Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-13 / 50. szám

új ifjúság 3 DÉLEN A HELYZET. . i.. vSltozó. akárcsak szerte az országban. Igaz, közgazdaság] területen­ként Kisebb nagyobb eltérések adódnak, különböző a helyi hatalom és az állampolgárok hozzáállása, más-más erősségű a félelem foka. A félelemé, amely még mindig ott tappang az emberekben, különösen azokban, akik átélték 68-at s az azt követő „konszolidációt“. Az ebből fakadó traumákat nehéz leküzdeni. Az elmúlt uapnkban sok szó esett arról, hogy Dél-Szlovákia lakosai, mintha még nem ébredtek volna fel, s a forradalmi mozgások hullámai lelassulva gyűrűznek be erre a tájékra. Körülnéztünk hát, s Ízelítőül áll­jon itt néhány példa. Teljes bizalomvesztés Komáromban {Komárno 1 a nagy át­törést november huszonhetedike hoz­ta meg. A járás valamennyi üzeme csatlakozott valamilyen módon a diá­kok sztrájkfelhívásához, a Nemzeti Front székháza előtt dél körül 4—5 ezer ember gyűlt össze. Érdekes mó­don e békés tüntetés kezdeményezője a SZISZ volt, amelynek járási appa­rátusa teljes egészében csatlakozott az aznap alakult komáromi Polgári Fórumhoz. A Fórum képviselői meg­kezdték a tárgyalásokat a helyi ha­talommal. amely itt is engedmények- , re kényszerült. A járási pártvezetés szinte alig hallatja a hangját, ami­kor utolsó erőfeszítése is kudarcba fulladt, tudniillik nem tudta megaka­dályozni a sztrájkot. A jnb elnökét, Varga Ernőt pedig kifütyülték a hu- szonhetedlkei nagygyűlésen. Teljes bizalomvesztés. A komáromi Polgári Főrum lázasan tevékenykedik, szervez, követel. Töb­bek között azt — ami azóta már meg is valósult — hogy a Matesznak sa­ját színházépülete legyen, meg füg­getlen szakértői bizottság vizsgálja felül a Bős (GabCíkovo)-^Nagymaros Vízlépcsőrendszer építését, s a bizott­ságban legyen csehszlovákiai magyar Is. Átalakulóban a helyi nyilvánosság. Bár Itt nincs annyi falragasz, mint mondjuk a fővárosban, annyiban vi­szont egyezik a kép, hogy a Jelsza­vak többsége szlovák nyelven frődott.- A jápásl újság, a Dunaj, fütyülve a felsőbb utasításra,, elzárkózott a sztrájkellenes felhívás közlésétől, s a tiltó sző ellenére képeket Is közöl a sztrájkról. Nem maradhatott ki a lapból — a különféle polgári kezde­ményezések nyilatkozatai mellől — a dolgozók véleménye sem. Mint pél­dául Fodor Sándoré és Stefan Si- moneké, akik az „emberi jogokért és az elnyomás ellen“ léptek sztrájkba. „Legyen egyenjogúság és demokrácia az egész országban. Ha most nem kö­vetkezik be döntő fordulat, akkor so­ha.“ Morovlö Lajos, a lap főszerkesz­tője — bár azzal fenyegették, hogy pozícióját veszti — azon a vélemé­nyen van, hogy húsz évig hazudtak eleget, most végre az Igazat szeret­nék megírni. Komárom, december 1. Mondjanak le! Kéménden (Kamenín) december másodikén kissé rendhagyó módon alakult meg a Polgárt Főrum. Cse- madok-aktlvaülésre gyülekeztek össze az emberek — talán ezzel magyaráz­ható, hogy számuk nem haladta meg a negyven főt — s a Fórum üléséről Komáromi tüntetők távoztak. Eljöttek az ülésre a falu vezetői is, a hnb elnöke, titkára és a pártelnök. A jelenlevők egyhangúlag elítélték a párt eddigi politikáját, s a szabad, pluralista fejlődésre voksol­tak. Majd terítékre kerültek a helyi gondok, a falu áldatlan állapota, a tanács elnökétől és titkárától való számonkérés, akik azzal védekeztek, hogy ők Is direktívák áldozataivá váltak. A lakosság pedig egyre in­kább belemelegedve vágta a vezető­kettős szemébe a mulasztásokat, a védekezésük egyre erőtlenebbé vált, így hát az első adandó alkalmat ki­Az éiet lovábl A Dunaszerdahelyl (Dun. Streda) Agrostav közös vállalat október vé­gén ünnepelte fennállásának 30. év­fordulóját Harminc éve alakult a vállalat jogelődje', az Albán (Dolný Bar) Meliorációs Szövetkezet, amely­nek az vollt a küldetése, hogy ki­építse a járás árnientesltő és öntöző­rendszerét. Ezt a feladatát jó' ellátta, aztán ahogy változtak a körülmé­nyek, úgy bővült a vállalat termelés­szerkezete 1976 tói Agrostav néven működött, mígnem az utóbbi évtized elején igazi építövállalattá vált, ami azt jelenti, hogy bármilyen építőipa­ri munkát képes elvégezni Sőt, az egyre nehezedő gazdasági toltételek között mind több olyan vállalkozásba kezdett, amelv a nyereség növelését, a fennmaradáshoz szükséges eszkö­zök előteremtését szolgálta. Szemléltetésként álljon Itt egyetlen kézzelfogható összehasonlítás: 1969- ben a vállalat évt gazdasági teljesft- ménve mindössze 18 millió koronát tett ki, idén meghaladja a 93 millió koronát. A szerény, félezer alkalma­zottat számláló vállalat tehát fejlő­dött, főleg az utóbbi évtizedben elég észrevehetően, annak ellenére, hogy a felsőbb, állami és pártvezetés soro­zatosan elhibázott gazdasági döntései kísérletezései szinte gúzsba kötötték <az egészséges vállalkozó kedvet, mint ahogy most már azt mindannyian tudjuk. A Dunaszerdahelyl Agrostav Ilyen körtilménvek közötl Is töretlenül fej­lődött. Szinte nincs a járásnak egyet­len olyan települése, mezőgazdasági üzeme, ahol dolgozói ne hagyták vol­na ott a néviegyüket. Számos olyan létesítményt kiviteleztek, amelyre épí­tészeti szempontból is büszkék lehet­nek. Különösen figyelemre méltó, hogy a gazdasági telepek léfesítésé- nél messzemenően tiszteletben tartot­ták a Csallóközre vonatkozó szigorú előírásokat, egész sor környezetkímé­lő trágyatelepet, silógödröt, szárító üzemet, gépi központot építettek Ezért mondhatta a jubileumi ünnep ségen a vállalat elnöke. Nagy lózsef: „Tetemesen hozzájárultunk ahhoz, hogy a járást, a Csallóközt ma az ország éléskamráiaként emlegetik.“ Építeni kell — Aki Ismeri az építőiparban, az anyagellátásban uralkodó körülmé­nyeket, az bizonyíthatja, hogy nem is olyan egyszerű a helyzetünk — mondia ezzel kapcsolatban az elnök. — Az anyagellátás sohasem volt va­lamilyen rózsás, de ami az utóbbi évben bekövetkezett, arra eddig még Ú nem volt példa. A napokban tartot­tuk a vállalati elöljáróság rendes idő­szakos gyűlését, amelyben a ^járás mezőgazdasági üzemei, vállalatunk tagszervezetei Is képviselve vannak. Ezen hangzott el a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium járási osztálya .munkatársának a szájából, hogy Szlovákiában az egész reszort huszonötezer téglát kapott az utolső negyedévre. Ezt hallva mindenki ne­vetőgörcsöt kapott, de még az is, aki bejelentette, és természetesen nem értett egyet vele. Hiszen ez lőszeré­vel egy nagyobb családi házhoz is kevés, nemhogy egy Ilyen ágazatnak, mint a mezőgazdaság és élelmezés. A cementet, különböző ügyeskedéssel, Kelet-Szlovákiából, Brnóből és Ostra- váből. szerezzük be. Hát nem pazar­lás, hogy Ilyen messziről hozzuk?! De örülünk, hogy van. Amíg a legtöbb helyen a felhalmozódott anyagkészle­tek miatt fizetnek bírságot, nekünk másfél millióval kevesebb a készle­tünk a tervezettnél. Ez sem jó. Szó­val ez a helyzet az anyagellátás te­rén. Szerintem sürgősen rendbe kel­lene már tenni a vállalatok közötti szerződéses kapcsolatokat, mert így soha nem lépünk előbbre. Még sze­rencse, hogy van egy törzsgárdánk, amely minden körülmények között feltalálja magát, és az itteni emberek amúgy Is közmondásosan dolgosak. Egyébként nem tudom, ml lenne ve­lünk. Általános vélemény, hogy az ún. új gazdasági mechanizmus bevezetése sem hozott változást. Sőt, még csak nagyobb káoszt idézett elő. Magyar lőzsef mérnök, az elnök gazdasági Nagy József helyettese mondta, hogy ami az év elején uralkodott, az egyenesen hor­rorra emlékeztetett. Bevezették az új gazdasági mechanizmust anélkül, hogy ismertették volna a szabályzó­kat, az ÚJ nagykereskedelmi árakat anélkül, hogy tudták volna, mi meny­nyibe kerül. — Gazdasági tervet követeltek tő­lünk — mondja —, de könyörgök, hogyan tervezzek, ha azt sem tudom, mibe kerül majd egy tégla vagy egy tonna betonacél?! Megint csak az a vélemény ural­kodik, hogy a legfelsőbb vezetés sor­sára hagyta a gazdasági szervezete­ket. Lesz, ami lesz, közben görcsö­sen ragaszkodott a direktív Irányítás­hoz. Sokan feltették az utóbbi napok­ban a kérdést, hogy minek ragaszko­használva megfutamodtak. A Jelenle­vők meg aláírásukkal megerősítve követelik a két vezető azonnali le­mondását. A pártelnök, szokásához híven, lavírozik. Most a követelések mellé állt, élő példát szolgáltatva, hogy a köpönyegforgatás még ko­rántsem kihalófélben lévő jelenség. Az az ember, aki pár hónappal ez­előtt még az ún. 68-asok házi őrize­tét indítványozta, egyszeriben a Fó­rum támogatőja lett. — Kéménden, december másodlkán. D. Kovács József dott valaki valamihez olyan görcsö­sen, ha képtelen volt rá. Nem lett volna jobb működésbe helyezni a pia­ci mechanizmust, hogy döntse el az, ml a fejlődőképes és ml nem. Reméljük — és a Dunaszerdahelyl Agyostav közös vállalatban is ebben reménykednek —, hogy ez a korszak lejárt. Ezért Is csatlakoztak egy em­berként a polgárjogi főrumok első sztrájkfelhívásához. Késlekedés, nél­kül koordinációs bizottságot alakítot­tak, és a kérdéses Időpontban a vál­lalat vezetőségével egyetértésben nagygyűlést tartottak, amelyen min­denki felsorakoztatta az érvelt, el­mondta, ami a szívét nyomja, s meg­próbáltak közös nevezőre jutni. A koordinációs bizottság elnöke über Tibor, alelnöke, dr. Dömény Tamás. Velük beszélgettem. — Először sztrájkbizottságnak ne­veztük magunkat, de mivel ennek a kifejezésnek elég rosszalló jelentése van, koordinációs bizottság lettünk azzal, hogy ha a helyzet megköveteli, végeredményben szabályos sztrájkbi­zottság leszünk. Mivel magunk min­denekelőtt demokratikus elveket val­lunk, ezért megkérdeztük a vállalat vezetését, a szakszervezet üzemi bi­zottságát és az egyes részlegeket, hogy csatlakoznak-e hozzánk Csat­lakoztak. Hogy mit tartunk a felada­tunknak? Majdnem azt mondtam, hogy a dolgozók érdekvédelmét, de az Inkább a szakszervezet feladata len­ne, ha nem Is jár el eszerint Mond­juk inkább úgy, hogy a dolgozók jog­védelmét látják el. Bizottságunkban vannak párttagok és pártonklvüllek, szakszervezeti tagok és mások. Nem az a célunk, hogy kommunistaellenes hangulatot szítsunk, vagy a termelés rendes menetét akadályozzuk. Ilyes­mitől élesen elhatároljuk magunkat. Mlndannylunk jól megfontolt érdeke, hogy a termelés folyjon tovább. Az élet nem áll meg. Erre lyukadtunk ki a vállalat el­nökével és a szakszervezeti bizottság elnöknőjével, Cagala Mártával, aki kérdésemre, hogy hogyan látja Ilyen körülmények között a szakszervezet jövőjét, ezt felelte- „Ilyen körülmé­nyek között a szakszervezet valóban teljesítheti küldetését. A megoldás az lenne, ha a szakszervezeti tisztségvi­selőket függetlenítenék.“ — Ha a régi rómaiak azt mondták, hogy hajózni kell, akkor én azt mon­dom: építeni kell — zárta le a válla­lati elnök. — Nekünk minden szövet­kezet és állami gazdaság tagszerve­zetünk, amelyekkel szemben kötele­zettségeink vannak. Viszont ezek biz­tosítják a lakosság élelmezését. Enni meg szintén kell. A Nagymegyeri Állami Gazdaság Gépészeti és Diagnosztizáló központ­ja, amely úgy épült, hogy egy csepp olaj sem szivároghat a talajba. PALÄGY1 LAJOS (A szerző felvételei) ROZSIiVél lifí žCäiei) Rozsnyón (Rožňava) a Bányászok tere sok történelmi pillanatot meg­ért „kulisszái“ előtt körülbelül négy és fél ezer ember gyűlt össze a két­órás általános sztrájk kezdetére. Senki sem tartott névsorolvasást, de rögtön kiderült, a diákságból legin­kább a gimnazisták hiányoztak, vi­szont a helyi üzemek és vállalatok trlkolóros munkabeszüntetöl mellé a vidéki szövetkezetek képviselői Is felsorakoztak. A kétórás nagygyűlés, mely mindvégig a SZISZ járási bi­zottságának irányításával zajlott, több helyi, de az egyetemes állásfog­laláshoz kapcsolódó problémát Is fel­színre hozott. A teljesség igénye nélkül azzal kezdeném a beszámolót, hogy Itt is csatlakoztak a prágai és bratlslaval diáktüntetéseken elhangzott felhívá­sokhoz. Követelték, hogy a novem­ber 17-1 prágai diáktüntetésbe valö beavatkozás kivizsgálása sürgősen valósuljon meg, a szabad választá­sok deklarálását, az 1988-as esemé­nyek átértékelését és a párt vezető szerepe alkotmányos determlnálásá- nak megszüntetését sürgették. A gyü­lekezési és sajtószabadság megterem­tése kapcsán sokan a helyi körülmé­nyek és .a valóság ostorozását he­lyezték előtérbe, rámutatva a hatal­mukkal visszaélő pártfunkclonárlu- sok, üzemi és vállalati vezetők privi­légiumaira. A járási laptői kezdve a központi sajtóorgánumokig kapjanak az olvasók nyílt tájékoztatást. Magyar nyelven hárman szólaltak fel. A Hosszúszól (Dlhá Vesj Efsz dolgozója az 1968-as események ob­jektív megvilágítását és a párt veze­tő szerepének alkotmányából való törlését kérte. A járás magyarajkű polgárainak egyik képviselője, a Cse- madok jb dolgozója, juhász Ilona rö­vid felszólalásának a lényege ez volt: egyenlő jogokat Csehszlovákia nem­zetei és nemzetiségei számára. Kinlzs- ka Katalin a Csehszlovák Állami Autóközlekedési Vállalat járási üzem­részlegének 22 éves alkalmazóija pe­dig az ENSZ Emberi Jogok Bizottsá­gának egyetemes nyilatkozatából olva­sott fel aktuális fejezeteket. A lakó­hely szabad megválasztásáról, az uta­zásról, az emberi méltóságról, a gon­dolati, a lelkiismereti és vallássza­badságról szólt egyebek között. A de­mokráciának további megnyilvánulá­sa volt, hogy felszólaltak a Járás ci­gányságának képviselői is. A Járásban azóta Is az országos Polgári Főrum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen koordinációs bizottsá­gai szervezi a diákság és a dolgozók egyetemes fellépését. Dialógusok folynak a tömeges összejöveteleken, állásfoglalásokat fogadnak el a po­litikai és a társadalmi élet újabb fej­leményeiről. Ilyen állásfoglalás volt az Is, amelyt a Csemadok jb tett köz­re azzal kapcsolatban, hogy a keleti országrészben állftőlagos aláfrásgyúj- tés folyt egy magyar autonóm terü­let létrehozása érdekében. Egyértel­műen hangsúlyozták, hogy elhatárol­ják magukat ennek még a gondola­tától Is, hiszen egy Ilyen lépés az erők széttorgácsolását, az egység megbontását Idézhetné eló a demo­kratizálódás kiszélesítésének és gya­korlati megvalósításának útján. — polgári

Next

/
Thumbnails
Contents