Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-13 / 50. szám
új ifjúság 2 Kommentdrunk Görcsös állapot Forrong az ország, s mégis dermedten áll. Forrong, hiszen néhány évtizedes hallgatás után annyi mondanivaló van a Jogos Igények semmibevételéről, az elnyomott állampolgári kezdeményezésekről, a Jogtalan, diktatórikus meghurcolásokról, a csődbe Jutott kisközösségekről és emberi sorsokról, hogy az üdvrivalgásokat és a mély nemtetszéseket kifejező tömeg akár 24 órán át manifesztálna. Mégis dermedten áll az ország, mert begörcsölt a hatalom. (S a kettő Így összefüggésbe Is kerül: a tömeg az utcán nem azért van, mert nem akar dolgozni, csak szónokolni és számonkérnl, hanem mert amiből elege van — ez pedig a realitások konok elvetése s az ezzel párosuló semmittevés —, továbbra is Jelen van.) A kormány érzi, nem kormány, de nem mernek egymás szemébe nézni a miniszterek, s nem mondja azt se senki: fiúk, valóban ütött az óránk, nekünk már csöngettek, menjünk, hogy legalább a Jövő nemzedékek békében élhessenek, s alkotó munkával, direktíváktól mentesen alakíthassák sorsukat. A CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága és annak apparátusa hozzászokva a maga kialakította stílushoz, nem tud mit kezdeni önmagával, ha már nem parancsolhat. Pedig már nem parancsolhat. De saját tagságát sem hallgatja még meg, a füldugókat még mindig nem szedték ki, így maradnak kellemes székeikben várva a csodát, csoda pedig nincs. Hogy mennyire nem voltak kommunisták, igazolja, hogy saját tagságuk sorsa annyira sem érdekli őket, hogy most már tényleg elmennének. Hogy minden nap, amelyet kellemes meleg Irodáikban töltenek, a kommunista párt kicsike presztízséből további darabokat szaggatnak ki, kétségbeesésben hagyva azokat a százezreket, a sorkommunistákat, akik valóban nem funkcióért léptek annak Idején a pártba, hanem a csodálatos eszme miatt, az egyenlőség, az önmegvalósítás, a demokrácia, a szabadság, az Igazságosság elvéért, amit egykoron meghirdettek a kommunizmus megalapítói, s még népjólétet Is ígértek hozzá. S akik a nép bizalmával visszaéltek, s csak önmaguk és családjuk számára valósították meg mindezt, bőszen kérdezik, mit akar a nép az utcán, s miért pont nekik kellene elmenniük. S görcsben tartják az országot Is, mert kialakított struktúráik mindaddig működnek, míg ők maguk működtetik. Pedig már nincs hozzá hajtóanyag (az alkotmány által biztosított, semmivel sem alátámasztott hatalom. Ezt az oldalt — a nyílt és őszinte, pártatlan tájékoztatás nevében és szellemében — az országgyűlésnek és a nemzeti parlamenteknek, valamint a kormányoknak tartottuk fenn egészen december ötödikéig, hátha születik egy dokumentum, amely kilép a sablonokból, amely egyetlen reális kapaszkodót ad ahhoz, hogy amit mondanak, cselekszenek, hihető legyen. Nem találtunk ilyet. Mert az, hogy átértékelik az 1968—69-es eseményeket, s a külföldi beavatkozást Jogtalannak nyilvánítják, megtette hamarabb a külföld és a nép az utcán. A vasfüggöny maradványait (drótkerítést, falat stb.) másutt régen lebontották — kaptak Is hatalmasságainktól értei E- gyetlen lépés, egyetlen kinyilatkozás sincs, amely méltó lenne egy országot „kormányzó“ kormányhoz, a „legprogresszívebb“ párthoz. Forrong az ország, mégis dermedten áll. A görcsbe rándult hatalom útja végéhez ért, lépni már nem tud. Lelépni meg nem akar. NESZMERI SANDOR A számítógép forradalma A Szocialista Ifláságl Szövetség Szlovákiai KAzpootl Bizottságának lapja SZERKCSZTOSCG: MartanovICova 28 R19 27 Bratislava Főszerkesztő; CSIKMAK IMRE Helyettes főszerkesztő: NESZMCRI sAmHOR Telefon- főszerkesztő — 213744. 2104543. halyettes tőszerkesztő — 213623 2104S41. titkárság — 2104342. 2104344 gazdasági ét kolturálls rovat — 2104346 szervezeti élet és sport — 2104345. műszaki részleg —■ 2104540. Kiadja a Smena Kladővállalat. 012 84 Bratislava. Pražská 11. Nyomja a Západoslovenské tlnőiaroe. 012 62 Bratislava Odborárska nám. 3. Klőftzetésl dIJ: egy évre 52 Kői. fél évre 26 KCs Teriesztl a Posta HIrlapszolgálata Előfizethető mlodeo postahivatalnál vagy kézbest- tnoél. A lap külföldre a PNS Ostredná azpedicia a dovoz tlaőe, 813 61 Bratislava Gottwal- dovo nám 8 át|áo rendelhető meg Kéziratokat nem Orzüok meg és nem kfll- dünk vissza. Index: 498 02. Gyorsan peregnek az események, változnak az emberek, a helyzet, változik az élet, nem baj hát, ha esetleg feljegyezzük nemcsak a nagyszerű és felemelő pillanatokat, hanem azokat Is, amelyek ott a mélyben, az emberek lelkében, viselkedésében lejátszódtak és lejátszódnak. Látogatóba megyek. — Ezt olvastad? — kérdem a házigazdától. — Miért nem hallgatod a rádiót, nézed a tévét? Szempillantás alatt dühbe Jön. — Miért, mit hallgassak, mire legyek kíváncsi, arra, hogy a diákok sztrájkolnak? Hát kik ezek a diákok, és mit akarnak? Egyáltalán milyen Jogon sztrájkolnak? Talán nem Jó nekik, vagy neked talán nem Jó, nem élsz Jól? Ml dolgozunk, ők meg tanulnak. A mi pénzünkön tanulnak, milyen Jogon akarják megmondani nekünk, munkásoknak, hogy mit csináljunk? — dühöng, de már nem tudom megállítani, pedig milyen könnyű is lenne. Igazságtalan, menynyire felült a felbujtásnak. A diákok tényleg ingyenélők lennének? Vagy olyan sokan vannak, hogy a munkásosztály már nem Is tudja eltartani őket? Okét vagy valaki mást? • — Elég lenne akár csak ezt megkérdezni, de hát most már nem kérdezhetem meg, hiszen tulajdonképpen a barikád másik oldalára kerültünk, s nehéz ilyenkor akár csak beszélgetni Is. Különben a nyilatkozatokban visszatér egy alapmotívum, és mintha csak a fenti, alattomosan elhintett vádakra próbálnának válaszolni, és majdhogynem szerényen, megalázkodva mondják, hangoztatják, hogy ti munkások, akik a Javakat létrehozzátok, teremtitek ... Tényleg a munkásosztály, a kétkezi dolgozók teremtenek csak Javakat, vagy ez Is csak az egyik tévedésünk? Ügy gondolom, hogy Igen, és a Jövőben biztosan azok is igazat adnak majd, akik most még a föntiekhez hasonlóan vélekednek. A munkás ugyanis csak akkor képes igazi, használható Javakat teremteni, ha az értelem Irányítja az életüket. Autóbusszal Jövök a napokban Somorjá- ról (SamorínJ haza. Hosszú, faluzó Ikarus- ba szállók be. Valahol a város szélére érve két építő ül le mögöttem, és mintha csak a fontieket akarnák Illusztrálni Ismeretlenül Is: — Hát te, hogyhogy csak most Jössz haza? — kérdi az egyik a másiktól. — Egész nap vártuk a betont, de csak Ígérgették. A munkásokat elengedtem, gondoltam, hogy alkonyodlk, már nem hozzák, de én azért nem Jöttem, Jöhettem el, mert ha netalántán mégiscsak megjön valamilyen csoda folytán egy vagy két „rakéta“ beton, és nem tudják hová kiszórni, ami a gyomrukban van, aligha úszom meg. Tudom, nem kivételes eset. Sőt, az építkezéseken naponta előfordul az ilyesmi, futkosnak az emberek, bicikliznek, telefonálgatnak. A munkások közben állnak és várnak. Mit teremtenek Ilyenkor? Egyáltalán, mit gondolnak és mondanak, ha egész nap kinn fáznak, fagyoskodnak, és a munkának semmi látszata? De tényleg Ilyen Jő dolgunk lett volna, olyan Jól éltünk, élnénk, mint ahogy azt egyesek hitték és hirdették, sőt, olykor még hirdetik Is? Ezzel a nézettel, természetesen, nehéz szembeszállni, mert rendre apánk, nagyapáink életéhez, életkörülményeihez hasonlítják a körülményeiket. Azokhoz viszonyítva tényleg óriásiak a változások, de ha vesszük magunknak a bátorságot, és szélesebb körben Is körülnézünk, megpróbáljuk érzékelni a fejlődés lehetőségét, s megpróbálunk arra a kérdésre válaszolni, mi lett volna, ha..., már nem ilyen egyöntetű a válasz. Hány embernek, családnak van ma már színes tévékészüléke, egyáltalán milyenek az autóink, lakásaink, a cipőnk, ruhánk, tudunk-e magunknak rendes kalapot, sapkát vásárolni? Vágy itt van a számítógép, amely olyan nagy szerepet Játszott napjainkban az emberek informálásában. Elnéztem néha a kiállításokon a gyerekeket, micsoda nagy szakértelemmel, önfeledt- séggel Játszottak ezeken az ördOngös masinákon. De hány szülő tehette meg, hogy megvegye gyermekének, netalántán a családnak ezt a masinát? Pedig hát micsoda nagy szükség lenne rá nemcsak otthon, hanem különösen az üzemekben, gyárakban. Lehet, ha egyik-másik gyerek megkapná ezt a gépet, akkor holnap már nem kellene ennyit ácsingózniuk az építőknek, a« üzletek elől is eltűntek volna a sorok. Az ugyanis aki használja, tudja használni e- zeket a gépeket. Jobban tudja Irányítani a termelést is. Jól élünk hát? És ki? Egyáltalán van, aki — a kevés kivételtől eltekintve — Jól él? Nem hiszem! A Hviezdoslav téren leállítom az autómat, és elindulok ismét a Jirásek utcában levő Académla épülete felé. Tegnap már kinn volt a sztrájkoló diákok központi koordinációs bizottságának a felirata. Vajon nem távolltották-e el a feliratot a bizottsággal együtt? — tűnődöm, amikor a park átjárójában egy fekete kabátos civil alakra leszek figyelmes. Nem a kabátja, a ruhája a feltűnő, hanem az, hogy két zacskó hámo- zatlan földimogyorót tart a kezében. Hol vehette. Jut még nekem is? — ötllk fel bennem az első gondolat, hiszen tavaly karácsonytól még a színét sem láttuk ennek a „carterl“ gyümölcsnek. Íme hát, milyen Jól élünk, milyen egyszerű kis igények, szükségletek mozgatják az énünket, sőt, lényünket! Igen ám, de az Illető közben a másik kezében egy kis leadót tart, nem zavartatja magát, elvégre a parkban áll, bekapcsolja, és már Jelent Is. Szóval civil ruhás ... Hát hogyhogy, neki sem Jutott a külön a számukra fenntartott büfékből, üzletekből, vagy csak ezzel a kettővel még gyarapítani akarta a készletét? Esetleg nem volt szolgálatban, amikor megjött a küldemény? És hogyhogy ő Is igényt tart erre a kis Juttatásra, ő sem él olyan Jól, mint ahogy azt hiszi, és ahogy ezt ml Is esetleg hisszük? Ogy látszik! Az örök, persze, láthatóan és láthataN lanul mindenütt Jelen vannak, és most utólag az ember szinte nem is érti, miképpen sikerült mégis áttörni és viszonylag gyorsan szétzúzni ezt a majdhogynem tökéletesnek hitt vesztegzárat. Őreink ugyanis nemcsak leadókkal, tankokkal, gumlbotokkal, vízágyúkkal rendelkeztek, hanem mindennel, majdnem mindennel, amire szükségük volt. Egyetlen valaminek nem voltak a birtokában, ez az értelem. Enélkül ugyanit nem lehet irányítani és vezetni a társadalmat. Elnézem az épületen, szerte a városban a rengeteg feliratot. A diákok percenként hordják, százszámra osztogatják a legkülönbözőbb felhívásokat. Éveken keresztül számon tartották a sokszorosítógépeket, a másolópapírt, sőt talán az írógépeinkről is voltak feljegyzéseik, és most mégsem tudták megakadályozni az Információáradatot. Nem, mert nem ismerték fel, nem számoltak vele, hogy mire képes maga a számítógép. Az ugyanis perceken belül ontja a legkülönbözőbb felhívásokat. Nem kell hozzá más, csak gyors és határozott személyiség, aki vállalja a szavát, cselekedeteit, és van elképzelése a Jövőre vonatkozóan. Az elején még megpróbálták Jelenteni, Igyekeztek leszedni a falragaszokat, eltüntetni a feliratokat, felhívásokat, de végül olyan áradatban özönlötték el az utcát, hogy ennek már senki sem tudott gátat vetnL Ezt a föld alól előbújt információs forradalmat, a számítógépek forradalmát tehát már senki sem tudta megállítanL 1968-ban a rádióé, a tévéé és az újságoké volt a fő szó, most ők a második helyre szorultak. A számítógép gyorsabb és ellen- őrizhetetlenebb. Nem kellett engedélyt kérni a használatához. A dicsőség tehát nemcsak az embereké, hanem az övé is, a számítógépé. NÉMETH ISTVÄN Kllnko Róbert felvétele Szót kér a FIATALOK STÚDIÓJA Alapos késésben vagyunk. Miért? Még november elején jártak kollégáink az 0] Ifjúságtól nálunk, a Rádió magyar szerkesztőségében, és akkor nyílt és őszinte eszmecsere után megegyeztünk, hogy ez így nem mehet tovább. A két szerkesztőségnek együtt kell működnie. Konkrét megállapodások születtek — már elnézést a komolykodó, diplomáciai zsargonért —, s az egyezség egyik sarkalatos pontja volt az, hogy a magyar nyelvű adás Fiatalok stúdiója című műsora rovatot- kap az Oj Ifjúság hasábjain. S hogy az eredeti tervektől eltérően a rovat első megjelenésének Időpontja csúszott, arra ezúttal van mentségünk. Elvégre Időközben kifordult sarkaiból a világ, végre-valahára szép hazánkban Is. És aki hallgatta egy nappal az általános sztrájk előtt, november 20-án, majd a következő vasárnap, december 3-án a Fiatalok stúdióját, az nyilván megérti: kisebb gondunk Is nagyobb volt annál, hogy cikket írjunk kedves hallgatólnk- nak-olvasóinknak. Ide a lapba. A két említett adásban mikrofonunkkal Igyekeztünk mindenütt ott lenni, ahol valami történt; kellő terjedelemben tudósítottunk a diákmegmozdulások központjaiból azzal a céllal, hogy a pozsonyi (Bratislava) diákok hangja eljusson oda, ahol a legtöbb hallgatónk van: vidékre. És hadd mondjam el, remélem, nem tűnik dicsekvésnek — még soha ennyi pozitív visszhang nem érkezett műsorainkra. Köszönjük. S most röviden arról, hogy képzeljük e rovat jövőjét. Lapokban dolgozó kollégáink gyakran mondják nekünk, rádiósoknak, hogy szép, szép amit ti csináltok, de a szó az elrepül, az írás megmarad. Ez így igaz. Persze, a rádióhullámokon repülő sző, az Igaz és szép szó azért valahol landol. Az emberi fejekben. Sőt, olykor akár egy bumeráng, visszarepül, és alaposan kupán vágja azt, aki útjára bocsátotta. Tény, hogy örülünk ennek a lehetőségnek, köszönjük az Oj Ifjúságnak, hogy lehetővé tette. Vannak ügyeink, közlendőink, amelyek megkívánják az írásos formát. Meg abban Is bízunk, ez a rovat hozzájárul, hogy műsorunk még hallgatottabb lesz, viszont az együttműködés még több olvasót szerez a lapnak. Rádiós módon: viszonthallásra tehát vasárnap 11 óra 10 perctől 13 óráig a Fiatalok stúdlójábani Polák László
