Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-04 / 40. szám

rWság 61

^ eptember elején Ismét tanúi j 2 lehettünk a fiatalok „nép- vándorlásának“. Közép, és főiskolások érkeztek a városok alma matereibe, hogy folytassák tanulmányaikat, gyarapítsák Ismereteiket, elmélyítsék szaktudásukat, műveltségüket. A vidékről Jövők belecsöppennek a nagyvárosok forgatagába, ahol számtalan értékes vagy haszontalan szórakozási lehetőség kínálkozik számukra. Ezekből választhat kl-kl ízlésének, lehetőségeinek, érdeklődésének megfelelőt. A helyes persze az lenne, ha a fiatalok szabadidejüket hasznosan, olyan tevékenységgel töltenék, amely nemcsak a korszerű általános műveltség alapvető ismereteivel gazdagítaná őket, hanem gondolkodásra, helyes világnézetre, ízlésre, magatartásra Is nevelné. Ebben a folyamatban kéne formálódnia és erősödnie az esztétikai élvezetnek, a- mely nem más, mint az esztétikai élmény befogadásakor Jelentkező pozitív érzelem. Vagyis fokozatosan olyan képesség kialakítása és fejlesztése lehetne a végső cél, amely birtokában az egyén meg tudja különböztetni az elsőrendű értéket (a Jót) a másodvagy harmadrendűtől (a rossztól).

Az esztétikai ízlés egyénenként más és más. Ez részben a család főttben), részben az Iskolai (4—5 évig

ezelőtt gimnáziumi diákként csak az ellenőrző könyvecskében feltüntetett osztályfőnöki engedéllyel járhattam moziba, és akkor Is csak délután. Ma meg olyan filmre és akkor megy a tanulóifjúság, amilyenre és amikor csak akar. Gyakran vagyunk tanúi a nézőtéren helytelen és másokat zavaró, neveletlen viselkedési megnyilvánulásoknak éppen a fiatal nézők részéről. Itt van egy bizonyos ellentmondás a film Iránti érdeklődés, az önnevelés, az egyén viselkedése, kulturáltsága és az Illemkódex elvárásai között. S hadd említsem meg, hogy a filmművészet Is teremtett már jó néhány tanulságos eszméket, követésre méltó példákat, nemes hősöket felvonultató műveket, de e filmeken gyakran hiába keressük a fiatalokat a nézőtéren.

Nemzetiségi kulturális életünk é- venként Ismétlődő eseménye a magyar filmek hete. A Csemadok Járási szerveivel és a hnb kulturális osztályaival karöltve születik Járásonként e kultúrpolitikai eseménysorozat. ' A magyarországi filmgyártás iránti baráti gesztus kifejezéseként, de azért Is, hogy e filmeket megismerhesse Szlovákia közönsége, elsősorban a magyar nemzetiségű nézők. Olyan egyedi és érdekes művészi alkotásokról van szó, melyeket a Magyar Tv

adást Is. A Kfnházl produkoM «Boh* ványos szertartásossága, a nem mindennapi (társadalmi) esemény, azeV- várt újabb élmény tartja bennük ébren a színház iránti érdeklődést. Hogy a fiatalok színházba járnak, az a teljes élet . ábrázolása li^tl sóvárgásukat Is kifejezi. Nyilván azért, mert megragadja őket a színpadi sző, a mozgás, a világítás, a szcénlkai zene, azaz a színpad kifejező eszközeinek összetett hatása.

Nemzetiségi kulturális életünknek előnye, hogy van két magyar színházunk, a Matesz komáromi (Komárno) és kassal (Košice) részlege, viszont a mai napig nincs tájoló magyar bábszínházunk. Ezért a színház megismertetése — a kevés kivételtől eltekintve — nálunk inkább később, a gyerekek 10—14 éves korában kezdődik. Sok olyan színdarab van, a- melyet már ebben a korban Is megnézhetnek fiataljaink. Ilyenek a Mo- llere-daraboit, Shakespeare vígjátékal vagy pedig a klasszikus magyar színpadi alkotások. Műsorszerkesztésünk miatt viszont ez a lehetőség csak kis részben van kihasználva.

Gyakori tanúi vagyunk annak, hogy magyar nyelvű iskoláinkban Is létesülnek esztétikai jellegű szakkörök. Ezekhez tartoznak a bábszakkörök (a későbbi amatőr bábegyOttesek bölFilm - színház - közönség

tartó) Izlésnevelés eredménye. Megfigyeléssel le Is mérhető, mégpedig aszerint, hogy ki milyen könyvet olvas, milyen filmet vagy tévéműsort néz meg, hogyan vélekedik az olvasmányairól, a látottakról, szokott-e színházba Járni, milyen zenét szeret, hogyan öltözködik, viselkedik stb. E megállapítás lényege az, hogy az esz. tétlkal ízléssel rendelkező ember vonzódik az esztétikumhoz, a művészi széphez, s Idegenkedik a glccstől, a csúnyától, és meg Is tudja különböztetni ezeket egymástól, ezért Igyekszik önmagát, sőt környezetét is esztétikussá formálni. Az Ilyen ember a látott, hallott vagy elolvasott műből — művészi meglátása, szépérzéke, a mű mondanivalójának kellő elemzése és értékelése révén — le tudja vonni az erkölcsi tanulságot.

E bevezető eszmefuttatás után a- zoijban nem egyszerűen az egyént, hanem azt az embert szeretném jellemezni, aki egy bizonyos közösség tagjaként mint néző a művészi alkotások közvetlen résztvevője lesz. Megfigyelésemben (e probléma széleskörű jellege miatt) csupán két területre szorítkozom, a filmre és a színházra. Az ifjúságnak a filmművészettel és a színművészettel szemben támasztott igénye meglehetősen eltérő. Ennek okait feltárni bonyolult feladat, ezért csak a velük összefüggő, jellemző mozzanatokra szorítkozom. Remélem viszont, hogy e felvetett néhány gondolat felkelti vagy fokozza a fiatalok (de az őket nevelő pedagógusok) érdeklődését e téma iránt, és meghozza a szükséges, sőt rég várt lépéseket. Illetve minőségi változásokat, ami által megújhodik nemzetiségi kulturális életünk.

Statisztikailag bizonyított tény, hogy a filmszínházak közönségének több mint a felét az Ifjúság (gyermekek, kamaszok), lényegében a húsz éven aluli fiatalok alkotják. A moziba járás a fiatalok Igen népszerű, de nemegyszer „lopott“ kedvtelése. Az biztos, hogy ennek különös varázsa van, hiszen a diákok mondjuk az órákról lógnak el, hogy megnézzenek valamilyen Izgalmas, mulatságos vagy éppen borzalmas fii. met Igen, Ilyenkor valóban lopják ezt az élvezetet, és nemcsak a tudományok, a tanulnlvaló, hanem (kl- sebb-nagyobb bűntudattal) sokszor az általános művelődésük rovására Is. Ugyanis a filmben látottak sokszor távol állnak a megtanulandóktól, csupán kikapcsolódik, rövid Időre fel- üdül általuk az ember. Az is Igaz, hogy sokan úgy veszik, a film csupán fölös vagy rosszul beosztott szabadidejük agyoncsapására jó.

A moziba járás végeredményben nem elítélendő, megvetendő Időtöltés, főleg ha a filmművészet jelentős alkotásait tekinti meg a néző (híres regények feldolgozását, korszakok é- letét vagy tanulságos történelmi dokumentumot). A film azonban nem mindig hordoz értéket, s ezektől a silány alkotásoktól kéne szülőnek és pedagógusnak távoltartania a fiatalt. Hogy miért? Azért, mert a filmek erősen befolyásolják a fejlődő ember eszményképrendszerét, életről alkotott felfogását, vágyait, terveit. Igényelt. A bűncselekményeket, az erőszakot ábrázoló filmek végzetes hatással lehetnek az Ifjú nézőre. Szülők, nevelők, pedagógusok, felelőtlensége, ha olyan filmekre engedik gyermekeiket, tanulóikat, amelyekről semmit sem tudnak. Néhány évtizeddel

többnyire még nem sugárzott. Ezért Is volt meglepő számomra az, hogy egyes városokban e filmek iránt igen gyér volt a lakosság érdeklődése, beleértve persze a magyar nemzetiségű ifjabb generációt Is, amely még ahy- nyl fáradságot sem vett magának, hogy legalább a szórakoztató filmeket (akár szervezetten Is) megnézte volna. E hozzáállás minősítését szlovák részről mindenki kitalálhatja, jövőre Is lesz (remélhetőleg) még magyar filmek hete, e szégyenünknek nem kellene Ismétlődnie!

A drámairodalom, valamint a színművészet kölcsönösen gyarapítja Ismereteinket, kiegészíti műveltségünket. Illik tehát mindkettőt megismerni. A klasszikus, magyar, európai vagy hazai drámairodalom remekel — irodalmi értékük miatt Is — a középiskolák kötelező olvasmányai. Tehát már ebben a korban kezd a fiatal mind olvasottabbá válni, ami pedig általános műveltségének nem lebecsülendő része. E drámákat a szerzők nemcsak az olvasónak írják, hanem a színházaknak is, ahol az olvasó mint néző találkozik az alkotás színpadi megvalósításával. Ez közönség jelenlétében, kollektív művészi munka eredményeképpen jön létre. Az elöadóművészetnek ezt az ágát a publikum mint megismételhetetlen színházi élményt közvetlen, spontán átéléssel fogadja be. (A film mint alkotói végeredmény szükség szerint vetíthető.)

Nem mindegy viszont, hogy milyen közönség lesz a színpadi produkció konzumense. Vannak emberek, akiket a színház iránti közömbösség otthon marasztal. Ilyenkor az üres helyekre a sebtében összetoborzott diákok kerülnek, tekintet nélkül arra, hogy akarták-e vagy sem megnézni azt az előadást, szeretik-e vagy sem a színházat. Máskor viszont a nézőteret a színház iránt érdeklődő, s feltételezzük, hozzáértő közönség tölti meg. Ez a kedvezőbb, de ritkábban előforduló helyzet. Ez attól függ, milyen az egyén műveltsége, viszonya a színházhoz, a színművészeiért rajongó emberré neveltük-e, készítettük-e őt fel. Igyekezetünk akkor lesz eredményes, ha már az egyén zsenge korában hatni kezdtünk rá. Vizsgáljuk meg ennek mikéntjét, lehetőségeit.

Színházba vagy a családdal, vagy az iskolával megy először a gyerek. Helyes Irányítással tizenkét éves korában már lelkes színházlátogató lehet, különben akkor, ha van hozzá lehetősége, például a színház székhelyén lakik. Tájoló színházainknak köszönhetően azonban erre sor kerülhet ma már nemcsak a városokban, hanem a- zokban a falvakban Is, ahová a színtársulat ellátogat. A színjáték mindig Is vonzó volt, mert varázsa — éppen a közvetlen átélés, a színész és a néző között kialakult pillanatnyi kapcsolat miatt — erősebb a regényénél, a filménél, nem különben a tévéénél. Főleg az megdöbbentő, ha a városi gyerekek, pláne ott, ahol bábszínház Is van (önhibájukon kívül) színház nélkül nőnek fel. Köztudott ugyanis, hogy a gyerekekben megvan a színház. Illetve színjátszás iránti Igény, hiszen már az óvódában, de alapiskolás korukban Is próbálnak színházasdlt játszani. Egyszerű eszközökkel teremtik meg Ilyenkor a hallott vagy olvasott, esetleg a tévében látott mesék színpadi változatát. De Igénylik és várják a színházi előcsöl), vagy pedig az iskolai színjátszó csoportok. Céljuk többrétű: elsajátítatni a szükséges szakmai Ismereteket, lehetőséget adni az egyéni fejlődésre, egyre színvonalasabb produkciókra ösztönözni a szakkör tagjait. Az itt végzett esztétikai tevékenységen keresztül a tagok közelebb jutnak a művészi alkotások világához, egyre tudatosabban képesek élvezni őket, s közben talán észre sem veszik, hogy előnyösen formálódik személyiségük, fejlődik értelmük, ízlésük, érzelmi világuk, valamint fogékonyságuk a későbbi színházi élmények befogadására és értékelésére. Nyilvánvaló tehát, hogy (Ilyen értelemben) a színművészet a fiatalok életében mással nem pótolható kulturális missziót tölt be, a nevelésüket szolgálja.

Az elmúlt évtizedek során nem mindenütt használták ki kellőképpen e folyamat lehetőségeit. Felnőtt néhány olyan generáció, amely a színházművészet iránti vonzalmával adósunk maradt. A középkorúakat képviselők távolmaradását nemzetiségi színházi életükből jelenleg a fiatalok és az Idősebbek feledtetik.

Az utóbbiakkal kapcsolatosan a fiatalok okulásáért szeretnék szót ejteni e rétegre jellemző megnyilvánulásról, a sznobizmusról. Nem kis számban akadnak ma Is olyan nézők, akik „gondosan“ kerülik a Matesz két társulatának előadását. Nem lehetett velük találkozni Csendes László, Gombos Ilona vagy Boráros Imre magas művészi szintet képviselő önálló előadóestjén sem. De mindig elsőként váltanak jegyet bármilyen (akár kétes értékű) magyarországi haknizó csoport fellépésére. Magyar nemzetiségük miatt is elítélendő magatartásuk, s reméljük, a mai fiatalok körében nem találnak követőkre ...

Az sem érdektelen, mit tett mindkét színházunk a közönség (céltudatos) neveléséért. Kísérletek voltak Kassán Is, Komáromban is (és talán másutt Is), nagy eredményekről a- zonban nincs tudomásom. Ha lettek volna, példájukat mások Is már rég követnék. Ígéretes próbálkozásnak látszott annak idején a Csemadok Kassai Óvárosi Helyi Szervezete mellett megalakult Szft^pártolók Köre. Beke Sándornak (a Thálla akkori művészeti vezetőjének) köszönhetően az élénk szakköri életet igen tanulságos magas szintű szakmai elemzések, vitaestek, műsoros délutánok tarkították. Távozásával a Thálla nem tartott Igényt a Színpártolók Körének további működésére, aminek következtében a közönség egy része is hátat fordított a Thállának, így érezhetően csökkent a bérlettulajdonosok száma. Ha számos ország jó néhány szín. háza mellett léteznek közönséget felkaroló tájékoztató, nevelő klubok, miért kivétel ez alól a Matesz két társulata?

Az Ilyen természetű igény nemzetiségi színjátszásunk életében azt jelentené, hogy a színház világát eddig alig vagy egyáltalán nem Ismerő fiatalok érdeklődése megteremthetné az elhanyagolt közönségnevelés alapjait, a nézők újabb seregének a felkészítését a színházi élmény befogadására. Ha erre sor kerül, nem lesznek majd félig üresek a nézőterek. s a közönség kulturált hozzáértése párosulhat színházaink minőségi törekvéseivel.

SZŐKE ISTVÁN

A képek világa

Vaskó

Mzset

Vaskó József mérnök a Tlcce klub Idősebb tagjai közül való. Örökmozgó, munkára kész, teli készséggel és akarattal. Idősebb, de lélekben nemegyszer talán még a legfiatalabbnál Is fiatalabb, olyan, mint .az aranyhal a tóban: cslllog-villog, mosolyra deríti a társaságot és szemmel tartja a klub tagjait, sőt az egész vidéket.

Feltaláló a végekeni De kinek is van szüksége Itt feltalálóra?

Mint építésznek is lenne, természetesen, mit mondania. Néhány rajza, vázlata arról, hogyan is képzeli el egy-egy helyiség, malom, elhagyatott raktárépület hasznosítását, azt mutatja, hogy gazdag fantáziával rendelkezik, rengeteg az ötlete. De hát miből kivitelezni ezeket az elképzeléseket? így aztán marad a képzőművészet, a rajz, a festészet és a szobrászat. De Itt is ugyanaz az ábra: kinek van szüksége Itt egy szoborra, különös figurára, paraszt Krisztusra?

Mindez szerencsére egyáltalán nem zavarja Vaskó Józsefet. Ha van egy kis Ideje, lerajzolja, papírra veti a látványt, a megörökítendő tájat, épületeket. Máskor a színek, a viliódzó fények ejtik rabul, s Ilyenkor gyorsan, de főleg haladéktalanul megfest néhány képet.

A vidéket, erdőt, a környéket járva ha egy-egy vén, kidőlt matuzsálemen akad meg a szeme, ott belül már-, is formálódik a szobor. Kibontja a rönkökből, csökök- ből az elképzelését.

Bodrogszerdahelyen (Streda nad Bodrogon), ahol 1932-ben született, s ahol ma is él, már jól Ismerik az emberek, s ha valahol az eke vagy a földgyalu kifordít egy-egy jókora lávakövet, figyelmeztetik rá, vagy akar el is viszik neki a súlyos kőtömböt, és 6 rögvest hozzálát kifaragni belőle parasztmadonnáját, egy-egy különös mongolos arcot váj bele, amelyet valaha látott, vagy lát ipa is naponta, amikor elmegy valamelyik szomszédja háza előtt.

A geológiai kutatások, fúrások során a föld felszínére kerülő fúratköveket, márványmintákat Is elkéri, szépen elraktározza, mert ha senki, de ő tudja, ml mindenre használhatók ezek a henger alakú csodálatos kődarabok.

Szobrai olykor Igo Aladár, Lipcsei György vagy akár a Tlcce klub másik tagja, Ferenc György műveire emlékeztetnek, máskor meg oly messze esnek tőlük, már- már rafinált, kifinomult modern szobroknak, tűnnek. És ez sem véletlen. Vaskó József ugyanis képzett ember. Elvégezte az építészeti főiskolát, tehát megtanult rajzolni, ezen túl a szobrászát, a tér és forma alakításának titkaiba is betekintett, így szobrai magukon viselik ezt a kifinomultságot.

Bár látszatra sült parasztként megült a tájban, ritkán mozdul ki a Bodrogközből, a szeme és lelke szüntelen messze kalandozik. Olykor el is utazik, bejárja a világnak valamelyik szegletét, és hihetetlen gazdagsággal, évekre szóló élményekkel tér haza.

Nyugtalanságára, örökmozgó, mindig cselekvő alkatára vall az Is, hogy még üdülés alatt sem tétlenkedik. Rajzol, fest, sőt, kiállítást rendez. így mutatta meg munkáit a Szovjetunióban, ahol két hétig tétlenségre, pihenésre akarták kárhoztatni. És így teszi bárhol.

Ugyanezek a tulajdonságai jelentik a hátrányát Is, ha egyáltalán hátránynak lehet nevezni azt, hogy egy- egy munkáját nem fejezi be. Rendezetlenül, halomban állnak a rajzai, mert az örökmozgó, örökké készenlétben álló egyénisége mindig új és új, szebbnél szebb feladatok felé viszi a lelkét, s a maga mögött hagyott időt és munkát nem nagyon forgatja, mert 6 csak és csak is a jövőnek él. A Jövőnek, ezért Is találta meg a legfiatalabbakkal a kapcsolatot, ezért tagja a Tlcce klubnak, hiszen azok sem csupán a mának akarnak dolgozni. Németh István