Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-25 / 43. szám

I új ijilsžg 61 ——------------------------ ---------V

olt egyszer egy biennále

Rangos nemzetközi eseménynek vagyunk szemtanúi a fővárosban, a- mely egyaránt vonzza a nemzetközi és a hazai közönséget. Olyan apukák és anyukák Is járják a klálKtöterme- ket, akik talán még soha sem voltak Ilyen rendezvényen. Csodálkoznak a gyerekek, csodálkoznak a szülök, a- mlkor az agyonolvasott, szakadt, széthullott könyvekből Ismert egy-egy kép visszaköszön rájuk a tárlókból. A fiatalabb nemzedék, a tinik pedig emlékeik között kutatnak, mert Albin Brunovský, Dušan Kállay, Réber László vagy mások rajzai akkor készültek. amikor ők mér éltek. Ezek az Illusztrációk karácsonykor vagy egyéb alkalommal kerültek a birtokukba, s azóta ezek a könyvek, melyekben e rajzok vannak, megbecsült kincsnek számítanak.

Mindezt nagy megnyugvással és örömmel Írom le, hiszen napjainkban gyakran tapasztalom, hogy a Jöl Induló, sok pénzbe kerülő nemzetközi események Is Idővel ellaposodnak, szétesnek, látszatötletekkel, nem egészen odaillő eseményekkel próbálják helyettesíteni az Igazi nemzetközi rangot, vonzani a közönséget. A Gyermeklllusztráclók Nemzetközi Btennáléján — az Idei a tizenegyedik a sorban — ez nem így van. Itt mindent olyan szervesnek, odalllő- nek érzek, hogy szinte csodálkozom rajta. Nagyfokú kulturáltságra vall, ahogy kétévenként ezt az eseményt megrendezzük. A nyitott ablakon keresztül kitekintünk, a világ pedig bejött hozzánk, és ez már valami.

A felnőtt, ha rendszeresen megnézi ezeket a kiállításokat, nem mindig éli át úgy a látványt, mint a legapróbbak. De ha a mesevilág felfedezése számunkra már nem olyan Izgalmas, nem a blennáléban, hanem magunkban kell keresni a hibát. A figyelmes nézelődő, ha az emlékeket és a tényeket rögzíti, s föllapozza a kiváló katalógusokat, gondolatban összeveti a korábbi évek látványát a maival, látja, hogy fejlődött, gyarapodott a rendezvény, ugyanígy a képek belső tartalma, az alkotók tudása. beleérző képessége is. Bővült a kiállító Illusztrátorok névsora Is. Tért hódít a szakma, rangot, lehetőséget Jelent a művésznek egy-egy gvermekkOnyv Illusztrálása. Már nemcsak olyanok vállalják ezt, vagy nemcsak olyanokat bíznak meg a gyer- mekkönyvek képeinek elkészítésével, akik sajátságos helvet vívtak ki maguknak. hanem különös tehetségű művészeket, akik más téren szereztek elismerést. Igv az ember tapasztalhatja, hogy nem fenyegeti sablon, megszokottság, meguntság a hazai gyermekkönvv-lllusztráclókat.

Hazai, szűkebb értelemben, tehát nemzetiségi vonalon mindez nem érvényes, mert csehszlovákiai maevar — de egyéb — nemzetiségi területről nem veszrjek részt ezen a nemzetközi seregszemlén. Az okokat kutatva azt mondhatjuk, ha körünkben nem Is sorvadt el teljesen a gyermekkönyvkiadás, sajnos, egy picit mostohagyereknek számít. Inkább az átvételekre, a másodkézből származó termékekre hagyatkozunk, s ezért nem vagyunk, nem Is lehetünk Jelen ezen a nagy nemzetközi fesztiválon.

Visszatérve a blennáléra és az azt kísérő társrendezvényekre. még sok mindenről kell beszélnünk, például magukról a társrendezvényekről, amelyek átgondoltak, színvonalasak.

