Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-11 / 41. szám
új ifjúság 3 Tanösvény a visszatéréshez A kftrnyeztevédelem önbecsülésünk tükre, egy nép kultúrájának, fejlettségi szintjének és értékítéletének fokmérője. Vajon ki mennyire tudatosítja és tölti meg tartalommal e bölcsen hangzó, de az élet írta tényekre alapozott megállapítást? KI menynyire tudja féken tartani ösztöneit, menynyire kíméli mindennapi munkája közepette a természetet, óvja kirándulás közben, mennyire gondolnak rá a nagy és kis beruházások terveinek megalkotói? Sajnos, többen vannak azok. akik elfeledték, hogy az ember a természet része, s önpusztítás az, ha devasztáljuk, ha vissza nem fordítható, erőszakos beavatkozást teszünk évezredes rendjébe. Vegyük például a természetjárást. Nagyon szép és egészséges kedvtelés, mindenkinek ajánlják, de azt már nem, hogy egy-egy kiruccanás alkalmával törjék, zúzzák, tapossák a fákat, bokrokat, virágokat. Ez történt ugyanis a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás most formálódó turistaparadicsoménak, a meleghegyi víztározónak a környékén. Ez a víztározó természettanllag is érdekes területen, a Derencsényi-karsztban létesült. A további természetlrtásnak azonban itt elejét vették. ' ILYEN MÉG NEM VOLT — Közös kezdeményezés, közös Igyekezet eredménye ez az építőtábor. Ilyen még nem volt a mi járásunkban, de olyan sem, amit Itt most építünk — újságolja a nemzetközi építőtábor felügyelője, dr. Gaél Lajos, a Kerületi Műemlék- és Természetvédelmi Hivatal munkatársa. — Én mint barlangász és természetbúvár régóta működök ezen a területen, amely tíz védett növényfajjal és becses állatfajokkal is büszkélkedhet. Az érdekek találkozása, részünkről a természetvédelem, az üdülőtelep igazgatósága részéről a turisztikai látványosság, a SZISZ KB és az Ifjúsági Utazási Iroda részéről pedig az általunk és a )nb által kialakított kedvező feltételek adták az alapot ehhez a kéthetes összejövetelhez. A 2573 méteres tanösvény klldulópont- járól, a faluból vágunk neki az útnak dr. Zora LiCkovával, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy Szlovákia négy hasonló rangú építőtáborának egyike éppen Itt verhetett sátrat. Már tizenharmadik éve járja a világot és természetesen hazánkat is, mert kedveli a tábori életet és munkát. Az Idei azért is kedves számára, mert hazai környezetben zajlik Persze szép élményei vannak tavalyról is. amikor táborlakóként eliufhalott az amerikai Burlingtonba. Ott egy női gondozóintézelhen falakat festettek, közben sZomorű emberi sorsokról hallott. ■— Itt teljesen más jellegű a munka. egészséges környezetben, friss levegőn dolgozhatunk, s ez tetszik a külföldi fiataloknak Is — mondja. Enyhe kaptatón baktatunk felfelé, az erdöszéll tanösvényen érezni a felázott föld Illatát. Alig kőhajításnylra tőlünk a Balog folyócska vizének egyhangú csobogása hallatszik. Pár száz méter után találkozunk a tölgyes erdőszél első kis csoportjával. A tanösvény tíz megállójának talán legérdekesebb helyén, a kis derencsényi barlang bejárata előtti résben dolgoznak a fiatalok. Csákány emelkedik a magasba, amott fejsze csillan a behatoló napsugarak fényében, lapát, kapa csörren a köves talajba hatolva. Rövid terepszemle után máris világos a tervrajzból Ismert helyszín. Vagy öt méteren a kis barlangon át vezet az ösvény. A barlangban meglelt bronzkori ember és a barlangi medve földi maradványait Is láthatják majd a látogatók. Lányok és fiúk egyaránt kiveszik