Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-12 / 28. szám
lúiüsáflO Számadás három és fél évtizedről (Beszélgetés Brandl Ferenccel, a Csallóközi Dal* és Táncegyttttes vezetőjével)' — Csak kevés olyan együttes van, amelyik egyidős a hasai néptáncmozgalommal, ami, ugye, azt lelenti, hogy az együttes a tánc „hőskora“ elején kezdte meg a tevékenységét, és lényegében a mai napig „páiyán“ van. A Dunaszerdaheiyen (Dunajská Streda) tevékenykedő Csallóközi Dal- és Táncegyüttes a közeljü- vőben ünnepli fennállásának harmincötödik évfordulóját, tehát a fentebb jelzett kevés együttesek közé tartozik. Egyszer valaki azt mondta rájuk, hogy vindoregyüttes. Felidéznéd néhány mondatban a történetét? — Szívesen, bár néhány mondatta! elmondani a történetét meglehetősen nehéz. Viszont azt a Jelzőt, hogy vándoregyüttes, el kell fogadni. No de hogy a kérdésre válaszoljak, az együttes 1954-ben alakult Pozsonypüspökln (Podunajské Biskupice). Első „patrónusa“ a Csemadok ottani helyi szervezete volt. Három évig tevékenykedett ott, és jelentős sikereket ért el. 1955-ben például mint egyetlen magyar néptánc- csoport részt vett az országos népművészeti fesztiválon Prágában. 1956-ban sikerrel szerepelt az első csehszlovákiai magyar néptáncfesztiválon Losoncon (Lučenec) és 1957-ben második (I) lett az országos népművészeti versenyen Ostravában, ahol szintén egyedül képviselte a hazai magyar néptáncmozgalmat. Szervezési okokból 1957 második felében az akkori Járási népművelési otthon égisze alá „költözött“ át Somorjára (Samorin) és a Felsőcsallóközi Dal- és Táncegyüttes néven dolgozott tovább. A székhely változott, a gárda azonban lényegében megmaradt, bár szaporodott a Csemadok somorjal helyi szervezete tánccsoportjának tagjaival. Az itt elért sikereket Is hosszan lehetne sorolni. 1959- ben a területi átszervezés folytán megszűnt a Somorjal járás, és ennek folytán, most már Csallóközt névvel a Dunaszerdahelyi Járást Népművelési Központ hatáskörébe került az együttes, és kisebb megszakításokkal Itt tevékenykedett 1984-lg. Azóta pedig a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ patronátusa alatt dolgozik a mai napig.-r Évfordulója van tehát az e- gyüttesnek, gondolom szeretnétek megemlékezni erről a hosszú, három és fél évtizedes színes pályafutásról. — Szeptember második felére készítjük a jubileumi találkozót. Egy műsort kívánunk bemutatni, amelyben a jelenlegi együttes szerepelne a legújabb alkotásainkkal, a másik részben viszont a „veteránok“ lépnének színpadra néhány akkori sikeres számmal. Utána közösen idéznénk fel azt a sok szép emléket, amelyek az évek folyamán összegyűltek. Nagyon örülnénk, ha mindenki, aki az elmúlt harmincöt év alatt tevékenykedett az együttesben, jelen lenne. Mivel azonban a sok „költözés“ folytán csak nagyon hézagos a nyilvántartás a tagokról, ezt az alkalmat Is szeretném kihasználni arra, hogy megkérjem a régi tagokat, jelentkezzenek. Cím: Városi Művelődési Központ, Duna- szerdahely. — Köszönöm a beszélgetést, és sikeres jubileumot kívénokl Beszélgetett; Horváth Rezső ICKIB0S2 A' velencei éjszaka című film egyáltalán nem leheletfinom testisége után újabb stílus próbálja magát fellopni a hazai mozik vásznára. Talán a sptelbergt kasz- szaslkerek reményében, s részben a közigény hatására bukkant lel a horror-elemekkel teleszőtt. Izgalmas, helyzetkomikumot kihasználó, mozgalmas játékfilm. Ennek a fllmtípusnak lehet az iskolapéldája Georg Miller filmje, az Eastwlckl boszorkányok. A New York-1 bohém műkedvelő képében maga az Ördög (megszemélyesítője Jack Nicholson) ver tanyát egy amerikai tengerparti kisvárosban, Eastwick- ben, és rendezi be fényűzően a városka régi-régi, kfsértetgyanús kastélyát. Angolos