Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-02 / 31. szám
A sportág jövője forog kockán a bonni Európa-bajnokságon Az utolsó (?) -tánc Csehszlovákiában a vízilabda — kiemelési és fontossági szempontból — a harmadik kategóriájú sportágak közé tartozik. Vitathatatlan: nem a legnépszerűbb játékok csoportjában emlegetik. Pedig hazánkban a póló az egyik legrégibb sportágak egyike. Az első hivatalos mérkőzésre 1909-ben került sor, és az országos válogatott már 1920-ban Anttjierpenben részt vett a VII. Nyári Olimpiai Játékokon. Azóta volt a hont vizllabdázásnak néhány fényes korszaka (rövid ideig), de Inkább gyakoribbnak számított a sikertelenség, a háttérbe szorítás. Talán nincs Is az országban még egy olyan mellőzött válogatott, mint a pólócsapat. Ezt bizonyítja az Is, hogy az utóbbi két évtizedben csupán négyszer vehetett részt az Európa-bajnokságon. Miért Ilyen kevésszer? Azért, mert egyszerűen nem nevezték. Kinek a hibája ez? A Játékosoké, edzőké? Aligha... A moszkvai olimpián sem indult Bottlik László edző legénysége, pedig előzőleg a Csehszlovák Oszőszövetség ígérete sem hiányzott. Talán az illetékesek megfeledkeztek korábbi nyilatkozatukról. Szöulban sem lehetett ott a csehszlovák gárda, állítólag anyagi okok miatt. A perthl selejtezőből sokkal gyengébb együttesek jutottak az ötkarikás Játékokra. Splltben, 1981-ben a csehszlovák csapat nem kis meglepetésre megnyerte a B csoportos Európa-bajnokságot, majd egy $v múlva — a bírók közreműködésével — n«m sikerült kiharcolni az osztályozón a kontinens nyolc legjobb együttese közé kerülést. öt évig a szó legszorosabb érte'mé- ben csak vergődött a sportág. Minden támogatást megvontak a pólótól, sokan temetni kezdték. A szövetség hallani sem akart az 1983-as római EB-ről. Annak ellenére, hogy Bottlik László védencei nem mehettek az olasz fővárosba, mostoha körülmények között elkezdték a felkészülést az 1985-ös szófiai kontinensviadalra, amelyen Ismét — menetrendszerűen — nem indulhattak. Hatéves kényszerszünet után Strasbourg- ban, 1987-ben újra ott volt az Európa-bajnokságon a csehszlovák vízilabda-válogatott. Mivel a két korábbi EB-ről Igazolatlanul távolmaradt, csak a C csoportban Indulhatott, s nagy fölénnyel, pontveszteség nélkül végzett az élen. Igaz, az osztrákok, a svájciak, a törökök és a máltaiak más „súlycsoportba“ tartoznak. Közben 1988 tavaszán Bottlik l ászló a Jugoszláv Mladoszt Zágráb edzője lelt; 12 év után tehát elbcsúzott a válogatottól. Stoffan Rudolf vette át a stafétabotot, aki a 70-es évek közepén már Irányította a csehszlovák csapatot: 1974-ben győzelemre vezette az együttest a B csoportos kontinensviadalon. Neki sem volt, lesz könnyebb Kula György hiába tapos ki a vízből, a labda a „pipában" köt ki. Rajta is sok múlik majd a bonni Európa-bajnokságon. Ha 6 és a másik két „idegenlégiós", Vldumansky László és Roman Poláčik hozza formáját, akkor nem lesz baj... (Nagy László felvétele] dolga, mint elődjének. Már a kezdet kezdetén bonyodalmak támadtak. A határozatlan úszó szövetség több mint agy hónapig halogatta (1) a szerződéskötést. Tavaly márciusban, hosszas huzavona után végül minden — legalább Is látszatra — megoldódott. Elkezdődhetett a felkészülés az 1989-es létfontosságú idényre. A Csehszlovák Oszó Szövetség élén is változás történt: közvetlenül az olimpia előtt Pavel Pazdírek távozott a „süllyedő hajóról“, és Vladislav Pravda lett az új elnök. Az úszók gyászos szöuli szereplését követően kijelentette: „A problémákat nem elhallgatni, hanem megoldani kell! Az úszás és a vízilabda ezentúl egyenrangú sportág lesz“. Nos, ígéretét megtartotta. Már az év elején benevezték (a múltban Ilyen még egyszer sem fordult elő!) a pólóválogatottat a göteborgi EB selejtezőre, ahol minden különösebb megerőltetés nélkül kiharcolta a továbbjutást. Mint Ismeretes, ezúttal nincsenek teljesítményi csoportok, a résztvevő 16 csapatot négy négyes alapcsoportba osztották. Minden kvartettből a legjobb három gárda kerül az elődöntő csoportba. A Stoffan-legénység az augusztus 12-én kezdődő Európa-balnoksá- gon először Lengyelországgal, utána Spanyolországgal (az Idei Világ Kupa 3. helyezettje), majd a házigazda NSZK-val mérkőzik. A nagy sikerhez, a továbbtutáshoz egy győzelem kell. Hogy ez valóra váljék, Po’.