Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-16 / 33. szám
üj ifjúság 6 H s nyár, Dunamocs (Mofa) — nnnrihatja minden bizonnyal Rarta Gyula érdemes mftvész, mert évtizedet! éta, amiéfa sIkészOIt a Duna partién a vfkendhéza. nva ral leRtdbblét itt tflitl. és nem tél lentil. Olykor, ha meeélltam nSla. szinte lerftt rftia a réradl«ég Itt tar tézkodva. reggel klmegv a kfirnvék re, és amíg btrla. a tflzfl napon, ér- nyékban vagy félérnyékhan csak fest és fest Mepszéllottan és tudatosan — mondhatném hiszen lélekben szO löfdldlének, Párkénv 'í5tflroyo1 kör nyékének a festňle. megdrdkltéle szeretne lenni Sok minden mfigflfte van. az Ipari télak utén bebarangolta a KOzel Keletet, lugoszléviét. a Tétra vidékét. Ihletet keresett Móra- vanyban, maid visszatért szölöfflld- iére. s mint a bflvér a víz. alatt, próbál Bimerninl benne, megismerni, megfesteni Most Is jzt feszi? — kérdem, amikor felkeresem MeglepetőHz emhernek fegyelmeze (Látogatóban Barta Gyula érdemes művésznél) had, hogy az ember elszabaduljon, teljesen elrugaszkodjék a valóságtól. TI most rendre dicséritek ezt a gyereket, a Dúdor Pistát. Hát azért jó lenne, ha más Is megnézné azokat a képeket. Mert amikor kicsit macska ja jós az ember, amikor szinte még élni sincs kedve, akkor valóban ágy érzi mintha keresztre feszítették volna. Igen ám, de ahhoz, hogy valami jót. Igazit teremtsünk, ahhoz kell a fegyelem, az önfegyelem. Tudod, Itt ez a rengeteg festő, de festők-e ezek, vagy csak festenek? Nekem annak Idején lehozta az egyik képemet a moszkvai Iszkusztvo. Nem volt ott sem Ismerősöm, sem barátom Ez valami olyasmi, aminek értéke van. Itthon vagy Itt-ott külföldön el lehet Intézni, hogy az embernek kiállítsák a képeit. Nyugaton például kiállíthatják, ha Ismeri az emberen nek vagy annak a szállodának a tulajdonosát, vagy Ismer egy fogorsemre, bár késő este van, amikor megjön, olyan nyugodt, olyan pihent az arca, mintha csak valahonnan a Balaton partjáról érkezett volna vlsz- sza. — Párkányban voltam — mondja. — A lányomnak lesz kiállítása, azt készítettük elő, majd átugrottunk Esztergomba, Láhlk lánossal, akinek épp most van tárlata ott. Elbeszélgettünk egy két művésszel, voltunka műtermükben. Azt mondják, most absztrakt képeket festenek, mert Itthon nem lehet eladni semmit. Nyugaton meg csak ez megy. Hát én ezt nem értem Ml a festészet, valami hókuszpókusz? Csak ügy nekifogok, és elkezdtek absztrakt ábrákat festeni?... Az olyan, mintha valaki azt mondaná, most pedig én is átugrom ezt a kétszáznegyven centimétert? Sikerülhet ez annak, aki nem edzett, ráadásul tehetsége sincs hozzá? Én most, hogy megkaptam az érdemes művész megtisztelő kitüntetést, sem merném magamnak megengedni, hogy valami olyasmit csináljak, aminek nincs meg a fedezete, ami nem autentikus, Mondtam Is, a kitüntetés átvételekor a Városi Galéria Igazgatójának, hogy azokat a régi képeket állítsák ki, a cívlllsztikus tálakat. Mert én valóban azokkal csináltam, ha csináltam valamit. Persze, tudom, azt mondják. Ima a szocialista realizmus. Hát persze, hogy realizmus, autentikus, valódi realizmus, de nem akármilyen. Nem Is véletlen, hogy csak most, hatvanhét évesen kaptam meg a sokszor felterlesztett kitüntetést Mert Igaz ugyan, hogy mindenki arről beszélt, de senkinek, még azoknak sem kell ez a fajta realista kép, akik maldbogynem előírták Ezt senki sem veszt meg, senki sem akasztja a falára, pedig csak mení el egyszer a zólyomi (Zvolení vár vagy a főváros nagyállomása mellett este, amikor tenyugszik a nap, milyen sejtelmes, milyen érdekes. Szinte érzed, hogy bizsereg, fut az áram azokban a huzalokban Vagy azok a nagy villanyoszlopok, mint valami óriások tartják a vállukon a huzalokat... — Látom, eléggé kizökkentél a mindennapi életből Talán az Idén még nem Is festettél semmit? — Dehogynem. Igaz, most vagy két hete nem csinálok semmit, de azért már rengeteget festettem A tavasszal kinn voltam Szabó Sanyival, a barátommal, Moravanyban. ö elég beteg, mondta, nem mennék e el vele, nem lennék e én Is ott vele, hát elmentem Régen ml sokat tártunk együtt. Drexler Karcsival meg vele. hát miért ne mentem volna el vele, ha megkért rá De nemcsak Moravanyban, Itt Is festettem már sokat, gyere, nézd meg. hiszen most valami egészen üjat kezdtem. — Ojat? — Igen. Eddig jobbára úgy csináltam, mint a régi pleln alr-festök, kimentem a környékre, kerestem egy érdekes szegletet, valami lő részletet, és megfestettem. — Most talán nem így csinálod? — Így Is, de nemcsak Így — mondja, és kinyitja az ajtót, hogy lássam új képeit. Van közöttük rámába bújtatott kép Is, kinn a szabadban készült tájkép, a földön szétrakva meg alig arasznyi nagyságú vázlatok. — Ezt eddig nem csináltam — mondja további vázlatokat szétrakva. — Most megpróbálom ezt Is, megpróbálok továbblépni, megcsinálom a vázlatot, s majd később a műteremben megfestem a valódi képet. Ezek oldottabbak, színesebbek, mondhatnám szabadabbak, de nézd, ezek sem rugaszkodnak el a valóságtól, a fegyelem nagyon fontos, nem szavost. A szálloda hallja, a rendelő váróterme alkalmas a kiállítás megrendezésére, aztán az emberek úgy dicsekednek vele, mint valami trófeával, de nem erre van szükség, hanem hogy az embert tudomásul vegyék, és alkotásait kiállítsák, egy kollekcióval, esetleg végigjárja az egész világot Mert azt még talán el lehet intézni, hogy Itthon oeválogas- sák, de ha egyszer az a kép nem állja meg. 8 helyét e válogatásban. Idegenben már nem fogadnák el. Idegenben már nem lehet csalni, bű vészkednl,' ott ha egy képnek nincs fedezete, nem képes megragadni a valóságot, ha az a kép nem él, ak kor bizony túlnéznek rajta, nem kelti fel az érdeklődést... — mondja a művész, miközben én a vázlatokat nézegetem Oldottak, szinte vibrál rajtuk a levegő, lángol a táj, mint .ahogy mindig, amikor kasza alá haitik errefelé a búza, az árpa. Amikor elbúcsúzom, a nap a szemközti barackos fölött bukdácsol. Csodálatosan ég a napkorong. — Látod, ezt kell az embernek vinni a vászonral Ezt a lángolást Vagy ősszel az érett, barna szántóföldeket — mondja. Tudod, minden táj más, más a Moravany körüli és más a Tátra-vidéki, és megint más ez a táj, ahol én születtem. Még vissza fogok térni a clvllisztlkus tájhoz Is. Most már kitapasztaltam, hogy lehet, és hogy mit lehet a másfél szemmel csinálni, egy kicsit vaksln. Ezért Is próbálkoztam a vázlatokkal, hogy amikor aztán hidegre fordul az Idő, megpróbálom vászonra vinni benn a műteremben. Az már nem lesz ugyanaz, ami most, de megint nem lesz merőben más. Nem tehet, az embernek fegyelmezettnek kell lennie. Németh István A TÁPLÁLÓ GYÖKEREK Utólagos gondolatok a zselízi (Želiezovce) gyer- mektánccsoportok versenyéről Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy valamennyi gyermektánccsoport, amely eljutott Zseiízre, hozzájárulta műsorok színvonalához, értékéhez. Ezt nem azért állítom, mert így szokás, sem azért, hogy állításommal részben elégtételt kapjanak azok az együttesek, amelyek nem voltak díjazva, hanem azért, mert valóban így gondolom. A fesztiválra jellemző volt a felsorakoztatott értékek sokrétűsége. Megnyilvánult ez a témaválasztásban, a feldolgozás módjában, a gyermekekkel való munkában s nem utolsósorban az előadás színvonalában. Szerintem éppen ezek a tényezők tették érdekessé a műsorokat — s váltak vita témává az utóbbi Időben. Némely együttesnél túlsúlyban volt a játék, az ének (ebből volt kevesebb), másoknál a tánc, némelyiknél a szokásanyag dominált, egy-egy pedig a látványosságra és az eszmei kicsengésre törekedett. Az egyik csoportnál a koreográfia, a másiknál a dramaturgia, harmadiknál pedig az előadásmód dominált. Táncmozgalmunk egy versenyén ez a sokrétűség megdöbbentésénk tűnhet. A kialakult helyzet azonban nem az. Ellenkezőleg Éppen az a cél, hogy megmutassuk a gyerekekkel végzett munka sokrétű módszerét, valamint az anyagok feldolgozásának több módlát Gondolom, ez a szándék teljes mértékben beteljesült. Bizakodom, amikor azt állítom, hogy az Idei zselízi fesztivált a gyermekcsoportok munkájában végbemenő új fejlődési fokozat kezdetének Is tekinthetjük. Tudom, ez merész kijelentés, létjogosultságát csak az Idő Igazolhatja Megvannak azonban a lehetőségek, s bizonyos alapelvek megtartása mellett állításom valósággá válhat. A csoportvezetőknek egyik legfőbb dlapelve az kell legyen, hogy kitartsanak eddigi munkamódszereik mellett, s ne adják fel az esetleges jobb helyezési kilátások reményében! A díj nem a módszerrel szerezhető meg, hanem mindenekelőtt a munka minőségével. Arról van szó, hogy a gyermekcsoportok műsorai minél változatosabbak legyenek. Nemcsak a különböző anyagok felhasználásában, hanem azok feldolgozási módjában Is. Fontos azonban tudatosítani és állandóan érvényre juttatni azt az elvet, hogy az újabb — az anyag más módon való feldolgozása — nem jelenti az elszakadást, vagy megtagadását a meglévő elért szintnek. A tökéletes anyagismeret jelentősen befolyásolja a gyermekegyüttesek tevékenységét és dramaturgiáját. A gyermekekkel való munkának az alapja a természetesség, az anyagismeret és a regionális hűség. Minden esetben tiszteletben kell azonban tartani az etikai és esztétikai alapelveket, hogy néptáncmozgalmunk nemzetiségi tudatunkat tápláló gyökér lehessen. Ezen alapelvek mellőzésével csak Idő kérdése, hogy mikor kezdünk egy helyben topogásról, szlnvonalhanyat- lásról beszélni, és minden bátor állítás az új fejlődési Irányzatról csupán frázissá válik, s kétségbe vonja az eddig elért eredményeket. A verseny kapcsán e megállapítások ellenére egész sor kérdés Is felmerült bennem — jó-e meghatározni a veriery- műsor Idejét? A kiírásban 12 perc volt az alsó határ Érthetetlen és megalázó, hogy az elózsűrizésk ur stopperórával mérik az Időt, s ki- nyörtelenül ragaszkodnak a kiírt mtl- sorldőhöz Előfordult olyan eset. hogy néhány másodperc hiányzott a megadott Időhöz, s az együttes csak tiltakozásának köszönhetően lutott el a versenyre, egyébként műsora magas színvonalú volt Több példa mutatta, hogy az Idő megkötése miatt a műsorszám 7—8 perc után unalmassá vált, mert semmi újat nem hozott, az Ismétlésekkel csak húzták az Időt, hogy a kiírásnak megfeleljenek.. — A zsűri munkájához szükséges néhány megjegyzést fűzni. Érzésem szerint (a csoportvezetők többségének véleménye Is erre vall), a bíráló bizottság egyes esetekben nem állt feladata magaslatán. Voltak csoportok, amelyek keserű szájízzel és kedvűket szegve távoztak a versenyről, mert nem tudtak napirendre térni az értékelés fölött. A zsűri ellentmondásokba keveredett. A díjazott csoportok címére egész sor hiányosságot rótt fel, a nem díjazottakat pedig agyondlcsérte. Különösen meglepő, hogy ilyen szoros versenyben mint az Idei volt, megosztott első és harmadik helyet ítéltek m?g, a második helyet pedig nem ítélték oda, mert a pénzjutalmat nem tudták volna egyenlő arányban elosztani. Sajnálatos az Is, hogy a csoportvezetőknek a szó szoros értelmében ki kellett harcolniuk, hogy véleményüket meghallgassák. A mozgalmat Irányítóknak érdemlegesen kell kezelniük a csoportvezetők észrevételeit, javaslatait. A felgyülemlett próblémák megoldása a kölcsönös párbeszéd alapján eredményezhet egy újabb előrelépést a mozgalomban. — Az említett problémák szinte magától vetik fel azt a .gondolatot, hogy egyáltalán szükség van-e az együttesek versenyére. Sok éves tapasztalatom alapján kijelenthetem, hogy nem vagyok híve az Ilyen formában lebonyolított versenyeknek. Elismerem, hogy a versenykiírás kezdetén, amikor a mozgalom még gyermekcipőben járt, ösztönzőleg hatott a csoportok munkájára. Ma azonban, amikor elmondhatjuk, hogy a táncmozgalmunk magas színvonalat ért el, nem szükséges az együttesek versenyszerű megmérettetése, jó példa erre a prešovl gyermekfesztlvál, ahol Idén először került sor a verseny nélküli seregszemlére. A műsorok előre meghatározott dramaturgiai koncepció szerint álltak össze. Határozottan állítom, hogy eredményesen. Eszmefuttatásom végén szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy a Csemadok KB őszre tervezett és megígért aktíváján valamennyi gyermek- tánccsoport-vezető részt vesz, kifejti nézetét, s alkotó módon hozzájárul egy közös szándékot tükröző, a mozgalmat felfrissítő és előbbre vivő cél kidolgozásához. Czingel László Carl Gustav Jung: A lélektani típusok A közelmúltban látott napvilágot az Európa Könyvkiadó gondozásában, a Mérleg sorozatban Carl Gustav jung A lélektani típusok című műve. A karcsú vékony könyvecske a lélektani típusok általános leírásával foglalkozik. Borítóján A. Dürer; jézus az Írástudók kO zött (1506) című művének részlete látható Pedagógusoknak, pszichológiát kedvelő sze mélyeknek ajánlom e könyv tanulmányO' zását, Carl Gustav Jung (1875—1961) svájci pszichológus és elmegvógyász volt. A mélylélektani Irányzatok egyik képviselője. Freud Sigmund (1858—1939), osztrák Idegorvos, pszichiáter, a pszichoanalízis megalkotőla mellett századunk legnagyobb pszichológusa, a kollektív tudattalan fölfedezóle Nagyra értékelte mesterét, Freudot, aki eredményesen kutatta a lelki élet megzavarásának egves alaplelenségelt. A kóros jelenségekre vonatkozó megállapításait, azonban később helv'olenül általánosította Ki terjesztette az egyéni és a társadalmi élet legkülönfélébb lelenségelre. Túlzott leien tőséget tulajdonított az ember ösztönéletének Az emberi szükségleteket, a társadalmi, történelmi folyamatokat tisztán biológiai alapon próbálta magyarázni Ezért elméleti általánosításai egyre Inkább egyolda- lúakká és tudománytalanokká váltak. Napjainkban a fogalmazása már túlzottnak és homályosnak tűnik. Freudtől 1913-ban elszakadt Carl Gustav Jung, mivel szemléletét elviselhetetlenül szűknek érezte, és fi] pszichológiai Irányzatot teremtett. Előbb analitikai, majd komplex pszichológia néven. Abból Indult ki, hogy a személyiség belső ösztönző ereje, aktivitása elsősorban önmaga felé, a- vagy a külvilág felé Irányul. Eszerint különböztetünk meg Introvertált és extraver- tált típust. Az Introvertált típus, befelé forduló, a belső lelki hatások, élmények Iránt érzékeny, fogékony, a külső világtól elforduló típus. Az extravertált típus, érdeklődésével a külső világ felé forduló személyiség. Jung új fejezetet nyitott az álom pszicho lógtál értelmezésében Is. Szakított a freu dl egyoldalú szemlélettel, mely a vágy be teljesülésénél egyebet alig látott az álomban. A neurózisnak nem csupán az okát ku tatta, hanem a célját Is. Pozitív értelemben látnoki tudósnak nevezhetjük a svájci pszichiáter-professzort, akinek pszichológiai nézetei Iránt az utóbbi Időkben világszerte nő ez érdeklődés. Tudományából mindenki meríthet, akit érdekel a pszichológia. Carl Gustav Jung könyvének tanulmányozása jó segédeszközként szolgálhat a jövő pedagógusainak. Dr. Buda Béla — Oláh Tamás — Dr. Pécsi Tibor: Neurózis Az Orlgo-press, Budapest Könyvkiadó a közelmúltban jelentette meg a Neurózis című könyvet. A neurózis korunk egyik leggyakoribb betegségének nevezhető. Elég sok bajnak a forrása. Sokan elhanyagolják Idegi eredetű panaszaikat. Az emberek nem akarnak tudni 8 neurózisról, vagy kerülik ezt a témát. A neurózisról nagyon nehéz pontos és korszerű Ismereteket»közölni, mert maga a tudomány sem Iát tisztán számos kérdésben. Többféle szemléleti mód érvényesül a neurózisok lélektanában, és mindegyik másképpen értelmezi az Idegességet, rendszerint más gyógymódot Is ajánl. A könyv jó tájékoztatást nyújt a neurózisokról. Az erre vonatkozó pszichológiai műveltség nagyon fontos. Erre tesz kísérletet ez a könyv, amelynek legtöbb fejezete rövldebb tormában már megjelent az „Élet ás Tudomány* című lap hasábjaim Nem könnyű kérdés a neurózisok gyógykezelése. E kis könyv megfelelő Ismereteket nyújt, vagy talán kedvet ébreszt az olvasóban a további tájékozódásra. Közvetítheti azt az üzenetet, hogy a neurózis a pszichológiában nem jártas ember számára is megérthető. Az Ideges állapotokról szerzett tudás segíthet a betegség elviselésében és leküzdésében. A neurózis ugyanis gyógyítható, befolyásolható. Érdemes szakemberhez fordulni tanácsért, segítségért. Az utóbbi években alig (elent meg magyar nyelven a nagyközönség számára Irt összefoglalás a neurózisról. E kötet könyv alakú tájékoztató, a felvilágosító Irodalom kibontakozása e téren, amikor Is a szerzők érdekes módon, olvasmányosan közük, hogy az emberek lélektani kulturálódása fontos eszköz a lelki egészségvédelemben, a viselkedési élményzavarok emberi és társadalmi terhének a csökkentésében. E könyv mondanivalója — elemző jellege ellenére — érthető, tanulságos. Méry Júlia