parkkert, káprázatos bőség és szolgák serege veszi őt körül, mégis hiányérzete támad, ezért hízelgéssel és ördögi furfangjával megkörnyékez és magához csalogat három helybeli fiatal hölgyet, akiknek az elégedett élethez csak egy (-egy) férfi hiányzik. A fölényes csábítónak meg szüksége van gondoskodásukra, féltékeny-érzékeny nőiességükre. Igényli hízelgésüket és főleg — testüket. Lassan úgy élnek négyesben, mint egy család, ä sátán minden kívánságukat kielégíti... Idllljüket egy váratlan haláleset zavarja meg. Egyik kolléganőjük a városban megérezte s át is éli a Rossz jelenlétét és azokat az eseményeket Is, amelyek a három barátnővel történnek. Ha ők pl. cseresznyét esznek a várban, mérföldekkel arrébb ő Is magokat köp — azaz, hány... A pokol urának mulatságára és hatására nyilvános jeleneteket rendez, állandóan félrebeszél, mígnem újságíró férje egy éjszaka megelégeli az őrjítő helyzetet, s végez asszonyával. A gyilkosság hatására a lányok szakítanak gazdag pártfogójukkal, aki bosszúból ágyukba varázsolt kígyókkal, hirtelen nőtt körmökkel és szörnyű kínokkal próbálja jobb belátásra bírni hűtlen védenceit. A három lady bűnbánó visszatérése csak furfang, valójában végezni akarnak közös szeretőjükkel. Távollétében ellopják féltve őrzött varázskönyvét, megformálják viaszmását, s tűszúrásokkal, varázsigékkel meg tűzzel elpusztítják a gonoszt. Ennyi röviden a tartalom. Ä filmnek egy Igazi gondolata van, s talán éppen ez az alapötlet teszi mássá, maibbá ezt a boszorkánytörténetet Spielberg XX. századi rémtörténeteinél Miller alkotása azt sugallja, mennyire könnyű engedni bármiféle rossz csábításnak, jóllehet hatásától megszabadulni csak „emberfeletti“ “erővel lehet. A filmben ezt varázsigékkel érik el. S bár az alkotók főleg a nemi vágyak szemszögéből vizsgálják a csábítás fogalmát, dicséretükre válik, hogy az áttételesen is felfogható képsorokban mindenki magára /vonatkoztáthatjá a látottakat. Egy sokoldalú, mindenkit fenyegető Gonosz az ellenfél, akit elfogadni könnyű, megtagadni szinte lehetetlen: aki először csak ad, később kizárólag követel. Mindenkinek lehet (van!?) egy privát ördöge: Ital, szex, esetleg kábítószer, hogy csak néhány példát említsek. Így a néző saját magában találhatja meg azt a rosz- szat, ami ellen harcolnia kellene. S mint már jeleztem, ehhez a filmhez a szokásosnál erősebb Idegek és jobb gyomor kell — a rémmese olykor gusztustalanba hajló jelenetekkel van tarkítva. Ennek ellenére úgy gondolom, kellemes borzongást és szórakoztató kikapcsolódást nyújt e modern mese amerikai változata, az Eastwlckl boszorkányok. Vajda Barnabás halAlfélelem Robin Cooknak, az Agy és a Kóma szerzőjének újabb hátborzongató krimije Is- ___ mét, orvosi környezetbe, a bostoni Jó Egészség Klinikára vezeti az olvasót. Dúsgazdag tisztviselők, bankárok és ügynökök kezeltetik itt magukat. Jason Howard doktor, a történet föh^, közismerten Jó orvos, az ügyfelek megbíznak benne, sikeresen ténykedik a Klinikán. Egyszer mégis elszabadul a pokol: a röviddel ezelőtt egészségesnek talált páciensek hirtelen swrrohamot kapnak, miközben évtizedekkel Idősebbeknek tflnnek koruknál. A doktor a sátán Játékának tartja a dolgot, úgy véli, új Járvány kezd terjedni. Türelmesen várja a fejleményeket, de amikor barátja, a kiváló génkutató a szeme láttára válik aggastyánná és elvérzik, rádöbben, hogy komolyabb dologról van szó... C ook témája ezúttal a génsebészet. Ebbe megpróbálja bevezetni az olvasót — fia alapfokon is. Az em,berlségnek az a régi vágya foglalkoztatja, hogyan lehetne növekedésüket megállítani azon a ponton, ahol éppen tartunk. A regény génkutatója, Alvln Hayes már közel Jár a megoldáshoz. Felfedezte a szervezetben levő halálgént mozgósító faktort, már csak ennek az ellenszere hiányzik. A faktort mégis illetlen kezek kaparintották meg, és örök élet helyett, a műi műszerekkel kimutathatatlan halált osztogatnak a gyanútlan betegek között. Jason doktor először maga sem érti a hirtelen öregedés okát. A kórt mely minden szervet felemészt, a páciensek helytelen életmódjával magyarázza a rejtélyes Jelenséget, de a sok halálesettől lelkilsmeret- furdalása lesz. A szentnek hitt Hayes barátjáról még kiderül, hogy kábítószeres volt, és egy sztrlptíztáncos- nővel élt együtt. Cook mesteri kézzel boronálja össze Jasont és a lányt, hogy együtt járják végig a halott géntudós felfedezésének útját, megfejtsék a sírba vitt titkot. Carol Donner — így hívják a lányt — a kelleténél mélyebb benyomást gyakorol a 'doktorra, már akkor sejti, hogy nem az, akinek kiadja magát... Nagy hangsúlyt kap a krimiben a pénz. Húsz éve a klinika ügyfelei fiatalok voltak, csak néha-néha Jártak be, de most, megöregedvén, káros szenvedélyeik folytán hetekig bent kell feküdniük, foglalva a helyet az ÚJ fiatal és pénzes kliensek elől. Az Író a legvégére is tartogat meglepetéseket. Megtudjuk, ki is valójában Carol Donner, fény derül arra, hogy ki akarta megölni Ja- sont a begyekben tett nyomozókör- útja során, s arra Is figyelmeztet Cook, hogy néha a hozzánk leg- .közelebb állókban sem bízhatunk meg vakon... Lebilincselő olvasmány ez a bűnügyi regény. Egy hétvégén kényelmesen el lehet olvasni, az ember lapoz-lapoz egyre tovább a „mesében“, míg a végére nem ér. Az IPM Könyvtár sorozat e darabja a szórakoztatás mellett elgondolkodtat: ami a regényben meg van írva. vajon valahol valakinek slkerül-e ez a kísérlet? Bár sose kéne erre válaszolnunk!... Robin Cook nyári estékre (Is) kiváló olvasmányát F. Nagy Piroska fordította. Bárány )ánot A képek vBMga T i c c e Ticce — valaha Tize, Tleze,' majd Tisza, később talán a Tiszának, a nagy ás bölcs folyónak egyik mellékfolyója, ága, de Itt a Bodrogközben s talán a „Víz- -megesen“, „Vízen-túll“ részeken, Nagykaposon (Veiké Kapušany] és tájékán Is ma a holtágakat nevezik tlc- cének — ét kisbetűvel írják. Ebben a formában első hallásra akár rövidítésnek is vélhetnénk. Nem az, hanem egyfajta sajátos, lefordíthatatlan, tehát elidegeníthetetlen tulajdon, amely egyszerre hivatott arra, hogy kifejezze a csoport népi, nemzeti, sőt, népművészeti Ihletettségét, a tájjal, az emberekkel való összefonódottságát és a hagyomány, a kultúra évezredes örökségét. A kifejezésben ugyanis nemcsak a népi íz, hanem a régi kulturáltság Is benne van. A szó eredetije valahol a latinban, de lehet még az ennél is régebbi nyelvben, kultúrában keletkezett, mert más nyelvekben is előfordul a víznek a fenti szóra való utalása, vele rokonítható megnevezése. A csoport, a Ticce, amelynek az évek folyamán közel két tucat tagja volt és van, az eddig leírtak ellenére nem elsősorban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a népi, népművészeti Ihletettségre esküszik. Tagjai között több olyan alkotót is találunk, akik egyfajta intellektuális, a kultúra mélyvizeiből táplálkort felfogást hordoznak magukban. Ami közös a Ticce tagjainál, az a táj szeretete és a bodrogközi világhoz való ragaszkodás. Valahol Itt kezdődik a Nagy Alföld, a róna, amely végeivel beleér nemcsak a ml világunkba, délen Jugoszláviába, keleten pedig Romániába is. Mint ahogy a helybeliek állítják, ha felmegyünfc valamelyik toronyba vagy dombtetőre, tiszta Időben ellátni egészen Jugoszláviába. Tehát sajátos, Jellegzetes táj az Itteni. Nem csoda hát, ha a klub tagjait la megbabonázta a vidék sajátossága, kulturáltsága. A táj szeretete közös nemősak azoknál, akik Itt születtek, nőttek fel és itt élnek, hanem azoknál Is, aki: kát a sors eltájolt szülőföldjüktől (Sárogh István), sőt azoknál is, akiket a barátság kalauzolt el valamikor erre a vidékre, s azóta is vlssza-vlsszajárnak a Bodrogközbe, mint mások a szülőföldjükre (Nagyferene Katalin). A ticce Induláskor ösztönösen a Csemadok védelmét kereste, ott Is alakult meg a képzőművészeti klub végül — a Jobb feltételeket keresve — a Klrályhelmecl (Kráfovský Chlmec) Népművelést Otthonban talált Jó feltételeket a munkához. A népművelési otthon Igazgatója Popárlané Vojtko Valéria, valamint Kiss E. Károly, a képzőművészeti klub tagja és vezetője, fiatalságuk ellenére tapasztalt népművelők, ezért nem is véletlen, hogy tudatosan és nagy-nagy. akarattal teremtik elő a működéshez szükséges anyagi eszközöket és gondoskodnak a Jó feltételekröi. A klub egymást megbecsülő, kritizáló, támogató, tanító és ellenőrző csoportként éli életét egy évtizede. Tevékenységük legfontosabb évi eseménye a táborozás. Ez körülbelül úgy valósul meg, hogy a művelődési otthon gondoskodik Klrályhelmecen a tábor lakói számára szállásról, az étkezésükről, és hogy legyen „műtermük“, hogy dolgozhassanak. A tagok pedig festenek, rajzolnak, alkotnak és a tábor befejezése után kiállításon mutatják be munkáikat egymásnak, a város és a környék lakóinak. Emlékszem, évtizedekkel ezelőtt Is mindig Jellemző volt erre a vidékre az igényesség. A gimnáziumban a Bánk bánt Játszották. A Csemadok titkári tisztségét, más vidékektől eltérőén, mindig művelt, iskolázott ember, tanító, mérnök töltötte be. ök pedig a rengeteg munkával, állandó harccal, küszködéssel Járó feladatkörbe egy idő után belefáradtak, de a környék sdha sem adta fel, újra meg újra csak olyan ember után néztek, akiben biztosítékot láttak. Ez az akarat, tudatot szándék az, ami életre hívta tíz évvel ezelőtt a klubot is. Mihályi Molnár László a költő a tizedik Jubileum alkalmából megrendezett kiállításhoz Irt előszavában Dobos László, Tolvaj Bertalan felbukkanását,'létét Is kiindulási pontnak tekinti, és biztos okkal, de én még messzebb mennék. Sárospatak, Ungvár, Eperjes (Prešov) háromszögében a kultúrának, a művelődésnek régi nagy hagyományai vannak, és az a klub életében még ma Is kötelező érvényű. Ok ma Kassán (Košice) kívül Sárospatak, Hollóháza, Ungvár és más Kulturális központok .felé orientálódnak leginkább és Joggal, mert e városok, a legközelebb esnek hozzájuk, és ezek azok a központok, ahol a leginkább viszonozzák az Igyekezetüket és értékelik az eredményeiket. Mezei Tamás festőművész és Andrási Kurta János szobrászművész tárt karokkal fogadja őket, a hazaiak közül leginkább Löffler Béla szobrászművész az, aki Idős kora ellenére melléjük állt, gyakran ellátogat hozzájuk a táborozások alkalmával és biztatja őket. A klubnak az alapítók, T. Nagy Menyhért, Sárogh István, Csótö László mellett vannak idősebb és' fiatalabb tagJaL Az Idősebbek közül kiemelkedik Vaskó József, Szántó Kálmán, Kobák László, a fiatalabbak között főleg Ivanega Anikó és Potocky Edit vittek új színt és ígéretet a klub munkásságába. A klub még működése elején egy nagyon Ígéretes lépésre Is elszánta magát; létrehozta a bodrogközi galériát. Sajnos később, a kezdeti lelkesedés után, talán helyszűke miatt, becsukta kapuit. Kár, mert mára már tekintélyes intézménnyé nőhette volna ki magét, és a klub életét Is gazdagabbá tehette volna. A gondolat, persze, teljesen nem felejtődött el, és a művelődési otthon újra napirendre tűzte a galéria megvalósítását, már az épületet Is kiszemelték erre a célra, s remélhetőleg a közeljövőben meg is nyílhat. De ehhez még visszatérünk, hiszen kéthetente Jelentkező sorozatunkban, a klub tagjai bemutatása közben erről is szó lesz. NtHETH ISTVÁN
