Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-20 / 51. szám
!^989. DECEMBER 29. ■■ Bíkst és hékességet B ékét a fóákaratú embereknek, békét és békességet e megsebzett földgolyónak. Boldog nappalokat és nyugodt élszakákat mindenkinek, mert létünk, megmaradásunk záloga ez. Háborúk nélküli világról álmodozunk, de lehet-e akkor béke, amikor mindenki magában hordozza a háborúskodás csíráját? l Mlkroháborúk millióinak vagyunk tanúi. Harcot vívunk a szülőkkel, a gyermekekkel, a munkatársakkal, a közvetlen kollégákkal, a főnőkkel, a szomszédokkal, a tanárokkal és odafigyelünk azoknak a politikusoknak a megnyilatkozásaira, akik a világ sorsáért felelősek, de ml egyenként, akik a társadalom legkisebb egységének, a családnak, a kisközösségeknek a békéjét biztosíthatnánk, elvégezzük-e mindig azt, amit tenni kell? Mert hányán és hányán harcolnak egymás ellen, gyakran semmiség miatt. Tudunk-e még békét kötni, tudunk-e kezet nyújtani és elnézést kérni meggondolatlan lépésünkért, elhamarkodott tetteinkért? Békét és békességet Óhajtanak kis és nagyközösséged ezekben a napokban. A kis tűzfészket mindnyájan magunkban hordozzuk, de mint azt az elmúlt napok eseményei Is bizonyították, az emberség minden indulaton felülkerekedhet. Azon munkálkodjunk, hogy a mlkroháborúk ne szaporodjanak tovább. Legyen mindenkinek ereje a közmegegyezésre, hogy elindulhassunk egy más, tgazságosab úton. Ügy gondolom, hogy ez a karácsony más, mint a ko^ rábbiak voltak. Erősebb a béke- és boldogságvágyunk, és ha tekintetünk a karácsonyfa gyertyáinak lángjára réved, az önmagunkért érzett aggodalmat hangoljuk át közösségiéltéssé B karácsony éjszakáján már tisztábban szólnak a harangok és hangosabb a karácsonyt ének. A szeretet Óráit éljük, mert csakis a szeretet kapcsolhat bennünket a valósághoz. E csöndes ünnepnapokon szünetel az Idegháború is, és bízunk benne, nem lángol fel újra; a tOzszünet tartós békévé alakul át, hogy ne sebezzük egymást még vaktölténnyel se. Békét és békességet a jóakaratú embereknek, békét 'és megbékélést minden olvasónknakl Csikmik Imre I -f. ’’ •jí-í- '-VíV' . .-W X ^ £ii ■ « ^4. v' ' ■'<Á í A4^ t A. M:-- - r, 4- •> ]OZSEF ATTILA: Betlehem Ä jgyolcs ködökben puha varjak ölnek csüggedt borókán fészkel a homály. Tömpe szobácska vert földjére dűlnek két botos pásztor és három király. Az asszony leszáll a kamrai létrán, — Mennyből az angyal! — zeng öt atyafi. Az öreg kapás az ólban ganét hány, kántálnak sírva lompos tyűkjal. Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt, borostás állal komorul a zsupp s fodor leveske szaga áraszt vigaszt, ■ mely a danával mennyezetre fut. Jézus, kinek szállása sárga Irka, heverő papfrbarmok közt örül s a tűz fényénél a jámborok mintha ugrándoznának a jászol körül. De ez nem Igaz, Zsellér szalmát hajszol az úri szél és gőzllk a magyar s a két pásztor fonott kalárspf majszol s a három király pálinkát nyakai.
