Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-15 / 46. szám
új ifjúság 4 B izonyára emlékszik még a kedves olvasó az 1989. Július 29-ei nap eseményeire. Két riportban Is foglalkoztunk azzal, hogy ezen a napon a Labore és a Latorca folyókat őrt szennyeződés következtében hatalmas halmennyiség pusztult el. Erről a halászok jelentést tettek a hivatalos szerveknek. Arról viszont még nem írtunk, hogy az Uh folyón Is észleltek ehhez hasonló pusztulást azon a napon. Sót, a sekély vízén hab Is mutatkozott. Az Uh folyó szeny- nyezéséről csak szeptember elején érkezett hivatalos jelentés. A Latorcán ős a Laborcon az első észlelők igyekeztek mielőbb víz- és halmlntákat venni, hogy azokat átadják az illetékes szerveknek. A szennyeződés hét végén történt, ezért az összegyűjtött minták kivizsgálásához nem fogtak hozzá azonnal. Három napig „pihentették“ őket, egészen augusztus elsejéig. Ehhez tartozik még az is, hogy az első, sőt, az utána vett vízmintákat — felelőtlenül vagy tudatosan — kiöntötték, nemcsak a magánszemélyek, hanem a Járvány- és közegészségügyi szakemberek is. Ebből könnyen következtethető az, hogy az elemzés nem mutatott olyan nagymértékű szennyeződést, mint a valóságban volt. Október közepén jelent meg riportunk második része, amelyben kénytelenek voltunk azt írni, hogy az Illetékesek nem tudnak semmit, még mindig nem történt semmi. Ezt az állítást egy kicsit korrigálnunk, pon- tosítanunk kell. A Tőketerebesl (Tre- blšov) Közbiztonsági Testület nyomo- zóblzottsága szeptember 28-án pontot tett a nyomozás végére — tudtuk meg utólag. Csupán az történt, hogy lapzárta előtt telefonon hiába próbáltuk a nyomozás vezetőjétől, Hreško rendőrszázadostól megtudni, hol tart a nyomozás, csak személyesen volt hajlandó IntormálnL Nos, a Tőketerebesl Közbiztonsági Testület nyomozóblzottsága az eset kivizsgálásakor rengeteg szemtanút kihallgatott, bizonyítékokat szerzett, alaposan áttanulmányozta a víz- és a halmlnt’ák elemzésének eredményeit, majd mindent összevetve megfogalmazta jelentését. A nyomozást lezártuk — ezekkel a szavakkal fogadott HreS- ko százados, a terebesl közbiztonsági szervek nyomozója, majd hozzátette; — Egyik környező üzemet sem vonhatjuk felelősségre. A válasza váratlanul ért. Csodálkozásomra néhány mondatban röviden ismertette a két hónapot igénylő nyomozás eredményét. — NagyráSkán (Veiké Raškovce) a lakosok zöldségeskertjeinek a végén folyik a Labore egyik mellékága. Vizét a kertek öntözésére használják lel. Áradás következtében a kerteket El veszett illúziók A nyomozás befejeződött (?) * A tettes megvan, még bűnös * Ördögi kör * Mindenki elégedett? A UÍ7 o7őrt k! kpllfítt nvitni iák valamilvpn más íizpmrfil n ficxvpi. sincs ellepte a víz, ezért ki kellett nyitni a folyót és a mellékágat összekötő zsilipet. Ennek az eredménye, hogy a folyó szennyezett lett. Azon a helyen hulladéktároló is van, amely tel tehetően mérgező anyagokat Is tartalmazhat. Megdöbbentő megoldás. Miért csak a halakra volt hatással, a több toxikus anyagot is tartalmazó víz? Az Innen öntözött növényeknek talán használt? A kacsák, libák kedvenc „fürdőhelye“ a mellékág. Azokra hogyan hatott a nagy mennyiségű méreg? Az erről a helyről vett vízmintákban mutattak ki legnagyobb mértékben mérges vegyületeket. Máshol nem lehet feltételezni a szennyeződést. Hogy az Uh folyón ml történt, azt nem vizsgáltuk, az nem tartozik a körzetbe. Azt derítsék ki a nagyral- hályl (Michalovce) nyomozók — érvelt a százados, majd még szóvá tette, hogy a sajtó felelőtlenül vádolja őket. Nem tudják, mennyi Idő alatt kell egy ügyet kivizsgálni A megszabott határidő két hónap (I). Ok idejében pontot tettek a nyomozás végére. Különben se gondolja senki, hogy csak ezzel az üggyel kellett foglalkozniuk. Számtalan más esetre Is fényt kellett deríteniük ez alatt az idő alatt. A közbiztonsági testület nyomozóblzottsága tehát leállította a BTK. 172. paragrafusa 1. bekezdésének B pontja értelmében a büntető eljárást. E paragrafus kimondja: nincs szó bűncselekményről, ezért nincs is kire pénzbüntetést kiróni. A Járási Ügyészség intézkedéseket fog hozni. Nem értek egyet A Nagyráskal Hnb elnökével. Kovánk Istvánnal a nyomozás eredményéről beszélgetünk. Felháborodva vette tudomásul, mivel vádolják községüket. — Ha már demokrácia, nem titkolom a véleményemet. A rendőrség jóval a történtek után, nem tudom pontosan, de úgy egý-két héttel kezdett el a falunkban nyomozni. A szennyeződés után körülbelül egy héttel utasítottak, ki kell hirdetni, hogy a Latorcából kifogott halakat semmisítsék meg. S ezt olyankor, amikor már sokan többször Is ettek belőle. Szerencsére községünkből senki sem kapott fertőzést. Különben Is: nem tudom megérteni, hogyan kerülhetett abból a holtágból olyan anyag a folyóba, amely megmérgezte volna a vizet. Községünket csak be akarják feketíteni. Talán azért, hogy eltereljék valamilyen más üzemről a figyelmet. Terepszemlét tartottunk a szennyeződés „forrásánál“. A Hreško százados által említett „hulladéktároló“ nak, háziállatok fürOdnek, a vizet öntözésre Is használják. Ördögi kör. A rendőrség mindenesetre az ügyet lezárta, tovább már nem nyomoz. Minek ls?l Célt érteki vádakat, s a halászok újra kiülhetnek a stégre, valami csak horogra kerül, s akkor ők Is megnyugszanak?! Igaza lenne Ladányi Kálmánnak, a természetbarátnak és sporthorgásznak? ö ezt a kijelentést tette; „Mert mindig érdeke valakinek vagy valakiknek, hogy a felelősöket ne találják meg.“ Miért hunyunk szemet és engedjük továbbra Is büntetlenül a tettet? Hogy jöjjön majd újabb szeny- nyezés, újabb haltetemekkel, újabb károkat okozva az embereknek, miközben a felelős továbbra Is az Ismeretlenség homályában marad? Miért nincs Jogunk megtudni, ki mérgezi az életünket?! Ezek után ki bízhat abban, hogy az emberek társadalmi munkában faluszépítőst, erdő- tisztítást és hasonlókat végeznek Nagy László felvétele akkor nem festett olyan képet, mint véltem. Szinte kizártnak tartom, hogy abból mérgező vegyi anyag szivároghatott a talajba, majd a holtágba, de felelősség terheli a hnb-t, hogy eddig nem tudta megoldani a hulladék tárolását. A holtágban háziállatok fü- rödtek, s nem csak most, hanem á szennyeződés napján Is. Nekik erősebb lenne a szervezetük, mint a halaknak? Kovallk István megemlítette, hogy a rendőrség megígérte: tájékoztatják a nyomozás eredményéről. Lassan egy hónapja, hogy lezárult az ügy, de még mindig nem kapott értesítést. Pedig ha Nagyráskát vádolják. Illett volna ezt közölni velük, már csak azért Is, hogy megvizsgáltathassák a szemétlerakatot és a mellékágat, hiszen ott gyerekek Játszadoz(?) De elégedettek lehetünk ezzel az eredménnyel? Nem hiszem. A halászok a hivatalos Jelentés hallatán joggal mondhatják: ezt a halpusztulást is sikerült eltussolni ilyen egyszerű lenne a temérdek hal tetemére „földet szórni“? Ilyen egyszerű környezetvédelmet ragozó társadalmunkban ekkora szennyeződést elfelejteni, és pontot tenni egy ügy végére úgy, hogy a „megvádolt“ községben semmit sem kell változtatni? Ügy tűnik, mindenki elégedett: a nyomozók, mert lezárták az ügyet, a vétkes, mert környezetszennyező tettéért nem lesz felelősségre vonva. Vagy esetleg valaki mégis lázad az eredmény miatt? Felmerül esetleg valakiben, hogy a megnevezett vétkes nem Is az? Netán arra számítanak, hogy a hnb elnöke majd Idővel lenyeli a majd? KI bízhat abban, hogy az emberek elhiszik: társadalmunk komolyan gondolja a természet- és környezetvédelmet? Epilógus Lezárult egy ügy. Lezárult? Lesz-e a halászokban annyi erő és mersz, hogy folytassák „privát“ nyomozásukat? Megszőlal-e a megvádolt falu, ha másért nem Is, legalább azért, hogy tisztázza: valóban mérgezett vízben nőnek-e kacsáik, libáik, s valóban toxikus anyaggal öntözlk-e kertjeiket? Mert ha Igen, akkor tán önmagukat Is mérgezik. Jó lenne tudni az Igazat, hogy.., ISKI IBOLYA Hallgatni arany? Kisvállalkozókról készítettem riportot múltkoriban, s egy érdekes jelenséggel találtam magam szemben. Először akkor lepődtem meg, mikor néhány potencionálls riportalany — köztük régi jó Ismerőseim Is — kerek perec elzárkóztak kérdéseim elől. Volt, akinek szemmel láthatóan lelki tusát okozott az „óvatosság", de akadt, ki egyenesen megmondta, semmi Jó nem származna abból, ha az újságban tetetné közhírré gondját-baját. Amikor a tényekről kérdeztem, rejtélyes mosoly volt a válasz. Borúlátásom akkor érte el a tetőfokát, mikor egy sikeres beszélgetés után Ismét felkerestem az Illetőt. Először nem találtam odahaza, másodszor pedig azzal fogadtak, hogy hetekre elutazott. Jó, Jó — mondtam én, de azt csak tetszenek tudni, mikor érkezik meg, ugyanis a félreértéseket elkerülendő, el szeretném vele olvastatni az írást. Az édesapa — Javakorbell férfi — tanácstalanul tárta szét a karját: — Nem tudjuk, mikor érkezik haza a fiú, de ez nem Is fontos. Szépen megkérnénk, hogy amit elmondott, azt ne tegyék bele az újságba. Csak ártanának neki higgye ell Minek felemlegetni a rég múlt dolgokat? Ml Is átmentünk már sok mindenen, de sosem panaszkodtunk. Megtanultuk, hogy beszélni ezüst, hallgatni arany... A bácsiból szinte folyt a szó, hiába próbáltam közbevágni Élete párja, egy vérmes nénike, haragtól villogó tekintettel nézett rám: — Nem tudom, hogyan vehette rá a fiunkat, hogy beezéljeni Biztosan megbabonázta, maga, magal... Sóbálvánnyá meredve néztem rá. Az ellenszenvnek efféle megnyilvánulásával még sohasem találkoztam. Nyílott volna a szám, hogy megmagyarázzam, én senkit, semmibe nem rángattam bele. Sőt, kellemesen meglepődtem azon, hogy olyan készséges Interjúalanyra akadtam. Meg aztán ml félnivalója lehet nálunk egy rendes, becsületes embernek, ha őszintén beszél? Végül azonban nem szóltam egy szót sem, gondolván, a logikus érvelés ezúttal keveset ér... Azzal búcsúztam, hogy pár hét múlva visszatérek, talán több szerencsém lesz. Útban hazafelé elkeseredve átkoztam választott hivatásom, mígnem gondolatban eljutottam odáig, hogy talán nem Is bennem van a hiba. Inkább az általános emberi mentalitásban. Az utca embere, a köznép napjainkra teljesen elszokott attól, hogy nyilvánosan bíráljon. Ez azonban nem Jelenti azt, hogy nincs véleménye, vagy nem lát a problémák mélyére, csak éppen ha kifejti is meglátásait, általában zárt ajtók mögött, szűk baráti társaságban teszi De honnan ez a félelem, ez a gyanakvó magatartás? Hiszen kisdiákként valamennyiünk tejébe belesulykolták, hogy hazánk állampolgárának egyik elemi Joga a szólás- szabadság. Csakhogy odahaza a család, a szűkebb környezet egész másra predesztinált bennünket: saját élettapasztalataikat, a „Ne szólj szám, nem fáj fejem“ Igazát fogadtatták el velünk. Ilyen helyzetben. Ilyen feltételek mellett vajon van-e létjogosultsága a glasznosztynak? Vajon nem degradálódik ez is, mint annyi minden más, sekélyes szólammá? Tartok tőle, hogy ez történik majd. Hiszen a fiatalok, kiknek örökletes feladata volt és lesz Is a történelem során, hogy klánjának az Igaz szó mellett, hogy elősegítsék a haladást — nos, ez a fiatalság néma. Ügy tűnik, köreiben egyre nagyobb lét- jogosultságot nyer a megalkuvás, az elzárkózás. Akár mottóul Is választhatnánk a dosztojevszkljl mondást: „Kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, mert gyávák vagyunk“. Horváth Gabriella Az 1000-es járat? Bizonyára sokan egyetértenek velem, hogy egy-egy város hangulatát, a hozzá fűződő emlékeket nemcsak a mesterien megtervezett épületek, zöldellő parkok és nevezetességek alkotják. A városról kialakult képhez az Itt élő emberek Is nagyban hozzájárulnak. Talán én Is egy-egy „Jóhiszemű“ embernek „köszönhetem“, hogy bejártam a nagyváros legeldugottabb részelt is. Szülővárosom nem dicsekedhet villamos- és tro- lihálózattal, úgyhogy a számok, Jelzések és Járművek sokaságában bizony nemegyszer úgy éreztem magam, mint ama nevezetes Göre Gábor bíró úr Pesten. Segítettek. KI így, ki úgy. Persze voltak olyanok is, akik a Malomvölgy helyett készségesen a Pasienky sportpályához irányítottak. Persze Jártam már „véletlenségböl“ a város récsel részében és lehetőségem volt megnézni néhány most épülő lakótelepet Is. Talán csak én vagyok olyan rosszhiszemű, hogy egy-egy embertársamról feltételezni merem: szándékosan ajándékoztak meg a kóborlásokkal, útkeresésekkel járó élményekkel. Tán csak azt szerették volna, ha minél előbb megismerem szép fővárosuk kevésbé Ismert részelt Is. Jő lenne elhinni hogy ezek csak egyedi esetek voltak. Hiszen ml öröme származhat valakinek abból, ha embertársa egy vadidegen helyen csalódottan néz körül és keserűen kijelenti; De én nem Is Ide akartam jönni! Valamiféle megkönnyebbülést érez az, ha valakinek szándékosan rabolja el az Idejét? KI tudja? Lehet, hogy majd kipróbálom. Néhány hónap múlva esetleg engem Is megállít valaki az utcán, s félénken meg- , kérdezi nem tudom-e hogyan juthatna el a vonatállomásra. Én majd gondolkodom egy Ideig, majd határozottan kijelentem: „Szálljon föl, kérem, az 1000-es villamosra...“ Hogy nincs Is Ilyen számú villamos? KI tudja, hátha Indítanak addigra Ilyen Járatot a szándékosan eltérítetteknek... Lehet, az Is tömve lenne, mint a harmlnckilen- ces... Balog Beáta Szálkák, fricskák, cikornyák
