Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-12 / 28. szám

áľiSfisžgSl

Cogito ergo...

... eszembe jut, hogy alig három hete búcsúztunk el középiskolás korú olvasóinktól azzal a felszólítással, hogy a hosszú forró nyár alatt Is maradjanak velünk, bár a lapunk nem nagyon fog tudni hozzájárulni a felhőtlen ,felszabadult és gondtalan szórakozáshoz, minthogy a valóság tükrözését tűzte célul, s ugyebár, valóságunk nem olyan felhőtlen, mint a feladatmentes vakáció.

Nem dicsértek meg ez utóbbi kitételért, mondván, hogy nem keltünk ezzel hejde optimista hangulatot, sót, mintha beárnyékolni akarnánk a felhőtlenül szórakozók (szórakozni vágyók) lelki világát. Lehet, de szándékaim szerint távol áll tőlem ez a gondolat, annál inkább vallom viszont azt, hogy a gazdasági helyzet és a társadalmi lét feltételei — kölcsönhatással is egymásra — szándékoktól és óhajoktól függetlenül teremtik me.g az emberek hangulatát, s ezt csak úgy lehet befolyásolni, ha igazat szólva nyitunk távlatot nekik.

Gondolkodom, tehát eszembe jut, hányszor szóltunk a tudományosság szükség- szerű térhódításáról, s ennek kapcsán arról, hogy olyan politikai feltételeket kell teremteni, amelyekben az objektív törvényszerűségek hathatnak, s az Intézkedéseket Is a tudományos elemzések tudományos következtetései fogalmazzák meg, háttérbe szorítva minden olyan próbálkozást, amely csoportérdekeket, vélt társadalmi Igényeket és más egyebeket helyez a tudományosan megalapozott elmélet fölé. Mert az objektív törvényszerűségeknek van egy gyöngéjük: féltudományos alkalmazásban nem tudnak félig sem hatni.

Ez lehetne a kapaszkodó akkor Is, amikor arról beszélünk, hogy vissza kell állítani a tudományok erkölcsi megbecsülését. Ebből ugyan még nem lehet megélni, az anyagi megbecsülésre talán hamarabb és nagyobb szükség lenne, de ezt most hagyjuk témaként pihenni, annál Is Inkább mert úgy vélem, ehhez éppen az erkölcsi megbecsülést kell feléleszteni, leküzdve sok szubjektív (akadályt] tényezőt. Nem tudom, pesszimista vagy optimista :>vagiyoki« . akkor, amikor azt mondom; nem lesz köny- nyű folyamat. Nem, mert az emberi szub- ' jektumban lejátszódó folyamatról van sző, a gondolkodásmód megváltoztatásáról, s ez egy végtelenül összetett pszichológiai vagy szociálpszichológiai folyamat, amelyre sdk- sok tényező hat, s még napjainkban sem egyértelmű a tudománykOzponfű szemlélet olyan mértékű szorgalmazása, mely gyorsan eredményt hozhatna.

Mert ezzel kapcsolatban eszembe jut kor- mányelnőkünk zárszava, melyet a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 14. ülésén mondott el közvellenill a „hosszú forró nyárt“ megelőzően: „Tájékoztatómban igyekeztem objektiven áttekinteni a helyzetet és felmerülhet a kérdés, vajon ez az iksszefoglaiás nem túl pesszimlsta-e. Abban, aki korábban problémamentesnek látta a dolgokat, ilyen benyomást kelthet a valós kép. Ez nem a tények hibája, hanem Inkább a tapasztalatlanságé. Természetemnél fogva optimista vagyok, s ezért nem rejtegetem a hibákat, és nem törekszem a hiányosságok igazolására. A szilárd pontok keresésére támaszkodom, mivel bennük-'rejlik a nézet- azonosság és az egységes eljárás alapja. Némelyek kritizálnak, hogy a gazdasági helyzetet túl sötéten látom. Miből Indulok ki? Megtanultam, hogy nézetelinet ténvek- re alapozzam. Ezeken nem változtathatunk, mivel a gazdaság az egyszerű kívánságokat nem respektálja.“

Cógito ergo erről eszembe jut, hogy az optimizmus és a pesszimizmus ilyen értelemben megint csak nem tudományos megközelítése gondjainknak. Tudniillik itt az egyik oldalon van egy reális helyzet, amelyet akár mosolyogva, akár sírva közelítünk, nem változik meg. A tények az egyénben bontódnak le, s teszik annak lelkét vidámmá vagy szomorúvá, de tehetik elszánttá is, felkavarhatják figv Is, hogy az ember körülnéz közvetlen környezetében azzal a szándékkal, hogy felfedje, min keil vagy lehet változtatni és hogyan, hogy a tények változzanak meg.

Ügy léptünk a hosszú forró nyárba, hogy az ország a tudományosságról, a műszaki fejlettségi azlntről vitatkozott a CSKP KB és az SZLKP KB inspirációja alapján, miközben a Szövetségi Gyűlés a kormány jelentését követően pontos képet rajzolt arról, milyen körülmények között kell hatnia a fudományos-műszaki haladásnak. Nem hiszem, hogy az olvasók arra várnának, állapítsam meg a helyzet optimista vagy pesszimista jellegét, aztán majd örülnek vagy búslakodnak. Ezért talán azt •mondanáim ahu. hogy az említett tanácskozások dokflrh'entumai tudományos igényességgel mondták ki az igazságot, rajzoltak valós képet. S én, aki a tudományos megközelítések lelkes híve vagyok, örülök e ténynek, s a továbblépés esélyét látom benne. S még a hosszú, forró nyár sem téríthet valöságtalan, igaztalan utakra.

— nesiméri —

^ eoi

05 'O e w V (h

’S ä .3

CA 0) fi ^ fi

•PN ,qJ § ^

S« S'®

<I »3

Sok orvos arra gyanakodott, hogy az idős ember, kivált ha szívbeteg, már nem nyer az. zal. ha leszokik a dohányzásról. Az Egyesült Államokban most ér véget egy hat éven át tartó vizsgálatsorozat, amely 1893 olyan személyre terjedt ki, aki koszorúér- betegségben szenvedett. E vizsgálat eredménye megcáfolta az imént említett vélekedést. Eszerint a tovább dohányzókhoz képest azok körében, akik a dohányzást abbahagyták. minden korcsoportban — a 65 éven felüliek körében éppúgy, mint az 55—65 vagy a 25—55 évesekében és mindkét nemű emberek között — a szívrohamnak és a korai halálnak a veszélye körülbelül egyforma mértékben, 40—50 százalékkal csökkent.

Egy másik vizsgálatban nyolc és fél éven ál 4376 — véletlenszerűen kiválasztott 30—69 éves — férfinak az erőnléti állapotát kísérték figyeiemmel. Itt is kimutattak összefüggést a testi erőnlét és a szívroham, illetőleg a kor.si szivbalál között. E vizsgálat eredménye szerint a gyönge erőnlét ugyanolyan kockázati tényező lehet, mint a dohányzás, de ennek okairól még mit sem tudnak.

0] eljárás a bankjegyek hamisítása elleni védekezésre

Kanadában bíróság elé állítottak egy férfit, aki egy lézeres, színes másológéppel hamis bankókat készített. A bírósági szakértő szerint a vádlott lakásán talált 25 ezer dollár értékű hamis kanadai és USA-dol- lár olyan kitűnő minőségű volt, hogy velük nyugodtan fizethettek volna. A bankjegyhamisító azon bukott le, hogy azt a 47 ezer dollárra szóló csekkjét, amellyel ki akarta fizetni a másológépet, a posta nem kézbesítette ki. Ezért az eladó cég a gépet, mint amelynek nem kapta meg az ellenértékét, visszaszállittatta. Amikor a szállítómunkások a gépet fölemelték, alatta rá. találtak néhány oda becsúszott hamis bank- iegyre.

Ebben az évtizedben ez már talán a hatodik Ilyen eset Kanadában, ezért a bankok új eljárásokat keresnek a pénzhamisítás meggátlására. Az egyik lehetséges eljárás szerint légritka térben cirkőniumdioxidot elgözölögtetnek, s hagyják, hogy e gőzök — nagyon vékony, hajlékony, több színben játszó fémréteg alakjában — egy műanyag

hártyán lerakódjanak. A fémréteget azután hőre kötö ragasztóanyaggal bekenik, majd rávasalják a bankjegyre. Végül a műanyagot hordozó fóliát eltávolítják. így a bankón olyan átlátszó, mindössze tlzedmlkro- méter vastagságú fémréteget kapnak, amely aszerint változtatja a színét, hogy mely irányból nézik. Az így bevont valód! bankjegy könnyen telismerhetó, ha például előbb felülről néznek rá, majd azután, hogy kissé megdöntötték.

A bankjegyhamisítókra kiróható legnagyobb büntetés: tizennégy évi börtön.

Vérszegényeknek való marhahús

Egyesült államokbeli kutatók húsz szarvasmarhát 550 méteres és ugyancsak húszat 2145 méteres tengerszlnt fölötti magasságban tartottak huzamosabb ideig. Bár vágáskor mindkét csoport húsának azonos volt a vastartalma, az alacsonyabb terepen tartott állatokhoz képest azoknak a szervezetében, amelyeket 2000 méter fölött neveltek föl, 10 százalékkal több — mintegy 70 százalék — bem formájú vas volt. A bem forma — hemoglobin, mioglo- bin — az emberben legjobban értékesOló vasvegyület.

Eszerint a nagy térszíni magasságra — az ottani kevesebb oxigént tartalmazó magaslati levegőre — az állatok élettanilag azzal válaszolnak, hogy az oxigént jobban hasznostíják. Ezeknek az állatoknak a húsa az olyan emberek számára előnyös, akiknek célszerű jól értékesülö vassal kiegészíteni az étrendjüket.

Halálos mérgezés aszpirintól

Ha valaki tartósan nagy adagú acetil- szallcilsavaf szed — ez az aszpirinnek a hatóanyaga — .súlyos, esetleg halállal Is járó veszélynek teheti ki magát. Ebból a szempontból a legnagyobb veszélyben az idősebb emberek vannak, mert az 6 veséjük már kevésbé tudja kiválasztani az olyan vegyűleteknek a mérgező bomlástermékeit, mint amilyen a szalicilsavé. Mivel ennek a vegyületnek a mellékhatásai különféle betegségeknek a tüneteivel járnak együtt, sokszor nehéz fölismerni, hogy azokat valójában mi idézte elő.

Mindezért nyugat-berlini orvosok — a gyógyszermérgezés elkerülése végett — arra hívják fel a figyelmet, hogy rendszeresen ellenőrizni kell azoknak az embereknek az állapotát, akik fájdalmuk csillapítására. gyulladásgátlöként vagy a véralva- dék-képződés megelőzésére tartósan és meglehetősen nagy adagú olyan készítményt szednek, amelyben acetil-szalicllsav van. Főképp a tudati állapotukat és veseműködésüket kell folyamatosan vizsgálni. Az „öngyőgyítő“ idősebb embereknek pedig tudniuk kell, hogy ha huzamosabb Időn át szednek szalicilsavas gyógyszert, kivált ha annak napi adagja meghaladja a 200 milligrammot, halálos mérgezés veszélyének teszik ki magukat.

M

últ heti számunkban kezdtük közölni azt a beszélgetést, amelyet az APN jelentetett meg. s a leníngrádl Dmtt- rlj Szergejevlcs Llhacsov akadémikus és Nyikola] Szamvellan író között zajlott. Számunkra is van mondanivalójuk.

— Pillanatnyilag tehát nem létezik erkölcsi kódex a tudósok számára. Az erkölcsről, mondjuk a családban, sokat beszélnek, írnak, közben olyan fontos dolgot, mint a tudomány erkölcse, szép csendben megkerülnek, Közben olyasmik történnek, hogy Ismfert, neves tudósok könnyelműen hagy. nak jóvá nagyméretű kalandor terveket, elhallgatva a mögöttük rejlő veszélyeket. S teszik mindezt csak azért, hogy kitűnjenek a „vezetők“ előtt, hogy erényeket kovácsoljanak Intézetük és ezzel saját maguk számára.

— Eddig az egyetlen ismeri morális kódex az orvosok esküje, amely Hippokra- tész idejéig nyúlik ^issza. Azóta korszakok, civilizációk váltott^ egymást, de ennek az eskünek a lényege nem változott, állta az idők próbáját. Ehhez hasonló esküre — er- kiilcsi kötelezettségre — lenne szükség a tudomány egész területén.

— Okvetlen szükséges ennek a megalkotása mégpedig minél előbb. Bár nem szívesen teszem, el kell mondjam, hogy még nem is olyan régen nagy tudósok lehetségesnek tartották nevüket olyan rizikós tervek alá odaírni, amelyeket a beosztottjaik dolgoztak ki. Ezeknek a szemre tetszetős terveknek a megvalósítása óriási területeken váratlan változásokat okozhattak volna a környezetben Ennek ellenére elismert tudósok nevükkel adtak súlyt e terveknek. És egyáltalán: egy főnők hogyan lehet a beosztottja terveinek a társszerzője? Hiszen ez erkölcstelen! Tudok olyan esetekről is, amikor egy tudományos intézet vezetője tűntette fel magát olyan mű szerzőjeként, amelyet mások Írtak. Arra hivatkozott, hogy a mű az ő módszertana szerint készült. Ez megengedhetetlen! Azért Igazgatója az Intézetnek, hogy bevezesse a progresszív tudnmártVos módszereket. Elegendő, ha 8 dolgozaton ott van az Intézmény pecsétje.

Gondolatok a jövőről

II.

— Egyszer olvastam egy történetet Edison valamelyik tanítványáról. KövetkezA- képpen hangzott: Edison tanítványainak felsorolt minden feltételt, amely szükséges ahhoz, hogy az elektromos izzóban fény keletkezzék. A végén megkérdezte, vajon a tanítvány megértette e a lényeget. 0 azt válaszolta, hogy Igen, egy valami kivételével: nem érti, hogyan jut bele az égőbe a petróleum. Nyilván így van ez azokkal ie, akik ugyan észlelik, hogy a modern technika milyen bonyolult filozófiai és erkölcsi kérdéseket vetett fel. nem képesek ezeket teljes mélységeikben felfogni.

— Igen. Csak így lehet például megérteni, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Elnöksége 1985 végén Jóváhagyta néhány északi folyó Irányának megváltoztatását. Mi több. ez az elnökség erős nyomást gyakorolt némely tudósra, akik a terveket ellenezték.

— Ez drámai helyzet az egész társadalom számára. Ijesztő, és nagyobb odafigyelésre int. A hasonló helyzeteket nyilvánosan kell megítélni, és nyilvánosan kell levonni a következtetéseket is. Ilyen problémát nem szabad szűk körben, a dolgozó- szoba falai mögött megoldani. Csak fgy lehet elérni, hogy azok, akik felelőtlen határozatot hoznak, szembetalálják magukat a közvéleménnyel, és tudatosítaniuk kell. hogy előbb-utóbb felelnek majd tetteikért. Ez az az egyetlen itélöszék, amelytől Borisz Godunov cár Is félt: a néptől jött igazságos számonkérés. A mai tudománynak sokkal nagyabb a hatalma, mint amilyen Godunové volt. Ennyivel nagyobb felelősséget is kellene éreznie minden tudósnak. At az időszak, amikor „lázas ójftőmozgalom“ volt divatban, már elmdlt.

Ismét visszatérek e tudomány erkölcsi kódexéhez. Nem unom meg ezt újra

meg újra emlegetni. El kell érnünk, hogy megváltozzanak a tudósok és a nem tudós- világ, valamint a tudósok közötti kapcsola. tok árnyalatai. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tudomány egyre specifikusabb, szakosodottabb. Rengeteg olyan probléma létezik, amelyekben csak a szakemberek ismerik ki magukat. Az állam és a társadalom vezetőinek nincs okuk, sőt — és ezt hangsúlyozom — nincs joguk beleszólni a bonyolult szaktervekbe vagy az egyes tudományos kutatások irányaiba. A képzett szakembernek szükségszerűen állampolgárt és államférfiül szinten kellene gondolkoznia, és teljes mélységében és szélességében kéne látnia az egész problémakört. Sajnos, ilyen szakemberrel ma még csak ritkán találkozunk.

A tudomány erkölcsi kódexét és ■ tudósok felelősségét ■ tetteikért, a kutatásukért már Hirosima és Nagaszaki után fel kellett volna vetni. Sőt. lehet, még előbb. Hiszen a német hadsereg már ai évszázad elején fegyvertárába iktatta a mérges gázt. Herbert Wellsoek az volt a véleménye, hogy ez a gáz elegendő a civilizáció tönkretételére. Sokat irt róla, tele félelemmel. Bo- nyolnlt idők voltak azok. A technikai baladás és az elért sikerek olyan eufórikus állapotot teremtettek, amely elnyomta az okos. józan hangot. Nem vagyok Wells tehetségének csodálőja. de bevallom igazat mondott, és idejében fújt riadót. Nem mindenki, csak egy maréknyi ember hallotta meg Intő szavát. Ma már mis a helyzet, ma már a nukleáris fegyverek mellett lézeres, biológiai és más tömegpusztító fegyverekkel is rendelkezünk. A genetikai kódokba való beavatkozás lehetősége egészen kü- lönloges témát képet. Még soha nem volt a vlllg helyzete olyan veszélyben, mint ma. A kimúlásra Ítélt társadalmi éa politikai

rendszerek a katonai hatalomra fognak támaszkodni. Igyekeznek stratégiai fölényt szerezni, feltételeket diktálni, és ráerőszakolni másokra nézeteiket, a civilizáció további fejlődéséről alkotott elképzeléseket. Ezért nagyobb a tudósok felelőssége, ezért annyira szükséges, hogy minden jelentős műszaki újdonság csak becsületes emberek kezébe kerülhessen, olyanokéba, akiknek szeme előtt lebeg az emberiség érdeke.

— Természetesen, a tudósnak felelősséget kell éreznie minden tettéért. Ezért szükséges a lelélektani átorientálődás, figyelembe véve a korszerű tudomány rend- kfvüll erejét. Az erőnek egyenlőnek kell lennie a felelősséggel. A felelőtlen eró rombol. Ezért Ismétlem — ugyan már hányadszor! —, hogy szükség van az erkölcsi kódexre. Arra Is gondolni kellene, hogy az egyes tudományágak és tudományos Intézmények élére ne olyan embereket nevezzenek ki, akik nem járultak hozzá, nem képesek hozzájárulni semmilyen alapvető és fontos tudományos gondolattal a fejlődéshez. Csak az tudja irányítani a tudományt, aki maga is tudományos munkával foglalkozik, és Ismeri a tudományos módszereket. A funkcionáriusok, úgynevezett tudományos szervezők, akiket egyre gyakrab- ben látunk tudományos Intézetek és laboratóriumok élén, veszélyes emberek. Ha valaki érzi, hogy képtelen tudományos módszerekkel dolgozni, és nem biztos abban, hogy kompetensen és ésszerűen tudja Irányítani a tudományos kutatást, inkább sürgősen mondjon le vezetői tisztségéről. Megmarad a jő hírneve és becsülete. Ezzel kapcsolatban szólni kell az iskoláról Is.

— Igen, tudjuk, hogy az iskola formálja

az embert, lerakja a személyiség alapjait. Ily módon szorosan összefügg a becsület és erkölez fogalmakkal. Az iskolának ezt a feladatát már az ókori Görögországban ismerték. sőt talán még régebben is. Ha valamit az iskolában elszalasztanak. ha valamit nem tanulunk meg, később már nagyon nehéz pótolni. Ez iz közismert Igazság. De mindez egy következő beszélgetés témája lehet. f Folytatjuk)

Feld.: — hr —