Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-30 / 35. szám

új ifjúság 9 K laus Störtebeker rettegett kalóz volt a XIV. század­ban, és amikor armadája 1500 főre duzzadt, katonaságot küldtek ellene a polgárok. Elfog­ták és lefejezték, ma pedig szob­rot állítottak neki. Valamiképpen ő is hozzájárult szülővárosa és az északi kikötők felvirágzásához, ellene, szövetkeztek a gazdag ke­reskedők és a hatóságok, így erő­södött meg a város. Hamburgtól, az Elbd torkolatához közel fekvő megalopoliszról, a Hansa, a nagy- kereskedők XIV. század végén a- lakuU városszövetségének máso­dik legfontosabb tagjáról ma Eu­rópa és a világ egyik legnagyobb kikötőjéről van szó, amely a ten­gerből és a kereskedelemből nőtt hatalmassá. A Német Szövetségi Köztársaság minden tartományában „gyáripari és kereskedelmi“ jelzőt visel a hűsszállltmányok mellett. Évente 60 millió tonna áru megy át a ki­kötőn. Mindezt azonban bárki elolvas­hatja a 800. évforduló alkalmából kiadott nyomtatványok bármelyi­kéből. A hamburgi kikötő magáért beszél, ha a látogató veszi a fá­radságot, hogy megismerkedjen vele. Kikötői nosztalgia Honnan megközelíteni? Termé­szetesen a híres-hírhedt St. Pauli negyed, a Reeperbahn felöl, a- melynek Elba-parti hídfőjétől tu­ristabárkák rugaszkodnak a mé­lyebb vízre, pihenő óceánjáró ko­losszusok közé. A révkalauz a ki­kötő adatainak óriásszámaival igyekszik lenyűgözni a fedélzeten üldögélő mintegy 70 turistát, a hangosbeszélő recsegve harsogja Egy város a hajók és változó korok uszályában kamara, csak Hamburgban tagad-, ják a büszke kereskedők a gyen­gébb ágazat partnerségét: egysze­rűen Handelskammer a szövetség, amely a város gazdaságát és gaz­dagságát növelni hivatott, és a hátországgal valamint a külföld­del építi az üzleti kapcsolatokat. Hamburg már nemcsak kikötő­város, hanem nagyváros kikötő­vel, hiszen gyökeret vertek itt a repülőgépgyártás, az elektronikai ipari, a befolyásos tömegtájékoz­tatási eszközök. És mégis a kikö­tő jut mindenki eszébe, ha Ham­burg nevét hallja. Ma 87 négyzet­kilométerre terjed ki, 60 meden­cében kereken 500 tengerjáró ha­jó vethet horgonyt egyszerre, de amikor 1189-ben Barbarossza Fri­gyes császár szabadságlevelet a- dományozott a Schauenburg gró­fok birtokához tartozó területen egy évvel ezelőtt alakult telepü­lésnek, a vámmentes övezet két mérföldes körzetet ölelt csupán fel. Kiváltságai és. Igkölpak év­százados szívós* szorgos . munká­ja és ügyessége folytán összeköt­tetései lassan kiterjedtek az e- gész világra Dokkjain egzotikus fűszerek és németalföldi sörös- hordók találkoztak, ma míkrochi- pek és japán hifi berendezések állnak raktáron argentin marha­tűi a motor berregését, és az á- muló szemek előtt lassan kibon­takozik a Speicherstadt, a világ legnagyobb összefüggő raktár- komplexuma, amely 1881 és 1888 között épült, és ma is vámmentes övezet. Komor, szögletes épületek, sö­tétvörös téglából, csipkés, mégis szigorú homlokzattal. Soruk vége beláthatatlan. Ügyes csatorna- rendszernek köszönhetően vala­mennyi a vízre támaszkodik, a- honnan lapos dereglyék hozzák- viszlk az árut, homlokzatukkal vi­szont az utcára néznek és száraz lábbal megközelíthetők. Érdekes, hogy ezeket az épületeket, ame­lyek ma is raktárak, elkerülte a második világháború rombolása, a szomszédos kikötő berendezései­nek 80 százaléka viszont megsem­misült. A Blohm és Voss, Németország egyik legnagyobb és leghíresebb hajógyárának neve világít hatal­mas fehér betűkkkel a szárazdok- kOfi,, amelyben egy teherhajót nagyjavítanak éppen. Csavarja már fényes, lecslszolták, vagy ta­lán újat kapott, a hajótest azon­ban sötét, festék még nem fedi horzsolásait, amelyeket ki tudja, mely tengereken, milyen viharok­ban szerzett. A következő hajó 108 000 ton­nás, 253 méter hosszú, és aho­gyan a bárka mellé kanyarodik, a fedélzetén elnémulnak az em­berek. Egy egér láthatja ekkorá­nak az elefántot. A révkalauz old­ja fel a hangulatot: .,Itt kissé le­lassítok, nehogy felborítsuk!“ Kul­ié a neve, és kikötői viccekkel szórakoztatja közönségét, ha nem feledkezik meg magáról és csap át tájszólásba, amit azután keve­sen értenek meg. „Tegnap óta itt horgonyoz, egy amerikai' atomten­geralattjáró“ — mondja, és min­denki balra tódul. Semmi. „Ö, bo­csánat, alighanem lemerült.“ Őszintén szólva nem sok a lát­nivaló a szerteágazó medencék­ben, amelyek az említett 87 négy­zetkilométeren kicsipkézik az El­ba partját. Hajók különféle zász­lókkal, égbe meredő óriásdaruk, és — konténerek. Sehol a nyüzs­gés. marcona matrózok, akiknek a munkájára csíkos trikós, sza­kállas, pipázó kapitány ügyel, zsák- és hordóhegyek. Semmi. Csak személytelen, számokkal és cégjelzésekkel ellátott konténe­rek, amelyek féltékenyen titkol­ják, mi van a gyomrukban. Ma­gasan fent a láthatatlan ember komputer segítségével irányítja a darut ,amely szédítő magasságba emeli, és végtelen síneken sötéten tátongó raktárépületek belsejébe csúsztatja a konténert. Kiábrándító. Mint a világ va­lamennyi modern kikötője, amely az utóbbi 25 évben a kor szelle­méhez híven, és a konkurenclájtól űzve átalakult. Joseph Conrad, "az óceánok és tengerészek ■ ismerő­je és romantikus történésze, nem érezné jól magát egy ilyen kikö­tőben. A konténerek nagyobb meg­rázkódtatást jelentettek, mint a gőzhajók megjelenése — hallot­tuk dr. Körnertől, Hamburg sza­bad és Hansa-város gazdasági, forgalom- és mezőgazdaságügyi hatóságának ügyvezető igazgató­jától. Változik a világ Sok megrázkódtatás érte már a hamburgi kikötőt: a II. világhá­ború után elszakadt hagyomá­nyos keleti hátterétől, a nyugat- -németországi áruszállítás 'a Raj­nára tevődött Kölnből Rotterdam felé, amikor megépültek az olaj­vezetékek, feleslegessé vált az ad­dig igen fontos petróleumkikötő, a tengeri halászatban végbement új nemzetközi munkafelosztás u- tán Hamburg kikötőjéből eltűntek a halászhajók (Dániából Impor­tálják a halat], velük a halfel­dolgozó ipar, és a híres hambur­gi halpiac sem a régi már ... Egy modern kikötőben alig van em­ber, 9000-en dolgoznak az egész területen. A hajók órákra kötnek csak ki, a tengerészek sokszor ki sem szállnak a szárazföldre — e- gyetlen régi kocsma működik a Krayenkampnak nevezett zugban, de nehéz megtalálni. Ott még hal­lani igazi tengerésztörténeteket. A mai kikötőben nincsenek hosszú, karcsú dokkok, inkább ó- riási rakodóterek, a konténerek felhalmozására. Aki nem akar le­maradni az egyre csökkenő vitel­dijak világában, különféle szol­gáltatásokkal csábítja az ügyfele­ket, ezért Hamburg kikötője a hétvégén a legforgalmasabb, a konténerekben érkezett árut át­csomagolja, feldolgozza, darabol- ' ja a megfelelő szolgálat. És ak­kor a kikötő reneszánszáról' be­szélnek. Hamburgban évente 50 millió márkát fektetnek a kikötő átépítésébe, feltöltik a medencé­ket, hogy helyet nyerjenek, új raktárakat építsenek, amelyek fö­lött újabb komputerek fognak mű­ködni. Dr. Körner kissé melankóliku- san fejezte be a történetet, mint­ha nem ezt akarta volna monda­ni. „A kikötő szerelmese“ — ne­vettek össze háta mögött a mun­katársai. Elmondható ez sok hamburgi polgárra. A korszerűsítési tervek gyakran ellenállásba ütköznek, mert a városatyák is a régi kikö­tőhöz ragaszkodnak, ahhoz, amely már nem létezik. Síri csend ho­nol az egykori széndepók táján, a tengereiattjáró-bunkerben, amely­nek mélyén hajótetemek nyugod­nak, a Saale, a Steinwerder, a Kaiser Wilhelm medencében ... A kikötő hangulata ragályos, különösen .így alkonyattájt. Talán inkább július végén kellett volna eljönni, amikor 250 óceánjáró nagyvitorlás vonul majd fel da­gadó fehér vitorlákkal, tűzijáték és zene kíséretében, hogy a kikö­tő 800. születésnapját megünne­peljék. Merinyit mókázhatnak majd a révkalauzok, ha a nyáron a kikötő megtelik zsivajjal! Ez majd erőt ad, hogy a város fantá­ziával és dinamikusan viszonyul­jon e természeti kincséhez, ésy^- kor a következő kerek évfordu^ is virágozni fog. P. M. Bírság A kelet-angiiai Lincoln kisvárosban érdemes leginkább közlekedési szabály­talanságot elkövetni — állítja egy fo­gyasztói érdekvédelmi szervezet. Ha például egy gépkocsivezető ebben a vá­rosban lépi túl a megengedett maximá­lis sebességet, 29 font bírsággal meg­úszhatja. Ennek eilentéte a Birmingham közelében levő Athestone, ahol hasonló szabálytalanságért átlag 109 font ösz- szegű bírsággal sújtják az elkövetőt. Közlekedési szabálytalanságokért álta­lában az Essex grófságbell Billerricky- ben szabnak ki legmagasabb bírságot; az .átlagos összeg 317 font. Ennek el­lentéte az északnyugat-angliai Carly, a- hol közlekedési kihágásokért átlag 44 fontot kell fizetnie a járművezetőnek. Ahány ház... t Jövedelemadó Ä kínai adóhivatalnak sincs könnyű ’dolga a magas keresetű szabadfoglal- kozásúakkal, köztük a popsztárokkal. Mao Amlri, az egyik legnépszerűbb é- nek'esnő a minap megadóan közölte a hivatallal, hogy befizeti 150 000 jüan — körülbelül 40 500 dollárnyi — jövede­lemadó-hátralékát. A tartozás 1987 óta halmozódott fel, a csalogánytorkú Mao Amin azóta nem tett bevallást az adó­hivatalnak. Az idén áprilisban azonban töredelmesen feltárta, hogy összesen 270 ezer jüant kapott a kínai nagyvá­rosokban tartott szerepléseiért az utób­bi két évben. Mióta beszél az ember? Izraeli tudósok kiderítették, hogy az ember már 60 000 évvel ezelőtt tudott beszélni, sőt állításukat talán bizonyí­tani is tudják. Egy barlangban a nean­dervölgyi ősember csontjára bukkan­tak, és egy olyan csontot fedeztek fel, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ember beszélni tudjon. Romanovéknak fenntartott bor — A Krím félszigeten több ezer li­ter palackozott bort találtak, amelyet a cári család részére tartottak fenn. Az óbort a Jövő év márciusában a londo­ni Sothebi-házban fogják elárverezni, az eladó a szovjet mezőgazdasági mi­nisztérium lesz. A Romanov család ré­szére félretett palackozott bort csak különleges alkalmakkor szolgálták fel, például koronázási ünnepségen, keresz­telőkor. A legrégebbi borok, minte'gy 1155 liter, 1830-ban lettek palackozva, s a szakértők azt állítják, bogy mind a mai napig megőrizték kellemes aro­májukat. A londoni árverezők abban re­ménykednek, hogy egy-egy üveg óbo­rért több mint 1000 fontot kérhetnek. Még a sebességkorlátozás sem segít — Svédország főbb közütaln a meg­engedett maximális sebességet 110 ki­lométerről 90-re korlátozták, de még ez az óvintézkedés sem hozta meg a várt eredményeket. A nyaralási idény kezdete óta ugyanis a halálos balesetek száma a tavalyihoz képest a duplájá­ra emelkedett. A sebességkorlátozó In­tézkedést egyrészt a balesetek riasztóan nagyarányú növekedése miatt, másrészt az autógáz kipárolgása miatt hozták meg. Az első félévben Svédországban 10 268 halálos, és súlyos sérülésekkel járó közúti baleset történt. E szem^nt- ból az utóbbi 33 évben ez a fél év vojt a legtragikusabb. A balesetben életüket vesztettek 70 százaléka 18 és 23 év kö­zötti fiatal. A gyógykezeltek mákos kertje — A norvég rendőrség a közelmúlt­ban parancsot adott ki, hogy az egyik oslói kórház közvetlen közelében lé­tesített mákültetvényt a legrövidebb Időn belül semmisítsék meg. Az ottani Verdens Gang című lap szerint mint­egy 1000 mákfejet fedeztek fel, amely­ből könnyűszerrel előállítható heroin és morfium. A dolog érdekessége, hogy az ültetvényt egy kábítószer-elvonókú- rás kórház mellett találták, ahol kizá­rólag kábítószer-élvezőket gyógykezel­nek. A dologra úgy derült fény. hogy egy ápolónő néhány szál virágot vitt a szobájába. Egyik kolléganője felismer­te a virágot, és értesítette a rendőrsé­get. Alapos a gyanú, hogy a mákot a gyógykezeltek vetették el, s gondosan ápolták, nevelték a növényt. A kórház főnővére kijelentette, valószínűtlennek tartja, hogy a betegei ilyesmire vete­medtek volna, hiszen állandó felügye­let alatt állnak. Egjjedüll lehetséges megoldásnak azt tartja, hogy bányász- lámpa segítségével éjjel lopó Vk ki a kertbe. A rendőrség közzétette, hogy Norvégiában Ilyen nagy területű mák- ültetvényt még nem fedeztek fel, ed­dig többnyire Ázsiából érkezett szállít­mány. Nem derítették még ki, hogy ki gondozta az ültetvényt, és azt sem ál­lapították meg, hogy mit szándékoztak tenni a mákkal, hiszen a kábítószer előállítása igen összetett folyamat. Katonadadák — Finnországban kevés az óvónő, ne­velőnő. ezért szükségmegoldásként az óvodákban, bölcsődékben a dadákat ka­tonákkal próbálják helyettesíteni. Mint­egy 7400 gyerek szorul állandó felügye­letre, amelyet időszakonként sorköteles katonák látnak el. jelenleg Finnország­ban a katonaság 11 hónapig tart, eb­ből szinte minden katona legalább egy hónapot óvodában, bölcsődében tölt. A szakemberek úgy gondolják, hogy a humánus, szociális jellegű intézkedés jó hatással van a férfiakra, akik így némi gyakorlattal a hátuk mögött, fel­készültebben alapíthatnak családot.

Next

/
Thumbnails
Contents