Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-08 / 45. szám

új ifjúság 4 Tisztűjitás a lAIK-ban Villáminterjú az új klubelnökkel, Somogyi Frédivel A IÁIK fogalom, s nem­csak a fővárosban élő vagy tanuló magyar fia­talok körében. A lózset Attila Ifjúsági Klub fenn­állásának huszonöt esz­tendeje alatt az ország határain túl is ismertté és elismertté vált. Ez az egyetlen olyan hazai if­júsági klub. ahol minden héten rendszeresen van valamilyen program. A közelmúltban új elnök, a fUlekl (Fifakovo), magyar-történelem szakos Somogyi Frédi került a JAIK élére. — Két éve vagy a JAIK tagja, egy éve már a vezetőség munkájából is kiveszed a részed. Ez alatt az idő alatt milyen sze­mélyes benyomásokra, tapasztalatokra tet­tél szert, amelyeket most már mint elnök kamatoztathatsz? — Az előző elnökök az előadások szín­vonalával feltették a mércét, az alapítás­kor megfogalmazott következetesség alap- elvét tartva szem előtt. Ezt a következe­tességet kell nekünk folytatni. Eddig min­den elnök szerette volna, hogy ne csak egyoldalúak legyenek a klubestek, vagyis ne csak a külső előadó — hallgatóság kap­csolat alakuljon kt. hanem mi saját ma­gunknak. saját erőből Is szerveízünk va­lamit. Ügy tűnik, erre most jó lehetősé­günk adódhat, kialakult a JAlK-on belül egy mag, aifielyből egyéni kezdeményezé­sekkel rukkolnak ki az emberek. Igaz, nagy áttörésről nem beszélhetünk, de túl va­gyunk a hoKponton. — A konkrét klubmnnkát illetően mit tartasz fontosnak az elkövetkezőkben? — Tágítani az előadások színskáláját, rá­jönni, ml érdekli igazán a fiatalokat, ml az, ami becsalogatja őket hozzánk, s asze­rint állítani össze a műsortervet. A hang­súly azonban továbbra Is a fővárost ma­gyar diákok Identitásának erősítésén ma­rad. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy más anyanyelvű fiatalok csoportosulásaival is felvegyük a kapcsolatot. Fontosnak tart­juk a szlovák—magyar párbeszédet, ame­lyet nem közös klubestek keretében képze­tünk el. mert az már eleve halva született ötlet, hanem az Információ- és vélemény- cserére építve. A JAIK-ba látogató fiatalok többsége Internátusokban. szlovák környe­zetben laknak, ök elmondhatják, a klub­ban szerzett információikat, meghallgatják mások véleményét, amelyet aztán a JAIK- ban amúgy Is meglévő kisebb baráti cso­portosulásokban meg lehet vitatni. — Milyen gondokkal küzd jelenleg a IÁIK? — Főleg anyagiakkal. A Csemadoktől, ahová tartozunk, minimális anyagi segít­séget kapunk, viszont a műsorok szerve­zéséhez szabad kezet adnak. Nincs könyv­tárunk, rengeteg könyvünket rossz körül­mények között, nedves helyen kell tarta­nunk. A Csemadok részéről megnyilvánuló eszmei segítség jelentőségét abban látom, hogy nem szólnak bele a dolgainkba. — Az év végéig mi mindennel lepitek meg még tagjaitokat? — November 17-én JAIK-bált szervezünk, lesz Illyés- és Chaplln-est, Ghymes-táncház és számos érdekes előadás. Sokan érdeklődnek, hogyan lehet a klub tagjává válni. Nos, az új elnök elmondta, a jAIK nem egy zárt közösség, kedd estén­ként fél nyolckor minden érdeklődőt sze­retettel várnak. Kérdezett: D. Kovács józsef Kultúrházak, klubok - közművelődés A falusi közművelődés körül tájainkon súlyos gondok vannak, s ezek a gondok allg-allg kapnak nyilvánosságot. A kimuta­tások, statisztikai adatok annyi megvalósult akcióról beszélnek, hogy kétségkívül a vi­lág közművelődésileg legfejlettebb országai közé Ijellene tartoznunk. Csahogy más a statisztika, és mások a tények Is, miközben a statisztikai adatok és a niegvalósult programok között áthidalhatatlannak tűnő szakadék tátong. Az egyes kultúrházak vezetői a hiányos­ságok alapvető okairól beszélve elsősorban az anyagi tényezőket sorolgatják, mert lé­nyegesen kevesebb pénzzel gazdálkodnak mostanában, mint néhány évvel ezelőtt. A Marcelházl (Marcelová) Művelődési Köz­pont például 1977-ben 280 000 korona álla­mi támogatással dolgozott. Ez az összeg 1989-ben 95 000 koronára zsugorodott. Ha jól belegondolunk, ez a pénz, jószerével a villanyszámla és a karbantartás költségeire is kevés. A különböző egyéb forrásokból származó összegek és az önálló tevékeny­ségből befolyt pénz meg sem közelíti az alkalmazottaknak juttatott évi fizetését. Márcelházán a művelődési központnak hét állandó alkalmazottja van a következő be­osztásban: igazgató, üzemgazdász, aki az Iskolán kívüli nevelőmunka felelőse is, az öntevékeny művészeti csoport szakelőadó­ja, a propagációs részleg vezetője, két könyvtáros, egy takarítónő. Melléjük sora­kozik még egy félállású takarítónő, vala­mint egy időszakos alkalmazott, a fűtő- karbantartó. joggal vélhetnénk, hogy ebben a felállításban s ennyi alkalmazottal a kul- túrházban rendszeres, jól átgondolt munka folyik. Átböngészve az 1989-es júliusi és augusz­tusi tervet, megtudtuk, hogy júliusra 113 „akciót“ terveztek, mégpedig: 1 rockkon­certet, 8-szor próbáltak a népművészeti cssoportok, 6-szor volt aratási híradó, 9 esetben gyakorolt a testépítők köre, 9 al­katommal jött össze a foto-fllmkör, 8 szór találkoztak a labdarúgók, négyszer volt fel­lépés a polgári ügyek tanácsa akcióin, 5 alkalommal asztalltenlszeztek. 4-szer pró­bált a beatzenekar. 7 könyvkiállítást szer- • veztek, állandó jelleggel van képkiállítás, a többi program az „egyéb“ kategóriába sorolható. A terv jószerével azonos a hé­végi összesítéssel, amit a járási szervek bevezetnek a statisztikai kimutatásokba, s továbbítják a kerületi, majd az országos ki­mutatásokba, tulajdonképpen elégedettek is lehetnénk a kultúrház tevékenységével. De: a kultúrházban tíz éve nem műkTOik az asztallteniszkör, soha nem volt sakk-kör, sem labdarúgókör. A fotó- és filmkör évek óta nem doigozik, illetve abban merül ki tevékenysége, hogy az ügyeletes fotós do­kumentum jellegű fényképeket készít, a 25 —-30 akciót felmutató klubnak pedig nincs önálló programja, legfeljebb diszkót szer­vez. Tehát az iménti kimutatás azonnal ve­szít a hiteléből, hiszen 25—30 százalékos Igazságot hordoz magában, sőt pontos kér­dezéssel és Igaz válaszokkal ez a százalék- arány még kisebb, mivel az egyéb kategó­riába besorolt műsorok zöme köztudottan nem valósult meg. Mielőtt megszólaltatnám a kultúrház igazgatóját, Benkó Antalt és Fazekas Sándor szakelőadót, annyit még megjegyeznék, hogy az utolsó, egész estét betöltő műsort (Kürthy Veronika tárlatá­nak megnyitóját leszámítva) július 1-én te­kinthette meg a közönség, s e sorok írá­sakor október 23-a van. A nyári műsorterveket elemezve úgy tű­nik, a háznak nincs egy olyan koncepció­ja. ameiy határozott formát adna működé­sének. Mi változott és mi változik meg az őszi-téli időszakban? BENKO a.: a nyár folyamán egy kicsit lazítottunk, kerestük az új lehetőségeket. Két új személy került a kultúrházba, most vagyunk azon a ponton, hogy lassanként Ismét munkához láthatunk. Nincsenek vi­lágmegváltó terveink, de az elképzelésein­ket szeretnénk megvalósítani a megválto­zott keretek között. A terv és a valóság között egyértel­műen nagyok a hézagok, az értékelés vi­szont, melyet a Járási elöljáróság kézhez kap, szinte százszázalékos eredményekről beszél. Mi az oka a lények ilyetén elferdí­tésének? BENKO A.: Nevezzük nevén a gyereket: mi az oka ennek a hazugságnak? Ha a mi kultúrházunk, amelyet a járás jobbjai kö­zött tartanak számon, a havi tervét 30—40 százalékra teljesíti, akkor — bár ezt fele­lősséggel nem mondhatom — körülbelül ennyit vagy még kevesebbet teljesítenek a többi kollégák Is. A tények megmásítása alapvető szükséglet. Példának mondom csak: hetente legalább két cigányoknak javasolt akciót kell beterveznem és kimu­tatnom ahhoz, hogy névlegesen eleget te­gyek az elvárásoknak, holott ezeknek az akcióknak az egytlzede sem valósul meg. FAZEKAS S.: Vagy például, ha előadás- sorozatot tervezünk be, s az elsőre eljön Is néhány ember, a másodikon már üresek a székek. BENKÚ A.: Iskolán kívüli nevelőmunká- ról, az egyes kurzusokat kivéve, járási mé­retekben is szinte alig beszélhetünk, holott a terveket szinte mindenütt teljesítik. Egy­szer csak ki kell mondani az Igazságot. Augusztusban azért sikerült véglegessé tennünk a nyugdíjasok klubját, és kiállí­tást Is nyitottunk. Épp a kiállítások kapcsán hallani, hogy délután négy óra után a kultúrházba szin­te lehetetlen bejutni, pedig az érdeklődök énpen munkaidő után tekinthetnék meg a tárlatokat. BENKO A.; Ezt visszautasítom. Előfordul­hatott néhány esetben, hogy pontosan ak­kor nem voltunk a házban, amikor keres­tek bennünket, de nekünk másutt Is akad dolgunk. Egyébként pedig amit a járás megkövetel tőlünk, hogy szombaton és va­sárnap délelőtt .állandó programról gondos­kodjunk az Iskoláskorú fiatalság számára, mindaddig- nem tudjuk teljesíteni, amíg nem lesz mozink. Márcelházán, ebben a közel négyezer lakosú faluban tizenkét éve nem működik filmszínház. FAZEKAS S.: Arról már beszélni sem me­rek. hogy a faluban ötven fölött van a ma­gánkézben lévő videók száma, mi meg hiá­ba könyörgünk, évek óta nem kapjuk meg. Mivel csábítsuk a fiatalokat a házba, talán a minduntalan kiégő tizenhat milliméteres filmek vetítésére alkalmas gépünkkel?! BENKO A.: Még szóba sem került a pénz, amely alfája és ómegája tevékenysé­günknek. A mostani állami támogatásból akkor sem tudnánk kijönni, ha varázslók lennénk. Ha egy tisztességes, felkészült elő­adót meg akarunk fizetni, nem túlzók, ha azt mondom, hogy ki kell kapcsolnunk a telefont, vagy máshonnan kell elvonnunk a pénzt. Cgy is mondhatnánk, koldusok va­gyunk. Ha az ifjúsági és közművelődési klub tisztességes koncepció szerint dolgozua, alapjául Szolgálhatna az öntevékeny művé­szeti csoportok munkájának is, olyan fóru­mot teremthetne, amelyet szívesen látogat­nának fiatalok és Idősebbek is egyaránt. Milyen kiutat látnak a mostani megcsonto­sodott helyzetből? FAZEKAS S.; Még néhány évvel ezelőtt is el lehetett csalni harminc harmincöt fia­talt a klubba, s egy-egy előadásnak vissz­hangja Is volt. Mostanában egy-két fiatal ha bekukkant is, program híján inkább más szórakozás után néz. BENKÖ A.: A helyzet két évvel ezelőtt kezdett romlani, amikor a helyi szövetke­zet szociális vezetésébe új kultúros. Lancz Roland került. Az addigi élénk kapcsolat a szövetkezet és a kultúrház között szinte egy csapásra megromlott, a szövetkezet fiatalsága alig látogatja a klubot. Ami a kérdés második részét illeti, a mi részünk­ről Is vannak hiányosságok, kell’' odafi­gyeléssel. bizonyára vonzóbbá tehetnénk a közművelődési klubot, persze ez is össze­függ az anyagiakkal. A közönségszervezés körül már kqrábban is súlyos gondok voltak. Mi lehet az oka annak, hogy az emberek nem szívesen Jár­nak a kultúrházba? BENKÖ A.: Szívesen jönnének most Is, fóliát vasalni, mert szinte tökéletesek a kö­rülmények erre a tevékenységre. De félre­téve a viccet. Bennünk Is van hiba, nem akarok kibújni a felelősség alól, hiszen ezért fizetnek bennünket. A klubtevékeny­ség kapcsán már említettem a szövetkezet kultúrosát, most Is megemlítem, hiszeii oroszlánrészt vállalt abból, hogy a szövet­kezet és a kultúrház közös munkáját, amit egy évtized alatt kialakítottunk, megvétóz­za. Már olyan esetről Is hallottam, hogy lebeszélte az embereket az egyes műsorok­ról, sőt más faluba vagy Komáromba vá­sárolt jegyeket egy-egy magyarországi együttes fellépésére, ml pedig kegyetlenül ráfizettünk a megvásárolt drága műsorra. A helyi nemzeti bizottság vezetősége Is va­lamilyen okból elfordult tőlünk, nem kíséri kellő figyelemmel a tevékenységünket. Nem hinném, hogy a közönségszervezés­ben a hnb vezetősége túl sokat segíthet önöknek. BENKO A.: A dolgok összefüggnek. A ki­alakult hierarchia alapján, ha a tanácsi vezetők rendszeresen részt' vesznek az egyes megmozdulásokon, többnyire követők­re találnak. Nálunk ez most nincs így. A Nemzeti Front tömegszervezetei, a Csema­dok kivételével, szinte teljesen passzívak. Mostanában már azokat a hagyományos bá­lokat sem szervezik meg, amelyekért né­hány évvel ezelőtt szinte közelharcot vív­tak, hiszen ezek a bálok hoztak valamicske bevételt az egyes szervezetek kasszájába. Eddigi megnyilvánulásaiban szkepszist, hangjában pedig elkeseredést vélek felfe­dezni. BENKO A.: Lehet, és elkeseredettségem talán nem is alaptalan. Egyelőre nem látok Igaz és járható utat, talán majd az új kol­légák megerősítenek abban a hitemben, hogy érdemes dolgozni, hogy lehet s kell Köszönöm a beszélgetést. SOÖKY LASZLO Csak a füle jutott __ . .. ama Puskás Gábornak, aki a közis­mert népdal szerint későn futott. Bi­zony, sok rántott békának ml Is csak a fülét rághatjuk, mert nem elég hogy nem kaptunk oda, mint Bíró Marcsa, hanem még későn sem futottunk — nem is futottunk egyáltalán. Nagy örömmel hallottam a minap a szlovák televízióban azt a hírt hogy a fővárosban megnyitották a pop-art világhírű képviselőjének. Andy Warhol- nak a kiállítását. Elmondták, hogy a hazai közönség megtekintheti a nagy művész legismertebb, hajdan nagy vi­hart kavart alkotásait. Hogy a dolgok felől semmi kétségem ne legyen, a hírt aznap esle még a budapesti televízió is megerősítette (a szlovák kollégáik­tól kapott anyag alapján]. Mivel egy ilyen kiállítás valóban nem mindenna­pi esemény a szlovák fővárosban, más­nap siettem is a helyszínre, hogy ma­gam is megcsodáljam Andy Warhol művészetét. A kiállításon azonban nagy lett a megdöbbenésem: két teremben nem a művész alkotásait állították ki, Szálkák, fricskák, cikornyák hanem csak azok reprodukcióit; Andy Warhol egy korábbi New Ybrk-i kiállí­tásának propagációs anyagát. Hát így jártam! A reprodukciókat nézegetve ju­tott eszembe a Kamzík ,.közétkezde“ hamburgerárusánál olvasható felirat: „Figyelmeztetjük vásárlóinkat, hogy a kifüggesztett színes reklámképeken lát­ható hamburgerekben levő zöldség csak a fotózás, reklám kedvéért került oda. Az önök által megvásárolt ham­burgerekben ne keressék, mert abban nincsen.“ Még valami eszembe - jutott ezen a kiállításon: A rosszmájúak véleménye szerint, ml még csak az átalakítás és demokratjzálás propagációs anyagát kaptuk meg. —KoRt— Filmhíradó Megdörzsölöm a szemem, vajon jól látok-e. Az 1949-es filmhíradó minden egyes blokkját — a nézők nem kis de­rültségére vagy éppen bosszúságára — rövid magyar nyelvű ismertető szöveg vezeti be. Majd következnek a ma em­berének már szintén kuriózumnak szá­mító képsorok a magashegyi traktorról meg a terveket kétszáz százalékra tel­jesítő élmunkásokról. A fővárosi Mier moziba ellátogatók jókat kacagtak raj­ta, de sokukat továbbra sem az foglal­koztatta, hogy e nevetséges túlzások miért hathattak olyan valóságízűen meg hogy milliók dőltek be nekik, ha­nem a magyar feliratok. Hogy kerül a csizma az asztalra?! Nekem meg az ju­tott eszembe, lám, lám, a múltbeli in­ternacionalizmus megnyilvánulásának egyik szép példája. Körülbelül tíz per­cig élhettem ebbéli hitemben. A hír­adó után az Oscar-díjas rajzfilmrende­ző, Gene Deltch jelent meg a moziban, aki pár rövidfilmjét is magával hozta. A házigazda a rendezőt bemutató el.ső mondat után mindjárt a híradóra tért rá. Elmondta; nem azért vetítik a ma­gyarul feliratozott filmeket, hogy a né­zőket jobb kedvre derítsék, hanem ab­ból az időből csupán ezek a kópiák maradtak meg, tudniillik sosem kerül­tek forgalmazásra. Puff neked, interna­cionalizmus! Aztán lassan megbékél­tem, mert ha már eredeti rendelteté­sének nem is szolgálhatott a magyar szöveg, értékmentő szerepe vitathatat­lan. Neki köszönhető a hazai szocialis­ta hőskor. 1949 filmes krónikájának fennmaradása. Az est másik meglepetése a már em­lített Gene Deltch, aki a hidegháborús években is bizonyította internacionaliz­musát. Az ötvenes évek végén Prágába költözött, s párhuzamosan rendezett amerikai és cseh animációs filmeket egyaránt. Míg a hatvanban rendezett hadseregellenes amerikai filmjével, a Munroval Oscart nyert, a hatvannyolc­ban készített háborúellenes és legjobb barrandovl alkotása, az Óriások, húsz évig nem kerülhetett a hazai nézők elé. Prágában, úgy tűnik, nem igazán értékelték Deitch internacionalizmusát.-dék— Klubról klubra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents