Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-04 / 40. szám
Kommentárunk Ördögi kör?... BefeteződiHt a 31. Brnói Nemzetközi Gépipart Várás. A hazai és külföldi Kiállítók nagyszabású seregszemléje minden évben a tudomány és technika üzenetét hozza el ide, és együttműködésre szólítja fel a kiállítókat. Miloš jakeš, a CSKP KB fűtitkára is megtekintette a vásárt, és nagyra értékelte a csehszlovákiai váilaiatoknak azt a tSr^vését, hogy gyümölcsöző kapcsolatokat létesítsenek külföldi cégekkel, közöttük a legfejlettebb tőkés országok termelfiivel is. Országunknak érdeke fejleszteni a nyugati cégekkel a kölcsönös előnyösség elvén fenntartott gazdasági együttműködés új formáit — hangsúlyozta a pártfütitkár. Ez a megállapítás annál is fontosabb, mert gépiparunk nehéz helyzetben van. Problémákat okoz a haditechnika gyártásáról a civil szükségletek kielégítésére való átállás is, de nem ez a legnagyobb gond. hanem a fejlett országokkal szemben tapasztalható lemaradás. Ennek következtében pedig drágán termelünk, termékeink anyag- és energiaigényesek, és ezért nehezen értékesíthetők. További fejlődésünk feltétele az. hogy fokozzuk gazdaságunk teljesítőképességét, rugalmasabban kell tudni alkalmazkodni a változó feltételekbez. A kiállításon a csehszlovák termékek között akadtak pozitív példák is. Például a Tesla kolíni vállalatának szerszámgépvezérlő rendszere iránt a fejlett országok részéről is volt érdeklődés, mint ahogy a KiiHni Szerszámgépgyár marógépe iránt is. Sajnos, a kiállított berendezések többségéről ez nem mondható el. Ezek a vállalatok miért gyártanak kitartóan olyasmit, ami nehezen adható el? Miért nem állnak át gyorsabban jól értékesíthető áruk termelésére? Más ismerősebb szavakkal fogalmazva: miért nem korszerűsítjük termékszerkezetünket? Egyfelől azért, mert a korszerűbb áruk előállításához korszerűbb technika, technológia kell. Ezzel pedig nem mindig rendelkezünk. mert többnyire importálni kellene, behozatalra meg azért nincs pénzünk, mert nincs elegendő exportképes árunk. Ördögi kör? Nem okvetlenül, mert a korszerű technológiákhoz még hozzájutunk például úgv is. hogy külföldi cégekkel vegyesvállalatokat alapítunk, de ahhoz, hogy ezeket a keresett termékeket nagy meny- nyiségben állíthassuk elő. he kellene szüntetni vagy legalábbis íelentösen mérsékelni a kevésbé kelendő, illetve a riélieiffen eladható cikkek előállítását. És ez még mindig számunkra úgy tűnik, hogy igen nehezen megoldható feladat. Még az állami vállalatoknál is a gazdaságtalan termelés felszámolása obiektív és szubfeklív akadályokba ütközik. A döntéseket inkább az befolyásolja, hogy miiven nálunk az egyes ágazatok súlya, tradíciója, nem pedig az. hogy melyek képesek korszerűt. jól eladhatót gyártani. Ilyen és hasonló okok miatt vontatott a termékszerkezet megújitása. pedig nincs időnk. Ha mondjuk öt év múlva jelenünk meg a piacon azzal, ami ma korszerű, addigra már egészen más termékek iránt lesz kereslet. Ez a 31. Brnói Nemzetközi Gépipari Vásár legfontosabb tanulsága. STRASSER GYÖRGY A Szocialista Ifjáságl Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja SZERKESZTŐSED: Martanovlöova 2S, 818 27 Bratislava Főszarke'sztő; CSIKMAK IMRE Halyettaa főszerkesztő: NBSZMÉRI SANDOR Telefon: főszerkesztő ^ 213744, 2184543, helyettes főssarkesstő — 213823. 2184541, titkárság ■> 2104542. 2104544. gazdasági ás knltnrális rovat — 2104548. szervesati élet ás sport — 2184545, műszaki részleg — 2104548. Kiadja a Smana Kiadóvállalat, 812 84 Bratislava, Prataká IL Nyomja a Západoslovenská tlačiarne, 812 82 Bratislava. Odborárska nám. I. Előfizetési df|: agy ávra 52 KCs. tál ávra 28 KCs. Terjeszti a Posta Htriapszolgálata. EIflfIzat- hetO mindan postahivatalnál vagy kázbasl- tőnőL A lap kOlfOldre a PNS Ostredná expedícia a dovoz tlaCo. 813 81 Bratislava Gottwal- dovo aám. 8 őljio rendelhető mag. Kéziratokat nem őrzflnk meg és nem kOI- dBnk vissza. Index; 458 02. J g ozzászoktunk az ünnepekhez, az ün- neplésekhez. Valahogy életünk vele- lárőfa lett, -hogy hétköznapokon innen és túl, eléggé eiszakadoa a valóságtól, fokozatosan mindenkire sor kerül. Amikor e gondolatokat papírra vetem, éppen magunkat, a sa/tó képviselőit ünnepeljük. Mo- solygunk.' kerúénüén kezet rázunk eqýrňás- sal, okleveleket, érmeket és egyebeket osztunk és veszünk át, mintha megállt volna az idő. Igen, ünnepelünk, és megáll az idő. Most éppen a sajtó képviselőit, leginkább az újságírókat, s mert ez lehetséges, az előbbi képleten kívül még meg is hívják őket maguk közé az olvasók, ahol legfnkdbb arról érdeklődnek, hogyan is készül egy-egy szám, hogyan lehet idegekkel, erővel, energiával bírni ezt a fáradságos munkát, mely ráadásul felelősségteljes is. Meg azt kérdik, mit csinál a nyomda, hogy rendszerint felismerhet ellenek a képek, elmosódik néha a szöveg és hasonló, ráadásul a posta rendszerint később kézbesíti a lapot. Míg az első kérdéscsoportra dagadó kebellel válaszolunk, fennkölt frázisokat pufogtatva, hogy hozzájáruljunk az ünnepséghez, a másik kérdésnél már kínosan mosolypunk csupán, mert bár igaz, mégiscsak ünnepelünk ... Tudniillik a sajtó napja nemcsak az újságíróké, hanem a kiadóké, a nyomdászoké, a hírlapterjesztőké stb. is. Ha netán ez nem lenne igaz, mi újságírók akkor is őket ünnepeljük, miközben mások minket ünnepelnek, mert hátha éppen az ilyen „csupa mosoly" hangulatban történik valami csoda, s ügy fognak dolgozni a nyomdában, a terjesztőknél, a kiadóban, ahogy mondÜnnepelünk juk nekik, azaz felelősségteljesen végzik el fontos és fáradságos munkájukat. Mint mi, újsdgírókl Azaz, ünnepelünk, jó elhinni az apró kis hazugságokat, átvenni a kitüntetéseket, egy pillanatra megfeledkezni a hétköznapokról, amikor agyonszidnak bennünket, mert mindenféle marhaságot közzéteszünk, s primitíven elhiszünk minden hazugságot, ráadásul meg is írjuk. Mert, ugye, ünnepen innen és túl, a hétköznapok valósága az, hogy ilyen vélemény is van rólunk. Csakhogy ünnepelünk, megállt az idő... Hogy álszeméremmel ne vádolhassanak, kicsit hagyom a sajtót. Hiszen, mint írtam, az ünnepek mindenkit utolérnek, ráadásul egészen közeli szimptómák közepette. Mert hát ritka az az utazó ember, aki felhőtlenül dicsérné a vasutat, minimum kultúrálatlannak tartja az utazás viszonyait, de azért csak csináltunk egy kis hízelgős napot nekik is. Az építészek napján kívül nem sok jót hallottam róluk egy-egy megnyilatkozásban, de azért nekik is szentelünk egy mosolygós, víg napot. Az energetikusok sem aratnak egész éven át annyi babért, mint amikor éppen miattuk áll az idő. Es íay állunk és ünnepiünk apró hazugságainkba burkolózva a nők. gyermekeink miatt, de a valóságról megfeledkezve ácsorgunk a rakétások, a repülök, az egész- ségügyisek, a kultúrosok miatt is és satöbbi nélkül nem sorolom tovább az év napjait. Hiszen akit nem ünnepiünk, az meg mindig mindenkivel együtt ünnepel, azért áll... Járjuk az országot, mert sajtónap van. 