Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-01 / 44. szám
misssmaam /• • Ujll fjúságS .— gimnazista és atletizál Lapunk előző számában már beszámoltunk róla, bogy a nyár szépe versenyben Molnár Tímea dunaszerdaahelyi (Dunajská Streda) olvasónk győzött, ígéretünkhöz híven rövid beszélgetés révén mutatjuk be a Dunaszerdahelyi Magyaar Tannyelvű Gimnázium tanulóját. Nyilatkozataiból megtudhatjuk, hogy egészen érdekes kedvtelései vannak, és esze ágában sem volt mindenáron győzni a versenyben. Bevezetőben lássuk még a szokásos adatokat: magassága 182 cm, mellbősége 94, derékbősége 64, csípőbősége 95 cm. • Az Üj Ifjúság olvasóinak és szerkesztőségének nevében is szeretnék gratulálni a győzelemhez. — Köszönöm. • Gondoltad volna, amikor jelentkeztél, hogy te leszel a nyár szépe? — Nem. Hiszen annyi sok szép lány van. • Tehát nem tartod magad szépnek? — Nem tudom. Hogy valaki szép-e vagy nem, azt m(ndlg mások ítélik meg. • Ebben az esetben így ítélték meg. — Most, hogy tudom, feltétlenül el kell mondanom, hogy sokat köszönhetek az iskolatársaimnak. Kezdetben azt mondták, hogy Tímea, ugyan, mire fel? Aztán mondták azt Is. hogy igazad van, majd mi rád szavazunk. Egész biztos, hogy sokan szavaztak rám a gimiből, meg még az alapiskolából is. Köszönöm nekik, pedig eszem ágában sem volt, hogy győzzek. Mondtam már, hogy annyi sok szép lány van. • De nyilván sok olvasója is van az Oj Ifjúságnak a Dunaszerdahelyi Gimnáziumban. — Az igen. Tudom, hogy nagyon sokan olvassák, szinte nincs is gimnazista, aki ne olvasná, legalábbis nálunk. Amikor újra megjelentek a képek és szavazólapok, akkor sokan azt mondták, hogy ■'Tímea, szurkolunk neked. Miért is ne jelentkeztél volna? • Fel akartál tűnni? — Véletlenül sem Egy lehetőségnek tartottam, mert a SZISZ, amely a mi szervezetünk, például egyáltalán nem gondolt ilyesmire, holott mutassanak nekem olyan lányt, aki nem akarna ki• tűnni. Hangsúlyozom, kitűnni, nem feltűnni. • Itt vagyunk a kérdések gyökerénél. Mivel tűnhettél volna fel vagy ki, ha nem ez a verseny? ~ Már hosszabb ideje atletizálok a DAC-ban Lehet, hogy sokakat meglep, de diszkoszveléssel és súlylökéssel foglalkozom. Korom ellenére rajtoltam már női versenyen is az Inter stadionjában, mert korosztályomban nem volt ellenfél Nem is emlékszem pontosan, hogy győztem-e vagy második lettem. • Ilyen ideális testi felépítéssel nehéz lesz diszkoszt vetni meg nehéz súlyokkal dobálózni, nem gondolod? Hogy akarod megóvni a karcsúságod? — Egyelőre nincs semmilyen probléma Magasságom és hosszú karom jóvoltából a versgnyeken aránylag köny- nyen érvényesülök. De tekintettel a termetemre és a magasságomra, már Pogány Mihály, a DAC atlétikai edzője is, aki annak idején Szlovákia magasugró bajnoka volt, azt ajánlotta, hogy próbálkozzam távolugrással. Megpróbálom. • Honnan ez a sport iránti féktelen rajongás? — Nem tudom, velem született Ettől függetlenül édesapám a DAC vezető titkára, és szintén támogat a sportolásban Na nem úgy. hogy azért nyerek. mert az apám a DAC titkára. Ebben aztán nem segíthet A diszkosz csak olyan távolságra repül, ameddig én eldobom • Kétségtelen, de ahogy a mi versenyünkben aratott győzelmed is bizonyítja, máshol is érvényesülnél, például az arányos termeteddel, szépségeddel. — Arányos termetre csakis sportolással lehet szert tenni Pícikoromtól sportolok Igaz. hogy a diszkosrvetés- nek és a súlydobásnak talán hátat fordítok, de sportolni változatlanul fogok. Ez az egyetlen lehetőség, hogy az ember megtartsa az alakját, kondícióját. Lehet, hogy ez az állítás az én esetemben a koromra való tekintettel furcsán hanagzik • Mi karsz tulajdonképpen lenni? — Feltétlenül testnevelő pedagógus vagy sportoktató, és ha sikerülne, manöken. Elég furcsa, hogy nálunk szinte titok övezi, ki lehet manöken. • Miért érdekel, feltűnésből? — Nem. Ahogy ebben a t^ersenyben sem akartam feltűnni, éppúgy az a vé- lemé-nyem, hogy a manöken is elsősorban a ruhát mutatja be. Ne legyen hivalkodó. Más kérdés, hogy tetsszen másoknak. • Te tetszettél az olvaasóinknak. Tetszel a környezetedben élő fiúknak is? — Nem tudom. Sok barátom van. Komolyabb nincs, de úgy hiszem, még nem veszítettem semmit. • Milyennek képzeled el a fiúdat? — Arányos, sportos termettel, jól- ápoltan, ami most már természetes, e- gyébként is ki sem állhatom az ápolatlan srácokat. S nem akarom, hogy zseni legyen, de azért gyüge sem. Sportoljon legalább annyit, mint én. • Szeretsz öltözködni? — Naná! • Tudsz is a mai körülmények között? Egyáltalán, hogy öltözködöl? — Édesanyám segédletével. Jóformán mindent magunk varrunk. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy elgondoltam, van egy kis veszekedés, de azért a végén jól kijövünk. Édesanyám a legcsodálatosabb asszony a világon. Szóval eltervezzük, ha nem jól sikerül. Össze Is veszünk, de csak úgy. Utána szent a béke. Az üzletekben úgyszólván semmi divatosat nem lehet kapni. Amelyik lány onnét kénytelen öltözni, azt sajnálom. PALÄGYI LAJOS A szerző felvétele Lu Aí OlUidi! Ulí.íl*Als Még szerencse, hogy Szlovákia fővárosa két esztendő múlva várossá nyilvánításának 700. évfordulóját ünnepli mert így meggyorsult az óváros felújítása, amely több évig tartó előtanulmányok elvégzése után 1986-ban végre elkezdődhetett. Végre, írom, mert már éppen itt volt az ideje, sportnyelven szólva, még megadatott az időntúli szabaddobás lehetősége. Az óvárosban, a- mely városi műemlékvédelmi területnek számít, egy-egy értékes épület már enyhén szólva rogyadozó állapotban sínylődött, a megsemmisülés veszélye fenyegette őket. Közben pedig városszerte emelkedtek az ízléstelen építészeti és köztéri alakzatok. Csakhogy egy város, egy ország kulturális fejlettségi szintjének megítélésekor a műemlékkel való törődés színvonala sokkal inkább mérvadó. S egy másik fontos dolog, a városlakók közérzete. —- Miért az utolsó órában kezdődött meg a műemlékek felújítása — érdeklődöm Pavol Šúcha mérnöknél, a Fővárosi Nemzeti Bizottság Városi Műemlékvédelmi Igazgatósága alkalmazottjától —, s kit terhel ezért felelősség? — Tényleg az utolsó pillanatban történik a műemlékek felújítása. Akadtak olyan épületek, amelyek egy további év tétlensége miatt nem kerülték volna el a szanálást. Ezért az állapotért elsősorban a nemzeti bizottság és az állami műemlékhlvatal a felelős. Megfeledkeztek az óvárosról, valahogy elkerülte a figyelmüket, hogy az egyedi műemlékek érdekében tenni is kéne valamit. —- Végül is megkezdődtek a munkálatok. — 1986-ban a Prímáspalota rendbehozatalával kezdtük. Pénz