Már a felsorolás is meglehetősen

hosszú és gazdag, mert kiállítás van a Szlovák Nemzeti Galériában, a Fővárosi Galéria több épületében, de aki betér az Egyetemi Könyvtárba, ott Is rangos nemzetközi kiállítást láthat. Itt a lipcsei nemzetközi könyv- művészeti központ mutatja be a világ legszebb gyermekkönyvelt.

A biennále színhelyén, a Művészetek Házában a nemzetközi kiállítás anyagán kívül egész sor kisebb tárlat fogadja a látogatót a folyosókon, az emeleteken és a második emeleti különteremben, ahol Bohumil Ríha és Dušan Kállay alkotásai láthatók. A szakma legnagyobb nemzetközt elismerése, a H. Ch. Andersen-érem e két hazai birtokosának átgondolt, feszes kis kiállítása mellett a rendezők módot találtak arra is, hogy bemutassák Hannu Talna finn mester munkásságát, amelyért az 1987-ben a btennálé nagydíját kapta. És Itt mutatják be a tokiói Ázsiai Kulturális Központ 1988-as kiállításának az a- nyagát. A ház klubtermében pedig, ahol filmvetítések, színházi előadások zajlanak, nagyszerű nemzetközi gyermekrajzkiállítás látható.

Ha sétánk során kilépünk a Művészetek Házából, nehéz eldönteni, hogy hová Is menjünk előbb. A Fővárosi Galéria MIrbach-palotáJában a cseh képzőművészet egyik elismert, de eddig csak ímmel-ámmal méltányolt mestere, Jaroslav Šerých bámulatos munkál láthatók. A Szlovák Nemzeti Galéria nagyszerű állandó tárlatai mellett több Jelentős Időszaki kiállítás várja a látogatót. A Bibiana kiállítótermében Albin Brunovský gazdag, szinte páratlan gyermek- rajz gyűjteményével, a művésznek a hazai vizektől egészen a lengyel. Japán vizekig terjedő munkásságával Ismerkedhet a nemzetközi és hazai közönség. Az 1900-as évektől napjainkig terjedő cseh bibliofil könyvkiadási tevékenységet bemutató kiállítás vonzhatja Ide leginkább a felnőtt látogatókat. Visszaköszön ránk a már említett Jaroslav Šerých festőművész.

IV "

grafikus gazdag munkássága, és Albin Brunovský mellett további kor- társ klasszikusok és olyanok, akik nincsenek közöttünk. A kiállítás gazdag anyaga az egész eseménysorozatért beszél. A kultúra nagyjalra, nagyságára hívja fel a figyelmet. A bibliofil tevékenység ugyanis még a legvadabb és legkultúraellenesebb korszakban sem szünetelt, éltette az emberekben a reményt, és bizonyította is egyben, hogy Itt csak valami végzetes félreértésről, megdöbbentő barbarizmusról van szó akkor, amikor a kultúrát, a művészetet, az emberi értékeket tapossák sárba.

Ez a kiállítás egyébként még mást Is bizonyít, nevezetesen azt. hogy az igazi értékteremtő művelődési, köz- művelődési, kulturális tevékenység nem képzelhető el a tiszta, csak értőknek szóló, tehát a széles néptömegeket látszólag mellőző alkotói munka nélkül. Amit képes a különös érzékkel, kultúrával megáldott ember megérteni és szeretni, nem mindig vagy csak közvetve Juthat el a széles néptömegekhez.

Ez a nemzetközi seregszemle természetesen sok különös feladatot, a kezdetkor nehezen belátható gondot okozott és okoz a rendezőknek. Amikor ugyanis összegyűlik nálunk a világ, fogadni kell a vendégeket, beszélni, válaszolni is kell a kérdéseikre. Nos, hogyan, ha nem tudnánk például nyelveket, nem Ismernénk a földrajzot, a nemzeti és nemzetközi élet sajátosságait? Ez csak úgy lehetséges, ha nyitottak, kulturáltak és emberségesek vagyunk. De hadd tegyem gyorsan hozzá, hogy a látottak alapján nyugodtan állíthatom, hogy azok vagyunk. A lipcsei, a tp- klól központok megjelenése. Jelenléte azt bizonyítja, hogy a világ szívesen Jön el hozzánk. Az ablaktárás tehát Jól sikerült, most már nemcsak ml mutatjuk meg magunkat, hanem a világ is szívesen eljön hozzánk, hogy rajtunk keresztül megmutassa magát. NÉMETH ISTVÁN

Albin Brnnovský egyik „varázslata"

"i

}

Színház, társadalom, átalakulás

Nem tudtam megszabadulni e cikk megírásának gondolatától Annál is inkább, nem, mert ha nem keltfük ÚJ életre a szó igazi értelmében a kulturális értékeket, a kulturális kollektívákban és az egész társadalomban, akkor nem tudunk megbirkózni a művészeti problémákkal — különösen az átalakítás korában. Meghatározó Jelentősége van az erkölcsi nézőpontnak. Mindenképpen gyógyulásnak kell bekövetkeznie a szocializmus erkölcsi-kulturális értékeinek érvényesítése terén. Az emberi tényezőt azért is mozgósítani kell, hogy egészségesebbé tegyük a morális légkört a társadalomban. Rendkívül fontos napjainkban, hogy meg tudjuk magyarázni a dolgokat. Ebben pedig a színháznak nagyon nagy társadalmi szerepe van, hjszen küldetése széra- koztatva nevelni, vagy megfordítva, mert úgy is érvényes. A színházművészetnek is jelenleg az a feladata, hogy minél kevesebbet beszéljen az átalakításról, de annál többet tegyen érte, azaz a gyakorlatban valósítsa meg. Tehát nem az a lényeg, hogy az ember mit mond, hanem hogy ho- gvan cselekszik. A színház a népért van. annak művészi és kulturális értékei gazdagításáért.

A kultúra, a színház nevében beszélek — 8 béke elkötelezettjeként. Miért? Mert a béke mindenekelőtt a kultúra Ugye. Ha van egymást kiegészítő. meehatároző fngalomnár. akkor a kultúra és a béke az. Béke és kultúra ikertestvérek. A béke védelme a kultúra tudata nélkül elképzelhetetlen, a kultúra kiterjedése végső fokon mindkettő egyazon erkölcsi elkötelezettség. A béke: a legnagyobb morális teliesség, a kultúra: a szellem erkölcsi felelőssége. A béke egy és oszthatatlan, a béke mindenkié. A kultúra egy és oszthatatlan, a kultúra mindenkié.

Aki kizária magát áramköréből, a kollektív elkötelezettséehőí, az magának akar mindent, de béke és kultúra né'köi: hatalmat, önző harácso- lást, háborút.

A kultúra táklyayiyője. a színház — emberszolgálat. Hiyatása az emberből embert csinálni, háborúellenes lényt, békepolgárt, békeatomot. Éppen ezért a színház tolmácsolja — a színész — kiyálasztott. kiválasztódott ember. A művész-színész nem nnliti- kiis. Soha nem szónokol politikát a színpadon. De a politikát munkájával adia. A színész nem ingyenélő — lelkesen telíeslti szociális küldetését. Énnen ezért reszketnie, trémáznia kell országa, népe lelki és erkölcsi levegője felett, mert ez az előfeltétele a színész művészi létének és igazságának. Az a művész, aki erről nem gondoskodik, a társadalomnak nem ér sokat Ide kívánkozik egv rendkívül találó Latinovits-idézet: ..Minden színház közös célja: munkálkodás az emberért. az ember által mindenkiért, a nagy közösségért: a társadalomért!".

A színész a közönséggel dolgozik, „élő emberekkel", akik az idővel e- gyUtt rezegnek. Velük kell dolgoznia,

párbeszédet, titokzatosság, kétértelműség és szándékos célzások nélkül Senki sem tudja jobban, mint a színész, hogy miben él a közösség, ml égeti mi izgatja, szorítja, alacsonyit- ja le, vagy minek örül mi emeli fel és mi erősíti, mi szerez neki örömet és mi ébreszt benne kedvet az élethez, a munkához. A színész kéznyúj- tásnyira, néhány lépésre van a nemzettől 0 egyenesen a nép szemébe néz. Tudja jól. hogy milyen keveset elég fvagy éppen milyen sokat kell) tenni megjegyezni vagy mondani — mozgás, gesztus, arckifejezés, szó stb. — ahhoz, hogy a nézőtéren kirobbanjon a nevetés, vagy érezhető legyen a közönség csodálata, valamire való rádöbbenése. Ugyanilyen jól tudja, mivel fagyaszthatja meg a nézőközönséget. és mikor emel „üvegfalat“ a színpad és a nézőközönség között. Ezért valódinak, igaznak kell lennie. S a közönség reagálásából, visszajelzéséből új erőt gyűjt, fejlődik. E fejlődéshez azonban szabadság kell A művész szabadságot igényel Nem azért hogy azt csinálja, amit akar, hanem azért, hogy az legyen, aki! A szabadság számára lételem. Kritériuma: belakni vagy legalábbis belakhatóvá tenni a világot A művész ritmusa létkérdés, gondjai tehát lét-gondok. A színész ..tárgv^’“ a munka, a publikum, a nyilvánossá j a közösség, a nemzet, a nép — és ez a lényeg. A közönség egyes dolgokra érzékeny, mint a mimóza, néha meg olyan, mint a túlfűtött kazán. A közönség a színházba bizalommal érkezik, reménnyel és várakozva, kiéhezve az igaz szóra. S ezt a bizalmat nem szabad soha elvenni a nézőtől. Ez igen nagy kötelezettség. És mi ez a valami amire éhes a nép? Miben él és mire hallgat a nén? Ezt a színész tudja a legjobban, aki vele együtt él, vele együtt lélegzik. S itt van a színészet óriási és semmivel sem pótolható ereie. Ezek az emberek nyitott szemmel mennek előre, ahol a valóságról, lelkiismeretességről, egyenességiről igazságról, szabadságról tolerálásról, emberségről, demokratiknsságról van szó. S ahol nem e szavakon van a hangsúly, hanem a tartalmukon. S épnen ez a csodálatos a színművészethen; az emberek a lelki fogalmakra hallgatnak! Ezek a lelki fogalmak izgótiák a ma emberét. Meghatározó tényező, hogy ki e lelki fogalmak és a szóban forgó ideának a hordozóié. Ettől függ a tömegek bizalma, a nép. a nemzet és ezen belül az ifiúság bizalma is. Ez mind természetesen a kultúra tárévá. szőkébb értelemben a művészeté és még szőkébben véve a színházé. Ebben az értelmezésben ma a színház nagyon lényeges eszköz: a színházművészet célja, lényegi és meghatározó eleme a társadalmi építés és az átalakítás. Ha a gyakorlat láttán néha kételkedünk is ebben, nincs semmilven Jogunk — főleg erkölcsi — nem úvv cselekedni. hng*y ez igaz legyen. Hiszen az átalakítás lényege Is az: megtalálni az Igazságot s aszerint cselekedni.

TARICS PÉTER

Egy szlovák írónő első prózakötetéről

Rút Llchnerová hosszú-hosszú éveken át közli már novelláit és karcolatalt a szlovák lapokban és gyűjteményes kiadványokban. A Selmecbányán (Batrská Štiavnica) élő szerző a szlovák fővárosban végezte tanulmányait, de megmaradt lokálpatriótának. Most megjelenő első kötetének címe (V Kreme- nisku) egy fiktív, felvidéki kisváros nevét takarja. E bányavárosban játszódnak a többnyire rövidke elbeszélések eseményei.

A harmincnyolc éves szerző írói debütálása lényegében megkésettnek számít. De az olvasó annál Inkább odafigyel a kései bemutatkozásra.

És tény, hogy a megkésettség nemritkán az író tehetetlenségéből vagy e- gyenesen a tehetségtelenségéből származik. Mások meg igazi hozadékkal lepik meg az Irodalmat. Baudlalre például tizenhat éven át dolgozott első verseskönyvén. A francia származású André Frénaud harminchat esztendősen közölte első költeményét. De van nagyon jó szlovák példa Is: Milan Rúfus- nak harminckét éves korában jelent meg első verseskönyve.

Llchnerová novellái — bár a szerzőnek írói vénája van — nyilván nem a maradandóság édenét célozzák meg.

A kisváros éppannyira stilizált, mint maguk a szereplők. Túlzottan sok a sárga, a búzavlrágkék és a lila szín ebben a helyiérdekű világban. Szó esik magyarságról, szlovákságról, még lakosságcseréről Is, de az olvasó rögvest rádöbben, hogy ami a könyv lapján történik, nem Történelem. Mintha Llchnerová azt akarná a T. olvasóval közölni.

hogy a kisvárosokban „kicsi" emberi sorsok vannak, a nagyvárosokban meg „nagy" emberi sorsok. Azt hiszem, sarkalatos tévedésének áldozata a könyve. Ugyanis: nem szabad két ember sorsát valamiféle fiktív mérlegre helyeznünk. Gogol művelt (Revizor, Köpönyeg) hozom fel figyelmeztető példaként arra, hogy a „látszatra leghltvá- nyabb értékű" embereknek Is lehetnek égig érő gondjai, csak azokat esetleg nem olvassák oly mohón a könyvmolyok. És még valamit: az efféle szétválasztás merőben erkölcstelen, mert éppen ezen a gondolkodási ösvényen jutottunk el a gyűjtőtáborok tragédiájáig.

Llchnerová gyakran látványos oldala- zással kerüli ki novelláiban a valóságot, így tö rténik a könyv címadó elbeszélésében is. Egy ház a városban kiürül. Egy magányos férfi költözik a kl- ebrudalt magyar származású helyébe. És aztán a humor segítségével valamiféle kincstári humanizmusba fullad az egész írás.

Llchnerová a sző szoros értelmében a vidék írója. Azé a vidéké, ahol a har- sányságra nem válaszolnak visszhangok. A vidék írója, ahol az ember, ha nagyon akarja, mindig rálel a kockázatihentes középutakra.

Némi sajnálkozással Jegyzem mindezt le, mert egyik lírai hangvételű kar- colata, A ház (Dom) című a ml Kovács Magdánk fenséges novelláit Juttatták emlékezetembe. Csakhogy Itt Is minden túlzottan kicsiben történik: sportnyelven szólva, a nagypályás labdarúgás helyett a gombfoci.

És ... és ... és ...

Minden marad a régiben. Az olvasó túljutva az olvasott könyvön, visszatekint, és sétafikáló bácsikat, néniket és Ifjakat lát... Akik olykor elvegyillnek, máskor pedig Időlegesen kiválnak... De mint ahogyan ők maguk sem tudnak önmagukról sokat — sőt, az a gyanúm, hogy „nem Is akarnak“ tudni —, ml Is a könyv olvastával hiányérzetek közt hánykolódhatunk...

Llchnerová nemritkán kerül a mesterek hatása alá. És arra gyanakszom, hogy novelláiból ki is lehetne hámozni, hogy melyik novella írásakor milyen könyvet olvasott. Johanides, Dusek és többek közt B. Hrabal hatása Is nyilvánvaló... VAJKAI MIKLÓS