Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-13 / 37. szám
!1S89. SZEPTEMBER 13. Mi lesz veled, Kovosmalt? Tornyosuló gondok ai alófrásoK ttiresztfliben 3. oldal Falu az acél árnyékában # Ahol TÓrós a hó, nahói a siói, rossx d «Id 4. oldal A függöny felgördült # Évadnyitó beszélgetés színházunkról B. oldal Apák és fiúk egy cipőben # Gondolatok a Csallóközi Triatlon IV. Óvfolya« ma utón 12. oldal A nagyváros torgatagdhan Krascsenits Géza talvótala N em végeztem közvélemóny-kutatást, mégis meggyózSdésem, hogy a tanévnyitó kissé háttérbe szorítja szeptember elsején a nemzetközi békenap megünneplését. Pedig Ideológiánk, propagandánk központi kérdése évek óta a béke megóvásának szükségessége, a békés épl- tömunka megteremtése. Mondom, nem kutattam a köz véleményét, csak néhány emberrel beszélgettem el szeptember elsején, még ügy adódott, hogy két ország népének viselkedését figyelhettem e jeles napon. Minthogy az Iskolai év megkezdése ezúttal csúszott, meg a békenapra a szörnyű háború kitörésének évfordulóján emlékezhettünk, amikor is számtalan országból, különböző politikai erőktől és vallásoktól származó felhívásokat tettek közzé a tömegtájékoztató eszközök, azt vártam, hogy a béke békességgé szelídül, megszállja az emberi lelkeket, s legalább egy napra, rövid huszonnégy órára — óh, mily megfoghatatlanul apró időegység a világtörténelemben! — a kölcsönös tolerancia, tisztelet és megbocsátás u- ralja életünket. Lehet, mint annyi minden másban, pe- chem volt, hogy a két ország népének azon maroknyi csoportjával találkoztam csupán, amelyet valamilyen különös, külső okok még ezen a napon Is túlzottan Ingereltek ahhoz, hogy az Emberi Béke megnyugvást kölcsönözzön neki, meg valamilyen érdekes, fontos feladat elterelte figyelmét arról, hogy nemzetközi békenap van. Mondom, lehet, viszont tény, hogy a közutakon vad, agresszíven vezető és mutogató (csodálatos nemzetközi Jelrendszer alakult ki máBÉKE. BÉKESSÉG ra] gépkocsivezetők rohangáltak szinte az életveszély határán, leginkább azokat sér-, tegetve az említett jelrendszerrel, akik megfontoltan, higgadtan — talán az említett békességgel a lelkűkben — furikáztak a halvány napsütésben. Tény az Is, hogy az Ilyen-olyan üzletekben sorukra várva és a bevásárlást végezve, gyermekeim a folklórnak abból a -részéből kaptak csodálatosan utánozhatatlan leckét, amelyet pikáns vagy pajzán szókapcsolatok, kifejezések meghatározással szoktak emlegetni, s legtöbbször a becsületsértés fogalmának tartalmát Is kimerítő formában röpködtek korra és. nemre való tekintet nélkül címezve embertől embernek. Tán felesleges leírni, hogy ha ilyen körülmények között említettem a békenapot, s érdeklődtem a róla alkotott véleményekről, a legjobb esetben is a francba küldtek, de gyakrabban máshová, és soha nem bé kés szándékkal. Nem mondom, voltak, akik békésebb körülmények között békésen válaszoltak, sőt, tudtak Is a jeles napról, meg arról, hogy a nemzetközi békemozgalom Párizsból és Prágából indult el a máspdlk világháború után 1949-ben, hogy vallásra, nemre, színre és minden egyébre való tekintet nélkül, formai kötöttségektől mentesen egyesítse a világ békeszeretö erőit, azokat az embereket, akik — ma már úgy mondjuk: humanitárius megfontolásokból — ellenzik az erőszak minden megnyilvánulási formáját, természetesen elsősorban a fegyverkezést és a fegyveres konfliktusokat. De mily paradox helyzet?! Azért két helyszínről indult a békemozgalom, mert nem kapptt sok küldött beutazási engedélyt Párizsba. S ■ mintha az Indulás furcsaságaitól nem tudott volna megszabadulni a világ; miközben a nemzetközi békemozgalomnak nyomására számtalan nemzetfelszabadító mozgalom ért véget győzelemmel, újabb és ú- 'jabb háborúk robbantak ki országok, sőt testyérháborúk nemzetek között; miközben . atomfegyvereket, vegyi anyagokat tiltottak be a békeerők követelésére, immár többszörösen elpusztithatóvá vált földünk az esztelen fegyverkezés nyomán. Olyan végletekbe estünk, hogy mára sokan vallják: ha a rák fegyver lenne, már rég kitalálták volna e rettentő betegség ellenanyagát! Ezeket az ellentmondásokat még fokozni 1$ lehet. Hiszen nemcsak a békemozgalmak hirdették a kollektív és egyéni megbékélés, az együttműködés és kölcsönös bizalom szükségességének eszméjét, hanem kormányok, pártok, felekezetek Is, miközben országok fegyverkeztek, pártok szerveztek terrorakciókat, felekezetek áldottak meg gyilkos eszközöket. Talán e kettősség hatott az emberi tudatra leginkább, hiszen tudjuk, hogy a szavaknál lényegesen erősebben hatnak a tettek a homo sapiens gondolatvilágára. Talán ez okozza, hogy a béke napján Is kevesebb szó esik a bölcsen békés jövőről, mint az elmúlt évtizedek eseményeiről, s bár minden bizonnyal a „sebek nyalogatá- sa“ a szándék, akaratlanul is hegedő sebeket tépünk, szaggatunk fel, a fájdalmas jajok pedig nem jók a mérsékelt és jözan elemzésekre, a békességet hozó következtetések megszületésére. Ily körülmények körött csoda-e, hogy az ember nem tud az egyéni megbékélés hordozója lenni, ami legalább kapcsolataiban a toleranciát, a kölcsönös tisztgletet és megbecsülést domborítaná ki? Csoda-e, hogy a békéről csak agresszív számonkéréssel tudunk beszélni, a megbékélést pedig kölcsönös szidalmazással, becsmérléssel kezdjük? Lehet, hogy csoda, mégis az a helyzet: a nagypolitikák békeóhajtó kétarcúsága csapódik le lelkűnkben, s kizárólagos e- gy0nl igazságunk elfogadásától tesszük függővé tiszteletünket és megbecsülésünket családban, baráti körben, munkahelyen, kis- és- még kisebb közösségekben. Nem kutattam a köz véleményét a béke napján, csupán figyelgettem, milyen mindennapi békességünk e jeles napon. Lehet, hogy peches voltam, s másutt, más emberek között mást tapasztaltam volna. Talán azt, amire szükség van — véleményem szerint bármily korban és bármily körülmények között az egyéni és kollektív továbblépéshez: kölcsönök megértést, tiszteletteljes 'megbecsülést, őszinte higgadtságot — békét, békességet. neszmEri sAndor
