Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-09 / 32. szám

OSvadzár

A Thália Színpad magyarországi fellépéseiről

A színház életének meghatározó momentuma nemcsak a ló míísortervet Igazoló sikeres kezdés, hanem az esetleges fáisikereket Is feledtető befejezés. A kassal (Košice) Thálla Színpad évadzáró szereplése székhelyén kívül Magyarországon valósult meg. Így tett rendhagyón pontot egy olyan színházi idény végére, amelyet siker és félslker, akadály és kényszermegoldás, öröm és gond kísért. A magyarországi fellépése tulajdonképpen ráadá- sos ajándéka volt a most kezdődő, a magyarországi színházi életet gazdagítö koncepciónak, amelyről dr. Gyüre Lajos, a Thálla Színpad művészi vezetője adott bővebb felvilágosítást.

— Magyarországi fellépésünk már igen esedékes volt, hiszen a Miskolci Nemzeti Színházzal régóta van baráti kapcsolatunk, ök már a múlt idényben felléptek nálunk, de ezt eddig nem tudtuk viszonozni. A Thália ugyan már tíz évvel ezelőtt szerepelt Magyarországon [Nyíregyházán), a jelenlegi együttes most volt ott először. Meg kell említenem, „kiruccanásunk“ összekötötte a kellemeset a hasznossal: Klsvárda Javaslatát mind a kormány, mlndpedlg a kulturális szervek támogatták. Ez a Javaslat pedig a nemzetiségi színházak évenkénti találkozója. Az idei volt az első ilyen rendezvény, amelyre mi is meghívást kaptunk. Ezt kötöttük össze a miskolci fellépéssel is.

— Milyen volt a nemzetiségi színházak 1989-es talál- koz6|a?

— Atéreztök a kezdet magasztos pillanatát, tudatosítottuk, hogy a kisvárdal akció nagy jövő előtt áll. Persze 8 mostaninál Jobban kell megszervezni, több ország színházait kell meghívni, Hiányzott például a Jugoszláviát, Romániát képviselő magyar színjátszó együttes. A Szovjetuniót, illetve a Kárpátalját az ungvári laser Színház képviselte Ez a rendezők melléfogása! A közönség tulajdonképpen nem tudta, min is vesz részt. Nagyon sokan összejöttek a színházba, de nagyon sokan el is mentek, mert a közönség zömének a fényjátékokkal aláfestett zene nem mondott semmit, ha igen, nagyon keveset, s egyre csak azt várták, mikor kezdődik már a „színház“. Amikor pedig mi léptünk fel másnap a Sán- dor-József-Benedekkel, megcsappant a közönség érdeklődése a bemutató iránt, gondolván, hogy az is olyanféle lesz, mint az előző napi. Aki viszont eljött, nem bánta meg, mert sikeres előadást láthatott.

— Ég hogyan zaiiott le a Thália miskolci fellépése?

— Fellépésünkhöz nem voltak meg a feltételek, A Miskolci Nemezt! Színház épületét tatarozzák, a Kamaraszínház pedig nem állt rendelkezésünkre, mivel ott egv olyan darabnak a díszletei vannak a színpadon, és a nézőtéren felállítva, amelyeket nem lehet megmozgatni. Schiller Ármány és szerelem című darabját a Bartókhangversenyteremben adtuk elő. Bár a miskolciak a termet nagyon szépen előkészítették, mégis hiányzott a színházi légkör. Ogy érzem azonban, nagyon jó kapcsolatot tudtunk teremteni a nézőkkel Szereplésünk sikeres volt. Ezt bizonyítja a telt ház és az, hogy a közönség érezhetően élvezte az előadást Utána az ünnepélyes fogadáson elbeszélgettünk a miskolci kollégákkal a Jövő évi kölcsönös kapcsolatokról, színész- és rendezőcseréről, A következő évad egyik darabját a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója rendezi nálunk.

— Végezetül meg kell {egyeznem, miskolci fellépésünk alkalmábél a városi nemzeti bizottság, a tanács, illetve a Színház és a Herman Ottó Múzeum kiállítást rendezett a Thália Színpad húszéves fennállása tiszteletére. Az anyagot (fényképek, műsorfüzetek, plakátok, szinpadtervek) a mi színházunk, talamint a Budapesten élű volt rendezünk, Beke Sándor gyűjtötte össze és bocsátotta a rendezők rendelkezésére

Az évad befejezésének e három eseménye élményt és tapasztalatokat adott fellépőknek és rendezőknek egyaránt, Megszületett egy újabb igéretteljes hagyomány, lehetőség van cseretátogatásokra is. Reméljük, ez ösztönzően hat az együttesre, és a következő évad hajrája még Jobban sikerül.

SZŰKE ISTVÁN I

imádja szülőföldjét! Leleszi, a szülőfaluját külön Is kitünteti ragaszkodásával. Igaz, nem úgy hogy áradozna, túlfűtötten nem beszél róla, de ő az, aki nem is gumiszalaggal, mint Kassák Lajos, hanem acélpántokkal kötődik ehhez a földkerekségről mostanság leblllenni akaró kis világhoz.

Van valami nagy idealizmus is benne. Imádja a klasszikus nagy tablókat, a tökéletes formákat, az élet teljességét, a lét kiteljesedését.

A táj- és zsánerképek mellett tökéletes aktokat fest. A Torzó I.,

II. az idealizmusát, a szép formák iránti vonzódását tükrözik Festményei tökéletesek, magukon hordják a kicsit oldottabb klasz- szikus festészet minden erényét. Ugyanilyenek a portréi is. Dana

Képek világa

Kiss E. Károly

Csendes, majhogynem hangtalan vezetője a Ticcének Kiss E, Károly, Az alapítók között nem volt ott, de csak azért, mert épp akkor zöld ruhába bújtatva élte messze szülőföldjétől az életét.

Azt a megállapítást, hogy Kiss majdhogynem hangtalan, nagyon lényegesnek és fölöttébb meghatározónak tartom Ö ugyanis, mint a Klrályhelmeci Művelődési Otthon alkalmazottja függővé tehetné a többieket magától, de nem tart erre Igényt Mint a klub egyik tagja. Illetve vezetője szótlanságával, alaptermészetéből adódó visszafogottságéval tud és válik is Igazán vezetővé.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lényegeset nem mondaná ki, csak nem keveri, forralja, csű- rl-csavarja a szót. nem afféle vt- taközpont, nem megy egyiktől a másikig értesüjé-seivel, nem hatványozza. nagyítja fel és közvetíti a klub eseményeit, az egymás iránt érzett rokon- és ellenszenvet, és ez nagyon jó, mert ezzel tudja megtartani az együvétarto- zás nagyszerű érzetét, a közös ügy iránti szeretetet.

Szótlanságából csak a hosszabb együttlétek, baráti összejövetelek meghitt pillanatában zökken ki, és főleg akkor, ha a tájról, a Bodrogközről és a Vízmegesröl esik szó. Ez a tájszeretet, amely leginkább jellemző az egész társaságra, benne a legerősebb ö az, akiről elmondhatjuk: nem Is szereti,

című képén látni lehet, hogy nemcsak a vásznon, az életben is vonzódik a széphez, az egészséges és életerős formákhoz, jellemekhez.

Eddigi legnagyobb s eredményeit leginkább képviselő alkotása a Tisztelet a görögöknek című triptichon első darabja. A művészetkedvelő megáll a kép előtt, és hirtelen nem tudja, honnan sorolható, illeszthető a kör munkáiba ez az alkotás? Aztán rájön: talán úgy és azért, mert Kiss E. Károly a klub munkásságának a mércéje, s az olykor láthatatlan tudás, műveltség, leényesséq és jelen van, létezik a klubon belül.

Sokfelől jöttünk — mondja ugyanis a kép a mondanivalóján túl — kl-ki azt csinálja, amire hajlama, akarata, beállítottsága és tehetsége képessé teszi A képek között akad modern, indulatos szürrealista mű, a formák és a színek világa nemegyszer ellentmond egymásnak, a kísérletek mögött nem mindig látható a szigorúan megalapozott szakmai tudás és Ismeretanyag, de a klub tagjai nincsenek ennek híjén, épp csak talán nem mindenki fedezi fel.

Kiss E Károly különben joggal képviseli ezt a nézetet. Mint a klub tagja, Sárogh István, Csótó László és az idősebbek mellett ő az, aki megalapozott szaktudással és képesítéssel rendelkezik, elvégezte a Kassal (Košice) Iparművészeti Szakközépiskola alkalmazott grafika szakát. Ragadványneve a művészi nevében használt E. betű pedig mutatja, hogy már gyermekkorában, az alapiskolában Is felfigyeltek adottságaira, hiszen osztálytársai Egonnak hívták, Egon Erwin Klschre gondolva. Száguldó riporter ugyan nem lett belőle, de osztálytársai ítélete igaznak bizonyult, mert mégiscsak kivált. 0 pedig mindezt úgy hálálta meg, hogy megtartotta és büszkén használja a kópé osztálytársai adta nevet,

NÉMETH ISTVÄN

Tisztelet a görögöknek

Ä XX, századi magyar irodalom egyik legellentmondásosabb művésze Illyés Gyula volt. Olyan formátumú irodalmár, akihez fogható csupán kevés akad e századi irodalmunkban, Maga az életmű még sok-sok Izgalmas, értékelésre, elemzésre adhat majd okot, hiszen Illyés Gyula élete szinte átfogja a századunkat, azt a századot, amelynek különvonulatal, eszmei, társadalmi, forradalmi világképei, roppant háborús visszaesései, erkölcsi és gazdasági bukásai és felívelései terhes és elgondolkoztató, olykor mégis erőt, derűt sugárzó örökséget, perspektívákat is hagynak majd a következő évezredre. Illyés e század harmadik évtizedére vált felnőtt alkotóvá, művésszé, gondolkodóvá. S ha vannak Is a pályán ellentmondásos tünetek, gondoljunk csak az ötvenes években írt verseire, ez az ellentmondás inSább csak látszat!, hiszen egy igazi művész koncepciója mindig nyilvánvaló.

Illyés Gyyula élete, sorsa legalább annyira színes és tipikus, mint közép- -európa' művésztársaié. Mondhatom azt is, hogy a nagy átutazó-nemzedékhez tartozott. Maga az utazás ez esetben két síkon történt: térben és történelmi Időben. Európa XX. századi jelenldejé- beri ä ícözép-eürópal vidékről indulBéládi Miklós:

Illyés Gyula

tak útnag a tehetséges Ifjak, hogy elzarándokoljanak a kontinens művész- központjaiba, az irodalom, a zene, a képzőművészet, az építészet és színházi világ Mekkájába. Illyés tizenkilenc évesen a magyar pusztáról cseppent Párizsba, és fiatal poétaként második anyanyelvén, franciául is publikált. Maradhatott volna Párizsban, és alkothatott volna ott élete végéig a különböző művészeti Irányzatok Jegyében, és talán a Nobel-dfj sem kerülte volna őt el. Nyilvánvaló felemelő, lelket bolydí- tó élmény volt számára a Nyugat. Az a Nyugat, amely ekkor már több mint tizennégy évtizeden át a francia forradalom örökségében, felvilágosultságá- ban, derűjében létezett. Ö azonban nem maradt Párizsban. Illyést a magyar vidék adta, és ez a magyar vidék négy év múlva visszahívta. Párizsból nézve még Budapest Is egy picit vidék maradt számára. Akkor is, ha nem egy

kiváló urbánus művészt adott a nagyvilágnak. Illyés életének legnagyobb hatású élménye a hazatérés pillanata volt. Ekkor döbbent rá Igazán arra a szellemi és anyai nyomorúságra, amely a magyar nemzetet Igazán elnyomta. Szegénység! Szegénység minden szinten, minden területen.

Azt hiszem, ez volt Illyés írói programjának születési pillanata is. S a következő fél évszázad alatt ezt a programot nemegyszer kinyilatkozta: elemezte, magyarázta. Hite az volt, hogy a magyar író ne csak a nyelv forrása legyen, hanem minden téren erkölcsi forrás is. És minden téren segítőkész. Olyannyira meggyőződésévé vált ez a felfogás, hogy szinte ebben a fókuszban látta a világ megannyi művészét, Petőfit, Aranyt, Malraux-t és másokat. Ezt a nézetét segítette az is, hogy Közép-Európában az íróra és költőre a nép mindig „külön" szemmel nézett:

valahogy úgy, mint a fölkent emberekre szokás! Közép-Európában a költő mindig élő forrásnak, kinyilatkoztatásai szinte szent szövegeknek számítottak. Legyen szó Slenkewiczről, Jókairól vagy Mácháról. A költői szerep Közép-Európában némiképp prófétai szerep volt évszázadokon át.

Illyés Gyula is a magyar nép fel- emelkedésében óhajtott segítkezní. így írta meg a Puszták népe című szociográfiai regényét, amelyet azóta sok nyelvre lefordítottak, és többek közt 0]-Zélandon kötelező iskolai olvasmányként terjesztik.

Béládi Miklós kismonográfiája segíteni próbál Illyés Gyula némelyik alkotásának a megismerésében. A könyvecske általában Illyés Gyula lírájával foglalkozik. A klasszikussá lett magyar író drámáiról, prózai írásairól lényegében kevesebb szó esik.

Aki e százegynébány oldalas könyvecskét elolvassa, alighanem kedvet kap ahhoz, hogy Illyés Gyula legjelentősebb műveit átolvassa. Hiszen az Ebéd a kastélyban, a Puszták népe, a Beatrice apródjai és a többi mű mindegyike világra nyíló magyar ablakok.

VAjKAI MIKLÖS