Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-23 / 34. szám
V ajon elvárhatö-e fiataljainktól, hogy közösségben gondolkodjanak, hogy érezzék a felelősséget tetteikért és a közösen elhatározott cél Iránt? Avagy talán nekik vannak elvárásaik? Tudnak-e élni a számukra megteremtett feltételekkel? Szék a gondolatok foglalkoztattak a más rendezvényekről már Jó] ismert gombaszögl völgyben, míg az érkezőket vártuk. Estére aztán össze Is sereglett hetven érdeklődő, hogy a következő két napban száznyolcvan fölé dagadjon a létszám. Immár 15. alkalommal szálltak nyeregbe a Csemadok művelődési klubjainak tagjai, főleg a fiatalabbak, hogy bejárják az ország egy darabkáját (most Gömört], Ismerkedjenek a tájjal, történelmével, műemlékeivel, jellegzetességeivel, az emberekkel, valamint a jelen gondjaival, eredményeivel. Ez, a Sarló egykori céljait szem előtt tartva Induló rendezvény az évek folyamán annyira felduzzadt (népszerűsége miatt), hogy szinte már lehetetlennek tűnik tartalmi veszteség nélkül lebonyolítani. Igaz, hogy szinte csak önerőből, néhány ember szervező munkája révén valósul meg. Az idén a szepsiek (Moldava nad Bodvou), rozsnyólak (Rožňava) és a kuntapolcaiak (Kunová Teplica) vállalták ezeket a gondokat. Végül aztán sok múlt az időjárás ás a résztvevők szeszélyén is. Így néhányszor módosult az egy év óta sokszor átgondolt műsor és útiterv, de nem maradt ki semmi, ami Gömör- ben lényeges. A krónikás, aki már az első túrákon Is jelen volt, legfeljebb a tábortüzek régi hangulatát emlegeti nosztalgiával, amikor kevesebben bár, de nyltottabban és odafigye- löbben vitatkozhattunk gondjainkról, pótolva ezzel a hiányzó közösségi fórumokat. Igaz viszont, hogy az első fúrák még a hiányzó művelődési táborokat is Igyekeztek pótolni, de idén ezekből Is bőven válogathattak a nyarukat hasznosan eltölteni kívánók, így lett a honismereti kerékpártúrából egy kerekező társasutazás. A gyülekező helyszíne és az első tábortűz Is a Sarlóra való emlékezés jegyében került a tervbe. Jó bevezetőnek bizonyult Gordon László és Thököly Gábor diaképes természetrajzi, Illetve, történelmi előadása mindjárt az elején. Ekkor hallgattuk meg az első kárpátaljai kerékpártúrán résztvevők útlbeszámolóját, melyet irodalmi szemelvényekkel fűszereztek. Nem titok, a mintát a mi túráink adták számukra. Gombaszögről indulva jutottunk el a domical barlanghoz, és a fenn- sfkl falvakba — Szlllcére (Silica) Borzovára és Kecsőbe (KeCov). Csodálatos táj, jégbarlang, fennsíkl tó, ritka növényvilág és ősi mfiemlék- -templomok maradnak meg emlékezetünkben. Sokan a meredek dombokkal nehezített mezei utakra Is vlsz- szagondolnak majd (lázálmaikban), így legalább érzik, milyen viszontagságok közepette élte Itt a nép nehéz évszázadait. A fejfás temetők még őrzik a hagyományokat, de az utóbbi évtizedek (mint a faluképet is) egyre Jobban uniformizálták. Műkő és szögletes vonalak. A túrázók inkább egy-egy régi parasztporta mellett álltak meg nézelődni, mert azokból sejthető a nem Is olyan régi jelleg. Gombaszögön tábort bontva átlépünk a Sajó csodálatos völgyén és a esetnek patak mentén észak felé vesszük f utunkat. A szemerkélő eső néhány t embert ugyan elriaszt attól, hogy Kuntapolca fölött egy páratlan táborhelyen sátrat verjen, de aki tudja, ml ennek a rendezvénynek a lényege és nem tévedésből jött közénk, az hamar fedelet varázsol maga fölé. Mellétére (Mellata) Is Igyekeznünk kell, mert Kövesd! Károly költő barátunk várakozik ránk. ö mutatja be faluját. Ismertet meg gyermekkori emlékeivel, mutogatja az ízes magyar nevekkel megáldott dűlőket, elvezet a Murány partján düledező malomhoz, és együtt látogatjuk meg Ora- vecz bácsit, a fazekasmestert, akitől szinte mindenki vesz valami ereklyét. Persze túráról lévén szó, egyszerűbb lenne mindjárt a törött cserepeket elvinni, hisz mint a szólás tartja: „Még a mellétéi korsó is eltörik.“ Estére kividül az ég, s a tábortűz mellett Szőke józsef Idézi fel azt, a- mikor a sarlósola szintén Kuntapol- cán jártak és filmet vetítettek, ami akkor csodának számított. Az emlékezés a Csemadok negyven esztendejére is kitér, van hozzá érdeklődő közönség. Másnap Csetnek (Stítnik) HEGYEN, VÖLGYÖN- KÉT KERÉKEN Jegyzetek a 15. Honismereti Kerékpártúráról az első megálló, ahol Madarász Viktor a festő és Vandrák András filozófus tanár is született, evangélikus temploma pedig a gótika szemléletes példája. A vízivár maradványaival még csoportkép Is készülhet, aztán Irány Rozsnyó. Ambrus Ferenc a kísérőnk. Történelmi és irodalmi vonatkozások, a régi és új építészet találkozásának néha ellentétes megjelenése, s míg Móricz fiának sírja előtt tisztelgünk, a fák mögül felhangzik a bányászinduló. Társukat kísérték utolsó útjára a táj gazdagságát évszázadok óta gyarapító bányászok. Kossuth Lajos szobrához a múzeum udvarára kell mennünk. Itt várja évtizedek óta, hogy újra megbecsült helyére kerülhessen. Rozsnyó után Berzéte (Brzotin) az utolsó megálló. Petőfi nyomában járunk már fél napja, tőle idézgetünk idevágó fejezeteket, de nem feledkezünk meg Erdélyi Jánosról sem, aki az éppen javítás alatt álló kastélyban nevelődött a Máriássy csatádnál, innen és e család támogatásával indulhatott hosszú európai útjára, hogy tapasztalatokkal gazdagon sürgősen nekilásson a magyar népdalkincs összegyűjtésének. Jó hangulat kerekedik a tábortűznél, főleg, hogy Ferenc Gyuri fejszéje széles mosollyal csattog a gerendán. Reggelre kopjafa lett belőle. Emlékoszlop — ajándékunk a helybélieknek — a szíves vendéglátásért. Még egy Jó adag sztrapacskát Is kaptunk, igazi gömörl ételt. Sokan persze mély álomban várják a szerdai ébresztőt, mért száz kilométeres út áll előttünk a Murány völgyében. A völgy bejáratánál, Horkén (Gém. Hőrka) a velünk túrázó (igaz csak autóval] Du- sza István fogadja a társaságot, hogy felnevelő faluját bemutassa. Iszunk egy nagyot a falu egyik kútjából, megtelnek a kulacsok Is, Lesz rá szükség, míg a Murányi Vénusz fellegvárába eljutunk. „Aki Gömörbe vetődik, nagyot vétkezik maga ellen, ha ezt meglátogatni elmulasztja..." — Petőfit Immár mi is igazolni tudjuk állításában. Fentről a látvány minden fáradságot feledtet. Bár a török közel háromszáz éve felégette, a falak máig állják az időjárás rohamait. Nem szabad viszont megfeledkeznünk arról, hogy természetvédelmi övezetben Járunk, nehogy a sok csábító színű virág miatt kiürüljön a pénztárcánk. Alkonyodik. mire táborba száll a csapat, de jut még Idő arra, hogy a Kuncz László operaénekes vezette túraszínpad próbáljon az esti premier előtt. A faluból is feljönnek az érdeklődök, hogy velünk szórakozzanak. Csütörtök reggel az emlékoszlop felavatásával, énekszóval Intünk búcsút e legszebb táborhelynek. Két oldalt magas hegyekre tűz a nap, ami jó előjel. Pelsőcön (PleSlvec) a ki- iencszáz éves alapokon