Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-02 / 31. szám

új ifjúság 2

Kommentárunk

A féléves mérleg

Sok nehézség és bonyodalpm Ovezte a statisztikusok munkáját a szokásos féiéves gazdasági statisztika elkészitésekor, végül mégis megszületett. A nehézségeket és a bonyodalmakat az okozta elsősorban, hogy gazdasági életünk átépitésének meggyorsítása következtében az előzetes tervek és elképzelések kissé összekuszálódtak, s lényegében nem volt miből kiindulniuk a statisztikusoknak. Sokáig úgy tűnt, az egyetlen igazi kapaszkodó az ötéves terv s a már évekkel ezelőtt megállapított, az ötéves tervből kiinduló, az 1989-es évre szóló elképzelés lesz. Csakhogy, mint köztudott, az ötéves tervbe foglaltak mára már erősen megtépázott elképzelések csupán, még ha törvényként abból indulunk is ki mind a mai napig. Hiszen az elképzelések és a valóság között mára a különbség már több mint negyvenmllliárd korona, s a prognózisok szerint az ötéves ciklus végére nagyjából százmilliárd lesz. Mindaz a tiszta jövedelemben mutatkozó mínusz, ebből adódik, hogy kiadásainkat is ilyen összeggel kell csökkenteni, ami további káros befolyással van a tervekre és a termelésre.

Zavart okozott az is, hogy a tervezettnél több vállalat és szövetkezet kezdett el dolgozni az új törvények alapján, s időközben megszületett a külföldi tőke beáramlását szabályozó törvény is, amelynek következtében több, mindenekelőtt nyugati tőkebe- vonású egység kezdte el működését. Az elképzelések szerint mindkét kategóriára érvényes lett volna az, hogy terveikbe a centrum már nem szól bele, hanem állami megrendelésként szabályozzák a termelést.

Ráadásul az év folyamán megváltoztak a nagykereskedelmi árak, aminek azonban a kispiaci árakra — az állami felvásárlásokra sem — nem volt hatása. Mivel ezzel semmilyen konkrét gazdasági terv nem számolt, teljesen idegen elemként jelentkezett a feldolgozás során.

Ilyen nehéz körülmények között született hát meg a statisztika. Tény, hogy ehhez mérték az eredmények is; valójában alig olvasható ki e statisztikából valami. Ez nem csoda, hiszen megváltozott körülmények között kellene „olvashatónak" lennie, az új mechanizmusok közepette kellene segítséget nyújtania egy régi módszerrel, a régi mechanizmusokat idéző elemzésnek. Leginkább az tűnik ki a jelentősből, hogy az építőipar továbbra is messze elmarad a tervektől. Az építőipari egységek azonban azzal védekeznek, hogy mindez az évek óta ismert bürokratikus-centralizmus direktív irányítási módszereinek hibája, tudniillik az alapelvektől eltérően az utolsó pillanatban (többségében a második negyedévben) mégis „kiosztotta" a minisztérium a terveket, amelyekkel a legnagyobb baj, hogy teljesíthetetlen óhajokat tartalmaz, s figyelmen kívül hagyja a korábbi tudományos, reálig értékeléseket.

Sziiletatt hát egy dokumentum, de nem sok mindenre használható. Az új körülményekre való tekintettel talán okosabb lett volna egy olyan kimutatást készíteni, amely az árak alakulását elemzi, a piac jelenlegi állapotát, a kis- és a nagykereskedelmi kínálat és kereslet viszonyát vizsgálja, ami esetleg kapaszkodót nyújthatna az önállóan tervező és termelő egységeknek a termékszerkezet-váltáshoz. Mert a régi és áz új keveredése — amit e statisztika is tükröz — csak azt eredményezheti, hogy az új sem hat, csak helybentopogást hoz, mint tette a megváltoztatásra ítélt régi mechanizmus.

NESZMÉRI SANDOR

Méikiilünk a gyár mozdulni sem tudna

A Ssoclallsta IfIúságI Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja

SZERKESZTOsCG; MartanoviCova 25. 813 27 Bratislava

Főszerkesztő: CSIKMAK IMRE

Helyettes tőszerkesstö; NESZMÉRI SÁNDOR

Telefon; főszerkesztő — 213744, 2104S43, helyettes főszerkesztő — 213823. 2104541. titkárság — 2104542 2104544 gazdasági és kulturális rovat — 2104548 szervezeti élet és sport — 2104545. műszaki részleg — 2104540

Kiadja a Smena Kiadóvállalat. 812 84 Bratislava. Prafská 11. Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 812 62 Bratislava Odborárske nám 3.

ElőtizetésI dtj; egy évrs 52 KCs. fél évre 26 Kés

Terjeszti a Posta Htriapsznigálata Előfizethető minden postahivatalnál vagy kézbesítőnél.

A lap külföldre a PNS Ostredná aipedlcla a dovoz Hafte 813 61 Bratislava ßottwai- dovo nám 6 őt|án rendelhető meg. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza Indes: 498 02.

Nehéz dolga van az újságírónak, amikor egy olyan üzemben kell riportot készítenie, ahol az Igazgató csak „fül" jelenlétében engedélyezi a beszélgetést az üzem dolgozóival vagy az idénymunkásokkal. Az újságíró ilyenkor nyilván azt gondolhatná, vaj van a fején — nem a saját fejére értve, persze —, ö azonban jóhiszemű, és sosem gondol Ilyesmit, ha nincs rá oka. Különben sem azért szorult (ilyen, amilyen) fej a füle közé, hogy visszaéljen vele, viszont még mindig nem annyira szorult fej, hogy egyáltalán ne éljen vele. A kedves olvasó azonban még akkor se gondoljon rosz- szat, ha megtudja, hogy mindez a Slovlik dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) üzeméből jövet jutott az újságíró eszébe, mindössze annyit, hogy „hát igen", vagy „sosem árt vigyázni", de legföljebb is „jobb, ha nem fecsegnek összevissza azok a kölykök".

Nos, nincs is miről, mivel a Komenský Egyetem leendő és elsőéves matematika-fizika, valamint magyar-német, magyar-szlovák és magyar-történelem szakos hallgatói az első munkanapjukat töltik itt: nyolcórás türelemmel sárgabarackot magoznak. Ok még csak annyit észrevételeztek, hogy a szállás a „szigeten", a különálló kis épületben, ahol egy tucat fiú hál egy szobában, több mint vadregényes, s az egyik optimistább nyilatkozó ezer korona körüli fizetést remél a háromhetes idénymunka után. Egyelőre csak ismerkednek: új arcok, új hitek az ország különböző pontjairól, kelettől nyugatig. Mit sem sejtenek a gazdaságban történt szervezési változásokról, melyekről az üzem vezetői már tudnak, gyakorlati következményeit azonban még ők sem ismerhetik igazán.

— Valóban nem tudjuk még fölmérni a változás összhatását — nyilatkozik Sántha László mérnök, az üzem közgazdásza. — 1989. január 1-jétől, amikor a nemzeti vállalatot állami vállalattá nyilvánították, még csak fél év telt el. Az állami vállalattá válás elvileg azt jelenti, hogy a vállalat több önállóságot nyert, ugyanakkor több felelősség terheli a vezetést az egyes döntésekért. Gyakorlatilag a vállalati vezetésnek kellene döntenie, mennyit fordít bérezésre, menynyit és hogyan fejlesztésre, s a piackutatásban is szabadabb kezet kapott. Én jónak tartom, hogy egyfajta központi irányítás, tervezés, koordinálás továbbra is létezik, így harmonikusabb az átmenet, enél- kül bizonytalanság alakulhatna ki a gazdaságban, amelyet később nehéz lenne felszámolni. Üzemünk dolgozóinak többször elmondtuk, hogy az új feltételek a fizetésteljesítmény szerinti differenciálását ösztönzik, ezért az üzem jövője most már rajtuk is áll vagy bukik. Elmondhatom, hogy

az első félévet jól zártuk, az összes meghatározott mutatót teljesítettük. Az átlag- fizetés a tervezett 2577 korona helyett 2719-re emelkedett. Több mint 51 millió korona értékben szállítottunk árut, ebből külföldre, főképp nyugatra, csaknem tizenhat millió korona értékben. Tavaly sikerült beszereznünk egy nyugatnémet zárógépet húsfeldolgozó üzemrészlegünk számára, most pedig egy francia sterilizátor megvétele van folyamatban. Ezeket a gépeket áruval fizeti a vállalat, tehát természetesen az üzem is.

Arról, hogy milyen hatással lesz mindez az építőtáborra, sem a közgazdásznak, sem Keszegh Pál mérnöknek, a termelési részleg vezetőjének nincs határozott elképzelése. Utóbbi az érintett változások jövőjével kapcsolatban is szkeptlkusabb. Amíg gyökeres újításokat nem vezetnek be a gazdaságban, nem lehet várható átütő eredmény. Előbb-utóbb úgyis elkerülhetetlenné válik a piacgazdálkodás bevezetése, s akkor nemcsak a vállalatoknak, hanem az egyes üzemeknek is önállóvá kell lenniük. A gondok közé tartozik az is — mint az ilyen kis üzemeknél általában —, hogy a körülbelül száznyolcvan állandó dolgozónak csak az egyharmada van a termelésben, a nem termelő kétharmadot a karbantartók, szállítók, raktárosok, portások, hivatalnokok képezik. Ebből következik, hogy az üzemnek föltétlenül szüksége

van a középiskolás és főiskolás, egyetemista diákok segítségére a nyári és az őszi Idénymunka folyamán. Nélkülük a gyár mozdulni sem tudna ilyenkor.

Ladislav Peciar és Terézia Kalnašiová a bölcsészkar SZISZ-szervezetéből az építőtábor vezetőiként nyilatkoznak. Az Oj Ifjúság 29. számában beharangozott „újdonságokról" (D. Kovács József: Nyári építőtáborainkról) mit sem tudnak. Kedvezőbb feltételek? Decentralizáció? önkéntes jelentkezés az építáborokba? Az üzem igazgatója valóban megígérte, ha rendben megy minden, hozzájárul a táborozók hétvégi kirándulásához. Az építőtáborokba való jelentkezés pedig mindig is önkéntes volt — elvileg —, de próbálnának csak a diákok nem részt venni az ajánlatos kétszeri nyári építőtáborozáson, a kollégiumi szálláshelyek elosztásánál vagy a külföldi utazás korlátozásakor látnák a kárátl Akik egyéb elfoglaltságuk miatt nem jöhettek az idei táborba, azok jövőre biztosan eljönnek. Ugyan ki kockáztatná a következmények tudatában — a kimaradást? A helyszínen tehát úgy látják, valójában nem változott semmi.

Legalábbis egyelőre — teszi hozzá az ugyancsak szkeptikus újságíró, aki azért elég optimista s ugyanakkor elég kaján is ahhoz, hogy az olvasóra bízza az elmondottak továbbgondolását. PATÜS JÄNOS (A szerző felvétele)

Nem dönt az igazgató vétója

A Szocialista Ifjúsági Szövetség önfinanszírozásra törekszik. A SZISZ KB Elnöksége legújabb döntései a már korábban elindított néhány mozgalmat, gazdasági egységeit és önálló alapsejtjeit — az alapszervezeteket — olyan munkára ösztönzL amely biztosítja annak a feltételeit, hogy a szövetség a 9. ötéves tervidőszak kezdetéig a teljes önfinanszírozás alapján dolgozhasson, mentesen a Nemzeti Front gazdálkodásától, s legfeljebb néhány specifikus tevékenységéhez járulnának hozzá a szövetségi, illetve a köztársasági kormányok. Bátor elképzelés, méltó az ifjúsághoz, az ifjúsági szövetséghez. Az azonban, hogy hogyan sikerül megvalósítani, nem csupán az ifjúsági szövetségtől függ, hanem attól is, hogyan haladnak majd országunkban a reformok, milyen lesz a kormány hozzáállása, s hogyan alakulnak majd a politikai feltételek az ilyen jellegű, többségében a gazdasági törvényszerűségeket követő kezdeményezésekhez.

Hiszen sok vád érte a Szocialista Ifjúsági Szövetséget a közelmúltban, hogy túl sok a mozgalom, szinte követni sem lehet őket. Lehet. Formálisnak kiáltották ki a Zenit mozgalmat sokan, benne az új technikai-technológiai próbálkozásokat, a design támogatását, a divattervezést, mondván, mozgalom a mozgalomért, semmi társadalmi haszon belőle. Sokak szerint formális volt az Ifjúsági kezdeményezés számlája, hangoztatván, kirándulásra gyűjtenek a fiatalok. Lehet. De az ifjúság és szövetsége hibája volt-e, hogy a kutyának sem kellettek ötletesebbnél ötletesebb dl- vatterveik, a használati cikkek esztétikus, igényes kivételezésére tett javaslataik, a gazdaságosnál gazdaságosabb termelési rendszerekre vonatkozó megoldásaik, új, akár világszabadalomként alkalmazható találmányaik? Nem, és ezt egyértelműen és hangosan kell mondani, már csak azért is, mert néhány kezdeményezésük máig sem talált meghallgatásra, vagy legalábbis olyan támogatásra, amilyet megérdemelt volna. Meg azért is, mert a nehéz gazdasági körülmények között más nem szavatolja az ifjúságnak senki azt, hogy — főleg vállalati szinten — most már zöld utat kapnak.

A izövetségi kormány és a SZISZ KB Titkársága között megegyezés született az Ifjúsági kezdeményezés számlájával kapcsolatban, amely arra is lehetőséget ad, hogy a fiatalok újabb elképzeléseinek megvalósításához szükséges invesztíció alapja

legyen, vagy éppen a nem megfelelően értékelt találmányt honorálják vele — bizonyos értelemben felülbírálva ezzel egy-egy üzem gazdasági vezetésének megcsontosodott hozzáállását. Ne titkoljuk: néhány hónappal ezelőtt erről szó sem eshetett volna, s aki ezzel kirukkol, minimum rebellisnek kiáltatik ki. Ma a kormány egyetértésével s az állami vállalatokról szóló törvénnyel összhangban az Ifjúsági Alap létrehozáséról lehet szó, sőt a Szocialista Ifjúsági Szövetség Hitelbankjának létrehozásán fáradoznak a SZISZ KB tisztségviselői. Ez utóbbi két lehetőségről nyilatkozott a nemrégiben Petr Rosecký, a SZISZ KB gazdasági osztályának vezetője, ebből közlünk kivonatokat.

— A SZISZ fokozatosan tér át az önfinanszírozásra. Az alapszervezetek esetében azonban a gazdasági támogatás nagymértékben a gazdálkodó egységektől függ. Például, hogy egy állami vállalat Igazgatója belemegy-e ilyen együttműködésbe? A már működő állami vállalatok gyakorlata többségében nem ezt mutatja. Például a Dub- nlcal Nehézgépgyárban a SZISZ-nek jó tapasztalatai voltak az Ifjúsági kezdeményezés számlájával, az Alap létrehozásához mégsem fűlik a vállalat vezetőségének a foga.

— Arra szeretnék figyelmeztetni, hogy nem dotációról van szó kezdeményezésünkben. Világos, hogy egyetlen Igazgató sem dobálja ki a koronákat meggondolatlanul. Arról van szó, hogy létrejöjjön a SZISZ alapszervezete és az állami vállalat gazdasági vezetése között egy olyan szerződés, amely új pénzforrások felkutatására összpontosít, s amelyet a fiatalok valósítanak meg, munkahelyi és • társadalmi kezdeményezéssel.

— Tehát ez ad lehetőséget az Ifjúsági Alap létrehozására?

— Természetesen. És az Alap az állami vállalatokról szóló törvénnyel összhangban jönne létre. És amennyiben a feltaláló- és újítómozgalomban a fiatalok szakmai és alkotó készültségről tanúbizonyságot tesznek, arai megmutatkozik a vállalat gazdasági eredményeiben, az Igazgató biztosan nem fogja vakargatnl a kobakját, hogy átutalja-e a pénzt a munkástanács beleegyezésével az Ifjúsági Alapba. De a szerződés kérdése az is, hogy a vállalat tiszta nyereségéből, az ifjúság aktivitásának arányában hány százalékot utalnak át az Alapra. Itt is az a fontos, hogy a fiatalok bizonyítsák életképességüket.

— Tisztázzuk azt is, miért érdekes egy 35 évnél fiatalabb alkotó ember száméra az Ifjúsági Alap?

— Az Alapból fedezni lehet minden olyan kiadást, ami a feltaláló- vagy újítómunkával összefüggésben van, akár modern gép árát is fedezhetik belőle, ha azért van szükség a megvásárlására, hogy egy jó ötlet legalább prototípusként napvilágot láthasson. De fedezni lehet belőle azoknak a kiadásait, akik például egy Zenit versenyre mennek, minthogy már most is tapasz, táljuk, mennyire húzódoznak a mesterek, Igazgatóhelyettesek attól, hogy erre szabadnapot adjanak ifjú munkatársuknak. Az Alap arra is felhasználható, hogy egy- -egy kiváló szakember tanulmányi útját fedezzék ebből, akár külföldre is, ha lehetséges az ilyen utat csehszlovák fizetőeszközzel törleszteni. És nem utolsósorban lehetőséget ad az Alap arra is, hogy egy- -egy ifjú szakember teljes költségeit fedezze, ha az továbbképző tanfolyamon vagy szemináriumon akar részt venni. S bár a végére hagytam, de ezzel együtt kiemelném azt, hogy az Alap felhasználható tudományos-műszaki klubok fenntartására, felszereltségének javítására, a pionírszervezetek és az iskolák felszerelésének modernizálására, hogy az Ifjúság minél jobban be tudjon kapcsolódni a tudományos- -műszakl fejlesztésbe.

— És mi van a Hitelbankkal?

— A SZISZ 1988-ban 685 millió koronát helyezett el a Csehszlovák Állami Bankban. Ez nem holt töke, ezért szeretnénk kihasználni arra, hogy a különböző gazdaságos tevékenységeket támogassuk, serkentsük vele. A bankot teljes önfinanszírozási és önelszámolásos alapon akarjuk működtetni, így bárki részvényes lehet, pontosabban bármelyik SZISZ-szervezet, amelyik legalább egymillióval beszáll a bank működtetésébe. A bank, ahogy a neve is jelzi) hiteleket adna olyan tevékenységekhez, amelyek társadalmi és anyagi haszonnal járnak (például a kis vízerőművek és hasonlók). Egyúttal támogatná a fiatalok gazdasági kezdeményezéseit, hazai és nemzetközi viszonylatban is. Vagyis: külföldi kapcsolatai is lennének, természetesen, kölcsönösségi alapon. Egyet akarunk: az eddigi pecsétosztogatás helyett működő, kezdeményezéseket támogató bankot.

Sikerüljönl Bár ez valamennyiünkön múlik.

—pcs—