkotás esetleg egyenetlen, elhibázott szerkezetű, de a meglepetés erejével hasson. A jegyesség széthullik. A nő elhagyja a lakást, amelyben egy BÉKA Jelenik meg. Äm, amikor a hölgy visszatér szerelméhez, a béka eltűnik. Folklorlsztlkus jelkép évszázadok óta a béka. A pusztulás, a halál, a leépülés jelképe. Béka egyben a betegség, a sorvadás Jelképe Is. Viktor Baranov novellája már azért sem hathat az igazi meglepetés erejével, mert ezt a motívumot már régesrég agyonírták. Mások. És jobban. Hogy a hagyományos folklorlsztlkus prózának mennyire letűnt csillaga, hadd fejezzem ki azzal, hogy úgy nyolc éytlzeddel ezelőtt Csáth Géza írt hasonló történetet. Azóta nagyot fordult a világ. A realizmust felváltotta a neoreallzmus, majd sorban következett az egzlsztenclonalizmus, a troplz- mus. a posztmodern, és ezeknek az irányzatoknak Is rendkívül gazdag a különböző változata. Szinte minden vllágrangú író új irányzattal segítkezett az írott művészet gazdagításában, mélyítésében. Hadd ne magyarázzam el azt, hogy lényegében minden társadalom így vagy úgy, de meghatározza művészeinek alkotási módszerét és anyagát, legyen szó versről, novelláról vagy regényről. Ukrajna ma Is a vidék országa. így nem csoda, ha a hagyományőrzés még nagy súllyal nehezedik az irodalomra. A tizenegy szerző tizenegy novellája közül Vjacseszlav Medvlgy kísérleti elbeszélését emelném ki. Eltérően társaitól nem a megszokott Igazat kívánja „versbe szedni". Igazából kinőtte már azt az ábrándot, hogy prózájának szembetűnő szerkezete legyen. írásában a megismerésen túl az újra felismerésre helyezi a hangsúlyt. A körülötte lévő világ dolgait nemcsak érezni, hanem érteni Is akarja. Leltárt készít, éspedig szépírói eszközökkel. Szabad asszociációkra épülő prózája ötletes és gazdag, s egy kicsit „európai" Is, ha kontinensünket még mindig a kultúra és a fejlődés földjeként tartjuk nyilván. összegezésként: a tárgyalt novellagyűjtemény megérdemli az olvasók figyelmét. Vajkai Miklós