nyugvó templom megragadó belső díszítését, a vakolat alól előbukkanó eredeti freskókat és a Bebek család lovagtermét nézzük meg. Itt Is elhangzik egy tájékoztató a lényeges helytörténeti adatokkal. Van, aki jegyzetel, ám a fényképezőgépek Is sűrűn kattognak. Évek múltán könnyebb lesz visszaemlékezni a rengeteg látnivalóra. A pedagógusok már tervezik, hogy diákjaikat Is elhozzák erre a vidékre, akkor majd tudni fogják, mit érdemes megnézni. A Sajó mentén haladunk lefelé. A környező hegyek lassan dombokká szelídülnek, a folyó meg a papírgyár után habos szennycsatornává változik. Sajógömörön (Gemer) Veres János költő fogadja a felmálházott karavánt. Mátyás király kapával a kezében néz az egykori várdomb felé, ahol hajdanán dologra fogta a dor- bézoló urakat. Már nemcsak az igazságos királyhoz, hanem szobrához Is kapcsolódik egy legenda, miszerint úgy menekült meg a ledöntéstől, hogy a kapa miatt munkásszobornak vélték. Veres János szülővárosát, Tornaiját (Šafárikovo) is bemutatja, este pedig Batta György Idézi fel a városhoz fűződő emlékeit. Az útiterv szerint még két másik táborhely várt volna ránk, de végül rugalmasan döntve innen jártuk be az utolsó részeket. A Vály völgyében B. Kovács István néprajzos-régész volt a kalauzunk. Sokak számára ezek a falvak nyújtották a legmaradandóbb élményt. Tisztelettel emlékeztünk Bodon Antalra és Abrahámra, akik jövedelmükből e völgy falvaiban ingyenes oktatást, jobb ellátást teremtettek a reformkorban. A felsövályl erdőtemp- lom pedig a környező házakkal együtt száz évvel ezelőtti állapotával figyelmeztet a megmenthető -kulturális értékekre, és dicséri azok fáradozását, akik ezek feltárásán és megtartásán munkálkodnak. Gál Lajos geológus a Lyukaskőig csalta a vállalko- zóbbakat, Dezskó várához, és csak ott ismertette a Gömör földtani történetét. A szombati indulást hátráltató adminisztratív akadályok, a gyülekező viharfelhők, és persze a heti szabadság vége jócskán leapasztotta a létszámot, így annál gyorsabban és hangulatosabban telt el a Balog völgyének megismerése. Zsip (2fp), Ne- mesradnót (Radnovee), Pósa Lajos szülőhelye, az 'apró falvak Iványl, Cakó, Zádor, majd Rimaszombat (Rimavská Sobota) után Hanván (Ghánává) tiszteleghetünk Tompa Mihály sírja előtt, ^ég az eső sem szegte kedvét az utolsó napig kitartóknak. Irodalmi szemelvények, népdalok tették hangulatossá a búcsút. A kerekek négyszáz kilométerrel maguk mögött az ország minden Irányába indultak haza. A krónikás pedig összegezi az elmúlt tíz napot, és az utóbbi tizenöt évet. Melyek azok az értékek, amelyek miatt érdemes folytatni a kerékpártúrákat, és hogyan érhető el, hogy ne a túlzsúfoltság és az elöregedés, hanem a közösségi élet és a megújulás legyen jellemzője? AzWSú ötvennyolcán voltak harminc éven felüllek, főleg, akik évek óta járják velünk az országot, és itt volt már az újabb nemzedék, gyermekeik, hiszen harminchatan 14 éven aluliak kerekeztek, vagy szorongtak a kisülésen. A létszámot mindenképp csökkenteni kell, mert a tömegesség lehetetlenné teszi a megfelelő tempójú haladást (az Idén is sok látnivaló maradt el), gyengíti a felelősségérzetet és megoldhatatlanná teszi az ellátást. Egy-egy helyen órák vesznek kárba, míg egymásra várakozunk, míg mindenki hozzájut az üdítőjéhez, ebédjéhez. További gond, hogy viszonylag kevesen Jöttek a művelődési klubokból; főleg a középiskolásokat ét egyetemistákat hiányoltuk. A jövőben csakis olyanokat várunk a honismereti kerékpártúrákra, akik aktívan dolgoznak klubjainkban és vállalni képesek művelődési célkitűzéseink megvalósítását. Ellenkező esetben ez a mozgalom önmagát számolja feL Ezek a gondok talán már sejtetik, hogy az idei honismereti túra sem volt problémamentes. Egy önszerveződő, önerőre támaszkodó túra kellő anyagi és műszaki háttér nélkül bizony csak egy kisebb létszámú és homogénebb összetételű, tudatosan felkészült csoportot képes tartalmi veszteség nélkül mozgósítani. Csak ezek után lehetnek egymással szemben igényesebb elvárásaink, hogy aztán Olyan körülmények alakuljanak ki, amelyekben az újoncok Is könnyen magukra találhatnak. Ez nem Jelenti, hogy a klubmozgalomból szeretnénk kizárni az érdeklődőket, hiszen a művelődési táborok Is nyitottak, de a kerékpártúrák, mint az idei is megmutatta, felkészültebb embereket tudnak csak mozgatni. Ez persze nem csupán a fizikai állóképeségre vonatkozik) Az idei túra végén, épp e gondok tisztázása miatt, nem született döntés a Jövő évi színhelyről, mert aki (akik) vállalja az előkészítését, annak választania kell. Molnár Lásild A szerző felvétele G oertz és Emtg röviddel beköltözésük után munkához látott. Megjelentek a közeli Manstonban, ahol katonai repülőtér volt. Amíg Goertz vázlatokat rajzolt a repülőtérről, Emlg megismerkedett Kenneth Lewis-szal, egy fiatal katonával. Minden simán ment volna. Motorkerékpáron látogatták a vidéket, főleg ott fordultak meg, ahol katonai objektumok voltak. Jellemző az akkori Időszakra, hogy senkinek sem tűnt fel a két különös „turista“. Legalábbis a kémelhárításnak nem. Mert voltak olyanok, akik gyanút fogtak. Kenneth Lewisnak szöget ütött a fejébe, hogy „engedékeny“ újdonsült barátnője még a szerelem perceiben is nagyon élénken érdeklődik kimondottan katonai dolgok Iránt. Jelentést tett erről parancsnokának. A jelentés az elhárításhoz került, és ettől fogva figyelték a két külföldi mozgását. Erre azonban Goertz Is rájött. Marianna Emlg pánikba esett, követelni kezdte, menjenek vissza Németországba. Goertz, hogy elkerüljön minden további bonyodalmat, eleget tett a hölgy kívánságának. Annak ellenére, hogy figyelték őket, minden nehézség nélkül hajóra szánhattak, és magukkal vitték a több mint egyhónapos tevékenységük Jegyzeteit. Az angolok ebben az időben még nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a kémszolgálatnak. Távozásuk után Johnson kisasszony Is gyanút fogott és Jelentést tett a rendőrségen. Ennek hatására az MI—5. vagyis az angol kémelhárítás házkutatást tartott Goertz szobájában. Az ott talált dokiimentumok alapján minden kétséget kizáróan megállapították, hogy Goertz és Emlg az Abwehr ügynökei. Közben A kémfőnök játszmái (Fejezetek az Abwehr történetéből) Goertz Németországban „leadta“ Emlg kisasszonyt és a jegyzeteket, learatta a sikeres munkáért kijáró dicséretet, majd nyugodt szívvel Visszatért Angliába. Amint angol területre lépett, letartóztatták. Egy bíróság később négy és fél évi börtönre ítélte. Canarls személyesen is nagyra értékelte Goertz és Emlg tevékenységét, és a lebukást jelentős veszteségnek könyvelte el. Neki az volt a véleménye, hogy leleplezésüket nem ügyetlen és dilettáns kémkedésük okozta, hanem hogy az angol kémelhárítás beépült az Abwehrbe. Szükségesnek találta tehát egy elhárító vonal kiépítését. Nézete az volt, hogy az angol ügynökök ellen Németországban harcolni nehéz és kevés sikerrel Jár. A harcot ott kell elindítani, ahonnan irányítják az ügynököket, Vagyis az angol hírszerző szolgálatnál, az S. I. S.