Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-06 / 36. szám
új ifjýság 3 K i gondolta volna? Ha nem kezdek el a témával foglalkozni, talán soha nem tudom meg, hogy Csehszlovákiában a 243/1949 számú törvény alapján — negyven éve folyamatosan — létezhetlek volna részvénytársaságok. Sőt! E törvény értelmében a társaságok részvényeiből a megfelelő tökével rendelkező magánszemélyek is vásárolhattak volna. De hogy a valóságban mennyi ilyen részvénytársaság működik nálunk, azt hiszem, az egyik kezem ujjai is elegendőek lennének, ha össze akarnám számolni őket. Talán csak a jogászok a megmondhatói — vagy még ők sem —, mennyi ilyen törvény alussza nálunk téli álmát, amelyet elfogadtak ugyan, de vagy e törvények ismeretének hiánya vagy egyéb okok miatt nem élünk velük. A jelek arra mutatnak, hogy a tavaly novemberben elfogadott 173/1988 számú törvény is erre a sorsra jut. Lehet, hogy negyven év múlva valaki, mondjuk egy újságíró elcsodálkozik: „Nini, hiszen nálunk már negyven éve működhetnének külföldi tőkérészesedésű vegyesvállalatok!“ No, ha a törvény életbe lépése, 1989. január 1-e óta még nem telt el negyven év, az viszont tény, hogy a Szlovákiában eddig létrejött vegyesvállalatokat akár egy félkarú is össze tudná számlálni, mert négy ujj elég lenne hozzá. Három idegenforgalmi és egy elektrotechnikai tevékenységet folytató vegyesvállalat van Szlovákiában, s ráadásul mind a négy még a törvény hatályba lépése előtt jött létre (igaz ugyan, hogy az említett törvény utólagosan szentesíti őket). A vegyesvállalat — előnyök és lehetőségek De miért lenne az üdvös, hogy ha elszaporodnának a külföldi tőkerészesedésű vegyesvállalatok (melyeknek neve nemzetközi szakkifejezéssel joint venture)? A mi szempontunkból az efféle vegyesvállalatok létrehozása több előnnyel is járna. A legfontosabb egyrészt az, hogy mostani gazdasági struktúránkban szinte csak ez az egyetlen módja annak, hogy világszínvonalú technológiával világszínvonalú termékeket gyártsunk. A; másik lényeges szempont, hogy több fontos területen,- ahol nagymérvű befektetésekre, illetve devizaberuházásokra volna szükség, egyszerűen nincs pénz rájuk. Egyszóval; bármilyen fejlettnek mondják is a csehszlovák Ipart, alaposan lemaradtunk a fejlett világtól, s a felzárkózás egyik lehetősége a vegyesvállalatok. Vajon mi az oka annak, hogy a törvény hatályba lépése után nem kezdtek el rögtön gombamód szaporodni a vegyesvállalatok? Talán külföldön nincs meg a kellő érdeklődés a tőke- befektetés iránt, netán nem mernek a kintiek kockáztatni? Vagy a törvény elfogadása ellenére a vegyesvállalatok létrehozásának mégis vannak valamilyen bürokratikus, esetleg elvi (politikai?) akadályai? A választ nem is olyan egyszerű megtalálni. hiszen még azt sem volt köny- nyü megállapítani, hogy egyáltalán mennyi vegyesvállalat jött létre eddig Szlovákiában. Ezt — bármennyire nehezítette is a munkámat — örvendetesnek tartom. Vagyis pontosabban azt, hogy egyetlen központi intézményben sem tudtak tájékoztatást adni. Azért, mert ezeknek a vállalatoknak természetszerűen olyan a státuszuk, hogy nem tartoznak egyetlen központi szerv irányítása alá sem. minden központi utasítástól függetlenül, önállóan működnek, s nem vonhatók be sem az ötéves, sem más nagyszabású állami tervekbe. (Az viszont más kérdés, hogy mégiscsak egy tervutasításos, piac nélküli gazdaságban működnek, annak minden negatív hatásával. De erről majd később ) A vegyesvállalatok működésének engedélyezése a törvény értelmében annak a központi szervnek a jogköre, amelynek reszortjába a létrehozandó vállalat tartozik Ezek a központi szervek a különböző minisztériumok illetve a Csehszlovák Állami Bank. Tájékozódásomat azzal kezdtem, hogy felhívtam az SZSZK Kormányhivatalának sajtóosztályát, azt kérve, hogy beszélhessek a téma szakértőjével, ha egyáltalán van ilyen szakértő. A beszélgetésre nem került sor Viszont azt a tanácsot kaptam, hogy olvassam el a szóban forgó törvényt (vegyem meg vagy keressem ki valamelyik JOINT VENTURE Á LA SZLOVÁKIA könyvtárban), és keressem fel a bra- tislavai székhelyű Avex elnevezésű részvénytársaságot, ahol majd konkrét tapasztalatokat is szerezhetek, hiszen ez a részvénytársaság a videomagnók gyártására és forgalmazására alakult vegyesvállalat A tanácsot megfogadtam, előbb azonban van náluk valamilyen most alakuló vegyesvállalat bejegyzése. Az SZSZK Pénzügyminisztériumában nem tudnak ilyen próbálkozásról. Ellenben az ipari minisztériumban talán tudnak segíteni — mondták. De ott sem jártam eredménnyel. Néhány illetékes után e kérdés igazi illetékeséhez kalauzoltak. ű elmondtat hogy reszortjukhoz eddig csupán egyetlen vállalatalapítási kérelemmel fordultak, ennek bejegyzése most van folyamatban. Egy műselyem ^ gyártására létrehozandó csehszlovák-magyar vegyesvállalat lesz ez, de közelebbit nem tud mondani. Az ügy felelősével kellene beszélnem, ő azonban éppen szabadságon van. Eny- nylben maradtunk, illetve én még megkérdeztem, szerinte mi az oka annak, hogy ilyen kicsi a közösvállalat-alapí- tási kedv. —- Nagy a bürokrácia, hosszadalmas az út a bejegyzésig, bonyolult a külföldi tőke behozatala. Talán ez a legnagyobb akadály... Esetleg a törvény sem teljesen tökéletes? ... Nézzük, melyek a leglényegesebb passzusai! (Megfogadtam ugyanis a tanácsot, megvettem és elolvastam a Külföldi tőkerészesedésű vállalatról szóló törvényt.) Az alakuló vegyesvállalatnak mindig csehszlovák jog alapján meghatározott, csehszlovákiai székhelyű jogi személy alapíthat vegyesvállalatot, a külföldi lehet jogi, de fizikai személy is. Ez annyit jelent, hogy csehszlovák magánemberek nem; külföldiek viszont részt vehetnek egy ilyen közös vállalatban, amelynek létrejöttét, formáját, jogait és megszűnésének körülményeit a részvénytársaságokról szóló 243/1949-es számú törvény szabályozza. A létrehozott vegyesvállalat tevékenységére vonatkozóan a törvénynek lényeges kitérése, hogy a vállalatnak nem lehet a gazdasági és szociális fejlődés állami tervéből következő kötelezettségeket szabni. A vegyesvállalat viszonyát a Jöbbi jogi személlyel a Gazdasági Törvénykönyv szabályozza. Pénzgazdálkodására vonatkozóan pedig a törvény kimondja: a vállalatnak létre kell hoznia egy tartalékalapot (az évi nyereség öt százalékát kötelezően ebbe az alapba kell tennie), egy kulturális és szociális alapot és egy jutalékalapot. Csak a három alap létrehozása, illetve az adózási kötelezettségek teljesítése után hozhatnak létre fejlesztési vagy más pénzalapot, vagy e kötelezettségek teljesítése után a nyereséget szétoszthatják a részvényesek között. A törvény azt is leszögezi, hogy a vállalat által létrehozott pénzalapokkal egyedül ő rendelkezik. Köteles viszont minden évben alávetnie magát egy állami pénzügyi ellenőrzésnek, mely a vállalat fizető képességét van hivatva ellenőrizni. A vállalat devizagazdálkodására vonatkozó fontos kitétel az, hogy ellentétben a többi csehszlovák vállalattal, szabadon gazdálkodhat devizakészletével, és valutahiteleket is felvehet — csehszlovák vagy akár külföldi banktól is (a csehszlovák állami bank árfolyama alapján számítva). A külföldi partnernek jogában áll szabadon kivinne Csehszloovákiából a haszonból való részesedését, természetesen valutában; a vállalat megszüntetése vagy csődbe jutása esetén részvényeinek teljes összegéig joga van a kártérítésre, (Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a külföldi partner csőd esetére is csehszlovák állam! garanciákat kap.) A csődeljárás a csehszlovák polgári büntető perrendtartás 352—354 paragrafusai alapján folytatható le. Maga a törvény tehát csábító, úgy tűnik, ez nem oka a vállalkozók hiányának. De nézzük a konkrét vállalatot, ott talán többet megtudunk! Av*ex részvénytársaság Az Avex elnevezésű részvénytársaság 1987 áprilisában alakult. A részvények 70 százalékának a bratislaval Tesla vállalat a tulajdonosa, 20 százalékos részesedése van a világhírű holland Philips-Gloeilampenfabrieken Eindhoven nevű elektrotechnikai konszernnek, 10 százalékos a prágai Transakta külkereskedelmi vállalatnak. A vegyes vállalat 140 millió koronás feladata elektronikus fogyasztási eszközök (túlnyomórészt képmagnók) fejlesztése, gyártása, a marketing és az árusítás. A Tesla a gyárcsarnokait, épületeit adta a vállalkozásba, a Philips pedig a gépsorokat, a technológiát, és kötelezte magát arra, hogy a termékek húsz százalékát nyugat-európai piacon, Philips márkanévvel hozza forgalomba. Az Avex részvénytársaság irodaépületében Agneša Grosová mérnöknő fogad, a vállalat bel- és külkereskedelem- -fejlesztési osztályának vezetője. Azzal Is megbízták őt, hogy alkalomadtán tájékoztassa a sajtó képviselőit, akik meglehetősen szép számban látogattak már el Ide, hiszen az Avex a kevés működő vegyesvállalat egyike. Az osztályvezetőnő megmutatja a vállalatukról megjelent sok-sok újságcikket, és áttanulmányozhatom a részvénytársaság alapító levelét is. Ilyen bevezető után elkedzdhetjük a beszélgetést, f<Uehe- tem első kérdésemet: — A részvénytársaság, a vegyesvállalat gazdasági rendszerünkben nem egy megszokott vállalati forma, úgy is mondhatnám, az efféle vállalatoknak nem ez a természetes közege. Nem o- kozott-e ez valamilyen nehézséget eddigi működésükben? A mérnöknő mosolyog, de válasza meglehetősen szűkszavú, mindössze annyit hajlandó mondani, hogy nehézségek mindenütt vannak. Aztán még hozzáteszi, hogy semmiféle felsőbb szerv nem szab nekik kötelezettséget. — Az alapítólevélben szerepel az is, hogy a részvénytársaság maga szabja meg árpolitikáját. Ezt az elvet is tudják érvényesíteni? — vetem közbe. — Külföldön a piac szabja meg az árakat — hangzik a válasz. — Itthon, sajnos az árhlvatal. — Ha önökön múlna, magasabb vagy alacsonyabb áron árusítanák-e a bizony meglehetősen borsos árú képmagnóikat? Természetesen olcsóbban adnánk őket. A mintegy 500 alkalmazottat foglalkoztató Avexnek a részvényesek közgyűlése által választott vezérigazgatón kívül még négy igazgatója is van. Az egyikük, Stanislav Holenda, a vállalat műszaki-beruházási igazgatója az idei év elején interjút adott a Messemaga- zin című, külföldiek számára készülő csehszlovák gazdasági és kereskedelmi folyóiratnak. Elmondta, hogy a vállalatnak, illetve a csehszlovák félnek akkor lenne valutanyeresége, hogy ha az alkatrészekért kiadott valutaköltséget sikerülne az összköltség húsz százaléka alá szorítani. Hozzátette, hogy ez nem könnyű, mert hiszen a dolog nem rajtuk múlik. Megfelelő Infrastruktúra kellene hozzá. Nekik a minőséget tartaniuk kell, hazai vállalatoktól vagy szocialista, piacon viszont ilyen, azaz jó alkatrészek nehezen szerezhetők be. — Hogyan állnak ezzel most? — kérdeztem Agneša Grosovától. — A devizaköltségeket már sikerült a húsz százalék alá szorítanunk, sikerült túlnyomórészt hazai szállítóktól beszereznünk az alkatrészeket. — Az önök alkalmazottai mennyire érdekeltek abban, hogy minőségi termékeket állítsanak elő? — Nagyon is érdekeltek, hiszen éppen annak alapján vannak fizetve, hogy milyen a munkájuk minősége. Rendszeresen járnak hozzánk a Philips minőségellenőrei, akik külföldi normák szerint mérik a termékek paramétereit. Ez persze a belföldi piacra kerülő termékekre is érvényes. — A vegyesvállalat alapítólevelében az áll, hogy ha a társaság vezetésének vagy a részvényesek közgyűlésének határozatai ellenkeznek a társadalom érdekeivel, akkor ezeket az érdekeket érvényesíteni lehet. Önök ezt nem érzik korlátozásnak? — Azt hiszem, itt olyan határozat nem születhet, amely ellentétes lenne a társadalmi érdekekkel. Hiszen a társadalom érdeke is, hogy legyen fejlett technológiánk, legyenek világszínvonalú termékeink, a mi esetünkben: legyen elég jó minőségű képmagnó. Vagy nem így van? Valóban így van. A társadalom azonban mintha nem akarna tudomást venni erről az érdekéről. Vagy rosszul fogalmaztam? Tény, hogV az Avexben azt tapasztaltam, még a viszonylag jó törvény ellenére is sok a béklyó az új vállalati formákon: hiába nem vonatkozik például a tervutasítás a vegyesvállalatra, de a Teslára mint főrészvényesre vonatkozik. Hiába működne részvénytársaságként a részvénytársaság, ha a belföldi piacon például meghatározzák az egyik legfontosabb mutatót, a termékek kiskereskedelmi árát. Ebből az következik, hogy piacgazdaság nélkül az efféle vegyesvállalatok sem működhetnek jól Konvertibilis állami fizetőeszköz nélkül az ilyen vegyesvállalatok csak kirakatintézmények lesznek. S ez, ugye, nem szolgálja azt a társadalmi érdeket, hogy világszínvonalú termékeink legyenek. Mégis: vegyesvállalatok létrehozására azért van törvényadta lehetőség. Legalább élni kellene vele! KLINKO ROBERT (Illusztrációs kép)
