Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-13 / 50. szám

A CSKP tagjainak és a párttagságuktól megfosztott kommunistáknak katislavaí lelhívása

Azzal a kéréssel fordulunk a tag- könyvvel rendelkező és tagkönyvvel nem rendelkező kommunistákhoz, hogy támogassák szocialista platformunkat:

1. A szocializmus megújhodásának kezdődő folyamata megkövetelt, hogy lekQzdjQk a párt és a társadalom elszakadását. Ezért követeljük, hogy helyezzék hatályon kívül a „Ta- nulságok“-at, s ezzel tág teret biztosítsanak az 1968—69-es események Újraértékeléséhez.

2. A kommunisták kizárását és törlését a párt tagjainak soraiból az 1968—69-es állásfoglalásaikért nem tekintjük érvényesnek, mert hatalmi- politikai változások miatt került rájuk sor, azok pedig a Varsói Szerződés tagállamai csehszlovákiai katonai beavatkozássának közvetlen hatására történtek. Ez a beavatkozás megakadályozta, hogy a kitűzött Időben, 1968. szeptember 6-án megtartsák 8 CSKP XIV. kongresszusát, s ezzel megakadályozták a kongresszus rendesen megválasztott küldötteit, hogy megvitassák és jóváhagyják a CSKP akcióprogramját, amelyet a

párt vezetése 1968 áprilisában nyilvános vitára bocsátott.

3. A CSKP egykori vezetése ellentétben a proklamált hivatalos Irányvonallal, nem nyújtott teret ahhoz, hogy azok a kommunisták, akiktől a párt 1970-ben megvált, politikailag angazsálják magukat. A párt ezzel elszalasztottá az alkalmat, hogy kihasználja több mint félmillió kommunista alkotó erejét. Ezzel összefüggésben kell értelmezni a kommunista párt jelenlegi válságának okait.

4. A CSKP XVII. kongresszusának határozatai nem teremtették meg azon problémák megoldásához a feltételeket, amelyek a Jelenlegi válság- helyzethez vezettek.

Meggyőződésünk, hogy ez a platform a kommunisták jelentős többségének véleményét Is tükrözi, ezért felszólítjuk őket, hogy aláírásukkal csatlakozzanak hozzánk.

Bratislavában, 1S89. nov. 27-én.

Egyetértésüket közöljék a következő címen: Doc. dr. Jozef Moravőlk, a tudományok kandidátusa, Blllkova 15, 84101 Bratislava; Dr. Samuel

Brečka, Duklianska 35, 81109 Bratislava.

Bennünket képviselnek

„Sokszor két tűz kozott vagyok../*

MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?

Polgártársaki

Kérdik, miért folytatják a diákok a sztrájkot?

Válaszunk: Azért.

Sztrájkunkat az 1939. november 17-1 brutalitások hatására kezdtük, és ezzel akartuk támogatni az öt követelést. Ezek teljesítését tartjuk az első lépésnek az elnyomó totalitárius rendszernek szabad és demokratikus rendszerré való átalakításában. Egy lépésnek az abszurditástól a humanitáshoz.

A diákok sztrájkja és a polgári elégedetlenség, amely általános sztrájkkal végződött, cselekvésre kényszerítette a kormányt és a pártot. Fontos tisztségekből elmentek a legkompromlttáltabb elvtársak. Megalakult a Szövetségi Gyűlés vizsgálóbizottsága. Az alkotmányból törölték a párt vezető szerepéről szóló 4. cikkelyt. ős módosították a 6. és 16. cikkelyt. Szabadon engedtek néhány politikai foglyot. A szövetségi kormány elnöke megígérte egy új kormány összeállítását, és rövidesen új törvényjavaslatok beterjesztését. Viszonylag lazul a cenzúra a tömegtájékoztató eszközökben.

Emberek, legyetek ébereki

1. Sokan lemondtak, de továbbra is politikai tevékenységet fejtenek ki. Továbbra is a CSKP KB tagjai maradtak, a Szövetségi Gyűlés tagjai, és ott vannak az állami szervekben.

2. A párt vezető szerepét megszüntették, de a tényleges hatalom az államban a párt és apparátusa kezében maradt.

3. Néhány politikai foglyot szabadon bocsátottak, de maga ez a fogalom, hogy „politikai fogoly* nincs Csehszlovákiában jogilag megalapozva. Továbbra Is követeljük azon polgárok ügyének a rendezését, akiket a köztársaság elleni felforgatás és ehhez hasonló okokból — visszaélve a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseivel — vádoltak és ítéltek el.

4. Azokból a követeléseinkből, hogy rövidesen bocsássák nyilvános vitára a szövetkezést, gyülekezési, petlclós, sajtó- és egyéb törvényeket, valamint az új alkotmány javaslatát, csak háromra kaptunk ígéretet.

