Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-25 / 43. szám
I9á9. OKTOBER 25. ár Jócskán az őszben Járva nyár szépét választá- nl-hirdetni?l — kajánkodhatnak rosszmájú olvasóink. Valami Igazság van Is benne, hogy hamarabb meghirdethettük volna a versenyt. így korábban zárhattuk volna a Jelentkezők képének közlését, s hamarabb megtaláltuk volna az Oj Ifjúság első „szépségklrálynőjét“. De a posta, az érdeklődők gyorsasága, a szavazók bátorsága és a nyomdai anyagleadás akkor sem tette volna lehetővé, hogy a nyár szépét a nyár kellős közepén hirdessük ki. Egyébként sem ez a fontos, hanem az, hogy a döcögő kezdés ellenére sikeres akció volt, amelyet tapasztalataink alapján mindenképpen folytatni kell — akarunk Is Jövő nyáron. Már csak azért Is, hogy akik az Idén csak későn Jelentkeztek (kezdetben nem mertek,! —. ennélfogva már nem kerültek be a szebbnél szebb felvételek (természetesen a szebbnél szebb lányokról készült felvételek) a lapba —, Jövőre bizonyíthassák or- szágnak-vllágnak, de főként önmaguknak, hogy csinosak, felfigyeltetőek, s akár nyerhetnek Is. Ráadásul Jövőre már olyan nyomdatechnikával készül lapunk, hogy egy-egy szépség bájait nem teszi majd tönkre a nyomda ördöge (ezúttal: az elavult technika), s még szebbnek, vonzóbbnak tűnnek, mint az Idei lehetőségek mellett. S feltételezzük, hogy Jövőre még több férfi ragad ollót, tollat, és papírt, hogy leadja voksát szeme (szíve?) Ismeretlen választottjára. Lássuk háti Az 1989-es nyár szépe a lapunkban megjelent képek és az olvasók szavazatai (összesen 850 érvényes szavazat érkezett szerkesztőségünkbe) alapján Molnár Tímea (a képen), a Dunaszérda- helyl (Dunajská Streda) Magyar Tannyelvű Gimnázium diákja lett. 193 szavazatot kapott, 0 tehát fődíjunk nyertese is, beutalónkkal 6 üdülhet (még egy személy társaságában!) a Tátrában. (A nyár szépéről olvasóink az Oj Ifjúság Jövő heti számában tudhatnak meg többet. Az Illendőség ugyanis úgy kívánja, hogy bemutassuk öt.) ígéretünkhöz híven a szavazókat is Jutalmazzuk. Nos, a szerencsés, aki úgyszintén a Tátrában töltheti téli szabadságát Fekete Katalin gútal (Kolárovo ul. 1. mája 10/2) olvasónk. Mindkettőjüknek, a nyár szépének és díjnyertes szavazónknak szívből gratulálunk. Reméljük azonban, hogy versenyünkkel nem csupán nekik szereztünk örömet. H etvenegy évesek vagyunk, mint a köztársaság. Mármint ml, csehszlovákiai magyarok. Néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről, s valahogy nem vesszük számba e specifikus születésnapot. Pedig van Ilyen a történelem Jóvoltából, s Illene számon tartanunk, már csak azért is, mert korunk a realitások után vágyik az új gondolkodásmód részeként nemzetközi és nemzetiségi kapcsolatokban egyaránt. De mindenképpen tudatossá kellene tenni e specifikus születésnapot önismeretünk elmélyítése végett, mely közvetlenül befolyásolja öntudatunkat. Nem a fokozás kedvéért szaggatom így a mondatokat, a logika diktálja: tudniillik öntudat nélkül meg nincs önbecsülés, annak hiánya pedig az embert csonkítja, s rajta keresztül egy nemzeti kisebbséget. Nem állítom, hogy nem figyelgetünk, de csak gyakorító igét használhatok, s mindjárt hozzáteszem: nézetem szerint ez kevés. Figyelnünk kellene, folyamatosan és elmélyülten tanulni, tanulmányozni önmagunkat, hogy naprakészen Is formálni tudjuk sorsunkat, miközben állandóan alakítanánk a változó! korok tükrében — de nem annak függvényeként — önmagunk perspektíváját. Nem tévedés: önmagunk perspektívájának megfogalmazásáról van szó, az öntörvényű fejlődés biztosításáról, a kisebbségi élet törvényszerűségeinek felfedéséről, š hatásuk elfogadásáról. Sőt, az a tét, hogy a körülményeket olyanná formáljuk, amelyek közepette biztosan hatnak e törvényszerűségek, s szabadJogismeret és öntudat dá válik az öntörvényű fej;16dés útja. Ez pedig önismeret és öntúdat nélkül nem nagyon fog menni, önbecsülés híján pedig egyáltalán nem. Ha most valaki azzal vádolna, hogy konjunktúralovas vagyok, mert olyan témát pedzegetek, amelyre a világ figyelt fel, s vált a kiemelt nemzetközi diplomácia tárgyává, nem sértődhetnék meg. Nem, hiszen az utóbbi megállapítás Igaz: valóban fölfigyelt az embéri- ség a kisközösségek, fontosságára, s e- zen belül Is kiemeljen, a kisebbségig és nemzetiségi kérdésre. De a konjunktúrapolitikát elvetem, mert az szélsőségeket szült eddig mindig, a- történelem során, a szélsőségek pedig soha nem Járultak hozzá az emberiség fejlődéséhez, sőt, ha a politika színterén Jelentkeztek, éppen az eniberlség ellen vétettek. A szélsőségek .— bármely oldalon Jelentkeznek ■— ma sem tudják szolgálni a haladást, minthogy ez utóbbi alapja mindenkor a tudás, s á ráépülő Józanság és mérsékletesség,. no meg a realitások fel- és elismerése. A realitások fel- és elismerése a csehszlovákiai magyarság esetében Is alapvetően fontos, az öntudat szerves része. Azé az öntudaté, amelyet száz meg száz hatás ér, de alapvető, értékelt és mértékét a nevelés és az önművelés útján sajátítjuk el. Helyszűke mlatťez n- tóbbl kettőről is csak Jelszavasán,szólhatok, de - szólni ‘kell, hogy specifikus ■ születésnapunkat ezúton is tudatosítsuk. A nevelés céljai egyértelműek: csehszlovák hazaflságra és szocialista internjaclonalizmusra koncentrál. (Hozzáteszem: az Internacionalizmus egészséges nemzeti öntudat nélkül elképzel; hetetlen, ezért hát a nevelésnek is így kell értelmeznie e sokrétű és neliéz feladatát.) Az önművelés Irányai és igé' nyel azönban már megszabhatatlanok és ellenőrizhetetlenek, minthogy az e- gyén fejlettségi szintjétől, tudásától, érzelmeitől és érzékenységétől függnek. Mégsem hagyhatjuk parttalan mederben folydogálni a folyamatot, mert a- kár: a- nevelési szándékot Is fejtetőre ■ állíthatja, s olyan ■ eredményeket hozhat, melyék féloldalassá teszik az embert, szinte sáhtává 'öntudatát, ez pe- dig olwetlenül' az' önbecsülés hiányába , torkoÜlk. Miért merem ezt Ilyen egyértelműen állítani? Mert ismerem annak a kutatásnak az eredményét, amelyet a SZTA Kassal (Košice) Társadalomtudományi intézetének munkatársai végeztek Szlovákia egyes nemzetiségű, területei lakosságának szellemi kultúráját és nemzetiségi tudatát vizsgálva. A. reprezentatív felmérésből kitűnik, bogyómig a hazafiságtudattal — a csehszlovák államiság elfogadásával — kapcsolatban nincs különbség a megkérdezett szlovákok és magyarok között. Jelentős eltérés mutatkozik a nemzetiségi kérdések kezelésében és értékelésében. Ezt még természetesnek Is tekinthetnénk — bár a nevelés hatásaként ezen a téren Is közelebbi véleményeket várna már' ■ az ember —, azt már azonban semmiképpen nem, hogy a megkérdezett magyarok nagy többsége tulajdonképpen csak a gyakorlatból kiindulva tudta megfogalmazni, mit tartana Jónak és miért Azt hogy az alkotmányos Jogok az anyanyelvi oktatás és a kultúra á- polásá mellett szavatolják az anyanyelv, hivatalos használatát is üzletekben, hivatalokban stb., a megkérdezettek fele sem tudta.'S ezen a ponton még, is áll-, hatunk, mert ha még alkotmányos jogainkat sem ismerjük, hogyan tudnánk érvényre Juttatni más szabályokat és alapelveket, melyek a CSKP nemzetiségi politikájából indulnak ki —'ám gyakorlásukhoz emberek kellenek, akik tudatában vannak ezen előírásoknak és elveknek. Jogtudatunk tehát hézagos!' De akkor öntudatunk, önismerétünk is hézagos, akkor pedig aligha beszélhetünk tisztességes, megalapozott önbecsülésről, mely nélkül viszont az ember csak tévelygő .lényként éldegél. E,zt,. pedig tudatosítanunk kell perspektívánk kapcsán egyénileg és társadalmilag, nevelésben és önművelésben egyaránt. Sper clfikus születésnapunk talán a legjobb alkalom erre. NESZMÉRI SÁNDOR ,1 — — .
