Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-20 / 51. szám

új ifiúság 3] F él éve vettem egy nagyitöt, 'egy kockás sapkát és egy pipát. (Ráment az egész havi zseb­pénzem.) Olyan sokszor hallottam . már, hogy a végzett munkánkkal nincsenek arányban a bérek, hogy túl sokat keresünk; hogy azért az áru­hiány a boltokban, mert töméntelen pénzhez Jutunk illetéktelenül, rászán­tam hát magam: kinyomozom, meny­nyi az a sok pénz, amit nem tudunk üzleteinkben elkölteni, és mihez ké­pest annyi, amennyi. Vettem előbb a telefonkönyvet, körbetárcsáztam néhány hivatalt, vé­gül a társadalombiztosítási intézet­ben közölték velem: olyan, hogy lét­minimum, nálunk nem létezik. Rop­pantul csodálkozó hangot adhattam ki, mert a vonal túlsó végén Ulö hölgy megkérdezte: kezdő vagyok-e az újságiröi pályán. Elrebegtem hát neki, nem firkászként vagyok kezdő, nyomozóként lettem az. Hosszasan törtem a fejem, kihez is fordulhatnék. Aztán a logikám — a nyomozók erényei — rávezetett: ve­gyük nagyító alá a szakszervezetet. Elvégre az védi a dolgozók érdekét, az ért egyet minden felsőbb kor­mányhatározattal a dolgozó — bérből és fizetésből élő — nép nevében. Sze­Mart nem tudok. Mit futlom én, ml lesz?l — ez már október végén volt, meg november elején. — Még azt sem tudom, lesz-e egyáltalán élet- színvonall Most az új gazdasági me­chanizmus a fontos! Kit érdekel, hogy miből élnek majd az emberek! Van elég pénzük, hallhatta, mondta a kormányelnök is! — Az ö nyilatkozatához maguk is adnak alapanyagot, adatokat?! — Hogyne! Hisz azért vagyunk! — És honnan vették, hogy sok az emberek pénze? — Onnan, hogy a boltokban kevés az árul — És megnézték, hogy tényleg ke­vés-e az áru? — Megnézte a miniszter, megírták az újságok, is! Termeljem akkor töb — És lesz a flze'té: még több pi nak majd vási — No, beszélhetünk a súlyosan fo­gyatékos gyerekek ellátásáról, vagy elmegy innen?! — Engem az öregek Jobban érde­kelnének. Ml lesz velük? ök már nem tudnak többet dolgozni! Meg nemrég Ez a piac még nem piac, de... a párt vezetői et az emberek, z áru, több e hisz akkor a többet akar­Sherlock Holmes és a létminimum rencsém volt! Olyan emberre bukkaii-« tam, aki szintén felcsapott nyomozó­nak. Ezt-azt már sikerült is létmini­mum ügyben felfedeznie. Azt például, hogy huszonnégy éve volt Ilyesmi, er­re enged következtetni az a fogyasz­tói kosár, amit akkor leírtak. De „kollégám* azt is elmondta, rémesen elavult már az a kosár, biztosan szét­rágták a férgek, megette a szú.. Azért találhatott benne olyan furcsa­ságokat is, mint: pingponglabda meg körömlakk... És ezért kereste benne hiába a lakásköltségeket, a havi vil­lany-, víz-, gázszámlát, az utazási költségeket. Mondta, ő már feladta a nyomozást, inkább illegalitásban lévő szakemberekhez fordult, s azok­tól sikerült megtudnia, hogy egy két­gyermekes, kétkeresős család nagy­jából havi négyezer-ötszáz koronát fogyaszt (tisztán). Minimum. Mikorrá ez kiderült, augusztus elejét Irtunk. Felkerestem hát Okoska elvtársat a minisztériumban (szociálisügyi), de ő csak annyit mondott, olyan, hogy létminimum, nincs. Van viszont he­lyette életszínvonal. Arról pedig köz­tudomású, hogy