-nél (Secret Intelligence Service). Ezzel a feladattal Canarls Richard Protzet bízta meg. Protze, akit az Abwehr- ben csak Richárd bácsi néven szólították, addig egy kis Osztály vezetője volt, amelyet Hauskapellenek (házi zenekar) neveztek. Feladata az Abwehr dolgozóinak megfigyelése volt. Protze most, Canarls parancsára egy kémelhárítási osztályt alapított Geheime Verbindungen (titkos kapcsolatok) néven. Az osztály létezéséről az Abwehrben is csak néhány benfentes tudott. Protze Adolf Feldmann századost, az egykori műépítészt — abban az Időben már hivatalos kémszolgálatost — bízta meg kíséreljen meg beépülni az S. I. S.-be. Az angol kémszolgálatot Hugh Sinclair tengernagy irányította. Pontosabban irányította volna, mert Inkább amolyan tiszteletbeli vezetőnek tekintette magát. A tényleges irányítást a két helyettes végezte: Vivian és Dansey ezredesek. Ismeretes, hogy a két helyettes kibékíthetetlen ellenség volt és sző szerint utálta egymást. Ennek az lett az eredménye, hogy fokozatosan mindketten szinte önálló, egymástól független és elkonspirált kémhálózatot hozott létre. Míg Dansey szervezetét a „Z“ fedöjellel illették, addig Vtvlan Nagy-Brltannla követségeit használta ki szervezete számára. A követségeken megalakították az ún. útlevél-ellenőrzési osztályokat, melyek valójában az S. I. S. rezidenciái voltak. A Németország elleni tevékenység főhadiszállását egymástól függetlenül mindkét ág Hollandiában, Hágában állította fel. Dansey csapatának élén az angol hadsereg nyugalmazott századosa, Best állt. Best már az első világháború óta Hollandiában élt, és egy jóimenő import-export cég társtulajdonosa volt — látszólag. A Vlvlan-féie vonal rezidenciájának vezetője Dalton őrnagy, hivatalosan az angol nagykövetség útlsvél-tllen- őrző osztályának vezetője volt. Dalton etl* leskörű ügynöki-munkatársi hálózatot épített ki Hágában. Neki dolgozott többek között Vrinten holland vizsgálóbíró és John Hooper holland kereskedő. Dalton helyettese egy bizonyos John volt, így nevezték _6t, ára sokan Augustus de Fremery, vagy Hendricks kapitány néven ismerték. A rezidencia két rádió adó-vevő készülékkel is rendelkezett, így állandó kapcsolatot tudott tartani Londonnal. Dalton szoros kapcsolatban állt a holland hírszerzéssel is, sőt ennek vezetőjét, Orschoot ezredest, Dalton a „945 számú ügynök“ néven tarFotta nyilván. Jól dolgozó ügynökhálózatot épített ki magának Németországban is a szervezet. Az Apwehr ugyan észrevette, hogy valami történik, ám semmit sem tudott meg róla. Kik irányítják, honnan? 1936 nyarán azonban az események mozgásba lendültek. Magdeburgban letartóztattak egy Gustav Hoffmann nevű embert, a- mlkor a repülőteret fényképezte. A kihallgatás során bevallotta, hogy kém, és azt Is elmondta, hogy valamilyen hollandus szervezte be. Nem sokkal ezután letartóztattak egy Richard Lange nevű mérnököt, aki szintén azt vallotta, hogy egy hágai holland férfi szervezte be. Az Abwehr ei- hárítól előtt megnyílt egy kis rés. Szeptember 6-án felbolydult a hágai angol nagykövetség. Lakásán halva találták az útlevél-ellenőrző osztály vezetőjét, Dal- tont. Még nagyobb lett érré a hírre az izgalom az S. I. S. londoni központjában. (Folytat jukT > Rács Mária
