Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-01 / 44. szám

misssmaam /• • Ujll fjúságS .— gimnazista és atletizál Lapunk előző számában már beszámoltunk róla, bogy a nyár szépe ver­senyben Molnár Tímea dunaszerdaahelyi (Dunajská Streda) olvasónk győzött, ígéretünkhöz híven rövid beszélgetés révén mutatjuk be a Dunaszerdahelyi Magyaar Tannyelvű Gimnázium tanulóját. Nyilatkozataiból megtudhatjuk, hogy egészen érdekes kedvtelései vannak, és esze ágában sem volt minden­áron győzni a versenyben. Bevezetőben lássuk még a szokásos adatokat: ma­gassága 182 cm, mellbősége 94, derékbősége 64, csípőbősége 95 cm. • Az Üj Ifjúság olvasóinak és szer­kesztőségének nevében is szeretnék gratulálni a győzelemhez. — Köszönöm. • Gondoltad volna, amikor jelent­keztél, hogy te leszel a nyár szépe? — Nem. Hiszen annyi sok szép lány van. • Tehát nem tartod magad szépnek? — Nem tudom. Hogy valaki szép-e vagy nem, azt m(ndlg mások ítélik meg. • Ebben az esetben így ítélték meg. — Most, hogy tudom, feltétlenül el kell mondanom, hogy sokat köszönhe­tek az iskolatársaimnak. Kezdetben azt mondták, hogy Tímea, ugyan, mire fel? Aztán mondták azt Is. hogy igazad van, majd mi rád szavazunk. Egész biztos, hogy sokan szavaztak rám a gimiből, meg még az alapiskolából is. Köszö­nöm nekik, pedig eszem ágában sem volt, hogy győzzek. Mondtam már, hogy annyi sok szép lány van. • De nyilván sok olvasója is van az Oj Ifjúságnak a Dunaszerdahelyi Gim­náziumban. — Az igen. Tudom, hogy nagyon so­kan olvassák, szinte nincs is gimnazis­ta, aki ne olvasná, legalábbis nálunk. Amikor újra megjelentek a képek és szavazólapok, akkor sokan azt mond­ták, hogy ■'Tímea, szurkolunk neked. Miért is ne jelentkeztél volna? • Fel akartál tűnni? — Véletlenül sem Egy lehetőségnek tartottam, mert a SZISZ, amely a mi szervezetünk, például egyáltalán nem gondolt ilyesmire, holott mutassanak nekem olyan lányt, aki nem akarna ki­• tűnni. Hangsúlyozom, kitűnni, nem fel­tűnni. • Itt vagyunk a kérdések gyökeré­nél. Mivel tűnhettél volna fel vagy ki, ha nem ez a verseny? ~ Már hosszabb ideje atletizálok a DAC-ban Lehet, hogy sokakat meglep, de diszkoszveléssel és súlylökéssel fog­lalkozom. Korom ellenére rajtoltam már női versenyen is az Inter stadion­jában, mert korosztályomban nem volt ellenfél Nem is emlékszem pontosan, hogy győztem-e vagy második lettem. • Ilyen ideális testi felépítéssel ne­héz lesz diszkoszt vetni meg nehéz sú­lyokkal dobálózni, nem gondolod? Hogy akarod megóvni a karcsúságod? — Egyelőre nincs semmilyen prob­léma Magasságom és hosszú karom jó­voltából a versgnyeken aránylag köny- nyen érvényesülök. De tekintettel a termetemre és a magasságomra, már Pogány Mihály, a DAC atlétikai edzője is, aki annak idején Szlovákia magas­ugró bajnoka volt, azt ajánlotta, hogy próbálkozzam távolugrással. Megpró­bálom. • Honnan ez a sport iránti féktelen rajongás? — Nem tudom, velem született Et­től függetlenül édesapám a DAC veze­tő titkára, és szintén támogat a spor­tolásban Na nem úgy. hogy azért nye­rek. mert az apám a DAC titkára. Eb­ben aztán nem segíthet A diszkosz csak olyan távolságra repül, ameddig én el­dobom • Kétségtelen, de ahogy a mi ver­senyünkben aratott győzelmed is bizo­nyítja, máshol is érvényesülnél, pél­dául az arányos termeteddel, szépsé­geddel. — Arányos termetre csakis sporto­lással lehet szert tenni Pícikoromtól sportolok Igaz. hogy a diszkosrvetés- nek és a súlydobásnak talán hátat for­dítok, de sportolni változatlanul fogok. Ez az egyetlen lehetőség, hogy az em­ber megtartsa az alakját, kondícióját. Lehet, hogy ez az állítás az én esetem­ben a koromra való tekintettel furcsán hanagzik • Mi karsz tulajdonképpen lenni? — Feltétlenül testnevelő pedagógus vagy sportoktató, és ha sikerülne, ma­nöken. Elég furcsa, hogy nálunk szin­te titok övezi, ki lehet manöken. • Miért érdekel, feltűnésből? — Nem. Ahogy ebben a t^ersenyben sem akartam feltűnni, éppúgy az a vé- lemé-nyem, hogy a manöken is elsősor­ban a ruhát mutatja be. Ne legyen hi­valkodó. Más kérdés, hogy tetsszen má­soknak. • Te tetszettél az olvaasóinknak. Tet­szel a környezetedben élő fiúknak is? — Nem tudom. Sok barátom van. Ko­molyabb nincs, de úgy hiszem, még nem veszítettem semmit. • Milyennek képzeled el a fiúdat? — Arányos, sportos termettel, jól- ápoltan, ami most már természetes, e- gyébként is ki sem állhatom az ápolat­lan srácokat. S nem akarom, hogy zse­ni legyen, de azért gyüge sem. Spor­toljon legalább annyit, mint én. • Szeretsz öltözködni? — Naná! • Tudsz is a mai körülmények kö­zött? Egyáltalán, hogy öltözködöl? — Édesanyám segédletével. Jóformán mindent magunk varrunk. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy elgondoltam, van egy kis veszekedés, de azért a vé­gén jól kijövünk. Édesanyám a legcso­dálatosabb asszony a világon. Szóval eltervezzük, ha nem jól sikerül. Össze Is veszünk, de csak úgy. Utána szent a béke. Az üzletekben úgyszólván semmi divatosat nem lehet kapni. Amelyik lány onnét kénytelen öltözni, azt saj­nálom. PALÄGYI LAJOS A szerző felvétele Lu Aí OlUidi! Ulí.íl*Als Még szerencse, hogy Szlovákia fővá­rosa két esztendő múlva várossá nyil­vánításának 700. évfordulóját ünnepli mert így meggyorsult az óváros felújí­tása, amely több évig tartó előtanulmá­nyok elvégzése után 1986-ban végre el­kezdődhetett. Végre, írom, mert már éppen itt volt az ideje, sportnyelven szólva, még megadatott az időntúli sza­baddobás lehetősége. Az óvárosban, a- mely városi műemlékvédelmi terület­nek számít, egy-egy értékes épület már enyhén szólva rogyadozó állapotban sínylődött, a megsemmisülés veszélye fenyegette őket. Közben pedig város­szerte emelkedtek az ízléstelen építé­szeti és köztéri alakzatok. Csakhogy egy város, egy ország kulturális fejlett­ségi szintjének megítélésekor a műem­lékkel való törődés színvonala sokkal inkább mérvadó. S egy másik fontos dolog, a városlakók közérzete. —- Miért az utolsó órában kezdődött meg a műemlékek felújítása — érdek­lődöm Pavol Šúcha mérnöknél, a Fővá­rosi Nemzeti Bizottság Városi Műem­lékvédelmi Igazgatósága alkalmazottjá­tól —, s kit terhel ezért felelősség? — Tényleg az utolsó pillanatban tör­ténik a műemlékek felújítása. Akadtak olyan épületek, amelyek egy további év tétlensége miatt nem kerülték volna el a szanálást. Ezért az állapotért el­sősorban a nemzeti bizottság és az ál­lami műemlékhlvatal a felelős. Megfe­ledkeztek az óvárosról, valahogy elke­rülte a figyelmüket, hogy az egyedi mű­emlékek érdekében tenni is kéne vala­mit. —- Végül is megkezdődtek a munká­latok. — 1986-ban a Prímáspalota rendbe­hozatalával kezdtük. Pénz volt, csak megfelelő kivitelezőt kellett találnunk. A hazai vállalatok ajánlatai közül a legjobb tizenkét és fél éves Időtartamot kínált a teljes rekonstrukcióra, ezért jött kapóra a lengyelek ajánlata. Ök hat évet ígértek. Megjegyezném, hogy a palota felépítése a 18. században mindössze három évig tartott. — A Prímáspalota volt az első, ma már óvárosszerte felállványozott épü­• letekkel találkozik az arra tévedő. Mi­lyen koncepció alapján zajlik a rekonst­rukció, s miért éppen a lengyelekkel? — A közelgő jubileumig szeretnénk a város történelmi magvát teljes egé­szében felújítani, de nem úgy, mint a prágaiak tették a Korzó kialakításakor, hogy csak az épületek homlokzatát hoz­ták rendbe, míg a belsejük továbbra is omladozik. Mi a pincéktől a padlásig mindent rendbe szedünk. S hogy miért a lengyelekkel? Gyorsan, megbízható­an dolgoznak, hazai viszonylatban nincs konkurenciájuk. Egyedül azonban nem győznék, így hát itteni vállalatok, sőt például még a légi (Lehnice) szövet­kezet is részt vesz egy-egy objektum felújításában. Ezenkívül az óvárosíiáza rekonstrukcióján magyarországi part­nereink is dolgoznak, szintén^ gyorsan és nagy szakmai hozzáértéssel. Ezen az épületen speciális munkaműveleteket kell elvégezni, s erre itthon megint csak nem akadt alkalmas vállalkozó. — Miért van az, hogy az érdemi mun­kára a« hazai vállalaatok nem alkal­masak? — Valahogy hiányzik belőlük a mun­kájuk iránti felelősségérzet, nem ké­pesek igazán minőségi munkát végez­ni, kibúvókat keresnek, hanyagok, nincs meg köztük a jó értelemben vett kon­kurencia. Évek beidegződése, hogy rom­bolni, és új, egyszerűen összeszerelhe­tő konstrukciókat, házakat tudnak csak építeni. Tulajdonképpen műszakilag is csak erre vannak berendezkedve. Kár! — Az anyagi feltételek, s ez manap­ság nagy szó, tehát megvannak, az el­várásoknak megfelelő munkát végző kivitelezőket is találtak. Mégis, mintha akadozna a felújítás menete. — Nagy gondot okoz a különféle é- pítőanyagok beszerzése, főleg a fáé. gyakran késnek a szállítmányok, s ez sokszor hátráltatja a munka menetét. — Sok vita hangzót el az Április 4. tér jövőjével kapcsolatban. Megőrzl-e eredeti arculatát vagy új külsőt kap? — A közvélemény és a környezetvé­dők nyomásának is köszönhető, hogy . végül ez a tér, persze kisebb módosí­tásokkal, megőrzi eredeti tormáját, ma­rad a sokat vitatott zöldövezet is. En­nek a városnak szüksége van a zöld­re, amit még a nemzeti bizottságon sem tudatosítanak eléggé. Más országokban bevett szokásként alkalmazzák, határo­zatok irányozzák elő, hogy ha valami­lyen üzem, vállalat egy fát kivág, he­lyette mondjuk köteles húszat ültetni. Nálunk eddig hiányzik egy ilyen hatá­rozat, úgy tűnik, mintha az ilyesmit le­kicsinylőén kezelnék az illetékesek. Pedig korántsem apróságokról van szó, hanem környezetünkről, amely sajnos, még mindig jócskán elmarad az ideá­listól. Még az egészségügy sem szorgal­mazza Igazán a zöldövezetek mentését, újak kialakítását, pedig arra már rá­jöttek, hogy a betegségek megelőzése olcsóbb is. hatásosabb Is az emberi élet szempontjából, mint a gyógyítás. A mi esetünkben, amikor is a levegő szeny- nyezettsége többszörösen meghaladja a megengedett szintet, szinte minden tal­palatnyi zöld terület aranyat ér. D. Kovács József EEÍ«.: : ítW-V

Next

/
Thumbnails
Contents