á- Cikéknak feltétlenül meg kell verniük a lengyeleket, akiktől az Idén két vereséget is szenvedtek! Az előjelek azonban nem a legjobbak. A bajnokság kezdete óta fokozódnak az ellentétek a vízilabda szakág vezetői között. A két régi nagy rivális, a CH Košice és a Slávia UK Bratislava kulisszák mögötti, nem minden esetben sportszerű harca Is egvre jobban gyengíti az amúgy sem túl erős sportágat. A viták, a feszültségek eredménye volt a gyászos Duna Kupa-szereplés: a Július közepén lebonyolított háromnapos nemzetközi viadalon 18 óra alatt két fájó vereséget szenvedett válogatottunk attól a román együttestől, amelyet a közelmúltban könnyűszerrel „leisknlázott“ (egy évvel ezelőtt Novákyban 10;3 re). Nem lehetett ráismerni a csehszlovák gárdára a piešfanyl Eva uszodában; szétesően, elképzelés nélkül, egyszóval, csapnivalóan pólózott. Természetesen Stoffan Ridolf Is kétségbeesett, de ki ne Ijedne meg egy hónappal a bonni Európa-bajnokság előtt, ha csapata kritikán aluli teljesítményt nyújt? Azzal is tisztában van; ha az EB-n leszerepelne a csehszlovák csapat, veszélybe kerül(het)ne a sportág Jövője. Tehát Bonnban a „lenni vagy nem lenni“ forog kockán. Stoffan Rudolf egy dologgal nincs tisztában: mi is okozhatta a csehszlovák vízilabda-válogatott váratlan visszaesését. Eugen Vojtíšek felvétele] Ogy tűnik, minden és mindenki Stoffan Rudolf ellen van. Egy valami viszont nem világos: senki sem tudja, mit akar. Vagy talán Igen?... A szakvezetők hátat fordítottak a mesteredzőnek, a profi idegenlégiósok véglglazsálták, bojkottálták a Duna Kupát. A bajnoki mérkőzéseken is Stoffan Rudolf, helyesebben csapata, a Slávia UK a célpont. Novákyban a bírók verették meg a főiskolásokat, akiknek Igencsak türtőztetniük kellett magukat, hogy botrányba ne fulladjon a mérkőzés. Plešťanyban sem az ŰK-val szimpatizáltak a síp mesterei. Kinek, kiknek jő ez a feszültség közvetlenül az Európa-bajnokság előtt? Az év eleji nyugalmat a bizonytalanság. Idegesség váltotta fel, megingott a csapategység és a válogatott önbizalma Is. Az edző derűlátása sem a régi! Viharfelhők tornyosulnak a csehszlovák vízilabdasport fölött. Vajon sikerül-e eloszlatni a bonni medencében? Egyesek szeretnek a zavarosban halászni. A sportág érdeke azonban nem ezt kívánja. Félre kéne tenni a valós és vélt sérelmeket, mindenkinek az eredményes EB-szereplésre kellene összpontosítania, mert ha nem sikerül az Illetékeseknek összefogniuk, könnyen meglehet, hogy Bonnban lesz az utolsó „tánc“. Emlékezzünk csak az 1982-es sikertelen EB-selej- tezőre. ZSIGÄRDI LÄSZLÖ K elet-Szlovákla székhelyén, Kassán (Košice) az utóbbi években általában így sóhajtanak fel a labdarúgás hívei, emlékeztetve arra, hogy volt időszak, amikor a város csapatai akár a Lokomotíva, akár a mai ZTs elődje, a VSS — kimagasló szerepet játszottak a hazai labdarúgásban. Ma? Szlovákia egyik legnépesebb városának jó néhány éve nincs élvonalbeli csapata, ml több, a Lokomotíva csak most verekedte magát vissza az I. Szlovák Nemzeti Ligába. Nem sokkal jobb a ZTS helyzete sem. Amióta 1981-ben Ismét kleesett az első ligából, reménytelenül próbálkozik, hogy újra visszakerüljön oda. A sárga-kékek szurkolói nosztalgiával emlékeznek azokra az időkree, amikor a VSS 1956-tól egyvégtében húsz éven át szerepelt az élvonalban. Egyszer a tabella „koronás hercegének^ mondhatta magát, kétszer végzett a harmadik helyen, háromszor bejutott a Csehszlovák Kupa döntőjébe, s két ízben képviselte Csehszlováklát az UEFA-kupában. Akkoriban olyan játékosok kergették színeiben a labdát, mint Kvašňák, Felszeghy, Svajlen, Kánássy, Pintér, Jutka, Strausz és a többiek, akiknek a művészete mágnesként vonzotta a közönséget. Megboldogult gépészmérnök-hallgató korában e sorok írója sem hagyta ki a csapat egyetlen mérkőzését sem, és bizonyíthatja, hogy volt mit nézni a játékán. Másodszor epvévl nemzeti ligás szereplés után került ismét vissza a csapat —• de már a jelenleg! nevén — a legfelsőbb osztályba, erejéből azonban már csak rövid háromévi ott-tartózko dásra futotta. Azóta egyszer sem ke rült olyan helyzetbe, hogy a feljutá sért küzdjön, pedig a testnevelést szer vek az élsportközpont státusát Is meg adták neki, hogy minél jobb feltételek Idény előtti helyzetkép Régi dicsőségünk, hol késel. ■■ között próbálják visszahozni a régi dicsőséget. Eddig ez sem segített. Mindenesetre a ZTS háza táján az Idény előtt nagy, a sürgés-forgás. A Rozsnyói-útl kereszteződés mellett álló sporttelep az elmúlt napokban valóságos felvonulási terület volt. A központi pályán felújították a gyepet, a lelátót, de ami még ennél Is fontosabb, mögötte elkész/ült az űj pálya. Kisebb ugyan a befogadóképessége, de a lelátó egy része itt legalább fedett. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert sokan kifogásolták, hogy a központi pályán nincs egy tenyérnyi fedél, ahol rossz időjárás esetén elbújhatnának a nézők. Némelyek szerint a ZŤS, illetve elődje, a VSS hanyatlása éppen azzal kezdődött, hogy felszámolták a pályáját. Az általános sporttelepet valahogy nem tudták megszokni sem a nézők, sem a játékosok. Most tehát új köntöst kap a stadion. A járulékos épületeket is felújították, úgy most már semmi akadálya, hogy a nézők és játékosok is otthon érezzék magukat benne. A csapat új edzővel kezdte a felkészülést. Visszatért Kassára Vladimír Hrivnák, aki korábban már vezette az együttest, legutóbb a CH Bratislava mestere volt, s még korábban a DAC- nál ténykedett. Mit vár új állomáshelyétől, az ÚJ Idénytől? „Egészen más légkör fogadott, mint amilyen azelőtt uralkcdctt a szakosztályban. Az első néhány hét benyomása alapján úgy lűnik nekem, hogy mo*st már valóban mindenki egy emberként akar tenni valamit azért, hogy Kassán olyan szintű bajnokságot játszanak, ami megilleti a várost. Mindenekelőtt a bázisszerv és 8 város részéről is olyan ígéreteket kaptunk, hogy megfelelő feltételeket teremtenek a végső cél eléréséhez. Igaz, néha a valóság egészen más. Az első hetekben például füves pályának nyomát sem láttuk. Ez nagy hátrány, de hamarosan birtokunkba vehetjük a felújított pályákat, hiszen a Duklai hősök ifjúsági emléktorna döntőjén már ki is próbálták. Addig is egy hétig Magyarországon folytatjuk a felkészülést.“ Az edző szavai derűlátásról árulkodnak. Bizakodásra ad okot az is, hogy sikerült néhány erősítést szerezni az átigazolási Időszakban, s ezzel nő a csapatban az egészséges konkurencia. Miként vélekedik erről az edző? „Egyelőre nincs szándékunkban, hogy a mellünket verjük és hangzatos kijelentéseket tegyünk felelőtlenül. Igaz, hegy visszatéit a csapathoz katonai szolgálata letöltése után Bodnár, Marcin, Smelko és Leškanlč, akik egytől egyig tapasztalt játékosok, és siTcerült hozzánk Igazolni Popovecet, DunCkót és Panykót, akiket szintén bármikor pályára küldhetünk minden fenntartás nélkül, de legyünk egyelőre szerények és Inkább szorgalmasak a felkészíilés- ben. Meggyőződésem, hogy ez az év a Prešov és a Žilina párharcának jegyében telik el. Nekik van a legnagyobb esélyük arra, hogy ismét visszakerüljenek a legfelsőbb osztályba. Ml nem vagyunk ennyire esélyesek, de a játékoskeret tud annyit, hogy megkeserítsük az „ászok“ életét, és akár ml lehetünk a nevető harmadik csapat. A Vladimír Hrivnák játékosbeszélgetéseken megpróbáltuk megértetni a fiúkkal, hogy az idegenbeli mérkőzéseken is csak egy célunk lehet: a pontszerzés, a győzelem. S ha az idén talán nem indulunk is olyan vérmes reményekkel, hogy feljutunk, de mindenképpen megpróbáljuk, és jövőre alighanem eljön a ml időnk. Ez a csapat fiatal, fejlődőképes, nincsenek benne csillagok, liariéih egy ambiciózus kollektíva a miénk.“ P. C.