az elmúlt negyven esztendőben egyfolytában nőtt. Ha Jó a nagyítóm, és képes vagyok gerlnc- bántalmalm ellenére is a magasba' nézni, megláthatom, hol tart most. Még arra is figyelmeztetett, vegyem le a kockás sapkámat; nehogy az el­lenzője eltakaja szemem elől a cso­dálatos látványt! Sőt, arra is ügyel­nem kellett, nehogy acomra hulljék pipámból a tüzes parázs felfelé te- kingetés közben. Szóval: igyekeznem kellett tisztán látni, hogy lássam a vonal végét. Nagyítóm csodálatosan működött.- Kezdtem ecsetelni a látott képet, hogy kopott kis öregemberek gyűjtik a kukákból a kidobott papírt és ron­gyot, nyikorgó taligán, rozzant gyer­mekkocsikban tolják a begyűjtőbe, s mondtam csendesen azt is: nagyítóm szerint nem mind alkoholisták. (Akad köztük az is, persze. Hisz vigasz, ha legalább delíriumban nem kell ku­kákkal viaskodni!) Meg azt is láttam, a kifőzdében feltűnik egy öregasz- szony, elcsen ügyesen ezt-azt a ma­radékokból... A papírgyűjtőben pe­dig egy tisztes néniké viaskodik egy, köteg újsággal, s amikor meghallja, hogy olcsóbb lett a hulladék papír, telefut a szeme könnyel... És lát­tam egymást maró fiatal házastársa­kat, akik késsel a kezükben hadakoz­tak, hogy egy liter tej vagy egy üveg sör kerülJön-e a kosárba ... — Fordítsa meg a nagyítóját —• fi­gyelmeztetett Okoska elvtárs — arra van a rózsaszín üveg! Csakhogy az én nagyítómon á lét­maximum is rózsaszín üveg nélkül látható, és mert egy kissé keményfe­jű vagyok, ragaszkodtam a minimum­hoz. Nem óhajtottani a súlyos egész­ségkárosult gyermekek gondozásában elért sikereket csodálni. Okoska miniszterhelyettes azt mond­ta, akkor nincs mit tenni, 6 nem tesz vallomást. — De hát miért nem? — kérdez­tem. jóváhagyták á munkanélküliségi tör­vényt is..« Ml lesz a munkanélkü­liekkel? — Nem vagyok én Jövendőmondó — válaszolja Okoska II., mert ebben már 6 illetékes. — Azt sem tudom, ml hogy lesz... Még azt sem, hogy a párt döntl-e el majd a kongresz- szusán a családpolitikai koncepció végső sorsát, vagy valaki más. Any- nylt tudok csak, hogy a nyugdíjakat elsejétől az inflációhoz Igazítjuk, ott lesz kiegyenlítés.., — Maga szerint lehet létminimum nélkül munkanélküliségnek nekivág­ni? Mihez viszonyítják akkor a se­gélyek nagyságát? k— Mit tudom én! — Akkor ki tudja, ha maga sem! Mondja, mi volt az alapanyag, az az egységes helyzetelemzés, amiből ki­indultak a javaslataik megtételekor? — Milyen egységes elemzésről be­szél? Olyan nincs. Minden ágazat ki­dolgozza, hogyan képzeli el a jövőt. Aztán valahol fent majd összegezik az egészet. — De hiszen maguk felett már csak a csillagos ég van! Onnan vár­ják a segítsége'!?! Tudja, arrafelé az a mondás járja: „Segíts magadon...“ — Kérdezze meg talán a tervhiva­talt! — Nem, nem és nem — hörög az illetékes a telefonba —, én nem nyi­latkozom. Az a minisztérium dolgai Nekem különben sincsenek megélhe­tési gondjaim! Azt hiszem, nekem rövidesen lesz­nek. Eladhatom a kockás sapkámat, a pipámat, még a nagyítómat is, ha így mennek a dolgok. Egy mentsvá­ram van még, a kormány alelnöke. A szociális kérdések hozzá tartoz­nak. De vele, mint megtudom, csak írásban lehet érintkezni. Nyomozni írásban nagyon nehéz, de azért össze­szedem magam, megírom a levelem, szívre ható címmel: „Karácsonyi fo­gyasztói kosarunk..." És várok tü­relemmel, aztán türelmetlenül, aztán telefonálok. Mondja a kapuőr a tele­fonnál: fél év. Nyomozói logikám mű­ködésbe lép: Okoska elvtárs beszélt valami inflációról... Meg fél év múlva már nem karácsony lesz!“ Fél év múlva egyetlen kérdésem sem lesz aktuális — mondom a telefonba —, addigra teljesen megváltozik a hely­zet.“ (Bizlsten, nem gondoltam akkor még november 17-ére!) Most a kirakatokban karácsonyfás- csomagos plakátok integetnek, rajtuk a felirat: „A legszebb karácsonyi ajándék“ — kézzel odapingálva: „a szabadság“. Kockás sapkám elveszett, a pipám is. Már csak a nagyítómat szoronga­tom kitartóan. Hátha a nagy össznépi forradalom hagy maga után olyan nyomot is, amelyből hitelesen kiol­vasható, mennyi a létminimum, hogy néz ki a minimális fogyasztói kosár. Mert szabadság ide, szabadság oda, továbbra sem lesz mindegy, Celsius- vagy Kelvin-skálán mérve mondjuk-e meg, milyen magas az életszínvonal. N. GYURKOVITS ROZA Fiatal házaspár méltatlankodik a pozsonyi (Bratislava) Prior áruház­ban. Mikrohullámú sütőt akarnának venni, de nincs. — Hónapokig spóroltuk rá a pénzt, ez lenne a ml közös karácsonyi aján­dékunk, de úgy látszik, nem lesz be­lőle semmi — mondja bosszúsan a férj. ilyen megnyilvánulásokkal a na­pokban elég gyakran találkozhatunk. A kereskedelem érzékeny barométere hírhedt hiánygazdálkodásunknak. Az embernek úgy tűnik, hogy pont az nincs, amit éppen venni akar. Ez is bizonyítja, hogy a hiánycikkek listá­ja meglehetősen hosszadalmas. Miután hallottam még néhány csí­pős megjegyzést, elhatároztam, hogy utánanézek, milyen a helyzet a kará­csonyi piacon. Két héttel a kará­csonyest előtt a Priorban jóformán semmi jele a vásárlási láznak. Szin­te hétköznapi a forgalom, ezt az el­árusítók is bizonyítják. Az ‘emberek inkább a falragaszokat, a jelszavakat olvassák, amelyek elborítják a kira­katokat. Észrevételemet Igazolja Gab­riella Morová, az árualapok osztály­vezetőnője a Prior igazgatóságán. — Az utóbbi napok felfokozott tár­sadalmi mozgása folytán attól tartot­tunk, hogy vásárlási pánik tör ki — mondja. — Ennek azonban nyoma sincs. Még az élelmiszerosztályon is olyan a forgalom, mint máskor, pe­dig a zavaros időkben az emberek ál­talában élelmiszer-tartalékot vásárol­nak maguknak. Ennek most semmi nyoma. Az az érzésem, hogy az em­berek nagyon fegyelmezetten veszik a nálunk folyó változásokat. Fegyelem ide, fegyelem oda, a pul­tok még ilyen körülmények között sem roskadoznak az áru alatt. A vá­laszték Sem kielégítő. Lehet, hogy ez csak az én benyomásom, ezért kíván­Az öreg Mlletlccsel egy étel­bárban futok össze. Hajlott hát­tal az asztalq^ü lA^rő maradé­kot fürkészi.^ferafés két deci bort hálából szóba áll velegj^Monaom neki. Igen népszep^lll^lgySsja lett Po­zsonynak, legutóbb egy szlovák filmben tűnt fel, mire 6 szelíden elmosolyodik. Csúnyban született, de már fia­talkorában beköltözött a főváros­ba. Megnősült, gyereket nevelt, élte a hétköznapi családok min­dennapi életét. Igazi pressburger- ré vált, magyarul, németül egy­formán kitűnően beszél, míg ő maga szerb származású. Már kö­zel Járt a nyugdíjkorhatárhoz. csian kérdezem az osztályvezetőnőt, hogy milyen a piaci helyzet a tavalyi karácsonyi piachoz képest. Valamivel talán jobb, mint ta­valy, de még mindig nem kielégítő. Majdnem minden részlegen sok a hiánycikk. Hiányzik a ruhanemű, fe­hérnemű, egyes háztartási gépek, pél­dául a már említett mikrohullámú sütő, a színes televízió, képmagnó, sportszerek. Katasztrofális a kínálat sílécekből, gyermekjátékokból. Vala­melyest javít a helyzeten az, hogy gyorsítva, repülőgépen érkeznek a szállítmányok. Kínából többek között színes televíziót, férfi és női fehérne­műt, felsőruházati cikkeket, játéksze­reket hozunk be. Hasonlóképpen ka­punk még Jugoszláviából kötött árut és kozmetikai cikkeket, Lengyelor­szágból varrógépeket. Érkezik még néhány pár síléc. Általában az a ta­pasztalatunk, hogy a behozatalra Job­ban számíthatunk, mint a hazai gyár­tókra. Hazai színes tévét például csak elvétve kapunk. — A vásárlók nem zúgolódnak?' — kérdem. — Zúgolódni zúgolódnak, de azért azt sem lehet mondani, hogy üresek lennének a polcok. Áru éppenséggel van, csak a választékkal és egyes árufajtákkal van baj. — A korábbi. években a Prior áru­háznak volt egy vezérigazgatósága, amely elsősorban a behozatalt és a kivitelt intézte. Ez a vezérigazgató­ság az év elejétől Impex néven ál­lami külkereskedelmi vállalattá ala­kult. Hogy mi változott ezzel, erről próbáltam tájékozódni Vincent Lacko mérnöknél, az Impex behozatalért és kivitelért felelős igazgatóhelyette­sénél. — Csupán annyi változott, hogy az­óta pusztán külkereskedelemmel fog­lalkozunk. Mindenekelőtt behozatal­lal. Minden lehető forrásból Igyek­szünk feltölteni az áukészletet. Ami a karácsonyi piacot illeti, valamivel jobb, mint a tavalyi volt. Ez annak köszönhető, hogy a kormány utólag engedélyezte, hogy 91 millió koroná- vai több árut hozzunk be, mint ta­valy. Ebből 42 millió korona értékű áru esik Szlovákiára. Tudom, hogy még így sem lesz ideális az ellátás, de azért valamelyest enged a feszült­ség. Az árufélék közül említeném ta­lán, hogy hatezer színes televíziót hoztunk be Kínából, kétezer-kétszáz varrógépet Lengyeloszágból és Svéd­országból, 160 Videomagnetofont, JVC és NEC márkájút, kétezer hifitornyot, ötszáz fagyasztót Olaszországból, koz­metikai cikkeket Franciaországból, Finnországból és az Ismert Henkel cégtől, ezernyolcszáz pár női csiz­mát Olaszországból, ruházati cikkeket; és fehérneműt Kínából és Jugoszlá­viából. Az utóbbi a napokban gyorsí­tott eljárással, repülőgépen érkezik az áru. — Említette, hogy az ellátás még így sem Ideális. Hogyan lehetne azzá tenni? — Ogy, ha megszűnne a termelői piac, a termelők monopolhelyzete, s helyette a piaci mechanizmus lépne életba Amíg aaopbai^ termelő szab­ja meg, hogy mi^é^Jjpennylt ad piac­ra,^ addig nem^^ú^^^^k előro. Szo­morú, de až ŕ TÍ^i^Étlanom, hogy talán az is ol(C^^A3arácsonyi piád feszültségét, hogy megnyílt Ausztria felé a határ. Az emberek a karácso­nyi ajándék egy részét déli szomszé­dainknál szerzik be. De ez nem lehet a végső megoldás. A végső megoldás az lenne, mint már mondtam, ha bár­miféle korlátozás nélkül bevezetnék nálunk a piaci mechanizmust, PALAGYI LAJOS ákran feltűnilc Pozsony i belvárosában az ütött- -kopott ruházatú, bozontos, niko­tintól megsárgult szakállú ember, Mlletlcs bácsi. Kezében koszos szatyor, oda-odatlpeg egy dugig telt szemeteskukához, belekotor, válogat. Ha kifli- vagy hambur­germaradékra talál, felcsillan a szeme, beleharap vagy a táskájá- ba csúsztatja. Körül sem néz, lát­ja-e valaki, számára ez olyan tér- 5 mészetes, mint másoknak az, hogyj ilyet nem tesznek. Megfordulnak utána, összesúgnak mögötte az emberek, s önzőén arra gondol­nak, de jó, hogy nekik nem keli guberálniuk. De vajon Mlletlcs bácsinak miért kell? Hogyan ke­rülhetett a társadalom perifériá­jára ez a hatvannyolc éves em­ber? Mlletlcs bácsi nem' a fővároá egyetlen guberálója. Akad még sorstárs, alkalmi munkából ten­gődő hajléktalan nyugdíjas, ka­nálisokban éjszakázó számkive­tett elég. Minden városrésznek megvan a maga hobója, s ugyan­ez mondható el az ország számos városáról. Nesze neked szociálpo­litikai Egy hobó karácsony amikor Családi életé tragédíáBa’ fulladt. Felesége gyomorrák ál­dozata lett, egyetlen fia pedig ön­gyilkosságot követett el. Miletlcs bácsi mikrovilága romokba dőlt, s egy testlleg-lelklleg összetört ember kászálódot ki e romok alól. A hétköznapok eseményei meg- történetlenül suhannak el mellet­te, teljes közönybe s az elhatal­masodó szklerózisába burkolózva vegetál. Semmi sem érdekli már abból, ami valaha emberi maga­tartását, büszkeségét meghatá­rozta. Kevéske nyugdíját fel­emészti a lakbér, a nélkülözhe­tetlen cigaretta és hébe-hóba egy kis pia, így a mindennapi betevő­re már nem nagyon jut miből. S a külseje? Hát mit számít az! Fi­zikai megjelenési formájáról már régen lemondott. Nem mosakszik, nem nylratkozik — ha csak a rendőrség meg nem nyíratja —, ritkán mos. Ez ő, a szelíden mo­solygó hobó, akinél az ünnepna­pok sem rínak ki a hétköznapok egyhangúságából. S a karácsony? Számára a kis Jézus már rég ha­lott, s vele a szeretet ünnepe Is. öregedő szívét — említésemre — meglengeti a gyermekkori ka­rácsonyok sémmiíiez sem Hason­lító hangulata, a szerb és magyar áhitatos énekekkel áthatott szent­este. S ugyanez a meghittség volt jelen későbbi családjában Is. Aa emlékek azok, melyeket a szkle- rózls sem tud legyűrni benne. Ä közelmúlt karácsonyainak képét viszont már foszlányaira tépte az álnok betegség. A karácsonyfát kisöpörte lakásából az árnyékvi­lágból eltávozott család. A kará­csony számára elveszett, s nem Is akarja újrateremteni. Fogja hát zsírtól ragacsos szatyrát, járja a belváros utcáit, üres üvegekre és ételmaradékra vadászva, s kelt felháborodást a jól öltözött nyárs­polgárok körében. — Ennyi baj legyen — pöfékeli ki az állan­dóan szájában lógó cigaretta­csonk füstjével. Bebotorkál a Priorba, leül a földszinten, zsebé­ből előhúzza a Pravda előző na­pi számát, amelyet pár perccel ezelőtt egy kukából halászott ki, s olvasni kezd. Ráakad egy hírre, amelyből egy pillanatra felsejlik benne, hogy az Idén Is lesz kará­csony. Másoknak. A kis Jézust a hobók eltemették. D. Kovács József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents