Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-13 / 37. szám
új ifjúság] , ■ ement a vendéglőbe Vadonatúj lakko|L zott kézitáskáját és esernyőjét a fogasra akasztotta, majd merészen körülnézett, és leült a sarokasztalhoz Megigazította szemüvegét, halkan köhlntett. Két pincér rohant az asztalához. — Mit tetszik parancsolni? — Hm... Izé... sört rummal — Igenlsl Sort és rumot. Kovácsi Oszkár az elmúlt néhány htoap alatt Ipfogyott valamelyest, s mozdulatai Is klmériehhek tettek. Termetére szabott világos öltönyében szinte már már úriembernek tetszett Lám, mit tesz a pénz. A pénz teszi ezt Hogy úriemberré álcázhatja magát az ember, Még a magatartása Is megváltozott Nem görnyedten Járt, mint azelőtt, hanem feszes vigyázzállásban lépkedett, mintha díszszemlén menetelne, előretolva még mindig tekintélyes pocakját. — Tényleg, a sör Is ott van. — Nem baj, azért nagymenő lehet, igaz? — jő volna, ml? S vihogtak. I Nagy robajjal Szia ült le az asztalához. — Szia! Szabad? — kérdezte aztán. — Hogyne, hogynel Ml újság? — Nem tudom, még nem olvastam a mai lapokat. — Hm .. Igen ... Hogy viselkedik az új szobatársnőd? — Nagyszerűen. Csodás egy lány. Éppen ma kereste egy rendőr. Príma fiú .. Ismerem ... Tudod, ő volt, aki megvédett azon az éjszakán. — Melyiken? — Tudod, azon a ... amikor meg akartak erőszakolni. — ja, persze... És mit akart tőle? — Hogy sok pénze van, és kész. — Kész... Ezt meg honnan tudtad meg? — Megnéztem a táskáját, amikor fOrdött. Tudod, micsoda isteni alakja van? — Jellemzői — Az. De azért én sem vagyok mellette olyan... úgy elmaradva. Igaz Oszkár? — Igaz. — Szent Igaz, mennyi Idő van? Mennem kell, vér a Sanyii — Melyik Sanyi? — Az a tanító. Nem Ismered? — Nem. Hogy néz > ki? — A, nem érdekes. Majd egyszer elmagyarázom. Most rohanok. Szlal Szial — Agyő. Közben a lányok Is felkerekedtek. A farmernadrág és miniszoknya megfeszült a testükön. Villogtak a combok és fenekek. Szinte kldombosították, mintha direkt OszMészáros Károly: AZ ELŐADÓ HULLÁMVÖLGYBEN A vendéglőben Is feszes tartásban várta a pincéreket. Közben Ismét körülplslantott a teremben. Ez Idő tájt — a délelőtti- órákban — kevesen tartózkodtak a vendéglőben, csupán a szomszéd asztalnál székelt egy sereg diáklány. Hangosan vitatkoztak. Oszkár fülelt. — Nekem senki ne mondja, hogy az a buzi misei dzsekszon jobb, mint a depes mónl... Tudjátok micsoda szám az a ... — Oszkár nem értette a dal címét. A szőke lány behunyta a szemét, halkan dúdolni kezdte a dalt, s elszenderedett barátnője vállán. Oszkár mereven, lágy tekintettel nézte. őket. Gyönyörködött bennük A feszes farmerben kidomborodott csodaszép fenekük. Ez volt az előadó gyengéje. Nem tudta a szemét levenni róluk. Hányszor szóvá Is tette a felesége: „Oszkár, te folyton a nőket bámulod “ „Nem a nőket — %iondta Ilyenkor bűnbánóan. — Csak a feneküket.“ Az valami csodálatos. A nők Iránti érdeklődése fokozatosan erre a pontra redukálódott, s már fel sem kellett emelnie a szemét, tudta, kit lát. Nemrégiben ezért vette meg a „Görög csoda“ című könyvet (365 korona], mert abban minden képen a nőknek ez a fele volt kidomborítva. 0, azok még ott tudták, hogy ml az Igazi! Ml ér egy nőben a legtöbbet! Ma már a fogyókúra meg ezek... De mintha a fiatal lányok ismét híznának, olyan gömbölyűek, majd kifordulnak a nadrágjukból.-Most Is szinte falta őket. Ez feltűnt a lányoknak. Célba vették. — Nézzétek csak, micsoda pók! Biztosan külföldi Sok pénze lehet... összenevettek cinkosan. Oszkár zavartan megigazította szemüvegét, és sörére tekintett. Nem Is vette észre, hogy elétették. — A, nem hiszem, hogy külföldi. A külföldiek konyakot vagy whiskyt Isznak, ö pedig rumot sörrel. A bátyám Is azt szokott ... — A szállodába hívott. Foglalt szobája volt. Hitted volna, egy rendőrről? — Ne arról beszélj, hanem a lányról. Mit akart tőle az a zsaru? Őt is a szállodába akarta hívni? — Nem hiszem. Azt kérdezte, tudom-e, honnan jött a lány. — Hogyhogy honnan? Talán hogy ki küldte, nem? — Nem. A lány valahonnét messziről jött. Egyenesen Prágából, képzeld. Prága, nagyváros, mQpnyl fiú ... Ah! — Mit mondtál a zsarunak? — Elmondtam, amit tudtam. — Mit tudtál? — Hát, amit a lány elmondott. Hogy Prágában tanult, de mivel a szülei elváltak, nem küldtek elég pénzt neki, otthagyta az Iskolát. Vagyis ... szóval, érted .. Nem tudott megélni, hát segített magán. Nem volt nehéz, olyan arccal és alakkal. Nem Is neki való az a pálya, túlságosan érzékeny. Aztán összekülönbözött egy fiúval, az megfenyegette, ezért hazajött. Most Itt dolgozik az egyik üzemben. Azt mondta, nem akar semmit, csak nyugalmat, hagyja mindenki békén. Annyira kivan, hogy no. Én tudom. Ismerem ezt. Én Is így klvoltam, amikor ... tudod, már meséltem. — Mit kérdezett még? — Kicsoda? — A rendőri — Hogy este ráérek-e, mert lejár a szolgálata. . — Ne arról beszél! A másik lányról mit kérdezett? — A, semmit... Csak azt, hogy... — Mit? Nyögd már kil — Hogy láttam-e sok pénzt nála, meg hogy beszélt-e nekem a barátairól, meg ilyeneket. Ki emlékszik mindenre? — No és? — Mit no és?! Mondtam neki... De mit érdekel ez téged annyira, Oszkár? Talán te és a lány úgy vagytok? — Menj márl Mit mondtál a zsarunak? kárnak játszanának. Ö, csak játsszatok, kis madárkáim, ti vagytok a görög csoda. Képzeletében még jó darabig vlllogtak- cslllogtak a napfényes dombok. Később magába mélyedve szürcsölte a sört meg a kávét. Ojabb rumot rendelt. Három hónapig semmi baj sem volt, most Ide ette a fene ezt a zsarut. Pedig micsoda ártatlan képű nő volt. S most tessék, kiderült, hogy kurva. Méghozzá fővárosi! Ajjaj!... Különösen az utóbbi felismerés döbbentette meg az előadót. Mintha a fővárosi valamivel több volna, egy kisvárosinál. Ajjaj!... A fene vinné el őket! Az előadóteremben már egybegyűlt a hallgatóság. Oszkár hanyag mozdulattal szétrakta papírjait. Jó kedve volt. A rum és a sör most kezdett hatni. Szemügyre vette a hallgatóságot. Itt vannak mind, elfoglalták pihentető pózukat. Oszkár tudta, hogy nem mindenkit érdekel, amit ő csinál, de ez nem zavarta. Olvasni kezdett. Néha felnézett. A hallgatók türelmesen, mélabúsan hallgatták az előadást. Az a dolguk. Oszkár lelkesen folytatta. Később két rendőr lépett az előadóterembe. Békésen megálltak az ajtóban, mereven néztek előre. A hallgatók hátra Oszkár megrettent Mit akarhatnak? Hogy nem hiába állnak ott, az biztos. Netán valamelyik hallgatója követett el valamit? Egy óra múlva elfogytak a jegyzetei. Elővett egy másikat. Igaz, az temetésre szólt. De az mindegy, a hallgatóság mély álomba szenderült... Majd egy könyvből kezdett olvasni. A századik oldalnál a síri csendet csak a néha felhangzó horkolás törte meg. Ez zavarta Oszkárt. Felhorkan- tott. Egy hallgató bágyadtan felemelte a tejét, s álmosan nézett körül: ki zavarja: A rendőrök plhenj-állásban egyik lábukról a másikra álltak. Az előadás félbeszakítására nem volt parancsuk. A kétszázadik oldalnál Oszkár hangja megbicsaklott, de- még tartotta magát. A hallgatóság nem. Csoportosan hagyták el a termet. A _négyszázadlk oldalnál Idegen hangokat észlelt a füle mellett. Valaki meglökte. Mit akar ez a hallgató? Oldalra nézett. Most látta meg, hogy a közönségből csupán kelten maradtak, azok Is a közelébe jöttek, hogy jobban hallják Mi tagadás, erősen meggyengült Oszkár amúgy Is- vékony hangja De miért öltöztek ilyen ■maskarába? Milyen ünnep van ma? Valaki a nevén szólította. Igen. 0 Kovácsi Oszktír előadó, nem\sokára főeladó s amint láthatják, éppen a kötelességét teljesíti Eladást tart a... Miről is? Mért fogja meg ez a hallgató a karját? Hogy vége az előadásnak? Nem baj, majd bepótolják, úgy sincs sok hátra. Hogy elkísérik? HováJ Nehézkesen összeszedte papírjait. Fárasztó egy Ilyen előadás. Fizetésemelést kellene kérni. Az ember csak gürcöl, és semmi haszna. Megindult a kijárat felé. Azok ketten szorosan mellé szegődtek. — Merre mennek? — kérdezte Oszkár, és megindult balra. Az egyik elébe állt. — Pardon — szólt Oszkár. — Ön erre megy? S jobbra tért. A másik állt elé. . — Pardon — szólt Oszkár. — ön merre megy? — Előre — mondta a rendőr, és megfogta az előadó karját. — Ön is arrafelé jön! Ugyanis le van tartóztatva. — Hml — Megindultak egyenesen. — A miatt a lány miatt, ugye? — Melyik lány miatt? — kérdezte a jobb oldali rendőr. — A prágai. Vagy nem tudják? — Az nem lényeges, hogy ml mit tudunk, arról beszéljen, maga mit tud róla! — Semmit. — Hogyhogy? — Úgyhogy nem mutatkozott be. Lakáscímet adtam neki, ez minden. Olyan ártat- ^ lan képe volt, és most.., — Tehát annak is maga adta ... Többet nem tud róla? — Nem. De mit tehettem volna? Kellett, hogy címet adjak neki, olyan szerencsétlennek látszott. Tudja maga, hányán vannak lakás nélkül? És mind tőlem követelte. — Ez nem tartozik ránk! Arról a lányról beszéljen. Mit tud még róla? — Mondtam, hogy az égvilágon semmit. Olyan szendének mutatkozott, aztán ahol, nil Feljelenti az embert. — Nem ő jelentette fel. özvegy Bordás Kálmánná óhajtotta az egyik albérlőjét kitenni, de az nem állt kötélnek. Hasba szúrással fenyegette az öregasszonyt, az pedig elment, és panaszt tett a szakszervezeti bizottságon. — Elég rosszul tette — morogta Oszkár. — Megmagyaráztam neki, hogy hová forduljon, ha valami baja van, de íz Ilyen öregasszonyokkal... Semmitmondóan legyintett. A fene vinné el! Eszébe jutott a felesége, „Oszkár, te már megint valami bajt csináltál. Te nem tudsz rendesen élni. Jaj, istenkém, ml lesz velem?“ A fürdőszobai jelenetekben az anya nem játszott szerepet. Ű ráért fölkelni, ágyban reggelizett, rádiózott, manikűrözött, s csak dél felé ment le be vásárolni a közértbe. Csakhogy — esett már róla sző — nem csak- a fürdőszoba kulcsát szerelték le hanem a vécéét Is, úgyhogy ez a magá nyosnak szánt zug Is gyakori összeütköző sek színhelyévé vált. A család tagjai föl váltva kapták rajta egymást klsebb-na gyobb gyarlóságaik lebonyolítása közben Ki-kl vérmérsékletéhez képest fogadta a váratlan látogatást. Adrién nyakába húzott fejjel, bocsánatkérő arckifejezéssel, ha apja nyitott rá, anyjára viszont cinkosan rá- mosolygott. Legindulatosabban az anya reagált: — Itt sem lehetek nyugodtan — rlká-, csolta. — Az ember még a szükségét sem intézheti el simán ebben a házban. Menjen Inneni Menj Inneni — rendelkezett aszerint, hogy a férje vagy Adrien alkalmatlankodott. Az apa viszont egy meditáló Buddha méltóságával ült a trónon, s a legcsekélyebb zavart sem mutatta, akár a felesége, akár 8 lánya jelent meg az ajtó rámájában. — Csak egy kis türelmet kérek — mentegetőzött felesége előtt, a lányt viszont kioktatta: — Tanuld meg fegyelmezni magad, fiam. — Igenis, apuka, kérem. Türelmem fogytán, kitörtem:' — De hát ez őrületl Ahelyett, hogy kulcsokat csináltatnátok, úgy éltek, mint az állatok Hét civilizált emberek vagytok ti? Adrien meglepődött. Kerekre nyílt szemmel bámult rám, egész magatartása értetlenséget sugalmazott: . — Tudniillik — magyarázta pedagógusi hangsúllyal, mintha egy gyöngeelméjűvel próbálná megértetni a világ legtermészetesebb dolgát —, tudniillik én tizenkét éves korom óta rendszeresen onanlzálok. Ezt a terminust használta, a másiktól, mint mondta, lúdbőrzik a háta. Hadd raKolozsvári Grandpierre Emil: A KIBONTAKOZÁS m gadjam meg az alkalmat, s hadd ejtsek néhány szót Adriennek a szavakhoz való különleges, látszólag minden belső logikát nélkülöző vizonyáról. Bele kellett törődnöm, hogy a hfmtagot férfival kapcsolatban nem szabad kiejtenem, viszont ha lóröl van sző, ahányszor kedvem telik benne. A női nemi szervet durvább, szláv eredetű alakjában szerette emlegetni, a másik változat megborzasztotta, csakúgy, mint az olyan mindennapi szavak, mint „lucsko“, „merev“, „pikelyes“ — és ez még hagy- ján —, de merőben ártatlan szavakat Is- fölvett a tilalmak listájára, például „terep- színű“, „kalapács“, „tömjén“, „tubarózsa“. Pszichológus legyen a talpán, aki fényt derít e preferenciákra és allergiákra. „Vártalak a keresztútnál“ —“ dudorász- tam egyszer borotválkozás közben. — Kérlek szépen, nel Kérlek szépen, hagyd abbal — De miért? — kérdeztem a szappanhab mögül. — Azt az utolsó szót, azt nem bírom. Mintha keresztre feszítenének. — Igenis, Adrlka, kérem —. rekesztettem be az eszmecsrét. De térjünk vissza Adrien magaelrlngatá- sához. Apja, hogy úgy mondjam, hivatalból minden örömöt elítélt, miért tett volna kivételt éppen a magányos örömmel, amit ráadásul az egykorú tudomány az egészségre ártalmasnak tartott. Amikor első Ízben rajtakapta kislányát, viszonylag mérsékelt hangnemben ,,teljesítette kötelességét“. Azaz elsorolta,'hogy az Ilyesféle praktikák következménye nemcsak hátgerinc- sorvadás lehet, hanem — s ez a fontos — a bűnös hajlamainak engedelmeskedőt egyszer s mindenkorra alkalmatlanná teszik a családi életre, pontosabban megfosztják az ahyaség örömétől. — És különben Is — fejezte be előadását —, én az én házamban minden effélét megtiltok. Nem engedfem, hogy a Köveshá- zy nevet bemocskold. Adrién engedelmességet fogadott, de eszébe sem jutott Ígéretét megtartani. Hiszen miután gyerekkorában apja megkeserítette legártatlanabb játékait, megrostálta olvasmányait, ellenőrizte távolléteit, más öföme nemigen maradt a fentebb említett szórakozásnál. Mindkét fél kitartott álláspontja mellett. Mindezek után, amint az előre látható volt, tettenérések és megtorlások végtelen sora következett. Adrién a legnyakatekertebb helyzetekben és a legkülönfélébb helyiségekben hódolt szenvedélyének. Eleinte főként az ágyban, ám apja lélegzetvételének egyre gyorsuló, majd a cél elérése után megkönnyebbült sóhajtásokban megnyilatkozó ütemére fölfigyelt, s ettől kezdve megparancsolta leányának, hogy szobája ajtaját hagyja nyitva. Éjjelről éjjelre megvárta, míg egyenletessé váló lélegzése elárulta, hogy leánya álomba merült. Ami a nappalt Illeti, legkedovezőbb színhelynek a fürdőszoba kínálkozott — persze nem a korai órákban. Bármilyen előrelátón választotta meg az ott-tartőzkodása Idejét, gyanakvó apja itt Is rajtaütött, s minthogy más megoldást nem látott, elkobozta a fürdőszoba kulcsát. Adrién tehát a vécére emigrált, ám ott sem élvezhette sokáig a magány nyújtotta örömöket, mert e helyiség kulcsát Is szemétbe dobta a „bűnt“ megalkuvás nélkül üldöző atya. A házban egyetlen kulcs úszta meg a kukát, a lakáskulcs. Adrién már kétszeresen elvált asszony volt, s az apja még mindig szemmel tartotta. Irrlgálnia sem volt szabad — azaz, ha apja tetten érte, Adriennek hazudnia kellett. — Mit csinálsz? — támadt rá Kövesházy szigorúan. — Tetszik látni. — Melyik orvos rendelte? — Ez és ez, apuka, kérem - ’i.'íudta Adrién szemrebbenés nélkül. — Milyen panasz ellen? — Gyulladás ellen. — Milyen szerrel? — Kamillával, apuka, kérem. Akár kielégítette a válasz, akár nem, az apa nem folytatta a kihallgatást, azaz úgy tett, mintha elhitte volna Adrien állítását. Ami egyértelmű volt a fegyverletétellel, ,s előrevetítette a később csöppet sem dicsőséges kiegyezést. Ennek a kétes kiegyezésnek a szellemében alaRultak Adrien kimaradásai Is. Kövesházy azzal a föltétellel engedélyezte Adrién éjszakai távolléteit, ha megfelelő mesével Indokolja. Idáig hagyján, idáig látszólag minden rendben volt. Csakhogy a sebész egyfelől szerfölött Igényesnek mutatkozott az ürügyek elbírálásában. Vagyis nem elégedett meg holmi röjgtönzött mesével, másfelől kitűnő memóriája lévén, ugyanazzal a koholmánnyal Adrién nem élhetett két ízben, tehát minden esetben tüzetesen be kellett számolnia, hogy kikkel van együtt, hol tartózkodnak és mivel szórakoznak, Ilyenformán „kollégákkal“ vagyok, Itt és Itt, úgy volt, hogy tíz óráig maradunk, de a „társaság“ fiatal tagjai táncolni szeretnének, és engém Is hívtak, ügyanls Gabikának, akit tetszik ismerni, az apja gépészmérnök, születésnapja van, ugye meg tetszik engedni, hogy velük tartsak, apuka kérem“. (Folytatjuk)