5. Megalakították a Szövetségi Gyűlés vizsgálóbizottságát, de a diákoknak nem volt semmilyen lehetőségük befolyásolni annak összetételét. A bizottságban kilenc képviselő van, két diákot a SZISZ javasolt, és csak két független diák van. Követelésünk így hangzott: „amelyben képviselve lesznek a független diák- és polgári kezdeményezések képviselői*.

Polgáris saki

Azt kérdezték, miért. Válaszunk: ezért.

Az átmenet a demokráciához eddig nem visszafordíthatatlan folyamat. Prágán kívül sok helyütt a régi rendszer szekértolól támadásba lendültek. Sokasodnak a fenyegetések, megfélemlítések és a nyomás és manipulálás egyéb formál. Igen. Mi szeretnénk befejezni a sztrájkot. Szeretnénk vlsz- szatérni a tanulmányainkhoz. Figyelmünket a főiskolák és egyetemek problémáinak megoldására szeretnénk összpontosítani. De az lehetetlen addig, amíg Csehszlovákia egész területén nem lesznek meg a valódi demokrácia fejlesztéséhez a feltételek és biztosítékok. Gondolkodjanak, legyenek Irántunk bizalommal, de ne számítsanak csak a diákokra. Nem sztrájkolhatunk a végtelenségig. A szabad és demokratikus szocializmusért közösen kell harcolnunk.

A főiskolások koordinációs sztrájkbizottsága

Jakab Zoltánt, a rimaszombati JRl- mavská Sobota] 71-es számú választói körzet képviselőjét a tények ismeretében joggal tekinthetnénk rutinos, tapasztalt képviselőnek. Már a második Időszakban tölti be e funkcióját, másrészt a legutolsó választáskor „egy lépcsőfokkal“ magasabbra lépett. A SZISZ javaslatára járási helyett a kerületi képviselőtanácsban lett képviselő. A „pozíció“ tehát változott, a védnökölt terület, vagy mondjuk úgy, a koralsszió viszont maradt. Zoli idestova hetedik éve a közlekedési albizottság tagja. Mikor ezt megtudták a közvetlen szomszédai, Ismerősei, de Ismeretlenek Is a Nyugat lakótelepen, ahol évek óta áldatlan állapotban van a tömegközlekedés, a helyzet orvoslása végett szinte megostromolták kéréseikkel. Egyre többen követeltek változásokat, olyanok Is, akik nem voltak az ő körzetéből, de nem tehetett mást, intézkednie kellett. A lakosok szerint az eltelt három év alatt vajmi kevés változott. Ék szerinte?

— Felszólaltam a járáson, a kerületen, szóban és írásban s kérdeztem az illetékeseket, személyesen Is felkerestem az autóközlekedési vállalat Igazgatóját. Az eredmény? Magyarázzák a bizonyítványukat, mellébeszélnek, objektív okokat sorolnak. Meg ígérgetnek. Közben eltelt három év, már szinte borsódzik a hátam, ha a közlekedésre gondolok. A csuklós Ikarus autóbuszok forgalomba állításával hitegetnek már jó ideje, de úgy tudom, napjainkban nincs egyetlen darab sem az egész járásban.

— Ez tehát kemény dió! De bizonyára vannak kellemesebb élményeid is hétévi képviselői ténykedésed alatt. Hallhatnánk ezekről is valamit?

— Természetesen, Ilyen Is akad. Sikernek érzem, hogy elintéztük egy régebbi lakótelep fűtésének átépítését és egy hőklcserélö állomás felépítését. A másik, aránylag friss eredmény, a magyar tanítási nyelvű alapiskola helyzetében elért változás. Ebben az ügyben Is többen kilincseltünk és kérvényeztünk, de végül az alagsorból három osztály egy különálló épületbe költözhetett. A témánál maradva most viszont arra ügyelünk, hogy a hétezres lakótelepünkön épülő alapiskolában magyar osztályok is nyíljanak majd.

— Most, a két dolgot összevetve, hogyan látod a mai képviselők helyzetét, létjogosultságukat egy olvan időszakban, amikor objektív tényekre hivatkozva is — köztudottan nehéz valamit meggyőző érvekkel elintézni?

— Nem vagyunk irigylésre méltó helyzetben. Amikor az ember ötödször mondja ugyanazt, és süket fülekre talál, amikor azzal fizetik ki a képviselőt, hogv másutt Is így van, és jól van, akkor felbőszül. A másik dolog, hogy nem kellemes mindig csak kérni és kérni, amit néha talán Indokolatlanul Is elvárnak tőlünk a választópolgárok. Különösen mostanság sokszor két tűz között vagyok. Azt azért nem állítanám, hogy nincs szükség képviselőkre, mert ezek az összejövetelek, beszélgetősek egyben fórumul is szolgálnak, kölcsönösen tájékozódunk és tettekre ösztönözzük egymást. Azt viszont többéves tapasztalatból mondom, hogy új tormákra van szükség ebben a munkában. Az apparátusok egyre kevésbé figyelnek ránk. Meggyőződésem, hogy a szabad választások ezt önmagukban is megoldják.

— Egyre hangosabban mondják az emberek, hogy mérhetetlen privilégiumot élveznek a képviselők, ráadásul igazolványuk felmutatásával megnyílnak előttük olyan ajtók is, amelyeknek nem kellene. így újabb előnyökhöz jutnak. Mit szólsz mindehhez?

— Ha valaki csak azt akarja meglátni, hogy én a kerületben Ingyen utazhatok, hogy a hivatali sorban állásoktól megkímél státuszom, akkor Igen. Ez viszont csak az érem egyik oldala. Látni kell azt a tömérdek órát és napot, amit üléseken, beszélgetéseken és sok egyéb szervezett akción töltök a családom rovására. Én a gépgyárban teljesítménybérben dolgozok, úgyhogy be kell hoznom amit a képviselői tevékenységem során mulasztok, hogy a fizetési borítékon ez ne legyen érezhető. Sokszor hosz- szabbított műszakban dolgozom, de van úgy, hogy szombaton is be kell mennem. Hát előny ez?l

Kép és szöveg: POLGÁRI LASZLO

V

an egy elvem, hogy vég nélküli országjáró útjaim során csakis lányoknak és katonáknak állok meg. Idősebb, öreg embereknek csak azért nem, mert általában nem szoktak autóstoppal utazni. A lányoknak azért állok meg, mert... A katonáknak meg azért, mert kevés a zsold- juk, viszont rövid a kimenőjük vagy az eltávozás, ezért mindig sietnek, taxira pedig nem telik nekik.

A múltkor azonban — hirtelen azt sem tudom, miért — megszegtem az elvem. Nagylég (Lehnicel kellős közepén, az autóbuszmegálló előtt megálltam egy civil ruhás fiatalembernek. Általában nem erőltetem a beszélgetést, de alkalmi útitársam a köszönés után magától Is elkezdte.

— Elnézést kérek, de halvány gőzöm sincs, mikor megy a következő járat Bratislavába. Itt jártam az Ag- rokombinátban, munkát keresni.

Majd hosszabb fejtegetésbe bocsátkozott, amely gondolkodásra késztetett.

— Gépészmérnöki diplomám van, most szereltem le az egyévi katonai szolgálat letöltése után — mondta. — öspresburger, vagyok, úgy gondoltam, kézenfekvő, ha szülővárosomban lépek állásba, annál is Inkább, mert ott vannak a legnagyobb Ipari üzemek, ahol a szaktudásomnak hasznát venném. Több mint két hétig kilincseltem vállalatról vállalatra, üzemről üzemre. .Mindenütt azzal eresztettek útnak, hogy sajnálják, de egy helyük sincs. Néhol még azt Is hozzátették, lássam be, megszüntették a vezérigazgatóságokat, most az onnan elkerültl mérnököket kell elhelyezni. Beláttam, így kerültem Nagylégre, mert az egyik barátom megsúgta, próbáljam meg, ott biztos sikerül.

>— Na és sikerült?

kérdezte senki, hogy ki az ajánlóm, a nagybácsim, a nagynénim vagy apukám. Csak azt kérdezték meg a termelési értekezlet végén, hogy hát akkor akarok-e náluk dolgozni. Habozás nélkül azt feleltem, hogy akarok.

Közben beértünk Pozsonyba (Bratislava). Az egyik buszmegállónál elMi lesz veled, mérnoköcském?

— Hát perszel Reggel jöttem, mindjárt azzal kezdték, hogy az elnöknél keresztkérdések alá vetettek. Azt hiszem, úgy szokták ezt mondani, hogy leteszteltek. Aztán azt mondták, hogy ha már úgyis egymás tenyerébe csapunk, akkor pedig most azonnal menjek be egy termelési értekezletre a leendő munkarészlegemen. Egy kicsit Izzadt a tenyerem, hogy mindjárt így bedobtak a mély vízbe, de hamar megnyugodtam. Az értekezlet java része magyar nyelven folyt, attól tartok, hogy a nagyanyámtól aki tökéletesen beszél magyarul, mihamarább nyelvleckéket kell vennem, de mindjárt láttam, hogy Itt egy a lényeg: a munka, a munkaszervezés. Lassan meg Is értettem, hogy miért Is tartják ezt a szövetkezetét országos, sőt, nemzetközi hírű szövetkezetnek. Ogy vettem ki, hogy Itt egyetlen vezérelv uralkodik: a tisztességes munka. Nem

búcsúztam alkalmi Ismerősömtől, de még sokáig foglalkoztatott a találkozás. Olyan gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy mérnököcském, te valószínűleg révbe, jó közegbe jutottál. De mi lesz a sorstársaiddal? És ml lesz velünk, a társadalommal, ha — mint ahogy mondtad — a nagy leépítés folytán most mérnökök tucatjai kerülnek a termelésbe, akiknek a kényelmes bársonyszékben halvány fogalmuk sem volt arról, hogyan kell megoldani termelési, technológiai és műszaki kérdéseket, csak döntöttek a pozíció jogán. És Inkább rosszul, mint jól. Elvé.gre tapasztaljuk a saját bőrünkön. Most is Ilyen döntéseket hoznak majd pusztán tudatlanságból?

Alighanem.

Ml lesz velünk, társadalmacskám?

PALAGYI LAJOS

M

iért éppen hétfő? És a sokféle számítógép közül miért éppen ez a típus az? Azért, mert az Omnia külkereskedelmi vállalat minden hét első napján látványos, szakmai szempontból pedig rendkívül érdekes bemutatót rendezett az érdeklődök számára. Az előadást Roman Iška, a Didaktik üzem fejlesztési mérnöke tartotta.

Szóljunk előbb valamit ennek a számítógépnek a történetéről, Az őse az angliai Sinclair magánvállalat üzemében „látta meg* a napvilágot, de akkor még Sinclair Spectrum volt a neve. Annak Idején a Sinclairnek ex a típusa nagy hasznot hozott, és vele együtt hírnevet is. Később aztán ez a magánvállalat egy néhány továbbfejlesztett típus piacra dobásával csődbe jutott, majdnem feloszlott, így aztán a llcencet két ország vállalata vette meg Elsők a hollandok voltak, a másik pedig a hazai Didaktik üzem. Így került a Sinclair Cséhszlo- vákléba.

Amint azt ISka mérnök elmondta, sok újítást alkalmaztak rajta, míg a mai formáját megkapta. A legelső, amit megváltoztattak, az a billentyűzet volt. Addig ugyanis mindig ezzel volt a legtöbb gond. Az eredetin gumiból készültek a nyomógombok, és ezek használata a legtöbbször nagyon nehézkes volt. Ráadásul köny- nyen elkoptak, újat kapni pedig lehetetlenség.

Az első „csehszlovák Sinclair* (így nevezik egyesek) a Didaktik Delte nevet viselte. Ez már az új blllentyfl- zettei működött, de a memólrája még csak 84 kB-t volt. Ez is szép eredmény, mert az angol változatban csak 48 kB t memória volt. A későbbiekben aztán kibővítették még 80 kB-ra, amely változat a Didaktik Gama nevet

Ha hétfő,

akkor Didaktik Gama!

Roman ISka mérnök éppen a bemutatóhoz készíti elő a számítógépet.

kapta. Ez persze már nagyobb széria, mint az előbbi Ebben már nemcsak egy soros lllesztőegység található, hanem több különböző típusú kimeneti egységet építettek belé. A RESET kapcsoló megnyomásával a számítógép az eredeti állapotba kapcsol vissza (mintha ki- és bekapcsolná a gépet). Szerencsére már van ebben a típusban Interface a Joystickra (botkormány), de sajnos csak egyet lehet hozzákapcsolni. Olyan játékok tehát, ahol kettőre lenne szükség, csak nehezen futtathatók. A kiegészítő perifériák, azaz nyomtatók és rajzolók interface nélkül is használhatók, mert ezekbe már a gyárban beleépítik a Didaktik Gamához valót. De nemcsak hazai nyomtatók kaphatók hozzá. A D 100 típusjelzésűt Lengyelországban, a PRT 80 GS-t pedig Magyar- országon gyártják. Itthon ezekbe is beleépítik az lllesz- töegységet. Ezentúl már nincs probléma azzal, hogy különböző perifériákhoz más-más egységet kellene keresni

Aminek viszont nagyon sok Didaktik Gama-tulajdonos örül: minden eredeti Sinclair Spectrum program futtatható rajta.

Gondolom, programhlényban senki sem fog szenvedni mert több mint 10 000 eredeti programot írtak már Slnclalrra, és még napjainkban Is írnak. Sőt már Itthon Is kaphatók, és nemcsak külföldi játékprogramok, hanem olyanok la, amelyeket a prágai Drobná Provozovna ONV vállalat is forgalmaz.

A Sinclair, igaz, két úton jár, de él és „lélegzik*, tehát most már nehezen merülhet feledésbe.

Kép és szSveg: HAJDO ENDRE