Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-04 / 40. szám

#• / UJ Képzelt óra egy képzelt iskolában Belép Dágványossy tanár elvtárs az osz­tályba. Minden lecsendesedik, csak halk vlhorászás halllk, ugyanis Balogh csak most vette észre, hogy az osztályközösség elfo­gyasztotta tíz6ral|át. A hetes Jelent; — Ta­nár elvtársnak jelentem, a .. osztály fel­készült a legrosszabbra, létszám ... ne­kem nem hiányzik senki. Feleltetés következik. Ilyenkor megfagy ereinkben a vér. A légy zümmögését is hal­lani lehetne, de az osztályban fellelhető egyetlen legyet Roth belecsavarta padtársa tollába. — Kandúr. — Csak az ügyvédem jelenlétében va­gyok hajlandó felelni. Néhány meggyőző érv után azonban még­is megkezdődik a feleltetés. Fellélegzik az osztály, megindul az élet. Az ügyeletes sú­gó kivételével senki sem figyel már a fele­lőre. Vannak, akik a matek házi feladat gyors ütemű elkészítésével foglalkoznak, néhá- nyan verset tanulnak. Az osztály tanulói­nak egy része azzal üti agyon az Időt, hogy társai táskáját Igyekszik gazdájuktól mi­nél messzebbre juttatni. Véget érnek a felelő szenvedései. Dágvá­nyossy tanár elvtárs jól ismert húzását al­kalmazza: végigtekint az osztályon, majd ^ a következő szavakkal lordul Bányaihoz: — Szerinted hányast érdemel a felelő? — Hát... Izé... Szegény Bányai amúgy Is rosszkedvű (ezen az órán is csak egy gyengécske sze­relmes verset sikerült írnia Vándor Icá­hoz), most dilemmába került, ugyanis szíve szerint egyest adna, viszont a kérdés hang­súlya sokkal rosszabbra utal, amellett" Bá­nyai irodalmi tevékenysége miatt nem Is figyelt a felelőre. A tanár megunja a várakozást. — Ha fél szememet behunyom, akkor Is hármas. Többen javasolják, hunyja be a másik szemét Is. — Akkor nem látom hová írom a jegyet. Oj anyagot veszünk. Gyomai némi táplá­lékot vesz magához. — Ml van, Gyomalkám, nem reggeliz­tünk? — A tanár elvtárs sem? Tetszik kérni? Nagyon flnoml Tetszik tudni, anyám nem úgy csinálja a körözöttet, mint ahogy álta­lában szokták, hanem ... Néhány hevesebb szó után Gyomai még­is úgy dönt, a szünetben fogyasztja el tíz­óraiját. Az óra visszazökken eredeti kerék­vágásába. A tanterem légterében azonosíthatatlan repülő valamik szállnak. Aztán ebbe is be­lefáradunk, számoljuk a lassú perceket, várjuk a megváltó csengetést. Böszörményi Péter (£;lETUNK) ÁPRILISI hírek Japán kutatók egy csoportjának sikerült előállítania az AIDS elleni gyógyszert. A kutatócsoport vezetője, Butushka Miki a sajtótájékoztatón kijelentette; „Tény. hogy a szernek vannak még mellékhatásai: fej­fájás, émelygés, hasmenés, hányinger, hal- lucinációk, szívritmuszavarok, végül légzés­bénulás és halál, ám ez a felfedezés je­lentőségét nem csökkenti.* Magas kitüntetést vehet át holnap dél­után Májfolt Aranka nyugalmazott bánya­rém. A kitüntetés átadását egyelőre sem­milyen szervezet nem vállalta magára. Kassa közelében egy tehervonat össze­ütközött egy személlyel. A személy a hely­színen meghalt. (Életűnk) JELENTKEZÜNK- SZÓT KAPUNK Indul az új tanév, s vele együtt újraindul rovatunk is. Igaz, azok a diákla­pok, amelyekből a mostani írásokat válogattuk, még a múlt tanévben készül­tek el, de remélhetőleg azért szívesen olvassátok ezeket az írásokat, s talán arra is jók lesznek, hogy fel-, illetve újjáélesszék az arra termettek újság- írási kedvét. Lapunk ebben a tanévben is fenntartja a teret a diáklapok szer­kesztőinek. Reméljük, lesz mivel kitülteni! Várjuk jelentkezéseteket! Mostani válogatásunk a Szenei (Senec) Magyar Tannyelvű Gimnázium Oj Láng és a Kassai (Košice) Magyar Tannyelvű Gimnázium Életünk című lapjá­ból való. Az írásokat válogatta; KLINKO RÓBERT Egy tinédzser gondjai Vajon melyik tinédzsert nem érdekelné a divat, a szépségápolás és a zene? Talán ilyen tinédzsert találni sem lehetne. Hát én sem vagyok kivétel. Szeretek divatosan öltözni és kedvelek minden modern dolgot. Szüleim szomorú­ságára nem vagyok hajlandó felvenni vala­milyen divatjamúlt ruhát. Eleget hallom tőlük, hogy a „szerénység és az egyszerű­ség a legnagyobb szépségi“ De úgy látszik, hogy rám nem hat az anyai, sem az atyai intelem. Javíthatatlan vagyok. Nagy élvezettel olvasgatom a szépség­ápolással kapcsolatos cikkeket, könyveket Is. Habár nem túlságosan hiszek minden­féle csodaszerben, de azért általában ki­próbálom majdnem mindet. így került a kezembe Dr. Faragó László—Dr. Haller Ti­bor: Szépségápolás című könyve is, amely­ben bőrünk Ismeretétől egészen a kozmeti­kai szerekig mindenről olvastam, de figyel­memet legjobban a szeplők halványítása ragadta meg. Ugyanis barna hajú létemre az orromról szeplők vigyorognak szerte a világba. Ele­get bajlódok én velük. Nos, most Itt az alkalom, hogy legalább álhalványítsam őket. A könyv szerint a szeplők halványítására legjobb módszer a kisajtolt citromlé, mely- lye! napjában egyszer kell bedörzsölnünk arcbőrünket. Érzékeny bőrűek azonban ne kísérletezzenek a citrommal, mert vörös foltosodást okozhat. Ez igazán egyszerű, ezt kipróbálom. Ha nem segít, hát nem, mit csináljak? De ha méglsi ez csoda lesz! Fogtam egy citromot, kisajtoltam a le­vét, és gézzel az orromra kentem a citrom­levet. Rövidke Idő elteltével csípős, viszke­tő érzést éreztem az orromon. Rémülten futottam a tükörhöz, de riadtan vissza Is hőköltem, mert egy vörös foltos hiénára hasolító fej nézett rám a tükörből. Sajnos, ez én voltam. Ezek után már hiába mos­tam, krémeztem az orromat, mert pimasz szeplőim továbbra is vigyorogtak az orrom­ról, csak most piros foltokkal tarkítva. A citromlével kapcsolatban azt figyeltem meg, hogy nemcsak az érzékeny, hanem a normál bőrre is foltokat varázsol. Lehet, hogy egyszer még belőlem Is — a szépség- ápolás terén — újító lesz?l Párkány Antónia (0l LÄNG) Milyen iskolába szeretnék járni? Egy olyan Iskoláról álmodozom néha, amely hatalmas lenne, de olyan hatalmas lenne, de olyan hatalmas, hogy taxival kell­jen közlekedni az egyik osztályból a má­sikba. Tessék csak elképzelni, milyen klassz volna, ha valakit elküldene egy tanár pl. az osztálykönyvért. A gyerek beülne a taxi­ba, annyit mondana — Tanári szoba —, és az autó szépen elvinné őt oda. Azt Is szeretném, ha ebben az Iskolában olyan tanárok tanítanának, akik csak egye­sekkel osztályoznák a diákokat. Fantasz­tikus volna, ha az öltözők csokiból lenné­nek. Minden diák letörhetne belőle annyit, amennyit csak akar, és ha elfogyna a csokiöltöző, építenének egy ■ újat. És ez mindig így folytatódna. Nagyon szeretném, ha ebben ez Iskolá­ban sípálya, korcsolyapálya és persze cuk­rászda és fagyialtos Is lenne. Minden szü­netben fagylaltot ehetnék. Az egyik osztályban csak tornát taníta­nának. Ez nem Is osztály lenne, hanem egy hatalmas tornaterem. Itt aztán min­denki kitombolhatná magát. Ha már meg­elégelné a szórakozást, benyitna egy másik osztályba. Itt egy csomó tv-készOlék állna. és mindegyikben más-más filmet játszaná­nak. Ha az ember ezt Is megunná, felven­né a síclpőjét, felkapná a sllécét, és máris az Iskolai sípályán teremne. Síelne egy na­gyot, de elmehetne korcsolyázni Is. Utána beülhetne az Iskolai cukrászdába, ahol mindent Ingyen adnak. Ha akarná, benéz­hetne a varró-hímző-kötő-horgoló osztályba is. Persze, nemcsak szórakozni lehetne az iskolában, hanem tanulni Is. Tulajdonkép­pen ez lenne a legfontosabb. Aki tudásra vágyna, szépen, illedelmesen bekopogna a tanterembe. Ezután alázatos képet vágna, bocsánatot kérne a zavarásért, beülne a padba, és stréberkedne. De csak az menne be oda, aki akarna. Aki véletlenül nem akarna, azt senki az ég egy világon nem kényszerítené. Ha ilyen iskola volna valahol, minden diák szeretne iskolába járni, és szívesen látná minden nap az iskolát. De sajnos, ez nincs így. A felnőttek erre azt mondanák, hogy szerencsére! Kópéik Katalin (ÉLETÜNK) Találkozásaim Fábry Zoltánnal Diákjaink és tanáraink közös óhaja, hogy iskolánk felvehesse Fábry Zoltán nevét. Ezért, hogy minél többet megtudjunk a csehszlovákiai magyar irodalom európai hí­rű egyéniségéről, beszélgetésre hívtuk meg Béres (ózsefet, a rádió magyar nyelvű adásának nyugalmazott szerkesztőjét, józsi bácsi nem érkezett üres kézzel: leveleket, az íróról szóló prospektusokat és fényké­peket hozott, melyekkel az amúgy is érde­kes beszélgetést még színesebbé tette. ■ Hogyan tetszett megismerkedni Fábry Zoltánnal? — 1946-ban láttam először, amikor elő­adást tartott József Attiláról, de személye­sen csak 1948-ban Ismerkedtünk meg. Fáb­ry éppen az akkor elsőként bemutatott ma­gyar film, a Déryné vetítése előtt mondott ünnepi beszédet. Ekkor mutatott be neki Simái József, az író orvosa. Barátságunk ezen a napon kezdődött, ettől fogva sűrűn látogattuk egymást. ■ Milyen ember volt? — Apja magyar, anyja német származá­sú. Mindkét nyelvet anyanyelvének tartot­ta, de magyarnak vallotta magát. Rozs­nyón járt gimnáziumba. Itt kezdett el íro­gatni. Érettségi után behívták katonának, majd kivltték a frontra, ahonnan tüdöbaja miatt hamarosan hazaküldték. Egyetemi ta­nulmányait a Pázmány Péter Tudomány- egyetem magyar-történelem szakán szintén betegsége miatt kellett megszakítania. Stószra vonult vissza, magányosan élt, vak nővére gondoskodott róla. Ebben az Időben rengeteget éhezett, nélkülözött. írásait már ekkor a baloldaliság jellemezte, csak ha­ladó lapokban publikált. ■ Kikkel tartott kapcsolatot? — Szoros kapcsolat fűzte József Attilá­hoz és Thomas Mannhoz, de ez inkább amolyan levelező barátság volt. Érdekes megemlíteni, hogy amikor a kommunista Fábryt Stószon bíróvá választották (a 30-as években ilyen nagy volt a kommunisták tekintélye), az volt az elképzelése, hogy illetőségi bizonyítványt szerez Thomas Mann számára, és ide fogja menekíteni az erősen faslzálódó Németországból. Erre azonban végül is nem került sor, mert az író időközben Amerikába emigrált. ■ József Attilával személyesen találko­zott? — Leveleztek. De sokszor mondogatta, ha halála előtt meglátogatta volna öt Stö- szon a költő, és megbeszélték volna gond­jaikat, talán nem követte volna el végze­tes tettét. ■ Hogyan élt Fábry Zoltán? — Nagyon nehezen. Súlyos beteg volt. anyagi gondokkal küzdött. Antifasiszta te vékenységéért kétszer internálták Havára ahonnan csak azért szabadult, mert tüdő vérzést kapott. Kb. 1960-ig szegényen élt Én mint a Csemadok kerületi titkára ki jártam hozzá, segítettem, ahogy tudtam, és segítették az Ismerősei, tisztelői Is ruhá­val, élelemmel. Egyébként igen puritán ember volt. A hatvanas években, amikor már elismert író lett, anyagiakban r-’in szűkölködött, ugyanolyan egyszerűen élt, öltözködött, mint azelőtt. ■ Milyen volt az utolsó találkozásuk? — Halála előtt kb. tíz nappal voltam ná­la egy küldöttséggel, amikor megkapta a Béke-világtanács emlékérmét. Interjút adott. Amikor elmentünk, az ablakból integett. Nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsö találkozásunk. Temetésére Európa minden részéről eljöttek tisztelői és költőtársai. Igaz ember volt. Kötelességünk, hogy em­lékét ápoljuk, írásait terjesszük. Ezért min­denben támogatom iskolátok szándékát, hogy felvehessétek Fábry Zoltán nevét. ■ Köszönjük szépen a beszélgetést. Erdélyi Zsuzsanna Reitzner Ingrid (Életünk) ■a:- V NEVESSÜNK A történelemórán a tanár a harmincéves háborúról magyaráz. Az egyik diák közbe­vág: — Tanár úri A harmincéves háború nem Is harminc évig tartottl — Hát miért? — Azért, mert csak tizenöt évig tartott. — Ezt meg hogy érted? — Hát úgy, hogy éjszaka nem harcoltak, mert sötét volt, és nem láttak. Biolőgiaőrán Így szól a tanár; — Felteszek két kérdést, és aki az elsőt kitalálja, a másikra nem kell válaszolnia. — Nos, hány szőrszála van a lónak? Mindenki töri a fejét. Egyszer csak je­lentkezik Feri. — A lőnek 4 milliárd 978 ezer 510 szőr­szála van. — Ezt honnan tndod ilyen pontosan fiam? — A tanár úr azt tetszett mondani, hogy a másik kérdésre már nem kell válaszolni. Péterke az Iskolaév végén hazajön és így szól szüleihez: — Egy örömhírt hozok nekteki — Na fiam, ml az az örömhír? — Az, hogy nem kell megvenni azt a kerékpárt, amit a jó „biziért* ígértetek. A tanár füldrajzúrán megkérdi Jenotôl, hogy mi a fővárosa Japánnak. — Nem mondom meg! — Hát miért nem? — Csak. Előbb mondja meg a tanár úri — Miért előbb én? — kérdi a tanár. — Mert ha én mondanám, akkor a tanár úr is tudná — hangzik az egyértelmű vá­lasz. Katonaiskolában az újonc határőröket tanítják. így szól a tanár: — Ha valakit megláttok, kiáltsatok rá háromszor állj, vagy lövökl Érthető? — Igen! — ordítja mindenki. Másnap kimennek a határra ás gyako­rolnak. Egyszer csak valaki ismeretlen át akar menni a határon. Tatai észreveszi, aztán sietségében így kiált: — Háromszor áll], vagy lövök! (ÜJ Láng)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents