Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-23 / 34. szám

új ifjúság 4 Felülnézetből Soknevű városunk, a mai Bratislava (a történelmi Presburg, Posonlum, Pozsony, PreSpo'-ok ...) arculata századunkban csak­nem a föllsmerhetetlenséglg megváltozott. Nemcsak azért mert az elmúlt pár évtized alatt a város tán tízszeresére nőtt, hanem mert ezen az arcon a betegségek különfé­le fajtát pusztítanak. „Városunkban az élet alapvető feltételei váltak bizonytalanná“ — tudjuk meg a Ter­mészet- és Környezetvédők Szlovák Szövet­sége alapszervezeteinek tudományos Igényű elemzéséből. A levegőszennyeződés gyakor­latilag minden lakos egészségét veszélyez­teti, leginkább természetesen a gyermeke­két, az idősekét és a gyengélkedőkét, azaz a betegségekre hajlamosakét. A természe­tes Ivóvízkészlet Is veszélyeztetve van, a háztartásainkban használt vezetékes víz mi­nősége a hlgiénlkusok mérései szerint nem mindig kielégítő, olykor meg egyenesen ká­ros az egészségre. A nemzeti bizottságok ígéretei és határozatai a zöldövezet gon­dozásáról és növeléséről, az idejétmúlt ü- zemek kiürítéséről vagy kitelepítéséről, az ökológiai rendszerek kiépítéséről megtar- tatlanok, teljesítetlenek maradtak. A meg­engedett szintet többszörösen meghaladó zajártalom a lakosság egyharmadára van erősen negatív hatással. Szemünk előtt sem­misülnek meg pótolhatatlan történelmi em­lékeink, hullanak szét még ma is egész épületek, sőt, nemegyszer műemlék jellegű építmények ítéltetnek lebontásra. A fővá­ros bekebelezte települések történelmi mag­va helyébe fokozatosan paneltelepeket lé­tesítenek, de nem hiányoznak az ilyen tömbóriások a város középkori központjá­ból sem, amelyek közül a legvlsszataszftóbb Petržalka képe [az egykori Ligetfalu he­lyén), messze nem kielégítő. Az Itt lakó­kat nyomasztja a rendezetlen környezet, a parkok hiánya, a legszükségesebb közösségi létesítmények építésének elmaradása. En­nek ellenére a befejezetlen paneltelepek lakóinak száma folyamatosan növekszik. A közlekedési hálózat kiépítése késik; a je­lenlegi tömegközlekedés nemhogy a kultu­rált utazás igényelnek nem tudnak eleget tenni, de még a szükséges mennyiséget sem képes teljesíteni a személyszállításban. Az Iparosításra összpontosító glgantomániás vá­rosépítés elhanyagolta az egészségügyi, kul­turális, szociális, rekreációs és sportléte­sítmények, de különösen a különböző szol­gáltatások biztosítását. Szlovákia fővárosa a felsorolt területek egyikén sem képes még a mennyiségi norma betartására sem, sőt több esetben itt a legrosszabb a hely­zet az egész CSSZSZK-ban. S ez az álla­pot úgy valós, hogy sem a belföldi, s/m a külföldi turizmus emberáradatát nem vet­ték figyelembe az értékelők. lOV Lakótelepi ínyencségek Tizenhat évvel ezelőtt tették le a hírhedt petržalkal lakótelep alapkövét. Azóta a 36 négyzetkilométeres területre több mint 130 000 lakost költöztettek be, vagyis egy nagyobb járásnak megfelelő embertömeget. Lakosainak számát tekintve Petržalka len­Amorális építkezés I. A POLISZTORZÖ ne ma a harmadik legnagyobb önálló vá- -ros Szlovákiában. (Az előrejelzések szerint 2000-re az Itt élők száma eléri majd a két­százezret.) Az elképzelésekkel ellentétben egy an­organikus, Izolált városrész jött létre a Du­na jobb partján. A vár és az Óváros ‘olda­láról csak egy különálló tömbtömegnek lát­szik, amelynek belsejéből viszont egyálta­lán nem láthatni a központi városrészeket, s ez emocionálisan is rossz hatást tesz az emberre. A terület természeti adottságait — mint az egyedülálló zöldövezet, a Duna festői oldalágai stb. — nem sikerült meg­őrizni: ma már az utolsó levelek s az, utol­só cseppek is pusztulóban. A monumentális tömbök tervezői a természeti adottságokat és az emberi mértéket egyaránt szem elől tévesztették. Az épületek elrendezése kaotikus, zavarja a tájékozódást. Lakóik e- mlatt óriásoknak szánt útvesztő törpéinek érezhetik magukat. A leghatásosabb környezetszennyezést a pucéran hagyott föld és a közlekedő esz­közök szolgáltatják, por, illetve mérgező gázok. Szennyvíztisztító híján a csatornába kerülő hulladékanyag eredeti minőségben juthat a folyóba. Illetve lerakódva okoz ki­ábrándító látványt. A közlekedés okozta hangzavart az egyes épületbe!! zajok teszik még színesebbé, hiszen nemcsak az abla­kok, hanem az ajtók s olykor a falak is rosszul zárnak ... A szolgáltatások 70 százalékáért a petr- žalkainak át kell kelnie a folyón. Hiányzik a kórház, a megmaradt egyetlen templom elveszik a „tömkelegben“, a megépült sport- létesítmények a szükségesnek csak tíz szá­zalékát teszik ki. A régi városrésznek..[ Li­getfalunak) két mozija volt, a lakosság­számban hétszeresére nőtt új városrésznek egy van (ez is csak 1986-tól). Színház nincs. Pedig a lakosság jelentős része fiatal, sőt magas az értelmiségiek aránya is. A fia­talok lakótelepe ez — büszkélkednek né- hányan. Igaz is. Ám ennélfogva legalább ezer 1—3 éves gyermek örülhet, hogy hely­szűke mlaťt nem viszik bölcsödőbe, s leg­alább 20 óvodára való gyerek leledzik ha­sonló állapotban. A városrészben évek óta nem sikerül magyar óvodát létesíteni. Az általános Iskolák telítettek; volt eset, hogy 27 osztályos iskolából 40 osztályosat „vará­zsoltak“ — jobb híján a szertár meg a fo­lyosó is tantermül szolgtlt. [Nyilván ennek is következménye, hogy a középiskolai fel­vételi vizsgáknál a petržalkaiak jelentik a legkisebb konkurrenciát.) Az Igazán ínyenceknek elmondhatjuk még, hogy az Itt alvók 80 %-ka — hiszen a la­kótelep, mint láthatjuk, szinte csak éjsza­kai szálláshelyül szolgál — naponta jár a folyó túloldalára. (Ez bizonyosan így lesz a következő évtizedekben is, mivel az ide tervezett munkahelyeknek az egyötöde sem készül megépülni, legalábbis egyelőre nem, hiszen a gyorsvasút a mindent elnyelő be­ruházás a közeljövőben. Addig is csúcs- forgalomban egy-egy Ikarus megterhelése 60 százalékkal több a megengedettnél. Az utasszállításra a vertikális közlekedés álla­pota veti a kereszt függőleges ágát: az 1200 felvonóból átlag a harmada nem működik. Bár javítómunkás volna elég, ezek alkat­részhiány miatt nem dolgoznak. Megjelen­tek a maszek liftjavltók , állítólag kiváló vállalkozás. Nyilván nem csak a peresztroj­ka vállalkozásokat ösztönző szellemisége miatt. A lakótelepen felhalmozódott sok gond- ra-bajra — melyeket bevezetőként épp csat fölvillantottunk a felsorolás szintjén — az átlágiíolgár háromféleképpen reagál: álta­lános passzivitással, agresszivitással (lo­pás, rablás, erőszak; a vandalizmus az e- gész köztársaság területén Itt a legnövek- vőbb), önfeladással (pszichózis, neurózis, alkoholizmus, narkománia, válások; az ön­gyilkosság aránya Is itt a legnagyobb az országban). Ne szólj szám ... Mielőtt olvasónk feje belefájdulna a fel­sorolásba, megjegyzem, hogy a betonszür­keség színfelbontása tovább fokozható, s ezt meg is teszem a legközelebbi alkalom­mal. Előzetesként azonban Idézzük még a Petržalka! Vnb titkárát, Ondrej TkáCot — egy másik nézőpontból való „fölhomályosl- tásul“ (az idézet, melyet a bevezetőben említett munka is közölt, a titkárnak a Práca szerkesztőségébe küldött leveléből van kiemelve): „Hogy továbbra ne kerül­jön sor a Petržalka hiányosságaira való rendszeres figyelmeztetésekre, s azok dra- matizálására, ami kedvezőtlen helyzetet te­remtett polgáraink között, a Csehszlovák Rádióval, a Csehszlovák Televízióval, a köz­ponti sajtószervekkel és más kommuniká­ciós eszközök vezetőivel folytatott tárgya­lások után közös óvintézkedéseket fogad­tunk el, ' amelyek lényegesen 'javították együttműködésünket, és gyakorlatilag tel­jesen kiküszöbölték az említett helyzetet.“ Mármint: nem a városrészt jellemző hibá­kat javították ki együttműködéssel, megvál­toztatva a helyzetet, hanem a hiányossá­gokról szóló írásokat „küszöbölték ki“ a sajtóból, a rádióból és a tévéből. Mi viszont, mint említettem: folytatjuk. PATUS IÄNOS Borravalós ötlet Kinek és miért jár borravaló? A kérdés első felére aránylag könnyű a válasz, mert az immár klasszikusnak tekinthető borra­valós szakmák (pincér, autó- és tévésze­relő, orvos, fodrász, portás, taxisofőr) mel­lett illik jattot adni minden olyan helyen, ahol földi halandó ilyen-olyan ügyet in­téz vagy készpénzzel fizet. A kérdés másik felére, őszintén bevallom, nem tudom a vá­laszt. Csak azt tudom, évszázados hagyo­mányokhoz tartva magam, én is adok bor­ravalót a vendéglőben, a rendelőben, a szer­vizben és mindenütt, hogy ne nézzék az embert maradinak, zsugorinak, garasosnak, netán télműveltnek, aki a borravalóadás alapvető illemszabályait sem ismeri. Az sem kizárt, némelyek meg éppen azért néznek maradinak, sznobnak, netán műve­letlennek, mert borravalót adok pincérnek, borbélynak stb. Ezen tűnődve jutott észem- be, mi történne, ha, teszem azt, a pincér adna nekem, a vendégnek borravalót. Pél­dául egy nagyobb megrendelés esetén sze­rény borravalóként nem számítana tel egy kávét. De hogy őt sem érje veszteség, én nagylelkűen a kávé árát borravalóként nyújtanám a kedves pincérnek. Így mind a ketten borravalóhoz jutnánk. Remek ötlet, ml? Vajon a pincérek Is annak tartják? És a társadalom is? Bodzsár Gyula Ballada A Hettita ballada ballag előttem az ut­cán. öregecske mamóka, jobb kezében póráz, póráz végén korcs eb. — Ej, no! Ne ugrabugrálj annyit, tel Hogy csak veled van gondom mindig, te kis dög, no, gyere márl — hallik hallókö- zelből. Szálkák, fricskák, cikornyák ve rendre „sallang“ „ragadós“ lehetnel nélküli... Példájuk Csiba Géza Majd kedéllyel odakotyog a bal oldalán csámborgó kisunokának ..., de mit? Nem­igen értem, nem magyarul mondja, másként meg nem Igen tud — hallhatólag — sze­gény lelke. öregecske mamóka, bal kezében kisuno- ka — vezeti a nagymamát. Sutap „Nicsak, a gulyásszint.. A fenti, önkéntelenül kibuggyanó meg­jegyzést akkor hallottam a tv előtt, ami­kor a Magyar Televízió George Bush, ame­rikai államfő és kísérete budapesti megér­kezésének hírét tudatta, közvetítette.- Töb- bedmagammal megtudtuk, hogy az elnököt és feleségét, Barbara asszonyt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, valamint felesége Straubné asszony, doktor X. Y. fo­gadta és köszöntötte. Az akadémiai titulus (dr.) hallatán hangzott el a ...gulyásszint­re... minősítés. Kérdem, nem furcsa-e és csepürágás a First Lady (első úriasszony, első nagyasz- szony stb.) mellett a másik hölgyet az iménti „díszítésekkel“ szépíteni? No, nem a Tisztelt S. F. B.-né Asszony kívánta ezt (vélem), dehogy, hiszen a férje is, akadé­mikus létére, „simán* használja a nevét. Csupán csak nemzetünk, a közép-kelet-eu- rópal emberek kishitű rangkórsága szüli ezt nap mint nap külhonban és idehaza. Hogy a grófokat, bárókat és hasonló mél­tóságokat az Idő nálunk lesöpörte az élet színpadáról (grófnak napjainkban a dlsz­nóetetőket nevezzük becésen-vlccesen, a báróval pedig a mezőgazdasági vezetőket illetjük hellyel-közzel agronómusokra mond­va: mezőbáró), az igen helyénvaló dolog. Csakhogy helyette a doktor, mérnök úr megnevezés dívik tovább igen gyakran oda nem 1116 helyen, mint a kultúryonalon, köz- tisztségekben stb. jelezve: sújtanak még lel­ki maradványok. Eme „kórságtól“ lapjaink, színházi plakátalnk sem mentesek, noha az utóbbi Időben mind örvendetesebb, hogy újságíróink, nyelvészeink is mindinkább megelégszenek a becsületes polgári nevük írásával, de azért a „cafrangból“ is ma­radt elég. Íme, némelyiken akár derülni is lehet: Hét: Kodály — Dr. Vargha (szerző­páros), az Űj Ifjúság dr. Gyüre Lajos, a színház dramaturgja, a Thálla Színpad Szín- lapja ugyancsak sokszor buzgón él ugyan­ezen „lehetőséggel“ ..., a fővárosunk ope­ra-plakátja sem mindig mentes az iménti „szeplőktől“, a Csemadok úgyszintén gyak­ran bele-beleeslk eme „bűnbe“. Ogy gondolom, hogy a szakmai téren he­lyes, sőt néhol egyenesen kívánatos a dr., a mérnök megjelölése, mint pl. a nőgyó­gyászati szakrendelőben, s urambocsá’meg helyénvaló a szamártenyésztő konzóliumon is a zoomérnök ... Végezetül, hadd jegyezzem meg, hogy Huszka fenő, Szent-Györgyl Albert, Balogh Edgár, nagy szülöttünk Selye János, vala­mint Emil B. LukáC és sok más Mester ne­Veled is megtörténhet... Javában tart a nyár, ha nincs is tartó­san kánikula. Ilyenkor az emberek többsé­ge pihen, kikapcsolódik, egyszóval, nyaral­nak: külföldön, s országon belül. De hogy a címhez hű legyek, rátérek arra, amiért papírra vetettem „kusza“ mondataim s le­vélnek szánom önmagunknak. Reggel T. G. vásárolni Indul. A város már telis-tele van utazókkal, külföldiekkel. Az üzletek előtt rengeteg várakozó, s a pénzbeváltónál? Kígyó hosszú sorok! Szem­mel láthatóan mindenki rohan, s valahogy az emberek nem figyelnek a másikra. Fő­hősünk bevásárolt. Hazafelé veszi az út­ját, de két Idegen megállítja, s megkérdik, merre találják a vasútállomást. T. G. ugyan­olyan Illedelmesen visszaszól, de szót nem értenek nagyon, ezért el is vezeti őket az állomásra. Megérkeznek. Éppen ideje, a vo­nat indulásra kész. s már arra se marad Idejük, hogy hősünknek az Idegenek meg­köszönjék szívességét. A vonat ablakából már csak egy „cetli“ repül, melyen ott áll kusza betűkkel a cím, mely olvashatatlan. Ennyi a történet, mely még veled is meg­eshet. Te hogyan cselekedtél volna? Mint hősünk? Vagy csak vállat vonsz és elmé.gy. Gondolj bele! Te is lehetsz ilyen helyzet­ben , Idegenben, ahol nem ismered ki ma­gad, s ráadásul senki sem segít. Nem tudom sikerült-e valakit meggyőz­nöm arról, hogy minden külföldinek — de nemcsak neklls — „kötelességünk“ segíte­ni. Egyrészt „emberségből“, másrészt pe­dig azért, hogy hazánkról jó véleménnvel beszéltének otthon, az 6 hazáinkban. S ha majd kell, ők Is segítsenek nekünk. Jónás Kornélia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents