Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-09 / 32. szám
1989. AUGUSZTUS 9. Vigyázat, balesetveszély! • Mennyire flgyelQnk a mnnkahely blztnnságára? 3. oldal Hogyan tiszteljük őseinket • Archeológiái kntatások a Unna mentén 4. oldal Klubról klubra • Meddig várónk Bibe tett kézzel az eredményekre? 5. oldal Rendhagyó évadzárás • A kassai (Koiice) Thália magyarországi vendégszereplése B. oldal A kenyér évszázadok óta az egyik legfontosabb táplálékunk. Bár az elmúlt évtizedekben mérséklődött a fogyasztása, ml több. a diétás főleg a fogyókúrás étrendek teljesen mellőzik Is, mégis megtartotta „vezető szerepét“ táplálékaink között. Sőt, újabban Ismét több kenyér keijül az asztalra. Hajdan maguk sütöttek az asszonyok. A házi kenyér készítése ugyanis női munka volt. A gazdasszony tudta a legjobban, hogy mitől le.sz jó a kenyér; a gabona minőségétől, a liszt kiválasztásától, a jó kovásztól, a mértékkel adagolt víztől és sótól, a jó dagasztástól és a kellően előkészített kemencétől. Ma már mindez a múlté, hiszen még faluhelyen is ritka az az asszony, aki kenyérsütésre adja a fejét A gyári kenyér pedig, hiába, nem az igazi, A pékségekben villanyárammal működnek a hatalmas dagasztóedények, futószalagon rakják villanykemencébe a kenyereket. Már csak a magánpékek kenyere emlékeztet a régi jó házi kenyérre. Mélységes tisztelet övezte hajdan a kenyeret, nem úgy, mint manapság, amikor fél veknik kerülnek a kukákba A kenyérhez fűződő hiedelemtörténetek is ezt a tiszteletet tükrözik. A kenyér- pocsékolás a legtlltottabb és a legjobban elítélt cselekedetek közé tartozott A vendég megsértette a háziasszonyt, ha a leszelt karéjt nem ette meg. A gyermeket kiskorától arra szoktatták, hogy a leszelt kenyeret az utolsó falatig megegye. Még a héját sem volt szabad otthagynia. A kenyeret isten áldásának tartották, nem szabad rálépni, eldobni, ha földre esik, meg kell csókolni, vagy legalább lefújni... Az új házba vitt kenyér és só a család számára Jólétet, bőséget, termékenységet hozott Karácsonykor érintetlenül hagytak egy karéjt az asztalon, hogy a következő esztendőben bő termés legyen Ugyanezt szolgálta az első szántáskor az ekevas alá tett kenyérdarab Is... A kenyérről szóló közmondások és szólások Is jellemzőek Ha valakire azt mondják; nem éri meg az új kenyeret, nyár közepéig biztosan elviszi a betegség Kijutott neki a plrítós kenyérből — élce- lődtek az olyan ember rovására, akit alaposan megszégyenítettek Ha valakinek régen kifordult a kenyere a héjából lelfogyottj. annak a kenyérhét Is mézes falatként esik. A szegénységgel kapcsolatosak ezek a mondások; Keserű a más kenyere; Nehéz kenyér az árváé: Sose lesz két egész kenyerük egymás mellett. Az öregekre azt mondják; Megette a kenyere javát # Ha meghal; Megválik a kenyér héjától. Ami úgy nő, mint a kenyér a tarisznyában, az egyáltalán nem nő, hanem fogy. A szép jövőt így remélik- lesz még nekünk lágy kenyerünk. Bolondnak tartják az olyan embert, akinek kenyere nincs, mégis kutyát tart. Ha az egyik ember a másikon befogja a kenyér útját, nem tesz mást, mint torkon ragadja Eltöri a kezedet — kiáltották oda a nagy karéj kenyeret majszoló gyereknek, aki csak. később tanulta meg, hogy könnyebb a kenyerezés, mint a szántás, valamint azt Is, sok.i kenyeret meg kell enni addig, amíg az ember egymást megismeri... Nyár '89 T izenhat éves voltam, amikor Jólelkű nagybácsim összeismertetett vele. Elhozta hozzánk és kijelentette, hogy épp nekem való. Huncutul kacsintott Is hozzá: „Az életben csak egyetlen első létezik!“ Még a lélegzetem is elakadt. Hát még mikor a nyakam köré fonódottl Nyomban együtt kezdtünk Járni. Tánciskolába, a színházba, és együtt Is érettségiztünk. Azzal nem dicsekedhetek, hogy különös szépség volt. Ha jól megnézte az ember. Inkább olyan semmilyen. Ráadásul volt egy rossz szokása, hogy szorongatta a torkomat. Egyszóval olyan közönséges vörös volt, de amikor nyakam köré fonódott,, én Is belevörösödtem, úgyhogy egészen Illettünk egymáshoz. Nagyon, temperamentumos volt, legjobban akkor érezte magát, ha a mellemre borult Hedvának hívták. Nem mondhatom, hogy szerettem, inkább’józan megfontolások miatt ragaszkodtam hozzá. Ugyanis voltak helyek, ahová nélÖ küle nem Juthattam volna be. Például komolyzenei koncértekre, de néha még a bárokba sem. A portás csak akkor engedett be, ha meggyőződött róla, hogy velem van. Bemehetnek — mondta ilyenkor Jóindulatúan. Temperamentuma nem volt véletlen Egyszer alaposan beszfvott jugoszláv vörös borból. Ez nem csoda, hiszen ősei délről, Horvátországból származnak. Inkább társaságba való volt, de azért kellemetlen helyzetekben is törődött velená, esőben például nem engedte, hogy a víz a nyakamba folyjon. Bizony még Ilyenkor sem hagyott , csérben, pedig ő sem valami jól érezte magát, ami látszott Is rajta, hiszen szegénykém egész belesápadt. Néha any- nylra megázott, hogy csak egy tenyérnyi maradt belőle szárazon, de önfeláldozóan azt Is rendelkezésemre bocsátotta, hogy megtöVarga Zsolt felvétele röljem vele bepárásodott szemüvegemet. Sajnos, én nem a legjobban bántam vele. Csak a legszükségesebb esetekben vittem magammal az emberek közé. Többnyire rá se néztem. Ajándékokat sem vásároltam neki, az egyetlen naftalín kivételével. Ennek ellenére szorosan kötődik hozzám. Bár szoros kapcsolatunknak csupán egyetlen módját sikerült megtanulnom. Ennek ellenére soha nem panaszkodott leleményességemre, pedig biztosan tudta, hogy testével száznyolcvannyolcféleképpen lehetséges eljátszogatni. Ha kapcsolatunk elmúlt néhány évére gondolok, be kell vallanom, hogy unalmas és hálátlan partner voltam. Ml több, rapszodlkus. Először én lettem hűtlen hozzá. Ahogy már ez lenni szokott, amikor bevonultam katonának. Ott ugyanis új, zöldszínü nyakkendőt kaptam. Szabadon-fordította: Orel Evá
