Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-08 / 45. szám
(ij iSúság 2 Kommentárunk Egy találkozó margójára Már nemcsak szokás, hanem szinte szabállyá vált, hogy az egyes tömeg- és társadalmi szervezetek együttműködési szerződést kötnek, és a papírra vetett elgondoiá- sok teljesítését időről Időre ellenőrzik. Október végén találkoztak Szlovákia íö- városában a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának legfelsőbb tisztségviselői a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács Titkárságának tagjaival. Az egyetlen napirendi pont nagyon is szerteágazó volt Azt a sokrétű együttműködést elemezték, melyet a SZISZ és az FSZM végez a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom XI. és a Szocialista Ifjúsági Szövetség IV. kongresszusa óta. A két tömegszervezet elképzeléseiben nagyon sok a közös vonás, annál is inkább, mivel a SZISZ-tagok nagy része tagja a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak is. Éppen ezért a SZISZ tisztségviselői számára nem lehet közömbös az, hogy a szakszervezetek hogyan szavatolják a tagság törvényes jogainak védelmét, jogos követelményeik és érdekeik érvényesítését. Az ifjúsági szövetség érdeke is, hogy a figyelem középpontjába kerüljön az emberek jogainak védelme, gondjaik és problémáik megoldása. Ma már nem óhaj, hanem igény, hogy a szakszervezeti szervek és szervezetek eredményesen mozdítsák elő a dolgozók munka- és életkörülményeinek javítását, a lakáskérdés megoldását, az ökológiai körülmények és az egészségügyi ellátás javulását, az üzemi étkeztetés és a szolgáltatások bővítését, valamint egész sor olyan szociálpolitikai kérdés intézését, melyek az Ifjúság mindennapjait érintik. Az ifjúság sosem volt csupán passzív szemlélője az eseményeknek, a társadalomban végbemenő változásoknak. Részt kért és részt is vállalt azokból a feladatokból, melyek életkörülményeik jobbítását szolgálják. A fiatalok töblisége tudatában van annak. hogy a szociális kérdések megoldása csak akkor válik lehetővé, ha fokozzuk a népgazdaság teljesítőképességét, ehhez pedig az út a hatékonyabb termelésen, a minőség javításán, az anyagi erőforrások jobb kihasználásán, társadalmunk szellemi potenciáljának teljes igénybevételén keresztül vezet. A fiatalok részt kérnek gazdasági és szellemi életünk irányításából is. Sem a szakszervezeti mozgalomban, sem az Ifjúsági mozgalomban nlncseríek örök érvényű cselekvési formák, ez utóbbira különösen vonatkozik ez a megállapítás. Minden vezetőnek tudatában kell lennie azzal, hogy munkánkat időről időre a változó körülményekhez, az Ifjúság, illetve a tagság igényeihez és a társadalmi fejlődés szükségleteihez kell igazítanunk. A találkozón hangsúlyozták, hogy mind a szakszervezetekben, mind az ifjúsági szövetségben következetesen kell 'keresni a munka új, hatékonyabb formait. A kétoldalú tanácskozásból még egy fontos tanulságot vonhatunk le. Éspedig azt, hogy felső szinten nincs is már baj a két szervezet közti együttműködéssel. Ami azonban a járási, illetve az alapszervezeti szintű együttműködést illeti, van még tennivaló bőven. Pedig sok mindenben segíthetne a két alapszervezet egymásnak. CSIKMAK IMRE Miről van szó, elnök elvtárs? A Szocialista If|Aségl Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja SZERKESZTŐSÉG: MartanoviCova ZS. B19 27 Bratislava Főszerkesztő; CSIKMAK IMRE Helyettes főszerkesztő: NESZMÉRI sAndOR Telefon: főszerkesztő — 213744, 2104S43, helyettes főszerkesztő — 213623 2104541. titkárság — 2104542 2104544 gazdasági és kultarális rovat — 2104546. szervezeti élet és sport — 2104545. műszaki részleg — 2104540. Kiadja a Smena Kiadóvállalat. 812 84 Bratislava. Praüská 11. Nyomja a Západoslovenské tlačiarne. 812 62 Bratislava Odborárske nám. 3. Előfizetési díj: egy évre 52 KCs. fél évre 26 Kés. Terjeszti a Posta HIrlapszolgálata Előfizethető minden postahivatalnál vagy kézbesítőnél. A lap kOlIőldre a PNS Ostredná expedícia a dovoz tlaCe, 813 61 Bratislava Gottwal- dovo nám 6 étjén rendelhető meg. Kéziratokat nem érzünk meg és nem kfll- dOnk vissza Index: 498 02. (Folytatás az 1. oldalról) az átépítés a szövetségben is csigalas- súságű. — Azt mondhatnám, hogy az új gondolkodásmód sokaknak fáj, s képletesen szólva, különböző gyógyszerekkel próbálja ezt enyhíteni. Naiv dolog azt gondolni, hogy az átalakítást mindenki támogatja, és szükség esetén hajlandó kicsit meghúzni a nadrégszíjat, más szóval, leszokni arról, hogy másokból él. Egyeseket ijeszt a szomszédainknál tapasztalható „átalakítás“ — üres pénztárcákkal és üzletekkel. Mások radikálisak, de csak a szószékeken, s vannak olyanok is, akik tanácstalanok, ha önmaguk meggyőződése szerint kell cselekedniük. — Szerinted mi a legfontosabb? — A gyorsaság, amellyel megszüntethetjük a felesleges „hivatalnokosko- dást“. A múltkori beszélgetésen már említettem a*vitakészséget meg a vita utáni cselekvés szükségességét, miközben számolni kell azzal is, hogy a megoldás adott esetben nem a legnépszerűbb. — Az ifjúság passzivitását Is sokféle módon indokolják. Az egyik szerint kiábrándult az ideálokból, és a konzum- szemléletet követi... — Tény, hogy még csak tanulgatunk vitázni, nézeteket ütköztetni, bírálni, ennélfogva nem mindig vagyunk képesek az igaz ügyért harcolni. Meg kell tanulnunk felelősséget vállalni közös dolgainkért, és nem cscupán a siker esetén. Erről tanúskodnak az évzáró gyűléseink és a konferenciák Is. — Megegyeztünk abban, hogy a SZISZ programtervezetéről nem volt különösebben gazdag vita. Milyen volt, volt-e egyáltalán az országos konferencia téziseiről? — Pontosíthatnám a múltkori megállapításainkat. Programunkról nem volt bő vita, de élőbb volt, mint az azt megelőzőek. A tézisekről pedig többen vitatkoztak, mint a programtervezetünkről. De még így sem állítom, hogy elégséges vita volt. — Néha az Is elhangzik (különböző szinteken), hogy a SZISZ-beii nem elégséges a tájékoztatás. Mi erről a véleményed? —• Szövetségünk nem üzem, amely stratégiai anyagokat gyárt. Tehát ha az Információk áramlása akadozik, akkor valaki —- konkrét személy — ül rajta, mint a mesebeli béka a forráson. — Milyennek tűnik számodra a közép- és főiskolai felvétel módja? — Remélem, hogy javítható, mert a gyakorlat alapján olyan tudat van- kialakulóban, hogy nem a munkánk döntő, hanem a szüléink ismeretségi köre. — Mi árt a leginkább az átalakításnak? — A felesleges habozás, a félmegoldások, a következetlenség, az erély- telenség, de korábban Is „itt volt a kutya elásva“. Azt gondolom, hogy a legtöbbet az árthat, ha nem ismerjük a helyzetet és nem szentelünk kellő figyelmet neki. A CSSZSZK, a CSSZK és az SZSZK kormányának együttes ülésén figyelmeztetett Ladislav Adamec. arra, hogy „néhány elvtárs úgy gondolkodik, mintha normális körülmények között élnénk, mintha lenne valamilyen titkos alapunk vagy eszközünk a beruházások, flzeté.sek, dotációk és más egyebek emelésére. Semmi ilyenünk nincs, így kell megtanulnunk cselekedni. Senkinek nem adhatunk semmit Ingyen. Minden koronából további nyereséget kell akarnunk.“ mint például az egyik irodából a másikba ültetés azonos bérért. — Optimista vagy? — Az. Nem érdekünk, hogy szakbarbárok „leigázzának“ bennünket, akiket aligha tudnánk megérteni. Tudunk mi úgy dolgozni, hogy a megkezdődött átalakítási folyamat belátható Időn belül meghozza első gyümölcsét. Ez érvényes a szövetség szerveire és apparátusára is. — Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezt az irányzatot szinte fenntartás nélkül támogatja az ifjúság. Csakhogy sokan közülük kétszínűek, s hangzatos kijelentések mögé bújnak ... — Őszintén megmondom, hogy én egyenesen csodálkozom, mennyi fiatal tapsol az átépítésnek. Mintha nem értenék meg, hogy az átalakítás mindenki munkájával szemben magasabb, kemény Igényeket támaszt. Hogy az átépítés sok és kemény tettet követel — Nem gondolt ezzel a SZISZ-funk- cionáriusokra is? —- Én pontosan Idéztem. Egyébként is arra készülünk, hogy az új évben jobban gazdálkodjunk, vagyis pénzeszközeinket jobban használjuk fel. Azt akarjuk, hogy szerveink és vezetőink döntései javuljanak, s ez az eredményekben mutatkozzék meg. Az a célunk, hogy szövetségünkben jobban érvényesüljenek a hozrascsot és az önfinanszírozás elvei. — Vagyis csak tőlünk függ. Érvényes ugyanis, hogy mindenki söpörjön a saját háza előtt, s ha- ott rendetlenség van, arról nem más tehet. Bizony ez' kínos Igazság... — A hurráoptimizmus azonban nem elég. Senki nem tesz meg semmit helyettünk s nekünk hozzá kell járulnunk az emberek aktivizálásához. Ezért szorgalmazzuk olyan konokul, hogy mind az erkölcsi, mind az anyagi plis- merés alapja csak a konkrét eredmény, az elvégzett munka mennyisége lehessen. És azzal Is törődjünk, hogy ne érvényesülhessenek a „transzparens“ módosítások és változtatások. valamennyiünktől, mert a földnek azon a részén, ahol élünk, sem repül a sült galamba a szánkba. —- Ml az, ami az országos konferencia előkészítése során növelné a szövetség autoritását? — Sok ilyenről sző esett már. Üjabb jelentős erőforrás lenne, ha a mindennapok gyakorlatává válna az úgynevezett józan paraszti ész szerinti cselekvés és kiszorítaná az üres politizálga- tást — a hatásvadász népszerűségre törekvést, az ígérgetések politikáját. De ha ez Idáig ez nem sikerült, a konferenciáig aligha változik már valami. A konferenciától viszont azt várom, hogy „meglöki“ a szervezetet egy magasabb színvonal felé, s fokozza harciasságunkat a szocializmusért. A beszélgetést folytatni akarjuk egy harmadik résszel, amelyben a ..hogyan tovább“-ra keresnénk a választ. Ezért várjuk az olvasók kérdéseit is: a Smenában ĽUBOMÍR CHORVATOViC, a Mladé rozletyben PETER KASALOVSKÝ, az 0) Ifjúságban NESZMÉRI SÄNDOR K utyaszív, Vezeklés, Az Arbat gyermekei, Doktor Zslvago, Vlszocklj dalai... S a rehabilitált őriás, tolsztojl szakállával, akinek jelképes szigetel végre visszasimulhatnak a végtelen orosz kultúra óceánjába, az őket megillető helyre, ahol a művészek Golf-áramlatait az eltérített pályáról visszasegíthetik a habok közé, visszaadva csobogásukat, morajukat. Mintha földrajzi és tudatbeli átrendeződések, változások szemtanúi lennénk egyszerre. A habok habokká válnak ismét, a víz mélyében megkövült halak kifeszítik meggémberedett uszonyaikat. Lassanként kinyílnak az Irő- asztalfiókok, felkattannak a fllmesdobozok, meglendüi a félúton megállt, szárnyasze- gett hegedűvonő, a mozdulatlanság szobrába zárt tánc mocorogni kezd... Mintha egy száműzött kultúra térne haza, mintha eltitkolt zabigyerekek sorakoznának elő egy hatalmas árvaházből. S mégis, az ember egy kicsit bizonytalan. Mert ezek a gyerekek, koravén arcukkal, ráncokba kövült mosolyukkal és kiégett tekintetükkel a megkésettség ódáit hozzák, az elrobogott vonatok elégiáit, a sárba feneklett szárnyak riadt verdeséséi. Tudnak-e még repülni? Képesek-e még mosolyra a bozontos szemöldökök nyomasztó árnyéka alól elöseregelve? Az Arbat gyermekeit nem tudtam elolvasni. Atkinlődva magam az első száz-egy- néhány oldalon, őhatatlanul úgy éreztem, mintha egy temetőfeltárás sanda rítusának résztvevője lennék, akit ráadásul hivatalból rendeltek oda, mondván, ezt nem szabad kihagynod, enélkül szürkehályog ül a szemeden. Röstellkedve pislogtam ki a hályog mögül, és félretettem a regényt. Hiába, a dokumentum ereje sem bírta legyűrni, eltakarni a könyv esztétikai hiányait, kissé elavult tormáját, a megkésettség kérdőjeleit. S hovatovább, még a dokumentum elBarátsághónapi gondolatok A másik kultúra sődleges Izgalma sem maradéktalan, hiszen az óvatosan megnyíló trezorok mélyérő'l mellbevágó dokumentumok tárulnak elénk. Az emberben kikerülhetetlenül ott motoszkálnak a kérdőjelek, s ami első pillantásra a megnyugvás reveláciőjával hatott, a szájzárlat feloldódása, a sorompók eltávolodása után előkerülő művek fölött érzett örömbe mintegy észrevétlenül beszivárog a kétely: ml lesz az elherdált évtizedekkel? A múzsa megkésett gyermekei öregesen, szakállasán, reszketegen hogyan lesznek képesek visszailleszkedni az őket megillető helyükre? Hogyan lesz pótolható a folytonosság? S vajon ki és hogyan magyarázza meg majd a barátsági hőnap égisze alatt moziba kivezényelt egykori kisiskolások tömegének, hogy az a kultúra, amelyet évtizedeken át eléjük tálaltak, csak egy része volt — bár akadtak azok között is remekművek — annak a nagyobbnak, teljesebbnek, amelynek eldugott csemetéivel csak mostanában kezdnünk megismerkedni? S hogy kultúra, művészet csak EGY van, amely otszthatatlan? Felfogjuk, elfogadjuk ugyan, hogy mialatt A cigánytábor az égbe megy-szerű limonádékon, Gorkij operettesí- tett és felcicomázott Makar Csudráján él- delegtünk a moziban, addig az orosz írók bátrabbjai az erdőpusztltás, a folyók esztelen elterelése, a tavak tönkretétele, az ökológiai és a tudati katasztrófák ellen hadakoztak; hogy míg mi az abszolút esztétikummá kikiáltott vadromantika fércművén csemegéztünk, remek örmény filmek, megrázó orosz regények születtek, azt is látnunk kell, hogy az Ilyen lektűrfilmek még mindig 8 mozik közönségcsalogatőjának szerepét szeretnék betölteni nálunk. S azt is, hogy Suksin, Ajtmatov, Raszputyin regényei és a klasszikusok müvei mellett létezett [létezik] egy másik kultúra is, egy másik művészet is, amely nélkül nem lehet teljes az egész. Hogy vannak szovjet ‘ regények, versesköfetek, filmek, jobbnál jobb alkotások, amelyeknek nincs (nem lenne) szükségük cégérre, apropóra, barátsághónapi toborzásra. Az anakronizmusok romboló ereje, úgy tűnik, szinte felmérhetetlen. Mert egy-egy megkésett, „dobozolt, flökolt“. vagy az alkotóban lassan ölő méregként kialakult öncenzúra által késleltetett művek esztétikai, művészeti veszteségén túl sokkal súlyosabb az a torzulás, amely következtében egész más fényben tűnik fel nép, nemzet, kultúra. A „másik kultúra“ hiánya óhatatlanul egy sánta, kehes Pegazust terel a néző, olvasó, műélvezö közönség elé. Azzal a reménnyel zárom e sorokat, hogy az az ominózus clgányfgbor remélhetőleg mihamarabb megdlcsőül, s az égbe megy, s végre eljutnak hozzánk is a földszagű, egy sok próbát kiállt nép igazi művészetét tolmácsoló, nem csupán a megkésettségük és eddigi elhallgatottságuk okán szenzációt keltő igazi művek is. Mert a bozontos szemöldökök és bajuszok nyomasztó árnyékait egvre több napsütés váltja fel KÖVESDI KAROLY HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 44. számának tartalomjegyzékébe hiba csúszott. D, Kovács József Hír és valóság című írása a 43. számban jelent meg. Olvasóink szíves elnézését kérjük. A szerkesztőség