'Meg azért is, mert elindult az új tanév, s ilyenkor jó újra személyesen találkozni, terjeszteni önmagunkat, már csak azért is, mert gazdasági okokból szoruló cipőnk fojtó szorítássá válhat, s nem a nyomdatechnika megváltozása, hanem esetleg a létkérdés lehet a tét. Járjuk az országot és ünnepelünk, ezért büszkén mondja nem Is egy igazgató, hogy hozzájuk minden osztályba jár EGY példány a lapunkból. (Ka igen, hiszen figyelünk ml egymásral Csak bele ne szakadjunk.) Sokaknál azért más a helyzet, dé mert együtt ünnepiünk a terjesztőkkel, ők csak egy hónap késéssel tudják teljesíteni a megrendeléseket, de akkor sem szívesen bontják ki a csomagokat, ezért néha tíz-tizenöt darabbal kevesebbet visznek az iskolába. (Hát ez már tényleg nem gond. Legfeljebb aki a legtöbbször nem kapja meg pénze ellenértékét, legközelebb nem fizet be „ránk".] Ünneplések közepette, amikor kicsit megállítjuk lés meghamisítjuk) az időt, ez bagatell kérdés, ráadásul á diákok miatt is ácsingózunk egy napot.,. Lehet persze, azért ünnepiünk naponta meg-megállva — tán csak a hétvégeket leszámítva -T-, hogy elmondhassuk egymásnak, milyennek szeretnénk látni, tudni, érezni a másikat, hogyan kellene dolgoznia, ha nem ünnepelnénk. Csak illedelmességből nem mondjuk ki: ácsi, így nem lesz jó, fiúk, így csak áltatjuk egymást és önmagunkat. A hétköznapok valóságát kell megváltoztatni, hogy önfeledten ünnepelhessünk, hogy kedélyes mosolyainkhoz ne kelljen szemérmes hallgatásokba burkolózni.., NESZMÉRI SÄNDOR Farkas lászlő. a járási Házkezelő- ségi Hivatal füleki fFilakovo) kirendeltségének VUZR- tője. Három éve a SZISZ városi bizottságának elnöke, a járási bizottságnak nedig plé- numtagja. Ha szót kapnék a konferencián — Lényegében nyolc szervezet munkáját Igyekszik koordinálni a városi bizottság, köztük olyan nagy kollektívákét Is. mint a Kovosmalt és a Béke Bútorgyár Ifjúsági szervezete!. Az a benyomásom, hogy sok régebben hasznosnak vélt kezdeményezés idejét múlta. Például gyakran ösztökéltek, hogy leendő szocialista brigádtagok, párttagjelöltek fölött vállaljunk védnökséget. Sajnos ennek nagyon kevés látszatja volt. A Kovosmalt szakmunkásképzőjében is munkabrigádokba igyekeztek terelni a tanulókat, s hogy ez milyen formális volt, azt a gyár jelenlegi helyzete is hűen tükrözi. A SZISZ nevelő munkájára is jobban oda kellene figyelnünk. Elanyagiasodott világunkban oda jutottunk, hogy elhivatottságból, meggyőződésből, lelkesedésből már semmit sem akarunk elvégezni, és aztán csodálkozunk, hogy senki sem akar rajvezető vagy instruktor lenni. Aztán itt van az érdemek hajhászása, a sikerek kisajátítása. Hány fiatal tisztségviselő egyes szám első személyében beszél a kollektíva eredményeiről. A felettes szervek és szervezetek vezetői e fölött szemet hunytak, sőt ők is sokszor ebbe a hibába esnek. Nincs kollektív szellem, nincs az „egy mindenkiért, mindenki egyért" elv, pedig ezt már kisiskolás korában bele kellene a gyerekbe oltani. ■Továbbá szóvá tenném a városi bizottságok mellőzését. A járási bizottság egyáltalán nem vesz minket komolyan, - pem' tartják fontosnak azt sem, hogy a legfontosabbakról tájékoztassanak. Nem vagyok a bürokrácia híve, de ha jól emlékszem, a három év alatt kétszer jött tőlük posta. Akkor kapják fel a fejüket, amikor a „Fiatalok a községükért, városukért“ versenyt értékelik, és a mi nevünkkel is találkoznak. Az utóbbi két évben minket véltek a legjobbnak, ami igyekezetünket tekintve cseppet sem meglepő. Ezzel függ össze egy másik, szintén nem mellékes dolog isi mennyi az igaz a papíron kimutatott jelentésekben. Habár mindenütt nem lehet ott lenni, de a verseny meghirdetői és az értékelők jobban utánanézhetnének a valós helyzetnek. Ne az legyen az első, ne azt éltessük Járási, sőt kerületi győztesként is, akinek jói fog a tolla, hanem aki el is végzi a munkát. Ilyen nagyokat nem volna szabad tévedni, mert ezzel nemcsak másokat, hanem magunkat is megkárosítjuk. Engem nyugtalanít a falusi szervezetek helyzete. Hozzánk egy nemrég alakult szervezet tartozik, a bölgároml (Bulhary), melynek több megértésre és támogatásra lenne szüksége a Járási bizottság részéről. Tudvalevő, hogy egy induló alapszervezet anyagi és erkölcsi támogatásra is rászorul, de sajnos még útmutatást sem kap, ezért Is nehéz a kibontakozás. Ha anyagi támogatást kérünk tőlük, ezt azzal intézik el, hogy nekünk több pénzünk van, mint ne- -kik; - Ha szót kapnék, nem beszélnék az lfJ0< sági szervezet válságáról, erről szó sincs, de sürgetném a munkastílusok és -módszerek átalakítását. Átgondolt és célszerű kezdeményezésre, tettekkel kimutatható munkára, objektív elbírálásra szólítanám fel a jelenlevőket. Kép és szöveg: Polgári László Szükség van (sajnos) még a katonákra A közelmúltban volt a második világháború kitörésének 50. évfordulója. Szomorú eseményre emlékeztünk, amely eéemény sohasem líövetkezett volna be, ha a béke erői egy emberként összefognak azok ellen, akik Onös érdekeikért, nyereségvágyból az addigiaknál pusztítóbb háborúba sodorták az emberiséget. Ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, mennyire fontos a békeharc. Menynyire ébereknek kell lennünk mindig, minden időben. Mert igaz ugyan, hogy lassan már negyvenöt éve békében élünk, de a világ különböző részeiben ez alatt az idő alatt sem mindenütt hallgattak a fegyverek. A béke törékeny kincs, bármikor elveszíthetjük. Nem véletlen, hogy a béke, a haza védelme szerte a világon minden ember legszebb, legszentebb kötelessége, még ha ez a megfogalmazás időnként és helyenként más és más értelmezést kap is. Hogy miért írok most erről, amikor az egész világon — elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok kitartó kezdeményezése és törekvése jóvoltából — elkezdődött egy leszerelési és általános békefolyamat? Létrejött a közepes és rövid ható- távolságú rakéták teljes megsemmisítéséről szóló szovjet—amerikai szerződés, tárgyalások folynak a hadászati rakéták számának csökkentéséről, a Közép-Európában állomásozó hadseregek létszámának csökkentéséről, Minek tehát Ilyenkor a katonai kiképzés fontosságáról beszélni? Hogy minek? Két okból is. Október 6-án ünnepeljük a Csehszlovák Néphadsereg napját. Október 6. volt akkor is amikor negyvennégy, évvel ezelőtt apáink és nagyapáink a szovjet hadsereg oldalán egy szörnyű pusztító háború záróakkordjaként először léptek a Duklal-hágónál vívott csatában hazai, csehszlovák területre. A másik ok: lehet, hogy a világ az általános és teljes leszerelés felé halad, s a rövid és közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítésével a történelemben először egy teljes fegyverfajtát számoltak fel, de mi haszna? Korábban a felhalmozott fegyverekkel harminchétszer lehetett volna elpusztítani a földet, most eggyel kevesebbszer. Legjobban úgy óvhatjuk a békét, ha rendszeresen és módszeresen készülünk a haza védelmére, illetve ha hivatásul, életpályául választjuk a katonai pályát. Talán nem Is tudjátok, hogy erre mennyi lehetőség nyílik. Katonai szaktanlntézetek, szak- középiskolák, gimnáziumok egész sora várja az érdeklődőket. Akik magasabb fokú képesítést akarnak szerezni, katonai főiskolákon folytathatják tanulmányaikat, ahol mérnöki vagy orvosi oklevelet szerezhetnek. A közép- és főiskolák, illetve katonai szaktanintézetek legkülönbözőbb területekre képeznek ki szakembereket. E képesítéssel akár a civil életben is érvényesülni lehet. Köztudomású, hogy a katonai iskolákban általában színvonalasabb az oktatás, mint máshol, a tanulók korszerűbb taneszközökön, felszerelésen sajátítják el az Ismereteket, ezért jobban érvényesülnek az életben. Katonai szakértőktől tudom, hogy a katonai Iskolákban még a rossz tanulók is jó tanulmányi előmenetelt érnek el. Ez elsősorban a középiskolákra, különösen a szaktanintézetekre vonatkozik, ahová gyakran elég gyenge tanulók is jelentkeznek. Az állandó bentlakás, a fegyelem teszi, hogy rövid idő alatt behozzák a lemaradást, kiváló tanulókká válnak, később pedig nagyon jól érvényesülnek a szakmájukban. Igen. a szakmájukban, mert az idén, január elsejétől a módosult rendelet értelmében a katonaiskolák növendékei sincsenek arra ítélve, hogy egy életre a hadsereg kötelékében maradjanak. A középiskolák és szaktanintézetek növendékei eldönthetik, hivatásos vagy továbbszolgálatos katonák lesznek-e. Ha a továbbszolgálat mellett maradnak, a tanulmányt idő háromszorosának letöltése után kiválhatnak a hadseregből. Bővül a lányok, a nők lehetősége, hogy a hadseregben szolgáljanak. Civil főiskola elvégzése után is teljesíthetnek szolgálatot a hadseregben, és jelentkezhetnek altiszti iskolába. Mivel a katonaiskolákban való tanulás lehetőségeit még ma is sok homály fedi, hadd tájékoztassam olvasóinkat, hogy katonai főiskolára 24, repülöfőlskolára 21 éves korig lehet jelentkezni. Gimnáziumba és. középiskolába 16, katonai szaktanintézetbe 21, zászlósképző Iskolába 20, Hsztl Iskolába 24 éves koriig jelentkezhetnek az érdeklődők. Olyan szakmákban, amelyben nem folyik oktatás katonai iskolában, a civil iskolák növendékei két év után katonai ösztöndíjat kaphatnak. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy szerkesztőségünk birtokában van az összes katonai főiskola, gimnázium, szakközépiskola és szakatanintézet jegyzéke, s minden érdeklődőnek készségesen felvilágosítást nyújtunk. Lehet, sokan megütköznek ennek az írásnak a címén. Ezt sem én találtam ki. Magas rangú katonatisztek, katonai szakértők mondták az SZLKP Központi Bizottságán rendezett találkozón, hogy ők lennének a legboldogabbak, ha egyszer s-mindenkorra megvalósulna az általános és teljes leszerelés. Attól sem félnek, hogy elveszítenék az állásukat, mert — mint már korábban jeleztem — a katonai Iskolák növendékei, a hivatásos katonák nagyon jól érvényesülnek a civil életben is. Sajnos azonban — mondták — amíg az NSZK-ban meghosz- szabbítják a katonai szolgálat Idejét, amíg a világban fegyvereket halmoznak fel, amíg fennáll a katonai fenyegetés, a katonákra szükség van. PALAGYI LAJOS
