Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-18 / 42. szám

Királynő-e a királynő avagy előtérben az alattvalók anyagi érdekei ? in-r-. Valamelyest Rnftfni Róbert mentette a csehszlovák atlétika hírnevét. Napjainkban csend honol az atlé­tikai pályákon, kivételt csak a ma­ratoni futóversenyek képeznek. A naptári év vége még nem érkezett el, az atléták viszont már elbúcsúz­tatták az Idényt. Így már jogos a mérlegvonás, a kérdés: Királynő volt-e a királynő? Mielőtt kimerítő választ adnánk a kérdésre, egy valamit hadd bocsás­sunk előre: 1989 olimpia utáni év volt, 8 a játékok után az atlétikában is amolyan pihenőnek számított. Nem volt világbajnokság (hacsak nem szá­mítjuk az ősszel megrendezett női 15 km-es országúti VB-tj, sem konti­nensviadal, nem volt tehát olyan tét, amely a versenyzőket teljes erőbedo­básra késztette volna. Lazíthattak, ki­pihenhették az előző olimpia fáradal­mait Már akik a pályán maradtak. Megszokott jelenség ugyanis, hogy az olimpia, a nagy csúcs után sporto­lók fejezik be pályafutásukat. Lazítás, pihenés. Tévedések elke­rülése végett azt azért tisztázzuk, ez még nem lazsálás, egyszerűen csak erre a pár hónapra nem jellemző a többi idény megfeszített, erőltető munkamenete. Ami persze távolról sem jelenti azt, hogy megáll az é­let, „munkanélküliekké“ lesznek az atléták. Ötödször rendezték meg az idén az lAAF Mobil Grand Prlx-t. A 16 ver­senyből álló sorozat döntőjének szep­tember 1-jén Monacó adott otthont. A világ élvonala jött össze Monte Carlóban, hogy megosztozzék a ki­osztásra váró 763 ezer dolláron. Az összegből legtöbbet (lejenként 25 ez­ret) a két győztes, a marokkói Szald Aouita ős a román Paule Ivan kap­ta. Mellesleg tavaly Is ők vághatták zsebre a nyertesnek kijáró jutalmat. A sorozatba bekapcsolódó 83 ország atlétái közül nem mindenki járt Ilyen jól, természetesen csak a legjobbak, mármint a győztesek és a helyezet­tek, s nemcsak az összetettben, az egyes számokban Is. Ha már a pénz kerül szóba, áll­junk meg egy percre. A sport egy­re nagyobb méreteket öltő elüzlete- sedése természetesen az atlétikát sem hagyta érintetlenül. A Nemzetközi A- matőr Atlétikai Szövetség (lAAF) megpróbált némi rendet teremteni a szinte már ellenőrizhetetlenül befo­lyó rajt- és egyéb pénzekben, ezért hozta létre Grand Prix-sorozatát, a­melyet persze megelőzött az amatő­rizmusra vonatkozó "paragrafus 1982. évi liberalizációja. Nos, az már más kérdés, hogy a sportág vezérkarának szándékát, törekvését nem túl sok siker koronázta. A legális pénzdíjak mellett egyre nő a — lassan nyílt — titokban kiosztott rajtpénzek össze­ge ezeken a viadalokon. A zürichi Sport szerint a sorozat legrangosabb eseményének, a város Letzlgrund-ver- senynek a szervezői 2,6 millió már­kás bevételükből 1.8 milliót fizettek ki Ilyen címen. Egyes szupersztárok csillagászati összegeket kérnek. A többszörös amerikai olimpiai bajnok, Carl Lewis'ára legmagasabb, 50 ezer dollár körül mozog, de ez még nem minden. Az amerikai csak akkor kap­ható, ha vele együtt' 130 ezerért meg­veszik a vele portyázó egész csopor­tot. (Az atléták követeléseitől egyre jobban sarokba szorított versenyigaz­gatók próbáltak gátat emelni az egy­re tel jesíthetetlenebb kívánságok elé.) Tárgyalóasztalhoz ültek a sportolók­kal, de egyelőre nem sok eredmény- ‘nyel. Az atléták kitartanak ama állí­tásuk mellett, hogy kevesebbet kap­nak annál,' amennyit Igazán érnek. S ezt teljesen komolyan gondolják. Né­hány csillag — Lewis, Reynolds, Kingdom, Ereng, — menedzserének kezdeményezésére létrehozták az At­léták Képviselőinek Nemzetközi Szer­vezetét (lAAR), amely Monte Carló­ban közzé is tette tízpontos program­ját. Ennek lényege, hogy leszámol­jon az ún. álamatőrizmussal, az atlé­ták azonnal kapják kézhez az őket Illető pénzt, ne csak pályafutásuk befejeztével (a nem hivatalos össze­geket eddig is megkapták). Továbbá: az lAAF ne korlátozza reklámlehető­ségeiket. Ogy tűnik, ebben a királyi sportágban is egyre Inkább a pénz beszél, s ez nem a legszerencsésebb Irányvétel. Szögezzünk le egy dolgot: nem a nagyon Is megérdemelt jutal­mat vitatjuk el a versenyzőktől, csu­pán amiatt aggódunk, hogy a sport nem lesz többé sport a szó nemes értelmében (igaz, Ijecsületét az elha­talmasodó dopping amúgy Is megté­pázta). hanem ügyeskedő kereskedők üzleti vállalkozása. Május végén Indult útjára a GP, méghozzá a tengerentúlon, s a szá­mítógépes értékelés alapján egyér­telműen ez volt a sorozat leggyen­gébb láncszeme. Mégsem San Jósé esett ki, hanem Budapest, a Népsta­dion versenye. Visszakerült viszont helyére a bratlslaval P—T—S rendez­vénye. összefoglalva az Idei GP-t, el­mondhatjuk, hogy nem esett csorba a hírnevén. Az Idei esztendő nyolc világcsúcsa közül öt a sorozat verse­nyén született (3000 m-es akadályfu- tásban 8:05,35-tel a kenyai Rono Stockholmban, az 1 mérföldes női síkfutásban a román Ivan 4:15,61- gye! Nizzában, a 110 m-es gátfutás­ban az amerikai Kingdom 12,92-vel Zürichben, a férfi 5000 m-en a me­xikói Barrios 27:08,23-mal Nyugat- Berlinben, a férfi 3000 m-en a marak- kól Aouita 7;29,45-tel Kölnben irat­kozott föl a világranglista élére.) A csehszlovák atlétika hívei számá­ra szomorú emlék marad az Európa Kupa gatesheadl A döntője, ajiol mindkét gárda, a nők és a férfiak is megsemmisítő vereséget szenvedtek. Annál szebb élménnyel tértek haza a B döntőről a magyar fiúk és lá­nyok, hiszen második helyük, amely óriási meglepetés, azt jelentette, hogy két esztendő múlva mindkét váloga­tott ott lehet kontinensünk legjobb nyolc csapata között. Rég szerepelt Ilyen rosszul a cseh­szlovák atlétika, mint Gatesheadben, egyetlen győzelmet sem arattak kép­viselői, a legjobban a sérülten rajt­hoz álló gerelyhajító vllágrekorder Jan Železný végzett, második lett, s még egy érmes helyet (bronz) szer­zett a magasugró Ruffínl Róbert. Ilyen rossz bizonyítvány is régen volt! Volt még egy szenzációja a Gates- beadnek: ez pedig a vendéglátó brit férfiak győzelme, hiszen először tör­tént meg az EK-ban, hogy nem a Szovjetunió vagy az NDK nyert. A nőknél viszont minden a várakozás szerint zajlott, az NDK atlétanőinek fölénye az első percektől elsöprő volt. Az persze csak később derült ki, hogy az említetteken kívül volt még egy negatív szenzációja az EK finá­léjának. A szovjetek harmadik helye­zett súlylököjét, Bagacsot doppingon érték, így megfosztották a neki járó pontoktól, s emiatt a második helye­zett szbornaja eggyel lejjebb csú­szott, a Világ Kupa történetében elő­ször nem lehetett ott a rendezvé­Carl Lewis, a sztár nyen. Az 5. Világ Kupán avatták föl a katalán főváros Olimpiai Stadion­ját. Három esztendő múlva itt lobban majd föl a nyári játékok lángja. Nem volt szerencséjük a szervezőknek, a világ szfne-javát fölvonultató csapa­tok vetélkedőjét elmosta az eső. De így Is volt egy két villanás, amely elárulta, olimpia utáni esztendő Ide, pihenő oda, a sportok királynője azért még mindig királynő. Gondol­junk csak Kingdom csodálatos futá­sára a 110 m-es gáton. Ez akkor is élmény volt, ha 12,88-as újabb világ­csúcsát elfújta a szél. Az USA férfl- és az NDK női válogatottja megvéd-' te elsőségét, a nagy szenzációnak mégsem ők számítottak, hanem a ku­baiak. A sorból kiemelkedtek ketten, akik világrekord ellen Intéztek táma­dást: Qulrot a 800 m-en Kratochvílo- vá csúcsát veszélyeztette, Costa pe­dig 210 cm-rel próbálkozott a női magasugrásban. Egyetlen csehszlovák résztvevője volt a barcelonai eseménynek, Jozef Kucej a 400 m-es gátfutásban. Mol­nár István edző tanítványa nem val­lott szégyent, óriási mezőnyben bronz­érmes lett. Levizsgázott viszont a ha­zai atlétika, amely az Ideinél gyen­gébb esztendőt régen zárt. urban klAra A pontozógépek is csődöt mondtak a legutóbbi világbajnokságon A ökölvlvő VB-k történetében szeptem- fllT bér második felében és október else­“ jén Moszkvában bonyolították le a sportág leghosszabb világbajnokságát. Ti- zenöt(l) napon át folytak a küzdelmek, fő­leg azért, mert a rendezők nem tágítottak előre beharangozott tervüktől, és csak egy szorltót állítottak fel az Olimpijszklj sport- csarnokban. A jelenlévő újságírók és a szakemberek többsége lépten-nyomon azt mondogatta: vajon mire volt jó, kinek hasz­nált ez a fárasztó, az elején eléggé unal­mas bokszmaraton? Az ötödik VB tehát joggal kiérdemelte a „leghosszabb“ jelzőt, de ha a színvonalat vesszük figyelembe, akkor a „leg“ seinmi esetre sem Illik hoz­zá. Továbbra Is a szovjetek, a kubaiak, az amerikaiak és az NDK-bellek a legjobbak, de egy-két újonc is bejutott az elődöntőbe, amiért már bronzérem járt. Még egyszer se mfordult elő, hogy egyiptomi versenyző dobogóra került volna a világbajnokságon. Ladislav Hnsárik (91 kg) jóvoltából Cseh­szlovákia is feliratkozott a VB-érmesek listájára. Sokan nagyképűnek tartották a kubaiak vezető edzőjét, Sagarrát, amikor azt nyi­latkozta, hogy képesnek tartja együttesét akár 12(!) elsőség megszerzésére is. Hogy aztán ebből csak négy lett, erről védencei tehetnek a legkevésbé, ök a döntök „első félidejében“ három aranyat nyertek. Pél­dául Reyestői biztos győzelmet vettek el. Döntőben ellenfele, a házigazda Arbacsa- kov a harmadik menet közepén megsérült, és leléptették. A pontozó(gépe )k a két és fél menetes „előadást“ vették figyelembe — ez ugyanis a szabály... Egy szó, mint száz, jobb volt a kubai, mégsem ő nyert. A címvédő tehát dühösen könyvelhette el; megfosztották a biztos elsőségtől. A 81 kilósoknál Jött a pontozógép (cso­kornyakkendősök „felügyelete“ mellett) újabb érthetetlen melléfogása. A VB leg­jobb bokszolója, a kubai Romero kikapott az NÓK-s Maskétál. Talán csak a masinák „látták“ így, mert a közönség sem értett egyet ezzel a felettébb furcsa döntéssel. Ennek köszönhették egyetlen aranyukat az NDK-bellek. Ekkor már a kubaiaknak há­rom volt... Kétségkívül a szovjet Kurnyavka (75 kg) volt a kéthetes bokszvilágbajnokság hőse, aki a döntőben szinte leiskolázta a ver­hetetlennek tartott kubai Espinosát. Az Igen lelkes és sportszerű közönség perce­kig állva ünnepelte a szbornaja új csilla­Mi lesz veled, boksz? gát. Senki sem számított azzal, hogy a szovjet válogatott öt aranyérmet szerez az 5. világbajnokságon. Ne feledjük viszont: Moszkvában rendezték a VB-t. Hazai ring- ben pedig sokszor történnek csodák. Saj­nos, ez már évek óta így van. De vajon kl(k)nek kell ez a részrehajlás?! Kezdetben általános sikert aratott a pon­tozógép. Dicsérte öklöző, mérközésvezető, edző és a néző Is. Ogy tűnt, mintha az ezt ■ kezelő bírók Is önkritikát gyakoroltak volna a szöuli olimpia botrányokkal tar­kított boksztornája óta. A moszkvai világ­bajnokság hajrájában azonban olyan el­fogult ítéletek születtek, amelyek a gép kudarcát és a bíráskodás csődjét jelentik. Tehát ugyanazok kezelik a pontozógépe­ket, akik a múltban a szorító mellett bí­ráskodtak... Summa summárum: a techni­kával nincs baj, de akik a gombokat nyo­mogatják. nem mindig a látottak szerint cselekednek. Az olimpiai részvételért (mint ismeretes, törölni akarják az ökölvívást az ötkarikás játékok műsorából) harcoló boksznak nagy szüksége lenne tárgyilagos ítéletekre. Mivel túlságosan elhúzódott az 5. ököl­vívó-világbajnokság, így érthető (?), hogy a szervezés kicsúszott a rendezők kezéből. Sokszor változott a program, egyesek Az NOK-beli Henry Maske (balról) óriásimeglepetésre legyőzte a 81. kg-os súlycso­port „királyát“, a kétszeres világbajnokkubai Pabio Romerót. Hogy hogyan? Azt mi is láthattuk a távé képernyőjén... (A CSTK ,felvétele) nem tudták, mikor lépnek rlngbe. így aztán gyakran fejetlenség uralkodott a sportcsarnokban. Éppen ezért jó lenne, ha az illetékesek elgondolkodnának azon, nem kéne-e megváltoztatni a soron kö­vetkező 6. világbajnokság lebonyolítási rendszerét. Az ausztrálok (1991-ben Syd­neyben lesz a VB), és a svédek (ugyan­ebben az évben Stockholm ad otthont a következő Európa-bajnokságnak) már be­jelentették: szó sem lehet arról, hogy egy ringben folyjanak a küzdelmek. Viszatérve a csehszlovák öklözőkre: az egy bronz reálisan (de Inkább a jelen­leginél sokkal derűlátóbban) fejezi ki a sportág mai helyzetét. Az egy érmes hely jó szereplés. Annál Is Inkább, mivel olyan versenyző harcolta ki, akinek kevés esélyt jósoltak a legjobb négy közé jutáshoz. Az Is Igaz, hogy Ladislav Husárlknak csupán egy győzelemre volt szüksége, s éremmel térhetett haza. Éppen ezért semmi esetre sem szabad túlértékelni ezt az eredményt! A szakvezetők Michal Franektől, az athé­ni EB ezüstérmesétől vártak jó szereplést, ö azonban, akárcsak a többiek, Robert Kol­ler és Peter Hrivfták idejekorán elbúcsú­zott a mezőnytől. Svätopluk Žáéek, a csehszlovák ökölvívó- -válogatott vezető edzője így kommentál­ta a Moszkvában történteket: „Meglepő, hogy kevés összecsapás ért véget idő e- lőtt. Ez is azt bizonyítja, kezd kiegyenlí­tődni, az élmezőny. Az esélytelenek alapo­san megszorították a favoritokat. Végül is szereztünk egy érmet, teljesítettük a ter­vet, de ha egy kis szerencsénk van, még jobb eredménnyel jöhettünk volna haza...“ Zslgárdt , László TISZTELETTEL TUDATJUK ... Sok sportágról írják és írjuk, hogy egyre n.^yobb az érdeklődés iránta, de naponta kell meggyőződnünk arról, hogy a foci továbbra is uralja a me­zőnyt. Az utóbbi időben pl. sokan ér­deklődtek, mi történt Füleken (Filako- vo), ahol a bajnokság előtt elég pesz- szimista hangulat uralkodott, s most lám, megy a csapatnak. Tisztelettel kö­zöljük, megkérdezték, van-e titok. Az írással a jövő héten jelentkezünk.

Next

/
Thumbnails
Contents