volt, csak megfelelő kivitelezőt kellett találnunk. A hazai vállalatok ajánlatai közül a legjobb tizenkét és fél éves Időtartamot kínált a teljes rekonstrukcióra, ezért jött kapóra a lengyelek ajánlata. Ök hat évet ígértek. Megjegyezném, hogy a palota felépítése a 18. században mindössze három évig tartott. — A Prímáspalota volt az első, ma már óvárosszerte felállványozott épü• letekkel találkozik az arra tévedő. Milyen koncepció alapján zajlik a rekonstrukció, s miért éppen a lengyelekkel? — A közelgő jubileumig szeretnénk a város történelmi magvát teljes egészében felújítani, de nem úgy, mint a prágaiak tették a Korzó kialakításakor, hogy csak az épületek homlokzatát hozták rendbe, míg a belsejük továbbra is omladozik. Mi a pincéktől a padlásig mindent rendbe szedünk. S hogy miért a lengyelekkel? Gyorsan, megbízhatóan dolgoznak, hazai viszonylatban nincs konkurenciájuk. Egyedül azonban nem győznék, így hát itteni vállalatok, sőt például még a légi (Lehnice) szövetkezet is részt vesz egy-egy objektum felújításában. Ezenkívül az óvárosíiáza rekonstrukcióján magyarországi partnereink is dolgoznak, szintén^ gyorsan és nagy szakmai hozzáértéssel. Ezen az épületen speciális munkaműveleteket kell elvégezni, s erre itthon megint csak nem akadt alkalmas vállalkozó. — Miért van az, hogy az érdemi munkára a« hazai vállalaatok nem alkalmasak? — Valahogy hiányzik belőlük a munkájuk iránti felelősségérzet, nem képesek igazán minőségi munkát végezni, kibúvókat keresnek, hanyagok, nincs meg köztük a jó értelemben vett konkurencia. Évek beidegződése, hogy rombolni, és új, egyszerűen összeszerelhető konstrukciókat, házakat tudnak csak építeni. Tulajdonképpen műszakilag is csak erre vannak berendezkedve. Kár! — Az anyagi feltételek, s ez manapság nagy szó, tehát megvannak, az elvárásoknak megfelelő munkát végző kivitelezőket is találtak. Mégis, mintha akadozna a felújítás menete. — Nagy gondot okoz a különféle é- pítőanyagok beszerzése, főleg a fáé. gyakran késnek a szállítmányok, s ez sokszor hátráltatja a munka menetét. — Sok vita hangzót el az Április 4. tér jövőjével kapcsolatban. Megőrzl-e eredeti arculatát vagy új külsőt kap? — A közvélemény és a környezetvédők nyomásának is köszönhető, hogy . végül ez a tér, persze kisebb módosításokkal, megőrzi eredeti tormáját, marad a sokat vitatott zöldövezet is. Ennek a városnak szüksége van a zöldre, amit még a nemzeti bizottságon sem tudatosítanak eléggé. Más országokban bevett szokásként alkalmazzák, határozatok irányozzák elő, hogy ha valamilyen üzem, vállalat egy fát kivág, helyette mondjuk köteles húszat ültetni. Nálunk eddig hiányzik egy ilyen határozat, úgy tűnik, mintha az ilyesmit lekicsinylőén kezelnék az illetékesek. Pedig korántsem apróságokról van szó, hanem környezetünkről, amely sajnos, még mindig jócskán elmarad az ideálistól. Még az egészségügy sem szorgalmazza Igazán a zöldövezetek mentését, újak kialakítását, pedig arra már rájöttek, hogy a betegségek megelőzése olcsóbb is. hatásosabb Is az emberi élet szempontjából, mint a gyógyítás. A mi esetünkben, amikor is a levegő szeny- nyezettsége többszörösen meghaladja a megengedett szintet, szinte minden talpalatnyi zöld terület aranyat ér. D. Kovács József EEÍ«.: : ítW-V