részüket a megerőltető fizikai munkából. Érdekes, egyikük sem kesereg, morfondírozik kedvetlenül, hanem vidámság, jókedv rí le az arcokról. NEMZETKÖZI TABOR A táborban dolgozott egy-egy olasz, ír, francia, nyugat-berlini, egyesült államokbeli, két belga, három holland és NSZK- bell és hat angol résztvevő, valamint hat hazai fiatal. Amikor tudomást szereztem a nemzetiségi összetételről, bábeli zűrzavart vártam. De az nem volt, mert a társaság két nyelvi „táborra“, angolra és németre oszlott, ráadásul köztük Is akadt egy-ktető, aki a cseh vagy a szlovák nyelvet Is beszélte. A tanösvény munkásai egy pillanatig sem tétlenkedtek. Dr. Zora Liöková (középen) már tizenharmadszor van nemzetközi épftOtáborban. Egy csákánnyal szorgoskodó szőke hajú lányt német nyelven szólítottam meg mert angolul csak néhány alapfogalmat Ismerek. Ekkor derült ki, hogy Susan Melangh- lln ugyan San Franclscóból érkezett, de tökéletesen beszél németül, mivel egy évig Münchenben tanult történelmet. Ezen a nyáron alkalma volt megismerni Csehszlovákiát és az Itteni flataiokat, mert,már hatodik hete tartózkodik hazánkban.' Két hetet Luhaőovlcében és ugyanennyit Prágában töltött el építőtáborban. Engem természetesen a meleghegyi építőtáborról vallott nézetei érdekeltek. — Meglepett, milyen gazdag Itt az erdő. Ml nem vagyünk igényesek, ezért is lep meg a vendéglátók gondoskodása. Feledhetetlen marad számomra a hétvég! kirándulás, amikor megtekintettük a kraszna- horkal várat és az ochtlnál aragonitbar- langot. Mindkét helyről küldtem haza képeslapokat, és fényképeztem is. Ha én ezt Kaliforniában elmesélem, el sem hl»zlk majdl Hogy milyen a gömörl táj, az itteni természet, azt sajnos nem tudom majd szavakkal leírni, ezt látni kell. Röviden fogalmazva: csodálatos volt. A tábor egyik népszerű, az újságírók által Is sokat ostromolt személyisége a huszonnyolc éves Sybe Vlsser, utrechtl (Hollandia) biológus volt, már csak azért Is, mert elfogadható szinten beszélte a cseh nyelvet. Kiderült róla, hogy diplomáján még alig száradt meg a tinta, állása odahaza egyelőre nincs, ennek ellenére újból nagy kedvvel jött Csehszlováklába. Többször járt már az Észak-csehországi kerületben, s az élmények mély nyomokat hagytak az emlékezetében. — Boldog emberek lehetnek maguk errefelé. Az Itteni erdő üdezöld, ép, és szinte még érintetlen, nem úgy, mint Chomútov környékén. Nálunk Hollandiában, sajnos, mindössze nyolc százalék az erdő, ez is kis egységekben, szétszórtan található. Itt meg amerre a szem ellát, csak erdőt, fákat lát az ember. Én odahaza Is amolyan erdei manó vagyok, ezért Is örülök nagyon, hogy Itt lehetek. A vendéglátó járásból két csinos leányzó is Itt egyengette az utat. Kónya Emese a rimaszombati (Rimavská Sobota) gimnáziumból, Csabay Edit pedig a „Vályvöl- gye“ szövetkezetből érkezett a táborba. — Először, de remélem nem utoljára veszek részt ilyen rendezvényen, amely legszebb két hete volt eddigi életemnek — mondta a gimnazista kislány. — Bár Itt fizetést nem kapunk, de úgy is megéri. Az új ismeretségek, barátságok és nem utolsósorban a nyelvtanulás lehetősége mindenért kárpótol — fűzte hozzá a víg kedélyű Edit. Amikor az erdei csendességben magamra maradtam, azon gondolkodtam, hogy ezeket a flataiokat, akik több száz, sőt több ezer kilométerről jöttek el hazánkba, vajon ml csalogatta Ide. Nem a csábító kereset, az biztos, hiszen még zsebpénzt sem kaptak, se nem a pihenés lehetősége, mert itt bizony keményen dolgoztak, és nem Is a szenzációk és látványosságok tömege, mert egy-két érdekességen kívül itt másra nem lelhettek. Okét kizárólag a természet szeretete vezérelte ide Bárcsak sok ilyen fiatal akadna a mi sorainkban is! polgári lAszlO (A szerző felvételei) ÚJ SZEMLÉLET Megvallom: kedvtelésből is járom a különböző kiállításokat, legyen az képzőművészeti, ipari, mezőgazdasági kiállítás. Könnyű valakinek sétálni, nézelődni, sőt lopni a napot — mondhatná bárki. Nem adnék neki Igazat, mert kiállításra menni nemcsak kényelmes séta. nem naplopás, mert a- mikor az ember bemegy reggel az országos mezőgazdasági vagy a brnói gépipari vásárra, s csak délután vagy esetleg este kerül ki hullafáradtan a kiállítás területéről, már nemcsak a lábát nem érzi, az agya is alaktalan masszává, fáradt ragaccsá válik. Bárki bármit mondhat ilyenkor, csak azt nem, hogy loptam a napot. Ennek ellenére kedvemet lelem ebben a nézelődésben. mert én valójában arra vagyok kíváncsi, hogy merre halad a világ, s hogy halad-e egyáltalán, ezt pedig ezek a gépipari vásárok, nemzetközi kiállítások nagyon is tükrözik. Azt is mondhatnám, hogy olyanok. mint a barométer Az ember kóvályog, szédeleg a beláthatatlan tereken, a nagy épületekben, mászkál föl-le az emeleteken, megáll itt Is, ott is, és egyszer csak saját bőrén, testén, szinte az ereiben érzi, hogy a tavalyi, tavalyelőtti, sőt az azelőtti kiállításokhoz viszonyítva, valami szokatlan, változás történt. Szemléleti különbség van például a tavalyi, tavalyelőtti és az idei, a 31. Brnói Nemzetközi Gépipari Vásár között. Az előzőkön érezte az ember, hogy eljöttek a kiállítók, tessék-lássék elhoztak valamit, itt vannak, de nem is annyira kiállítás céljából, mint inkább görűlnézni. Hoztak valamit, nem a le.gúiabb, legmodernebb terméket, és reménykedtek, hogyha ők nem is, legalább más kirukkol valamivel, ami megnézhető, esetleg megvehető, haszonnal bevethető a termelésbe. Nos, az idén ez szinte egy csapásra megváltozott. Természetesen még nem mirii..,í a legmodernebb termékeiket vonultatták fel, de eljöttek, hogy megmondják, itt vagyunk, szeretnénk együttműködni, tel tudjuk kínálni ezt, azt, végre megnyitottuk a fővárosban a képviseletünket, használjátok ki. A világ szakembere! érzékelik a napjaink politikai változásait, az új eszmék, az európai ház gondolatának megjelenését, és egyszer csak azt mondják: „A szomszédoknak békére van szükségük.“ S a szomszédok, de nemcsak ők, a távoli nemzetek is együttműködhetnek. E mögött a szemléletváltozás mögött közvetett és közvetlen változások állnak, de rajtuk kívül honi elképzelések Is. A világ megérezte, hogy ml is rejlik az átépítés szükségessége és lehetősége mögött. Például a kohó-, a gépipar, az elektrotechnikai ipar az 1948-as évi változások óta a legnagyobb átalakulás előtt áll. Hogy az extenzív változások lehetőségei kimerültek, és már csak Intenzív, belső, strukturális változásokkal tudjuk életképessé tenni az Iparunkat. Időközben ugyanis teljesen elszigetelődtünk a világ ipari fejlődésétől. A számítástechnikai forradalom többek között azt eredményezte, hogy még az olyan nagy hagyományokkal rendelkező területen Is, mint a textilipar, le kellett mondanunk előkelő helyünkről. S hogy ez így van. nemcsak érezhető, látható is. A raindenttudó clpő- és szövőipari gépeinkből hiányzik a számítógép, és az ember már nem képes ugyanazt gyártani velük, mint a konkurencia. Mindez természetesen nagyon Is fájdalmas és majdhogynem megdöbbentő. Az ember áll a Singer világcég termékei előtt, és lélekben összehasonlítja a hazai, a lengyel vagy a szovjet varrógépekkel, és azok már külsejükkel is elárulják, hogy bizony van különbség közöttük. Hogyan lehetséges az, hogy mér a festék, a máz' is annyira árulkodik a termék minőségéről? Ügy, hogy nemcsak a számítógépek világában, hanem általánosan lemaradtunk. Ezt különben az elmúlt években nagyon is érzékelhettük, amikor szinte nem tudtuk eladni a gépipari termékeinket. Lemaradtunk az általunk leginkább dicsőített forradalom, az ipari forradalom területén. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy elvesztettük előnyünket, nagyon is vesztésre állunk a világban folyó munkaversenyben. Az emberek persze ezt nem mindig érzékelik ennyire mélyen és átfogóan. Azt mondják, az a baj, hogy nincs konkurencia, és ezen azt értik, hogy mondjuk nincs konkurencia két pék, pékség, a biztosító társaságok között vagy éppen az autógyártásban. Nos, nem igaz, hogy nincs konkurencia. Igenis van. Ma már a világban leomlottak a határok, és amikor a varrógépekről vagy az autókról esik szó, nem csupán a hazai konkurenciát, hanem a távoli, a japán és a- merlkal eredményeket is látni kell, illetve már húsz-harminc évvel ezelőtt is látni kellett volna. Látni kell, hogy ml mindent kapcsoltunk ki az Ipari forradalom kelléktárából. Például mindent elszemélytelenítettünk, háttérbe szorítottuk az ambíciót, a zsebbe gyűlő kis tőkét is, a személyi becsvágyat. Az ipari vásáron a mi nagy nemzeti vállalataink mellett egyszer csak olyan, egykor szeréijy kezdeményezésekből született nemzeti, sőt multinacionális cégekkel állunk szemben, amelyek elindulásuk óta, a húsz-huszon öt év alatt keményen megdolgoztak sikereikért. És ma akárhogy védekezünk is a „támadásaik“ ellen, közös vállalatokon, érdekeltségi szférákon keresztül kopogtatnak ajtóinkon. A dilemma azonban továbbra is fennáll: eladjuk-e nekik magunkat vagy sem? Mi lesz, felfalnak? Nem, azt hiszem, ezt a kérdést nem szabad így feltenni. A brnói ipari vásáron és egyéb alkalmakkor felvonuló cégek tudatosítják, ha nem akarják, hogy megálljon a fejlődés, szélesíteni kell a nemzetközi munkamegosztást, az ipari komplexumok közötti kapcsolatokat. Erre, mint ez látható, most már ml is rájöttünk. Tegnap még szentségtörésnek, a szocializmus elárulásának tűnt a Magyarország és Dél-Korea közti kapcsolatfelvétel gondolata és valósága, ma már nálunk is polgárjogot nyert, és odaát- ról szívesen jönnek a vállalatok. Most már arra lenne szükség, hogy ezeket a kapukat sarkig tárjuk, és mi is szorgalmazzuk az európai, sőt a világház létrehozását. Mint ahogy nem egy kiállító és üzletember hangsúlyozta, nemcsak a környezetvédelem, az energia- és élelmiszer-ellátás sem tűri meg a szűk, bezárt határokat. Különben van mit tanulnunk az a- merikaiaktól, a- japánoktól, a nyugatnémetektől, a dél-koreaiaktól, de a spanyoloktól és másoktól is. A világ nagyon nekilódult, nem álltak le a régi Singer-varrógépeknél. E gépek mai társai képesek akár még a matyó vagy más népi hímzésre Is, emberi kéz beavatkozása nélkül. Másképpen fogalmazva, ma azok a világcégek, amelyek a ml tájainkról majdhogynem meztelenül menekültek el, nem mentek tönkre, hanem egyre erősebbek, egyre jobbak a szórakoztató és egyéb technikában, az ipar valamennyi területén. íme az új szemlélet a maga teljességében. Nem szabadna észrevétlenül hagynunk. NÉMETH ISTVAN mmmßmmwMA Nem mindegy, hogy mit tnd agy gép!
