Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-04 / 40. szám

SAID Nem a szégyen miatt re]tl arcát tenyerébe Said Aouita. Egyébként a felvétel a rajt előtt készült, ami­kor még nincs miért szégyenkezni az embernek. (Habik Csaba felvétele) Köln volt a színhelye augusztus 20-án a Grand Prix soros versenyének. Ezen a vasárnapon a hét harmadik világcsúcsa született az atlétikai pályán: Kingdom (110 m gát) és Barrios (1000 m) után Said Aouita 3000 mé­teren 7:29,45 pertuľe Javitbtta a legendás kenyai Henry Rono utolsó, 1978 óta érvényes rekordját (7:32,1). A marokkói olimpiai és világbajnok régi vágya telje­sült: négy szám (1500, 2000, 5000 és 2 mérföld) után a 3000 m-en Is 6 áll a ranglista élén. Said Aouita, aki 1960. november 2-án született a ma­rokkói Kenltrában, a világ jelenlegi legsokoldalúbb futója. Olyan tehetség, aki a 800 métertől a 25 körből álló 10 000 m-lg minden számban világklasszis. Az egy­kori nem kisebb híresség, az ausztrál Ron Clark, aki 1963—1968 között 18 világrekordot állított föl. a ma­rokkói atléta felbukkanása után kijelentette: „Ilyen futó nincs több a világoni Figyeljék meg, miiyen cso­dálatosan hajrázik. Ezt nem lehet megtanulni, erre születni kell. Hozzá képest én csak kisiparos voltam, nem tudtam hajrázni, iramot kellett diktálnom. Nem tévedek, ha azt állitom, 0 lehet az első, aki 27 percen beiül képes a tiz kilométerre.“ Négy esztendeje szinte minden számban győz, ahol csak rajthoz áll. S többnyire világcsúccsal vagy ahhoz közeli Idővel. 1987. július 22-én a római Stadio Ollm- picóban a Golden Gala GP viadalon 5000 m-en „törté­nelmet Irt“: a világ első futójaként 13 percen belül tette meg a távot. Biztosan sokan emlékeznek még a marokkói fiú emlékezetes futására. A tévé képernyő­jén megcsodálhattuk könnyed lépteit, légies mozgását. Azon az estén behozhatatlan előnnyel vezetett a töb­biek előtt, a hangosbemondő szerint 50 m-t vert az ellenfelekre. (Mostanában már kevésszer megy előre. Inkább a bolyból Indítja szédületes hajráját.) Mire a Los Angeles-1 olimpia 1500-as bajnoka (1987-ben a VB-n 5000-en nyert) a célvonalba ért, a közönség fel­állva tombolt. Aouita úgy robbant be a célba, mintha nem 5000-et, hanem egy rövid vágtaszámot tett volna meg. Az elektromos Időmérő 12:58,39 percet mutatott. Egy újabb álomhatár dőlt meg. Még javában folyt az ünneplés, amikor egy telefon- készüléket vittek a pályára, egyenest a főhőshöz. II. Hasszán király személyesen fejezte ki jókívánságait alattvalójának. Mindig ezt teszi, ha Aoulta világcsúcsot fut, márpedig a tartán vitéze szorgalmasan gyártja a világcsúcsokat. Csak a legendás Paavo Nurmi előzi meg őt, a finn 1921—1928 között egy időben tartotta 1500-tól 10 000-ig minden számban a rekordot. Az Olaszországban edző, lassan 29 éves atléta a ró­mai VB esztendejében sérülésekkel bajlódott, majd a nevezetes, 5000-es rekordja után Ideggyulladás kínoz­ta. A világversenyre azonban jól felkészült, egészsé­gesen érkezett — állítólag maga II. Hasszán orvosa gyógyította. Igaz, hogy a dupla rajtról le kellett mon­dania, csak a rövldebb távon Indult, de ott aranyért futott. Világbajnoki győzelme után így nyilatkozott: „Nem vagyok telhetetlen, nem akarok egyszerre min­dent Olimpiai bajnok vagyok, világcsúcstarté, de világ- bajnoki cimem még nem volt, azért győzni akartam. Ez volt a fő cél, nem az, hogy gyors versenyt fussak. Egyébként, az egyes viadalokon soha nem érdekel, mit tesznek az ellenfelek, én mindig a saját fejem ntán megyek...“ Az olimpiai esztendőben, kicsit hasonlított a kép a világbajnokság előttihez. Said Aouita eléggé visszahú­zódott, kevésszer indult versenyen (persze, 1986 után így is ő lett másodszor Is a Grand Prlx férfiversenyé­nek győztese). A szöuli rajtra vonatkozó kijelentések sem voltak egységesek, tavasszal úgy röppent világgá a hír, hogy a 10 000 méterre készül, aztán elmondta, az 5000-re, sőt talán a 800-ra Is. Nem lepett meg sen­kit, hiszen képesnek tartották rá, de azért az is vilá­gos volt sokaknak, a nyilatkozat része a taktikának, az ellenfelek megtévesztésére szolgál. Egyébként, a nevezésnek nem volt akadálya, minden ország jelölhet sportolót minden számban, egyet-egyet több versenyre is, ha nincs nála Jobb. Szöulban végül nagyon nehéz kombinációt választott: a 800 és az 5000 métert, szerette volna megismételni az űj-zélandl Peter Snell 1984-es tokiói bravúrját, csak­hogy Szöul nem Aouita olimpiája volt. Az említett kombináció egyébként is óriási fizikai és pszichikai erőt követel a sportolőtöl, nyolc nap alatt hétszer kell rajthoz állnia, méghozzá nem tréningtempóban. Said Aouita sem bírta el a nagy tehertételt, végül örülhe­tett, hogy a rövidebblk távon legalább bronzérem ju­tott neki. A kudarc után sokan legyintettek, mondván, a tar­tán vezérének leáldozott a csillaga. De nem így tör­tént. Aouita visszajött, ezt a kölni világcsúcs is bizo­nyltja. Nem csoda, ha az esemény befejeztével azt nyi­latkozta: „Lélektanilag nagyon fontos volt nekem ez az eredmény a szöuli balsiker után.“ Nemzet hős Marokkóban. II. Hasszán király szemé­lyes barátja és sportügyi tanácsadója nábobként él Casablancában. A királytól 1300 négyzetméteres villát kapott ajándékba, szaunával, úszómedencével, kondi­cionálóteremmel. Kaidnak, arab vezérnek becézik ott­hon, futóklrályként emlegetik a külföldi lapok. Ekkora népszerűségnek, persze, ára van, hősiesen el kell vi­selnie a közönség ostromát, ami nem mindig sikerül. Mesélték róla. égyszer merészkedett ki gyalog az utcá­ra, mindjárt felismerték, és menekülnie kellett a tö­meg áradó szeretete elől.,. Urbán Klára S orsdöntő találkozó volt Idén jú­nius 4-én a hodosi labdarúgó- pályán. A nyugat-szlovákial ke­rületi bajnokság I. B osztálya déli csoportjában játszó hazai együttes az éllovas jablonecet látta vendégül. A dolognak az volt a pikantériája, hogy a hodoslak győzelem esetén az élre kerültek volna, és figyelembe véve, hogy a bajnokság két hátralévő for­dulójában gyengébb ellenfelek vár­tak rájuk, óriási lehetőségük nyílott arra, hogy bajnokságot nyerjenek és felsőbb osztályba jussanak. Ezzel tel­jesült volna a hodosi sportegyesület híveinek több éve dédelgetett álma. Bevezetőben el kell még monda­ni, hogy kilenc évvel ezelőtt egy­szer már felkerültek az I. A osztály­ba, de aztán átszervezés miatt ké­sőbb visszaminősítették őket az al­sóbb osztályba. Ott azóta Is folyton a tabella élvonalában szerepeltek, né­hányszor csak hajszálon múlott a fel­jutás, és most újra itt volt a nagy lehetőség. A feljutásból ezúttal sem lett semmi, az említett mérkőzés meg­lehetősen felfokozott indulatok kö­zött zajlott, amelyről az egyik lap Tősér as agéas mérkőzés alatt azzal fenyegette, hogy megöli, hogy élve le nem megy a pályáról, a játékos­edző pedig egyenesen klazolgáltatta a felbőszült nézőknek. Mindez a fegyelmi bizottságon még drámaibb színezetet kapott azzal, hogy a bíróknak és a mérkőzés fel­ügyelőjének menekülnie kellett a tö­meg haragja előL meg hogy a bíró és a felügyelő terrorizálásában az egyesület tlestségvlselOl is Jelesked­tek. Lássuk, hogy la zajlott le as egész a szemtanúk szerinti Vladislav Kmsf, egyesületi titkár: „Tagadhatatlan és elítélendő, hogy a közönség fenyegette a játékvezetőt. Többször Is felezólltottuk a nézőket,' hogy türtőztessék magukat, majd a mérkőzés végén odamentünk a bíró­hoz, felkértük, maradjon a pálya kö­zepén, amíg rendet teremtünk. A já­tékosok is körülvették a bírót, hogy óvják az esetleges bántalmazástól, de amikor az öltöző felé tartott, az egyik néző esernyője végével megbökte és felhorzsolta a tejét. Tudjuk, hogy ki volt, csak azért nem zártuk ki a lenünk pályára. Átigazolásába n?m egyeztünk bele, a játékos igazolványa változatlanul a mi tulajdonunkban volt, kétes másolat alapján játszott. Megóvtuk a mérkőzést, de eredmény telenOl. Hasonló esetben a szövetség gondolkodás nélkül az óvást felter­jesztő javára dönt. Nem így történt, a mérkőzés eredményét jóváhagyták. További eseteket is sorolhatnék annak bizonyítására, hogy a kerületi szö­vetség valahogy kétféle mércét al* kalmaz velünk és mindenkori ellen­feleinkkel szemben. Ez egyébként a fellebvlteli eljárás alkalmából Is be­bizonyosodott.“ Dr. Ivan Kaprállk, a csapat oryosa: „A szóban forgó mérkőzésen végig ott voltam. Teljesen sportszerű körül­mények között zajlott, semmi ok nem volt orvosi beavatkozásra. A mérkő­zés után, mivel senki sem tartott igényt a szolgálataimra, rövid vára­kozás után a közönséggel együtt tá­voztam. Senki sem kérte, hogy ellás­sam. Ha lett volna Ilyen kérelem, in­tézkedem, a járási kórház Dunaszer- dahelyen alig egy kőhajltásnyira van.“ BŰN ÉS BŰNHŐDÉS Mi történt június 4-én a hodosi (Vydrany) futballpályán, majd a zöld asztalnál? azt Irta, hogy Hódosban a vérszom­jas közönség valóságos vérfürdőt ren­dezett. Ezek kemény szavak, de még ke­ményebb volt a CSSZTSZ Nyugat-szlo­vákial Kerületi Labdarúgó-szövetsé­gének a megtorlása: a hodosi csapa­tot még a bajnokság befejezése előtt kizárta a bajnokságból. Tősér Sán­dor csapatkapitányt 12, Takács And­rás játékosedzőt 18 hónapra eltiltot­ta a játéktól. A testnevelési egyesü­letben és a faluban azóta sem tud­nak napirendre térni a döntés fölött. Elfogultnak, részrehajlónak, eltúlzott­nak és szabályellenesnek tartják. Vlsz- szavágásnak pedig azért, mert már korábban is többször bírálták a szö­vetség egyes vitatható döntéseit. A- hogy az egyesület vezetőségi tagjai elmondták, legjobban mégis az fáj, hogy a nyilvánosság előtt olyan szín. ben tüntették .fel a hodosi labdarú­gókat, sportmunkásokat és szurkoló­kat, mintha valamennyien emberi mi­voltukból kivetkőzött vadállatok len­nének. Márpedig ez távolról sem igaz. Elmondták, hogy Hódosban, ebben az 1300 lakosú csallóközi kis faluban a rajongásig szeretik a sportot, első­sorban a labdarúgást. Bár az egyesü­let mindössze huszonhét évvel ez­előtt, 1962-ben alakult, azóta számos sikert ért el Hallatlan sportszeretet- re vall, hogy 220 tagja van, ami a lakosság számához képest olyan szer­vezettség, amilyenre kevés helyen akad példa. A labdarúgó-szakosztá­lyon kívül nagyon jól működik az asztalitenisz-szakosztály. Az első csa­pat — ml Is írtunk róla — most ke­rült fel a kerületi bajnokság első osztályába, a másik két csapat a já­rási bajnokságban szerepel. Rajtuk kívül a testépítők már országos sike­reket is elértek, a turisztikai és az alapozó testnevelési szakosztály tag­jai pedig a tömegsport fejlesztésé­nek nemes útját járják. Ez az élénk mozgalmi élet számos önkéntes sport­munkás nem kevés fáradságába ke­rül, de szívesen vállalják, mert mint mondják, örömük telik benne. Annál inkább kedvüket szegte a szövetség fegyelmi bizottságának döntése, majd a fellebbvltell eljárás. Tudják, hogy a döntést már aligha változtatják meg, de szeretnék; ha legalább a nyllvárj^ság elé ttehatnák a valós tények^ms legaiábo részben lemos­nák akiket ért gyalázatot. Ml Is történt valójában június 4- én a hodosi labdarúgópályán? Erre próbáltam fényt deríteni a teljes e- gyesületl vezetőség jelenlétében. Kiss Zoltán egyesületi elnök. Mé­száros Alajos szakosztályelnök és Vladislav Kmeť egyesületi titkár sem vonja kétségbe, hogy a mérkőzés a- latt és után elszabadultak az indu­latok, még tettlegességre Is sor ke­rült. Ezt egy emberként mélységesen elítélik, lehetségesnek tartják, hogy a rendezőség sem állt feladata ma­gaslatán, kevesen látták el ezt a szol­gálatot. A mérkőzés mindazonáltal rendben lezajlott, 1:1 arányú dön­tetlennel ért véget. Az indulatok el- szabadításához nagyban hozzájárult a játékvezető, aki a második félidőben, 0:0-s mérkőzésállásnál nem adta meg a hazaiak két szabályos gólját. A mérkőzés lefújása után a közön­ség vésztjóslóan a pályára tódult, és a bírót fenyegette. A hazai játékosok, rendezők és tisztségviselők siettek a segítségére, az ö kíséretükben hagy­ta el a pályát, miközben az egyik né­ző esernyője végével fejbe bökte, je­lentéktelen horzsolást okozva neki. A jegyzőkönyvbe az került, hogy ko­moly testi sérülést szenvedett, tetéz­ve azzal, hogy mindezt előre megfon­tolt szándékkal követték el, amit az Is bizonyít, hogy a csapatkapitány testnevelési egyesületből, mert nem a tagja. Ilyesmi büntető eljárást kí­ván. Ha valóban olyan komoly sérü­lést okozott a játékvezetőnek, az miért nem kért büntető eljárást? Ez lett volna a szabályos. Hangsúlyozom azonban, hogy jelentéktelen horzso­lásról volt szó, a bíró a fegyelmi bi­zottság ülésén sem tudott semmilyen orvosi bizonylatot felmutatnL Igaz, az öltözőben orvost kért, de mert nem volt a közelben, ezért az ügyeletes egészségügyi nővért hívtuk oda. Vlsz- szautasította, hogy nincs rá szüksé­ge. Aztán rendőri védelmet kért. Az egyik szolgálaton kívüli, civil ruhás rendőr Igazolta magát neki és közöl­te, hogy oltalma alatt elhagyhatja a pályát és a községet. Ot is visszauta. sitotta. Végül a partjelzőkkel és a mérkőzés felügyelőjével együtt beül­tek a személygépkocsijukba és békésen elhagyták a pályát és a falut. Senki­nek sem kellett menekülnie. Nem ér­tem, miért kellett ennyire dramatizál­ni a helyzetet. Nevetségesnek tartom azt az állítást Is, hogy a csapatka­pitány az egész mérkőzés alatt azzal fenyegette a bírót, hogy megöli. Az első fenyegetésnél ki kellett volna állítania, vagy legalább sárga lappal figyelmeztetnie, de erre nem került sor, mert hát nem is fenyegette a bí­rót. A mérkőzésen egyetlen sárga lap volt, a kapusunk kapta teljesen jo­gosan, mert a tizenhatoson kívül el­ütötte az ellenfél kapura törő játé­kosát. £n Is voltam játékvezető éve­kig, az első Ilyen fenyegetés után ha­bozás nélkül kiállítottam volna a já­tékost. Ez a legkevesebb. Ez azonban nem történt meg. Engem az a vád is ért, hogy tettlegességre vetemed­tem, és hogy alkohol hatása alatt vol­tam. Határozottan visszautasltom a vádaskodást. Hátgerlncmfltét után va­gyok, olyan gyógyszereket szedek, a- melyek teljesen kizárják az alkohol­fogyasztást. Viszont Jogi felelősségem teljes tudatában állítom, hogy a mér­kőzés felügyelője valóban alkohol ha­tása alatt volt. Már a mérkőzés előtt megkért, hogy hozzak neki borovics­kát, mert magas a vérnyomása, és szüksége van nyugtatásra. Aztán egy néző a második félidő közepén hozta vissza a kocsmából, hogy a mérkő­zésből Is lásson valamit. Lehet, azt vette tettlegességnek, amikor a mér­kőzés után itt, az egyesület titkársá­gán megfogtam az ingét és erélyesen rászóltam, mert lesöpörte az asztal­ról a díját, amit a pénztárosunk fi­zetett ki neki. Mondtam neki: ezt ne tedd, ezen a pénzen rajta van az ál­lami jelvény Is, aztán felszedtem és visszaadtam neki azzal, hogy meg sem érdemli." Kiss Zoltán, egyesületi elnök: „Ben­nünket az bánt a legjobban, hogy úgy tűnik, fekete bárányként kezel­nek bennünket, teljesen alaptalanul. Mindig rajtunk akarják elverni a port, folyton akadályokat gördítenek elénk. Emlékszem, már a bajnoki évfolyam elején, tavaly augusztus 28-án, ami­kor Felsőpatonnyal (Horná Potöft) játszottunk ugyancsak Itthon, 4:3-ra vezettünk, amikor az ellenfél egyik )átékosa hét perccel a mérkőzés be­fejezése előtt lekOpte a bírót, mire az természetesen kiállította. A játékos nem akart lemenni, és csak társai akadályozták meg abban, hogy bán­talmazza a bírót, aki szabályszerűen lefújta a mérkőzést. A kerületi szö­vetség elrendelte a mérkőzés újraját­szását, és az döntetlenül végződött. Végső soron tehát mi láttuk a kárát annak, hogy az ellenfél játékosa ég­bekiáltó szabálysértést követett el. Kézenfekvő lett volna a mérkőzés kontumáclós győzelme. Egy másik mérkőzésen, Myslenicében az egyik volt -játékosunk jogtalanul lépett el­Takács András, a csapat játékos­edzője: „Harminchét éves vagyok. Idestova húsz éve játszom, majdnem megszakítás nélkül ugyanebben az e- gyesületben. Vllágéletemben a sport- szerűség, a szép, bajtársi foci szószó­lója voltam, mint ahogyan ezen a mérkőzésen Is. Tulajdonképpen nem is történt semmi, kivéve a közönség viselkedését, a fenyegetést, de ez e- lég gyakori máshol is. A mérkőzés után mondtam a játékvezetőnek, hogy várjon, lekísérjük. Szerintem érthe­tetlen okból kitépte magát körünk­ből, ennek tulajdonítható, hogy az a néző Inzultálta. Sehogy sem tudtuk megakadályozni. Ami a mérkőzést Il­leti? Nálunk szokás, hogy mérkőzés után sült kolbászra, frissítőre hívjuk az ellenfél játékosait. A mérkőzés u- tán bementem a jabloneclek öltözőjé­be, és meghívtam őket. Nem utasítot­ták vissza. Eszegetés közben eszünk­be sem jutott, hogy ebből a mérkő­zésből horrort csinálnak a zöld asz­talnál.“ A hodoslak természetesen megfel­lebbezték a fegyelmi bizottság dán- tését. Legnagyobb meglepetésükre fel­lebbvltell tárgyalásra sor sem került azzal az Indoklással, hogy nem fizet­ték be az ilyen esetre megszabott Il­letéket. Az elmarasztalt egyesület va­lóban csak ötven koronát fizetett be úgy, ahogy az a CSSZTSZ Kerületi Labdarúgó-szövetségének az 1988/89- es bajnoki évfolyamra vonatkozó ver­senykiírásban áll. A saját szemem­mel láttam, hogy a ly. cikkely 2. pontja a fegyelmi eljárás elleni fel­lebbezés díját 50 csehszlovák koroná­ban szabja meg. Hódosban — és nem­csak ott — nem értik, hogyan hazud­tolhatja meg a szövetség a saját ver­senykiírását. A hodosi sportegyesületben és az egész községben jelenleg nagy a ki­ábrándultság. Sokan azzal fenyege­tőznek, hogy kilépnek a testnevelési szövetségből. Nem értik, hogy egy magáról megfeledkezett szurkoló miatt miért következett be ekkora megtorlás, miért sújtják a teljesen ár­tatlan játékosokat és a jól működő szakosztályt, amikor hasonló esetben a mérkőzés jóválrásos kimenetele pá- lyaeltlltás, esetleg pontelvonás a meg­szokott ellenlépés? Ezekkel a kérdésekkel kerestem fel a fegyelmi bizottság elnökét, Štefan Branišát, hogy azért a másik felet is meghallgassam. A fegyelmi bizottság elnöke azzal utasított el, hogy ő az ügyet lezártnak tekinti, az eljárás­ról nem hajlandó nyilatkozni, külön­ben is a fellebbvltell bizottságra tar­tozik az egész. A fellebbvltell bizottság elnöke, Petr mérnök ezzel kapcsolatban ér­dekes fejleményekről nyilatkozott. El­mondta, hogy az üggyel távollétében foglalkozott a labdarúgó-szövetség el­nöke, mivel a kérdéses Időpontban rendes évi szabadságát töltötte. Arra a kérdésemre, szabályos-e, hogy az elnökség dönt fellebbvltell ügyben, azt felelte, a fellebbvltell bizottság az elnökség hatáskörébe tartozik, a- melynek jogában áll amannak a dön­tését megsemmisíteni vagy megvál­toztatni. Hogy dönthet-e helyette ...? Azzal nincs teljesen tisztában. S ha a hodoslak elégedetlenek, nvúttsanak be szabálysértési panaszt a központi bizottságon. A kérdések tehát megválaszolatla­nok maradtak. Egy tanulságot viszont levonhatnak a hodoslak és mindenki: egyetlen magáról megfeledkezett szur­koló is mekkora erkölcsi kárt okoz­hat. Érdemes tehát behatóbban fog­lalkozni a szurkolók nevelésével is. PALÄGYI LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents