Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-02 / 31. szám
fúj ifjúság 6 P eter Dvorský nemzeti művész nevét nemcsak a hazai operarajongók ismerik, a világ legrangosabb zenei színpadain is otthonosan mozog. Amikor ez a beszélgetés készült vele, épp a Végzet hatalma című Verdi-opera bécsi állami operaházi bemutatója előtt volt a művész, először énekelte Itt e dalmű főszerepét. — Hogyan tanulja a főszerepet? — Mint mindegyiket. Alaposan meg kell vele ismerkednem. Fontos a tartalom, és azonosulni kell az alakítandó hős jellemével, hogy hűen tudjam tolmácsolni. Kezdetben egyedül gyakorolok, nagy figyelmet szentelve a dallamra. A felkészülés következő szakaszá— Minden énekessel előfordul, de mondhatom cudar érzés. — Az enekesen kívül észreveszi más isV Mondjuk a néző... ■ Ha szeriőz a színház vezető sége. >:'ajHÍeriíi. és kimenti az énekest. De az Is előfordul, hogy csak az énekes érzi, hopv nincs formában, emellett az előadás ragyogóan sikerül. — Dohánvzlk? — Valamikor, dlékkoro.mban megpróbáltam, de idejében sikerült eldobnom a cigarettát. Ezt a luxust egy tenorista semmi esetre sem engedheti meg magának. — A sport segít tartani a formát? — A jóga nyugtató és segít összpontosítani, de mondjuk a jogging is egészséges sport, viban, népdalokat és mindent, ami jött. Annakidején a falunkban még nem volt villany. Gyönyörű esték voltak azok, amikor apám elővette a hegedűjét, és együtt énekelt az egész család gyertya' fénvnél. Akkjr mintha több idejük lett volna az emberekneTc egymásra. Vagy ott voltak a fonók Es a tollfosztó. Ma elég egy tollpihe, és szaladunk az orvoshoz allergiánkkal. Es most jut eszembe, bár gyönyörűen énekeltek asszonyaink, egyetlen plhét se fújtak el. Valahogy így kell énekelni, ez a művészet. — Hogyan lehetne visszahozni az éneklés szokásét? — Ha hatalmamban állna egyet suhintani a varázspálcával, és azt kívánni a családoknak, hogy élCsgdálatiis hangszer az emberi ham Emberközelben Peter Dvorskýval ban nagy segítségemre van Ondrej Lenárd karmester, aki azon kívül, hogy e minőségben kiváló, nagyszerűen együtt tud működni az énekessel és az együttessel. I— Tud olaszul? Igen, ez az énekes számára elengedhetetlen követelmény. >— Meddig tanul egy új szerepet? ■— Az ún. durva felkészülés, az operábeli hőssel való megismerkedés egy hónapig tart, azután következik az aprólékos munka, a próbák, a karmesterrel való együttműködés... — Kifárasztják a próbák az énekest? — Vannak akik egész életükön 'ót mhaelik az éneklést, ez nem fárasztó. Ha csak a színpadi jeleneteket próbáljuk, egy oktávval lejjebb énekťlek. (iyinkor ugyanis nem tanácsos ti lies „bedobással“ énekein? de egy egy közös próba igencsak kimeUti az énekest. — Előadás napján plhentetl-e a hangszálait? — Azt nem lehet. Az első próbára délelőtt tizenegy tájban kerítek sort, ekkor meggyőződöm, hogy rendben vannak-e a hangszálaim. Ha Igen, utána eszem valamit, és négy körül kezdek gyakorolni. Ez harminc-negyven percig tart. — És ha délelőtt úgy érzi, hogy nincs minden rendben, mit tesz? — Tizenkettőig hivatalosan le lehet mondani a fellépést. A színház vagy gondoskodik a beugrásról, vagy bejelenti a műsorváltoÉs később? Az már nehezebb, de a legkellemetlenebb az, ha az énekes hangja úgy öt-hat óra körül „megy el“. í— Mit szokás ilyenkor tenni? Indlszponált állapotban szoktak énekein*? Előfordult ez már önnel? szont az énekes számára a legideálisabb a természetjárás. — Térjünk vissza az énekléshez. Egyetért azzal a nézettel, hogy az emberi hang a legtökéletesebb hangszer? — De még mennyire. Csak lényeges, hogy hogyan játszunk ezen a hangszeren. A tökéletes hang minden tónusra képes. En nek nem mindennapi blz'-'nyítéka Yma Sumac perui énekesnő hang ja Zongorán csak azt a hangszert bírom szóra, ha bel efújok a fuvolába, csak a fuvola hangját hallom, de az emberi hang az más, az képes utánozni sokféle hangot, hangszert, a természet hangjait. Az ember első hangszere Is a saját hangja volt. — Mit gondol, mikor fedezte fel az ősember, hogy tud énekelni? — Feltételezem, hogy vadászat közben. Az elejtendő vadat űzve különböző hangokat hallatott, és p"'''ik-másik dallamosra sikeredett, amely aztán megtetszett neki. és hasonló helyzetekben megismételte, mondjuk a mamutot kergetve. Vagy például elbődítet- te magát a barlangban, és saját hangját hallva visszhangként, máskor Is megpróbálta. Én láttam a saját hangszálaimat videófelvételen, és elmondhatom, különös érzés kerített hatalmába. — Különböznek-e az énekes hangszálai egv közönséges halandóéitól? — A nem énekes hangszálai vagy három milliméterrel hosz- szabbak, mint a tenorlst$él. A mélyhangú énekes hangszálai Is hosszabbak és vékonyabbak. —- Mit gondol, miért énekelnek az emberek oly keveset, és az iskolában Is mintha mellőznék az éneket? •— Ez nagy kár! Az iskolában valóban mellőzik a zenei nevelést. Emlékszem, gyerekkoromban rengeteget énekeltünk az iskolájenek egy kicsit szerényebben és teljes életet, megtenném. Azt kívánnám, hovv a szülők foglalkozzanak többet gyermekeikkel. Az iskolára hárítunk minden felelősseget, azzal érvelünk, hogy a katedrák elnőiesednek. Én a nőket elsősorban azért a küldetésükért csodálom, amelyre a természet teremtette őket. — V^an két kislánya, szeretik a zenét? — Szeretik. .Érdekli őket az opera, de ugyanúgy a modern zene is. Szoktak együit zenét hallgatni? Mondjuk pop- vagy dzses^;- muzslkát? —- Perszehogy,! Ha azt mond ják, apu, gyere, hallgasd meg, milyen Tsteni együttes, én meghallgatom. Nem vagyok konzervatív típus. Van, ami valóban tetszik, mondjuk csodálom a jó dzsesszmuzslkát... De még visz- szatérnék ahhoz a mesebeli varázspálcához. Rettenetesen zavar, hopv napjainkban a szülőknek nincs idejük foglalkozni a gyermekeikkel. Ha tisztességtudó, okos, művelt nemzedéket akarunk nevelni, ennek alanla a család. És milyen a képlet? Apa, anya dolgoz k, és a gyerekek az utcán lézengenék, a napközi otthon amolyan gyermekőrző. Nem szenved sek anyagi hiányt, csak az érzelmi kapcsolat lenne más! — Elárulná, milyen jegye volt zenéből? — Csatóldst ckozf k talán, de én mindig i.gvest kaptam zenéből és a többi taniárgyból is. Később már tarkább volt a bizonyítványom, főleg a kémia és a fizika rontotta el... — Az utolsó kérdés megint a zenével függ össze: egyetért-e azzal a nézettel, hogy a zenének körbe kell simogatnia a hallgatót? — A zenének szólnia kell a hallgatóhoz! Feldolgozta: J— Szobrok a szigeten létéSzobrok a szigeten — akárcsak tavaly, tavalyelőtt. Idestova húsz éve ismétlődik évről évre ez a pöstyé- nl (Piešťany) szoborkiállítás. Akkor, a kezdetekben volt egv sátor tele színes léggömbbel meg sok más, furcsa több dimenziós tárggyal, alko ássál — nevaziPk, aminek akarjuk. Azóta egysíkúbbá vált a rendezvény, amelyet néha nagyobb, máskor kisebb ranggal rendeznek meg. De akármilyen Is a “■"' rangja, társadalmunk állapotát, nek formáit tükrözi. Ez a szoborkiállítás évről évre szebbé teszi a nyárra a szigetet, de ugyanakkor beszél a szigetről, a körülötte levő életről, a pénzünkről, amit befektetünk ebbe a szigetbe a források köré, és magába a városba Is. Igen, beszél a létünkről, tükröt tart elénk, s amit láthatunk a tükörben, nem feleme lő. Világhírű városunk képe alig változik , egykor volt kulturális féave nem vonz. Az Idén nem is egyszer, többször láttam a kiállítást. Hol irét- köznap, hol hivatalból, majd többször önszorgalomból, sétálva, szel- lőzködve jártam végig a szigetet. Hétköznap is meglehetősen kihalt, csendes volt a sziget, de vasárnap szinte kongott az ürességtől. Egy kis művésztársaság, néhány karlkázó gyerek, magányos rokkant, gyerekeikkel tábléboló család, egy autő- busznyl kiránduló — ez minden. Ha éppen délben érkezett valaki, az még a gyönyörű kongresszusi palota kávézóját Is zárva találta. Vasárnap természetesen Itt sem működik a posta, nem lehet újságot venni. Nem kapsz emléktárgyat, de még egy fagyit sem. Üres az Irma, és a legújabb csupa üveg, csupa márvány fürdőszállók környéke, nem sétálnak. Járkálnak az Idegenek, sőt még a kispénzű hazai fürdövendégek sem. Hát ide jutottunk? A nemzetközi hírű, egyedülálló fürdőváros legelőke' lőbb szállodájának az étterme is majdhogynem kong az ürességtől. Korábban került a szobrokból a kongresszusi palota kíállltötermébe Is, most még a sziget régi részét sem „népesítették“ be Igazából az alkotások. Az új, nemrég rendezett, parkosított részekről már nem Is beszélve. Minek — gondolják a szervezők, az illetékesek. Idősebb és a fiatalabb művészek egyként maradnak távol, majdhogynem tüntetőleg hiányoznak a rendezvényről. Akik meg eljönnek — valami furcsa nosztalgia alapján? — (Bártfay, Vanek Imre, Melis György szobrászművészek például) nem gyönyörködtetni, andalítani akarnak ezen a gyönyörű szigeten, hanem felrázni. Igen felrázni, ahogy Bártfay Tibor szobrászművész Is, aki a nagyon beszédes Madártanácskozását hozta el. Az egyként nyíló madárcsörök és a csapat tömege nagyon sokat mond. Hiszen ott van közöttük a hallgató bölcs bagoly. Hát igen... Ez nagyon beszédes. ' . ■■miu Mells György szobrát is messziről észre kell venni. Egy beroskadt, tagbaszakadt üllő, rajta pedig egy nagy, virágos nyelű kalapács. Az ember hátán hirtelen végigszalad a hideg, hiszen első pillanatra Is felöltllk benne a sarló és a kalapács büszke szimbóluma. De ez még ennél Is több! A kalapácsban, de az üllőben is ott a szobrász arcmása, maszkja. Mint a- hogy a kalapács és az üllő átformálja, igazi férfivá alakítja a kovácsot, úgy lesz más ember korunk szobrásza is: kiégett, lemondó, de a kalapács ütései alatt is ember. Egyéni arcát őrző ember. A hegesztett, szinte kapkodva összeállított, kapkodva rozsdásodó műtárgy nem a művészetek panteonja, nem a galériák számára készült, hanem a mának, hogy a művész haladéktalanul elmondhassa véleményét a körülötte zajlő életről, élményeiről. Ugyanez elmondható Vanek Imre megdöbbentő. Az aranykezű Jóska című samottszobráról. Arany, zöld, sárga és hófehér kerámiamázzal hangsúlyozza a művész az elbutult, kifejezéstelen arcot, és főleg az aranyba mártott kezeket. Mert mivé lesznek, mivé válnak ezek az aranykezek, és főleg az Igyekezet? Furcsa zöld, moszatos idomokká, hiszen nem elég az aranykéz, ha nincs meg hozzá a kellő értelem. Az értelmétől megfosztott munka önmaga ellentétjébe csap át, hirdeti a művész a pöstyénl parkban, holott alkotása inkább máshová, talán a fővárosok főterére kívánkozik, hogy mindenki lássa, érezze és tudatosítsa; a behemőt, gigantikus gépek, á komputerek korában semmit nem ígérnek, sőt, önmaguknak is ellentmondanak az aranykezeket dicsőítő értelmetlen alapállásunkkal. Már többre, másra van szükség! Ma már nem lehet példaképünk a puszta fizikai erő, szellem nélkül minden hiábavaló. De Itt, a pa-knan Is van üzenete, hiszen hiába épí jük, tesi'zük szebbé ezt a szigetet is, a mcüeirnél modernebb szállók üresen maradnak, ha csak a puszta földből feltörő gyógyvízzel szolgálunk a vendégeknek. A látszólag néma és mozdulatlan szobrok beszéltek. Az emberi szellem méltóságát ős megbecsülésének hiányát kérték számon az Idei nyárban a szigeten. Értelem, becsület, erkölcs gyönyörű emberi tisztaság után kiáltva többek között. NÉMETH ISTVÁN M ár az utcán hallani a hangos beszédet, amelybe ének és zenefoszlányok keverednek. Az üde, zöld pázsiton lócákból kialakított „auditórium“ tele vidám fiatalokkal. Beszélgetnek, a most megtanult dallamot dúdolják, néhányan táncolnak. Az egyik pádon egy parasztzenekar ügyködik. A somorjal (Samorfn) táj- ház vezetője, Preslnszky Lajos szakács-pék minőségben a befűtött kemence körül fo- *og. ízletes, gőzölgő sült húst húz ki a forró kemencéből, majd azonnal utána lán- gost csúsztat belé. Naptár szerint hétfő délután van, még pontosabban meghatározva; az óra most ütötte el a kettőt. Vajon ml történhet Itt ebben a szokatlan időben? A választ Czéréné Pozsár Erzsébettől, a Dunaszerd^helyl (Dun. Streda) Járási Népművelési Központ táncelőadőjátől kapom: — Az elmúlt négy napon rendeztük meg a népművelési központ első tánctáborát, a- melynek most van a zárása. Vagy mondjam úgy, hogy záróünnepsége? Persze, a tábor nem Itt volt, csak ezt a zárást tartjuk Itt, ebben a szép és a néptáncosok számára felemelő környezetben. Preslnszky Lajos, a tájház vezetője ajánlotta fel ezt a lehetőséget, sőt, még azt Is elvállalta, hogy a „múzeumkemencében“ ízletes harapnlva- lőt készít számunkra. Ismerve Preslnszky Lajost, ezen egyáltalán nem csodálkozom, hiszen a tájház megteremtése, létrehozása nagymértékben A gyökerek ápolása az ő nevéhez kötődik, no meg az országszerte (meg azon túl Is) közismert somorjal Csalló együttes megteremtéséből és működtetéséből Is oroszlánrészt vállalt. Érthető tehát, hogy szívesen látja vendégül a tájházban a táncosokat. De a táncosokon sem csodálkozom. A négynapi intenzív (néha éjszakába nyúlő) táncolás után, most, hogy befejezték, ml mást csinálhatnának? Táncolnak! Ez csak természetes. Nem? No de nemcsak tánc meg lángos van Itt. Leülnek és meghányják-vetlk az elmúlt négy nap tapasztalatait, észrevételeit. Mert ugyan csak egy „esetleges akciónak“ indult ez a tábor, most már bizonyos, hogy a táncosok rendszeressé akarják tenni np- ranta. Még annak árán is, hogy vállalják a költségek egy részét. Amíg elkészül a lángos. Ismét Erzsihez fordulok egy kis Információért. Hogyan Jött össze ez az egész? — Tavaly felmerült az énekkarok részéről az igény, nyári táborozást szervezni a kórusoknak. Felettes szerveink ezt megértéssel fogadták, és anyagi alapot teremtettek hozzá. A tábor megvalósult, és sikeresen végződött. Az énekkarok viszont úgy határoztak, hogy háromévenként találkoznak csak a táborban, fgy a táborozásra szánt összeg tehát az Idén szabaddá vált. A pénzhez tehát már csak ötletre meg szervezői munkára volt szükség. így valósult meg a tervek szerint kísérletképpen a néptáncosok tábora. Most már úgy találjuk, hogy rendszeressé kell tenni, mert nagy az igény iránta. Majd meglátjuk, ml lesz. Ezt az Igényt, egy kis szerénytelenséggel, a tábor Minősítésének veszem. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy jő munkát végeztünk. Persze az akció azért magán viselte az első próbálkozás Jegyeit. A jövőben például nem tartanám péntektől hétfőig, mert sokaknak vasárnap befejeződik a szabadságuk, és vasárnap haza kell utazniuk. Tegnap még több mint hetvenen voltunk, ma csak a fele van Itt. A „kerekl6ca“-beszélgetésre a sült hús és a lángos bekebelezése után került sor. Sok észrevétel. Igény, javaslat került terítékre. A tábor vezetője, Erzsi és a táncok- tatők (Czingel László, Valacsal István és Brandl Ferenc] minden érdekes észrevételt feljegyeztek, és megígérték, hogy mindaz jövőre megvalósul. Helyet adtak annak a követelésnek, hogy egyhetes legyen a tábor, persze az említett anyagi hozzájárulással, gondosabban tervezik meg a betanulandó anyagot. Osák annyit markolnak, amennyit megfelelő szinten el le lehet vé- geznL Végezetül terítékre kerültek a té- gabb, az egész táncmozgalmat érintő kérdések Is. Hozzászóltak a „legyen-e verseny, vagy sem“ vitához. Mindez megjelenik majd írásban a lapunkban Is, minthogy többen megígérték, papírra vetik tapasztalataikat, véleményüket. A végén még Erzsi elmondta; — A tábornak kettős célja volt. Egyrészt: a táncosoknak alkalmuk nyílt autentikus anyag tanulására, ami fejlődésük szempontjából nagyon fontos. Másrészt: járásunkban pillanatnyilag négy együttes működik. A Csallóközi, a Csallö és nemrég alakult eevöttes Bősön (Gabőlkovo) és Gellén (Holíče). Azt akartuk, hogy az együttesek tagjai megismerjék egymást, összebarátkozzanak. Azt hiszem, mindez sikerült. Hasznosnak tartom a táborozást, sőt, lesz majd egy Javaslatom ezzel kapcsolatban országos szinten Is. De ezt Inkább majd írásban mondom el, ha az Oj Ifjúság lehetőséget ad rá. Szívesen tesszük, sőt türelmetlenül várjuk a véleményeket, hiszen nemzetiségi néptáncmozgalmunkra ráférne egy kis újítás. Már csak azért is, mert a néptánc az egyik leglátványosabb műfaja a népművészetnek, ráadásul a gyökereinknek számít. Horváth Rezső
