Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-06 / 36. szám

új ifjúság 9 Csak három napig volt a VIT-en Sokan örömujjongva utaztak a 600 tagú csnhs/lovák küldöttség tagjaiként Phenjanba, és tértek haza két hét el­teltével feledhetetlen élményekkel a XIll. VIT röl. Volt azonban egy küldöt­tünk, akinek ugyan feledhetetlen ma­rad a koreai fesztivál, dé mégsem a legszebb, legkellemesebb emlékei kö­zött őrzi azt a napot, amikor súlyosan megsérült. Háromnapi ott-tartózkodás után számára megszakadt a szokatlan jókedv, a tánc és dalolás. Az orvosok úgy találták helyfesnek, hogy halasz­tást nem tűrve negyvennyolc órán be­lül meg kell műteni. Juhász István, a SZISZ SZKB Elnök­ségének tagja, a SZISZ és a CSKP leg­felsőbb küldöttségének tagjaként kü- lönrepülőgéppel érkezett a koreai fő­városba, ott volt a megnyitóünnepsé­gen, felvonult a hazánkat képviselő negyventagú csoporttal, de a harmadik napon már azzal a gyanúval, hogy lá­bában ínszakadást szenvedett, egy ko­rábban Indított repülőgép fedélzetén hazafelé Tartott. Küldöttségünkből, saj­nos, elsőként távozott Koreából ottho­nába, Csornára (Camovce), mégis utol­sóként ért haza, mert öt hetet egy prá­gai klinikán töltött el. Négy nappal ha­zaérkezése után kerestem fel, hogy fel­idézzük sérülésének körülményeit. — Hogyan is történt ez a kellemet­len ..közjáték“? —• Idehaza semmi bajom nem volt, még ott Is makkegészségesnek érez tem magam. Jókedvemet még a hivata los megnyitó és a csehszlovák klub ün nepélyes kapunyitása Is hatványozta Aztán harmadik nap kezdődtek a nagy szabású sportversenyek. Mindenkinek be kellett szállnia valamibe. £n a fo­cit választottam, annális inkább, mert valamikor a kassai (KošiceJ Lokomo­tíva D csapatában rúgtam a labdát. A portugálok ellen játszottunk, 7:2-re ve­zettünk, és alig tíz perc volt hátra, a- mikor erős szúrást éreztem a bokám­ban. Mutattam, cseréljenek le. Ez meg is történt, a mérkőzést megnyertük, a mezcserénél is gondoltak rám a portu­gálok, de a bokafájás még mindig gyö­tört. De fittyet hányva,az égészre,,meg- embereltem ^ magam, és a mérkőzés után a csehszlovák klubban Intéztem szükséges dolgainkat. Épp losonci (Lučenec) barátom. Ke­lemen Béla után indultam egy magas lépcsősoron felefé. Már-már az aljára értem, amikor valaki lentről a nevemet kiáltotta. Hátranéztem, közben azonban léptem tovább, méghozzá nagyobbat a kelleténél. Talajt fogva, hőhullám fu­tott rajtam végig, majd egy további kö­vette. Éreztem, valami nincs rendjén, de sántítva még járkáltam tovább. Gon­doltam, ez csak a térdem lehet. A hely­színen lévő orvos megvizsgálta a lá­bam, és azt mondta, szakadás van az Achllles-ínamban, és itt csak a műtét segít. Mentővel vittek az ottani köz­ponti kórházba. Először úgy határoz­tak, hogy ők műtenek, és negyvennyolc órán belül kiengednek, hogy hazautaz­hassam. Később egy professzor közöl­te velünk, csak hét nap múlva enged­hetnek el. De megmutatták a kórház korszerű felszerelését, még a műtő szu­permodern külföldi műszereit is, je­lezvén. hogy bízhatok bennük. A hét napba nem egyeztünk bele, és kísérőm­mel inkább a hazautazást választottuk. — Közel öthetes kórházi tartózkodá­sod arra enged következtetni, hogy a prágai klinikán sem ment minden si­mán. — V^alóban nem. Kisebb vita után végül is az egyik legjobb hazai specia­lista, Slávik professzor irányította a műtétet. Aztán mivel szövődmények álltak elő, még kétszer kellett műteni ugyanazt a sarkamat. Mindezek ellené­re különös gondozásban részesítettek, amiért külön köszönetét érdemel a fő­orvos és a személyzet többi tagja is. Most hazaengedtek, de pár nap múlva újból mentőkocsi jön értem Prágából, hogy felülvizsgálatra vigyenek. Orvosi vélemény szerint csak jövőre leszek (lehetek) munkaképes. — A három nap alatt éppen csak megérintett a fesztivál hangulata, de videófelvételed tanúsága szerint szép élményeid is voltak. — Nem is egy. Koreában is rájöttem, mily kicsi a világ. Találkoztam egy ré­gi jó ismerősömmel. Szolga József mér­nökkel, aki Csehszlovákia állandó kül­kereskedelmi képviseletén dolgozik Észak-Koreában. A vietnami küldött­ségből egy pár éve Füleken (Fllakovo) végzett szakmunkás szólított meg mint ismerőst, a megnyitón pedig azzal a palesztin fiatallal hozott össze a vé­letlen, akivel tavaly Izraelben találkoz­tam először, amikor egy négytagú SZISZ-küldöttséggel ott jártunk. Szép volt a megnyitó, feledhetetlen élmény volt a phenjani városi pártbizottság vezető titkárával való találkozás és az utolsó élményem a foclmeccs. Ami vi­gasztal: végül is aranyérmesek lettünk, s az érmet én is megkaptam, ez pedig nem mellékes. — S az érem másik oldala hazai és koreai vonatkozásban mit mutat? — Nem mondhatom azt, hogy tükör­fényes. Jóllehet, sokat foglalkoztunk a VIT-tel, sok energiát fordítottunk az előkészületekre, jelentős anyagi terhe­ket is vállaltunk, még sem kapták meg Idejében a küldöttek az alkalmi szó­tárt. A küldöttek négynapos celakovi- cei találkozása is túlkapás volt, mert két nap is elég lett volna annyi infor­mációra, amit ott Koreáról és a VIT- ről elmondtak. — Rövid ott-tartózkodásod alatt mi­lyen benyomásokat szereztél? — A fesztiválváros, Kvangbok, a sportlétesítmények, igazán Irigylésre- méltó, nagyon jó lenne, ha a mi fővá­rosunkban is lennének ilyen nagysze­rű stadionok. Aztán ami meglepett, az a tisztaság mindenütt, ezt a szokást is nagyon jó lenne átvenni a koreaiaktól. Szóval az elszállásolás, az étkeztetés, ez mind elfogadható színvonalon volt. És még egy: úton, metrón, üzletben és bárhol, ha megismerték, hogy Cseh­szlovákiából vagyunk, szinte nem tud­ták hálájukat kifejezni, amíg tartottak a jelvényeim, osztogattam is, ahol tud­tam. Utána az aprópénzem került sor­ra, amelyet otthonról hoztam azzal a céllal, hogy visszafelé jó lesz telefo­nálni. De nem tudtam mit csinálni, olyan kedvesek voltak az emberek, megállítottak, kezet fogtak velünk, s én adtam az aprópénzt. Könyvekből, út­leírásokból tisztában vagyok vele, hogy a csehszlovák állam milyen anyagi és emberi segítséget nyújtott a felszaba­Koreai lányok a megnyitán’ Juhász István dító harcukhoz, a szocialista építkezés­ben és másban. Találkoztam olyan házaspárral, ame­lyik vagy húsz év óta Észak-Koreában él, nem faggattam, hogy hogyan kerül­tek oda vagy miért, engem más érde­kelt. Például az a stadion, ahol a meg­nyitó volt, nyolc hónap alatt készült el. De Koreában minden építményt Ilyen rövid idő alatt adnak át. Én a kórházaikba az orvos) kíséretemmel is betekintést nyertem, beszéltünk egy­szerű orvosokkal, kórházigazgatóval, kérésünkre megmutatták az egész in­tézményt, informáltak az orvosi ellá­tásról az egész Korea területén, még a műtőket is megtekinthettük, önáluk orvosnak lenni, az a legnagyobb meg­tiszteltetés, ami embert érhet, hogy embertársain betegségben segítsen, gyógyítson. És a fizetés ugyanolyan mint másutt. Persze mi kitértünk olyas­mire is, hogy „hálapénzt“. Ilyen fogal­mat. n,em ismernek, aztán ml elmagya­ráztuk, hogy az kb. mi, ők erre azt mondták: „Akkor az az ember az or­vosi esküt minek tette le, minek ment orvosnak?“ Szóval számunkra sok mindent nehéz megérteni, amit ott tapasztaltunk. Egy vonatkozásban nagyon előttünk vannak a koreaiak, és ezt nálunk is át kéne ültetni: minden embernek megvan a pontos munkaköre, az értékelést azután kapja, hogy a munkáját milyen szín­vonalon, becsületesen és mennyi idő alatt végezte el, mit tett a társadalo­mért, (ingyenes munkában) — ezután van nagyobb vagy kisebb lakás és sok más minden. Kár, hogy a baleset közbeszólt, bizo­nyára sok érdekeset láttam, tapasztal­tam, és hallottam volna még. — A beszélgetést köszöni és mielőb­bi felgyógyulást kíván. POLGÁRI LÁSZLÓ Fogy a fagyi Az Egyesült Államokban, a fagylalt ősha­zájában fogy a legtöbb fagylalt, az ame­rikaiak évente fejenként 23 liter fagylaltot nyalogatnak el. Az európai országok közül Svédországban a legkedveltebb ez a jeges édesség; évente 14,2 liter jut egy főre. A nemzetközi összehasonlításban az osztrákok meglehetősen gyenge helyezést mondhatnak magukénak, az alpesi ország az egy főre jutó 6,8 literes fagylaltfogyasztással tavaly Írországgal egyetemben az európai közép­mezőnyben voltak. Igaz, megelőzték Olasz­országot, valamint Hollandiát (6 liter), Franciaországot (5,3 liter) és Spanyolor szágot Is (4,2 liter). Meghalt Európa nagy konjfhafőnöke Balesetben életét vesztette a francia Mar­cel le Servot konyhafőnök, aki negyed szá­zadon át készítette az állami fogadások ét­keit De Gaulle-tól egészen Francois Mitter­rand elnökségéig. A rendőrség jelentéséből kitűnik, hogy furcsa baleset okozta az Ely- sée-palota 66 éves egykori főnökének a ha­lálát: saját traktora zúzta agyon bretagne-i birtokán, amikor felborult vele. A nyugdíj­ba vonulása óta a francia konyha utazó nagyköveteként s számóntartott konyhafő. nők szeptemberben japánban népszerűsítet­te volna hazája konyhaművészetét. Reklámok és a sebesség Olaszországban egy törvényjavaslat értel­mében a reklámokra is kiterjesztenék az autópályán érvényben levő sebességkorlá­tozást: eszerint a hirdetésekben nem lehet­ne az utakon megengedett legnagyobb se­bességet meghaladó gyorsaság képességével dicsérni az autókat. Az Ilyen hirdetések fel­adóit 40 millió ■ líráig terjedő bírsággal le­hetne sújtani, sőt a törvénytervezet módot adna, hogy a hatóságok akár el Is koboz­zanak olyan sajtótermékeket, amelyek nem állnak összhangban az érvényes közlekedé­si szabályokkal. Nem bizonyos, hogy a par­lament jóváhagyja a tervezetet, mivel már a tavalyi döntés sem volt népszerű, amely 110 kilométeresben állapította meg az en­gedélyezett sebesség felső határát az olasz- országi autópályákon. Szimulátor csendőröknek A belga csendőrség bemutatta új elektro­nikus lőterét, amely a maga nemében — állítják — első a világon. A 90-es évek lő- pályája nem egyszerűen a közrend őreinek lőtudását méri le, hanem hidegvérét és íté­lőképességét. A Browning-cég a Sonyval és a nyugatnémet VK-val együtt fejlesztette ki ezt az óriás képernyőből, videoberendezés- pől és elektronikus karabélyból álló együt­test, amelynek segítségével ugyanúgy lehet szimulálni a csendőri beavatkozásra okot adó helyzeteket, mint például egy repülő­gép szimulátora révén a pilóta számára a- dódó repülési szituációkat. Kezdetnek a csendőrök kiképzése 42 videofilmmel folyik majd. Ezek olyan helyzeteket elevenítenek fel, amilyenekkel a betörési riasztás után helyszínre érkező, vagy fegyveres rablók­kal szembekerülő, vagy elfajuló családi vi­ta lecslfftására törekvő csendőr találkoz­hat. A közrend őrére tartózik eldönteni. hogy az adott helyzetben használnia kell-e fegyverét vagy sem. Amikor lő, a film meg­áll, és a képernyőn megjelenik a golyó be­csapódási pontja. Tupoljev az élen Hldrogénmeghajtású repülőgépekkel kí­sérletezik a Messerschmidt-Bölkov-Blohm nyugatnémet repülőgép- és űripari cég. A terv az, hogy egy Alrbus-repülőgépet alakí­tanak át hidrogénmeghajtásúvá, és 1995-ig megteszik vele az első próbautat. E terü­leten a Szovjetunió jár a világ élvonalában: egy átalakított Tupoljev-repülőgép a múlt év tavaszán tette meg első próbarepülését hidrogén üzemanyaggal. A hldrogenmeghaj- tású repülőgépekkel azonban még sok kísér­letet kell elvégezni. Az MBB az ezredfordu­ló táján számít arra, hogy menetrend sze­rinti forgalomba kerülhetnek Ilyen hajtó­művel felszerelt gépek. A hidrogén ezért előnyös, mert lényegesen könnyebb és há­romszor magasabb fűtöértékű, mint a ha­gyományos üzemanyag a kerozin, környe­zetkímélő Is, viszont térfogyasztása tízsze­rese a kerozinénak, ezért lényegesen na­gyobb — és nagy nyomás miatt erősebb — tartályra van szükség hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents