Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-18 / 42. szám
úji'SúsžgSl T ársadalmunk Jelenlegi fejlődési szakaszában egyre Inkább növekednek az emberek szellemi kvalitásai iránti követelmények. Ma, amikor a nép alkotó erejének mozgósítása a további társadalmi előrehaladás meghatározó feltételévé válik, még inkább szükséges hatékonyabbá tenni a közművelődési és az amatőr művészeti tevékenységet. Napjaink eseményei megkövetelik, hogy az eszmel-polltlkal munka mellett — amely formáiban és színvonalában önmaga is megújulásra szorul — továbbfejlesszük a tágabb értelmezésű önművelést és közművelődést, az Iskola és a dolgozó fiatalság, hazánk magyar nemzetiségű lakosságának kulturális Igényét, a szülőföld, az anyanyelv és az ősök hagyományai iránti tiszteletet, becsülést. A kulturális-nevelő és az öntevékeny ' művészeti munka a szabadidő tartalmas alakításának, az életmód fejlődésének fontos eleme, s így a szellemi élet gazdagításában és az emberek alkotóerejének fejlesztésében, az eszmei és erkölcsi fejlődés elősegítésében szinte pótolhatatlan a szerepe. A társadalmi fejlődés felgyorsulása, a gazdasági rendszer átalakítása nem csupán politikai szemléletváltást követel, hanem ti munka megvalósítása érdekében szükséges szervezni. Kellő aktivitásra és önmagukkal szembeni nagyobb Igényességre kell serkenteni a magyar nemzetiségű dolgozókat, de különösen a „máról holnapra megélni“ elvet valló fiatalokat. A kulturális aktivitás lanyhulásának, az értelmi szint beszűkülésének, a nemzeti és nemzetiségi tudat sorvadásának szinte beláthatatlan következményei lehetnek. Ezért minden elérhető módszerrel arra kell törekedni, hogy az emberekben felkeltsük a kultúra és tudás iránti szomjat. Ez társadalmi érdek, de ismerve nemzetiségünk rétegeződését, még inkább nemzetiségi érdek Is. Hogy miért éppen most szólunk a jövő évi tervekről, tennivalókról? Mert megkezdődött a művelődési munka szempontjából oly fontos őszi-téli időszak, és az öntevékeny művészetben is új évad veszi kezdetét. A Csemadok-tevé- kenységben is oly szükséges megújuláshoz a kellő alap és az eredmények meghatározója az, hogy mit és miként cselekszünk már most, ősszel. Milyen ÚJ előadásokat, vetélkedőket *szerveze- nek az alapszervezetek, ml legyen egy- -egy csoport, együttes új műsora? Mindenekelőtt olyasvalami, amely megfeA koltiíra is lüiilssra szinil egyre magasabb színtű kulturáltságot és elmélyültebb, célzatosabb ön- és közművelést. Az egyre rövidebbnek tűnő, szinte zsugorodni látszó napi huszonnégy óra, a mind Jobban szűkülni látszó világ kérlelhetetlenül és törvényszerűen nemcsak gondolkodásmódunk, hanem kulturális ténykedésünk irányultságának megváltoztatását Is követeli. Az öntevékeny művészettel szemben a közművelődés egyre nagyobb teret és fontosságot kap, s be kell vallanunk, hogy e folyamat nem mindig indokolt felgyorsulásában, sajnos, gazdasági okok is közrejátszanak. Ezen okok firtatásával, természetesen, nem az e- gyes művelődési formák térhódításának létjogosultságát akarom vitatni, csupán az öntevékeny művészeti mozgalom, egy-egy csoport — igaz, több gonddal és anyagi ráfordítással Járó munkájának — indokolatlan visszaszorítása miatt perelek. A kultúra, művelődés és művészetek eredményei vizsgálatakor és feladataik meghatározásakor a CSKP KB és az SZLKP KB a közelmúltban lezajlott üléseinek határozatait érintve vissza kell kanyarodnunk a CSKP XVII. kongresz- szusa beszámolójához, annak a kulturális munkát tárgyaló fejezetén keresztül az említett szervek 1980. évi üléséig, amelyen megszabták az ideológiai munka irányvonalát. Hogy miért? Mert számos szervezetben, intézményben és vállalatban, enyhén fogalmazva, megfeledkeznek, pontosabban szántszándékkal nem vesznek tudomást az említett dokumentumokban foglalt feladatok teljesítéséről. Példaként említeném meg az eszmei-politikai nevelőmunka és az amatőr művészeti tevékenység továbbfejlesztéséről aláírt, elfogadott, sőt, kü- lönkladványként Is megjelent dokumentumot, amely rögzíti az egyes reszortok, azok intézményei, valamint a tömegszervezetek tevékenysége összehangolásának és az anyagi eszközök társításának szabályzatát. Esküdni mernék , hogy sok helyen nem Is tudnak a létezéséről, nem hogy még annak értelmében tevékenykednének. Pedig ha az aláírók az elfogadott elvek alapján Járulnának hozzá a kulturális tevékenység továbbfejlesztéséhez, lényegesen megkönnyítenék a társadalmi szervezetek, köztük az Ifjúsági szervezet és nemzetiségi kulturális szövetségünk, a Csemadok kultúrpolitikai munkáját. A közelmúltban tartotta meg Idei harmadik ülését a Csemadok Központi Bizottsága. Megtárgyalta és Jóváhagyta a szövetség fő feladatait és az 1990-es évre szóló munkatervet. A terv bevezetője hangsúlyozza, hogy a Csemadok- -szervezeteknek a Nemzeti Front tag- szervezeteiként be kell kapcsolódniuk a társadalmi és gazdasági fejlődés gyorsítására irányuló folyamatokba. Az 1990-ben végzendő tevékenységet a szövetség XIV. országos közgyűlése határozatainak szellemében, az eddiginél jobb minőségű, értelmi többletet adó közművelődési és öntevékeny művészeiéi az érdeklődők elvárásainak, olyan műsor, amellyel képes a művészeti csoport tagsága megbirkózni, és hitelesen színpadra tudja állítani, de minden e- setben arra kellene törekedni, hogy az előző évinél magasabb szintre Jussunk, Jobb színvonalat érjünk el, egyszóval gyarapodjunk. A közművelődés területén elsősorban a Jogi nevelés és propaganda Időszerűségére és a nyelvművelésre szeretném irányítani a tisztelt olvasó figyelmét. A Jogi nevelés és propaganda a közeljövőben különös hangsúlyt kap. Több fontos törvénytervezetet, köztük a mindannyiunk létét meghatározó új alkotmánytervezetet is általános vitára bocsátják. A Jogi előírások — kötelességeink és Jogaink — hiányos Ismerete félreértések forrása, ezért e területen rengeteg a pótolnivalónk. Kevés a magyar vagy magyarul előadni tudó Jogi szakember, ráadásul az Ilyen témájú előadás nem tartozik a legvonzóbbak közé. Hatékonyabbá, népszerűbbé kell tenni a Jogi ismeretterjesztést, hogy a magyar nemzetiségű dolgozók is kellő szinten, felkészülve vitathassák meg a Jövőnket szabályozó előírásokat, törvényeket. A dolgozók, főleg az Ifjúság nyelv- használata színvonalának emelése munkánk egyik legfontosabb célja. Hiszen az anyanyelvet népszerűsítő nyelvművelő' munka nemzetiségünk továbbtanulását, szakmai gyarapodását is szolgálja, és azt, hogy minél több legyen sorainkban az olyan, akinek főiskolai végzettsége van. Az amatőr művészet terén meggyőződésem szerint sok csoport a műsor- választás, a keresés stádiumáig Jutott, de remélem, vannak olyan együttesek is, ahol már megtörtént a választás, tisztázódtak az elképzelések, egyszóval megkezdődött az érdemi felkészülés. Az öntevékeny művészeti mozgalom továbbélése és fejlődése érdekében reméljük, egyre kevesebb kollektíva vallja a „majd csak lesz valahogy az idén is“ elvet, s ennek szellemében „készül" versenyeinkre, seregszemléinkre. Szeretném a tanulóifjúság figyelmét felhívni a Klscsalogány elnevezésű gyermek népdal- és népzenei versenyre, a- melyre 1990-ben kerül először sor. Többen úgy vélekednek, hogy az aktív kulturális tevékenységről, az önművelésről, a tanulási készségről csupán divatból beszélünk és vitázunk. Meg kell értenünk, az emberekkel pedig megértetnünk, hogy az elkövetkező időszakban, de már napjainkban Is a képességek, az általános kulturáltság nagyobb szerepet Játszik, mint azt sokan gondolnánk. A művészet és művelődés ereje akkora, hogy képes az emberek millióit esztétikai élményekkel gazdagítani, látókörüket szélesíteni, s ezáltal arra is, hogy további aktív tevékenységre serkentse őket. Elsőrendű küldetése azon- ben, hogy szabadidőnket alkotó idővé formálja, s szellemünket gazdagítsa és gyarapítsa. BARDOS GABOR önarckép A képek világa Sárogh István Sárogh István alapító tagja és neveltje is a Tlcce klubnak. Ez a látszólagos ellentmondás abból az egyszerű tényből ered, hogy gyermek- és Ifjúkorát Leleszen (Leles] élte le, és egészen korán bekapcsolódott előbb a leleszi alkotó közösség, majd a Ticce klub létrehozásába. Részt vett tehát a klub megalakításában, ő egyben az első o- lyan tagja, akit már a klub, a klub közössége nevelt, formált. Nevelésével természetesen nem kellett sokat bajlódnia klubtársainak, hiszen amikor 1980-ban az Oj Tükör szólt a mukásságukról, az akkor alig húszéves fiú egyik portréját is beválogatták a publikált alkotások közé. E tényekből következően Sárogh István azok közé tartozik, akiket talán a legmélyebb és legőszintébb barátság köti a Ticce klub tagjaihoz. Sőt, hogy úgy mondjam, majdhogynem a klub „krónikása", festője lett. Társadalmi Indíttatású, Rembrandtig visszanyúló fl- guratív témái között nagyon jelentős helyet foglalnak el a klub életével, barátságával foglalkozó képei. Az elválaszthatatlan barátok: Tiszai Nagy Menyhért, Kiss E. Károly már-már legendává nőnek a képein, jellegzetes arcuk, mozdulataik a „krónika" részei. A Ticce közössége a művész alkotásai egy részének klindulópo,.íja, tartalmilag a lényege. A barátság, természetesen, azóta is tart és egyre erősödik közöttük, ennek köszönhetően Sárogh Istvánt, bár családi és egyéb kötelékei Szlovákia fővárosához és Dunaszerdahelyhez (Dunajská Streda) kötik — ez utóbbi városban született 1960-ban —, újra és újra visszatér szellemi szülőföldjére, a Bodrogközbe, a régi barátok közé, hogy erőt, biztonságot, szellemi energiát gyűjtve, távol a megtartó gyökerektől Is biztonságban és szilárdan állhasson a földteke eme szegletén. A Ticce klub megalakulása óta az ő életében ment végbe a legtöbb változás: leérettségizett a királyhelmecl (Kráľovský Chlmec) gimnáziumban, majd Eperjesen (Prešov) rajz és orosz szakos tanári diplomát szerzett, tanítani ment, megnősült, és most a főváros egyik új szlovák tannyelvű alapiskolájában működik. Az iskola megbecsült pedagógusai között tartják őt számon, aki mellett akkor is kitartanak a fh- nítványai, ha éppen szabadjuk lenne. Ezt nemcsak ''szimpatikus természetének, hanem sajátos, szabad pedagógiai elveinek, rendkívüli érzékenységének és nem utolsósorban szakmai ismereteinek köszönheti. Meg vagyok róla győződve, hogy bármelyik Iskola pedagóguskara nyugodt szívvel a munkatársukká fogadná, s ezt tmm is bánnák meg. A gyerekek ragaszkodásától nem is akar megválni. Életét tanítóként képzeli el, de ugyanakkor a festészetről sem mond le, mert az élete szerves része, létszükségletéhez tartozik, s ha semmi sem gátolja Őt meg benne, naponta kétÉnekkar-három órát mindig a festészetnek szentel. Témáit leginkább a mindennapi életből, s olykor olvasmányaiból meríti. Figyeli az emberek arcát, mozdulatait, cselekedeteiket, magatartásukat, s a- kárcsak a Ticce klubról szóló „tudósításai", ezek a képek is napjaink krónikájává kerekednek. A napi élet témáiból nem hiányoznak a legsajátabb, legbensőbb családi élet jelenetei sem. De akárcsak Jakoby Gyulánál vagy a fiatalabb Kraščenlč Alex képein, nála is az emberi arcok, mozdulatok olykor elutasítást, kemény kritikát is hordoznak. Festék- és ecsetkezelése mutatja, hogy Ivan Nestor Šafranko és Hegyessy Gyula festőművészek személyében az eperjesi iskolán kiváló tanárai voltak, akik azon túl, hogy bevezették az alkotás titkaiba, föl is szabadították öt a szakmai kötöttségek alól, biztonságot és bátorságot adtak neki a munkához, az alkotáshoz. Ezért ha Sárogh István élete, körülményei úgy alakulnak, hogy folytathatja a munkát, még sok szépet hallhatunk róla és képeiről. NÉMETH ISTVÁN Fotó: Molnár János Műteremben
