Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-04 / 40. szám
1989. ÖKTÖBER 4. Hat év ball^atás ntán • ZENIT kiállítás Dunaszstdahelyen (Duna)ská Streda) 3. oldal jeleiilkezűnk ^ szót kapónk '# Válogatás diáklapokból . .4,.oldal Az Abwehr történetének-ntalaA alflHl .fe)ante 5, oldal ' . • í Guido szeme # Va(kal Miklós novellája 7. oldal A baihatatlaimág bét dombja . 9 Róma hét dombra épült, melyeket az ősi rómaiak tisstelethól hegyeknek neveztek 9. oldal Milyen frizurát válasszak? U. oldal Nyári emlék Nyárt délután. All a levegő. Még a falevelek sem mozdulnák. A nav pörköl, piheg fü, fa, ember, állat. Egy dülöhossznyt a lakodalmasmenet. Ismert és megbecsült, tekintélyes polgárok vánszorognak a menetben^ Legtöbbnek a szeme szikrázik, mert az úf vagy alig használt cipő a klbírha- tatlanságtg égett a talpát, a tyúkszem süt, mint az égő parázs. Meg Is Jegyzi a felvonulók közül az egyik Jó barátjának, aki a platán hüvösébffl szemlélt a menetet: — De Jó neked komámt Biz az: Jobb a platán árnyékában, mint az Izzó aszfalton cammogni. A zene hangjai elröppennek a házak fölött. Az elöl haladó Ifjú pár és a felvonulók nem Is hallják a zenét. De nem a vigalom a fontos, a felvonulás, hanem a kézzel fogható és megszámlálható bizonyíték: íme, ez országos lakodalom ámt Pár százan vannak Jelen. Ez a fontos. Jelen lenni, felvonulni. Megmutatni, hogy tehetem. Valamikor a lakodalom arra szolgált, hogy a rokonok, szomszédok és a Jó barátok vlgságukban kOszOntsék az ÚJ életet kezdő fiatal párt. Amivel tudták és bírták, segítették a fészekrakást. Egy lábas, egy tál, egy vasaló. egy asztalterítő, egy Ing, néhány tányér... Mindenki belátása szerint hozta szívből az alándékot. Segítségnek. A tókedv volt a legfontosabb és az összetartást Mert a lakodalomban Igazán tó barátok, rokonok és tó szomszédok mulattak együtt. Jóakarói az Ifjú párnak, és szívesen segítői a szűlőknekl Manapság készülnek a lakodalomba. Papírra vetik, hogy kit hívjanak meg! A mérce nem mindig a rokont szálak, a szomszéd sem fontos. Az a fontos: kit érdemes és kit nem érdemes meghívni. A kispénzű, szegényebb rokont nemigen. Csak a helyet foglalja, és valami aprósággal szúrja ki a fiatalok szemét. Mit vet majd a menyasszonytánc alkalmával a tányérba? Milyen szégyellntvaló ez a menyasszonytánct Nyilvános koldulást Ez Is azt bizonyítja, hogy nem a vendégek kényel- me-kedve a fontos, hanem az ajándékok értéke és az összeg, amelyet a menyasszonytánc alkalmával dobnak a tálcára. Valahol a világon tízezres tömegek tüntetnek: kenyeret kérünkt ÉhezünkI Jyakunkon a tél, a nlncstelenség. Gyenge a termés. Pusztít az aszály, a tékozló Időjárás. Ugyanakkor és ugyanazon a napon tíz. száz és száz faluban, városban szól a zene. Patakokban folyik a bor. Dúskálnak a finom ételekben. Hol állunk? Ml az Igazság? Nincs? Vagy mégis? Esetleg az elosztásban lenne a hiba. Itt százak tobzódnak a bőségben. A tobzódó. még tegnap és. maid holnap Is kesergő emberek marékszám szórják a bankókat. Virtusból? Vetekednek a vendégek azért, hogy ki tud többet odadobni a zenészeknekt Húzzátok, a boldogságát! Van miből .fizetni! A szükölkOdők a fogukat csikorgat- fbk. és kérdezik: Hol az Igazság? Állok, és nézem a felvonuló lakodalmasmenetet. Nem kívánok beállni a sorba. Halálbüntetés ebben a rek- kenő hőségben az Izzó aszfalton vánszorogni. Egymást keresztezve zakatolnak bennem a gondolatok. Keresem a választ. De ne zavarjuk azért a vigadalmai. A vidámság mégis Jobb, mint a ke- sergés, F. I. Őszi fényben Hans Mflller falvétale
