Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-30 / 35. szám

új ifjúság 5

Klubrőlklubra

A

z Ifjúsági és diákklubok második országos rendezvényén, az őrsújfalui (Nová Stráž) Honismereti Ifjúsági Táborban ^ megtörtént az „áttörés“. Évek óta eiőször sikerült oiyan művelődési tábort szervezni, ahol a színvonalas előadások mellett Igazi tábori hangulatot is élvezhettek a sátras fiatalok. A napról napra fokozódó jókedvet és tennlakarást még a kétszeri kiadós eső sem tudta megtörni, pedig Jópár sátor beázott, s nem egy helyen a táborban tavakban állt a víz. Mégsem menekült senki, sőt az utolsó napig állandóan gyarapodott a táborozók serege.

A ha't rendező klub — a komáromiak (Komárno), a brnóiak, a prágaiak, a nyit- ralak (Nitra), a kassaiak (Košice) és a Jalkosok csapata — amellett, hogy feszültséget tudott teremteni a vetélkedőkön, sportversenyeken vagy a gulyásfőzésben — mindvégig megőrizte a vezetés egységét. Kisebb szervezési és technikai hibáktól eltekintve, valóban nem akad felrónlvaló.

A siker titka valószínűleg abban rejlik, hogy a szervezők olyan mondanivalóval, tartalommal tudtak előrukkolni, amely kulturális életünkből hiányzott, s mindezt képesek voltak olyan formában tálalni, amelyet már évek óta hiányoltunk. A 11. HIT sikerét Igazolja: a tábor aktív résztvevői voltak a már klasszikusnak számító Ifjúsági mozgalmaink egykori jelesei, köztük Bajnok István, Kiss Mihály, Németh István, Szarnák Mihály és Tóth Lajos Is.

Tóth Lajos az első napon nyílt hangú üdvözlő beszéddel fordult a tábor lakóihoz. A klubmozgalom átfogóbb láttatása céljával a vele folytatott beszélgetésből idézünk részleteket.

— Megnyitó beszédedben visszatekintettél az elmúlt néhány év kulturális életére. Megismételnéd olvasóinknak is az elmondottakat?

— Tizenkét évvel ezelőtt, amikor az első Nyári Művelődési Tábort megálmodtam, és néhány komáromi barátommal Örsújfa- lun létrehoztuk, és tíz éve, amikor szervezését kiragadták a kezünkből, nem gondoltam, hogy egy-két sikeres tábor kivételével a nyüglődés több mint tíz évig Is eltarthat. Azt hittem, hogy a kulturális életünkért felelősek néhány sikertelen táborozás után rájönnek arra, hogy ezt a munkát alázat, szolgálat, felelősség és hozzáértés nélkül végezni nem lehet. Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba — mondja a görög filozófus; ml állóvízben taposunk, évek óta ugyanazt szajkóztatják velünk: utcanévtáblák, helységnevek^ trafik, borcégér, cintányér, filléres ügyek. Kultúrpolitikánkra az infantiilzrnus nagyban rányoriita bélyegét. Ha egy tervezet nem képes fejlődni, változni, elhal. És halott akkor Is, ha névlegesen fenntartják. Pironkodom azok előtt, akik nagy reményekkel jártak el a táborokba, és a nemzetiségi létünkben való közös gondolkodás helyett az unatkozás, az ígéretek be nem váltása okozott reményeinkben csalódást. Ogy látszik, a klubmozgalom tespedése, mozgalmi jellegének elvesztése kihatott a táborozásokra Is. Klubmozgalmunknak éltetőleg kellene hatnia kulturális szervezeteinkre és Intézményeinkre, s ehelyett maga is alig létezik. Nem fejlődhet ki semmi új, sem megkapó, ez a működési forma nemhogy vonzaná a művelődésünk színvonalát emelő személyeket, kimondottan taszító számukÁttörés

ra. Nemhogy mozgalomról, klubokról Is alig beszélhetünk.

— Valóban ennyire szomorú a helyzet? Nincs példa, amely hitet adna az ú]ral<ez- déshez?

— Nem tudok meghatódottság nélkül beszélni. Tíz évi Istenem, de sok szépet lehetett volna ennyi Idő alatt tenni! A tábort megelőző, a hatvanas évek nyári Ifjúsági táboraira is nagy szeretettel gondolok visz- sza. Azok a táborozások útravalőt tudtak adni. Az a lelkesedés, azok az országos méretű viták évekre beprogramozták, el- Irányították az embert. S jelen volt nemzetiségi életünk színe-java.

— Térjünk vissza a mai helyzethez. Van-e mód kilábalni a jelenlegi áldatlan állapotból?

— A klubmozgalom új fejezetet nyitott, és ma is nyithatna népművelésünkben. Szükség van a vezetés önvizsgálatára. A vezetés alkalmassága meghatározza az egész tevékenységet. Az állandó önigazolás bénító- lag hat: idegesítő, hogy valakivel valamit mindig meg kell értetni ahhoz, hogy a legkisebb lépést is meglehessük.

Ne csak a múltat magyarázzuk, nézzünk a jövőbe Is. Az állandó önismereti, önigazolási estek helyett klubjaink és táboraink legyenek vitafórumok. Foglalkozhatunk a körzetesített iskolák újraalapításával, fal- vaink kulturális életének újraszervezésével. A párbeszéd, a közösen kialakított álláspont, a konszenzus érdekében a létünket alapjaiban megformálni kívánó dokumentumokat a klubokban és Itt, a nyári táborozáson kellene megvitatni. Ez a fórum alkalmas erre, pontosabban ezért jött létre. ’

— Beszédedben is elmondtad, hogy a kluboknak és a nyári táborozásoknak vitafórumokká kell alakulniuk, a vitához azonban álláspontok, felkészültség és elképzelések kellenek. Nem tartasz attól, hogy túl magasra tetted a mércét az Ifjú táborozók előtt?

— Az, hogy az elmúlt évtizedben megszaporodtak a járási művelődési táborok, és ezek programja elég bizonyítékot szolgáltat ahhoz, hogy az igény létezik, az em- bereket érdeklik életünk, kultúránk legfontosabb kérdései. S ezt az Igényt hiba volna lebecsülni. De nem lebecsülés-e az, ha nem tudjuk megfelelő színvonalon kielégíteni ezt az igényt, ha nem tudunk olyan programot biztosítani, amely korszerűen, a

ma követelményeinek megfelelően, felelősségteljesen közelíti meg kultúránk kérdéseit és eredményeit?

— Ha valaki azt mondaná, ezt igen szépen elmondtad, de most már mutasd Is meg újra, hogyan kell klubot vezetni, tábort szervezni, mit válaszolnál?

— Természetesen azt felelném, hogy igen, hiszen rengeteg elképzelés, terv, ötlet él bennem, illetve szorult belém az elmúlt években. Persze hogy jó lenne ezt mind megvalósítani, csak hát klubot, tábort harmincéves koráig vezessen az ember. Nem hagyhatjuk a tábort és a klubokat velünk öregedni vagy hozzánk öregedni. Középiskoláinkból évente százával kerülnek ki a felkészült fiatalok — mint ahogy ezt ez a tábor is bizonyítja —, nekik Is esélyt, teret kell adnunk.

— Hogyan valósítható ez meg a gyakorlatban?

— A táborozásra vágyók bizalmának visz- szaszerzésére javaslom a klubtanács hatáskörének, jogkörének és önállóságának kiszélesítését. A klubtanácsnak valóban legyen feladata a mozgalom szervezése, javaslom továbbá egy lap, a klubhíradó megindítását. Hiszem, hogy kultúránkon, klubmozgalmunkon egy két személy, egyéniség sokat mozdíthat, azt viszont nem szabad megengednünk, hogy egy-két személy évtizedekig kerékkötője legyen.

— És mit várnál el egy mai, jó művelődési tábortól?

— Tábor legyen a szlovák-magyar párbeszéd helye, ugyanakkor a magyar etnikum találkozási lehetősége. Baráti találkozó, amely teret ad az együttgondolkodásnak, a szabad véleménynyilvánításnak, alkalmat nyújt sorskérdéseink megtárgyalására, a megmérettetésre. Legyen írók, művészek, népművelők, dolgozók és diákok találkozója, a népben, nemzetben gondolkodók fóruma.

Elsőrendű feladatunk a nemzetek és a nemzeti kisebbségek közötti kapcsolatok normalizálása. Sok a közös gondunk, van mit együtt tennünk, legyünk ebben kezdeményezők! Legyen nyitott a táborunk, jöjjön el mindenki, aki a közös gondolkodásban partnerünk kíván lenni. Fel kell nő- nünk azokhoz a feladatokhoz, amelyeket a kor ró ránk. Missziós tevékenységünkről nem szabad lemondanunk, még ha annak nincs Is mindig látványos eredménye. Rendezvényeinket rangos, hozzáértő résztvevőkkel Igyekezzünk megfelelő szintre emelni. Táboraink és klubjaink váljanak a párbeszéd, az útkeresés, a közélet fórumaivá.

Szép program. Az idei tábor, az újságíró szemével látva. Ilyesmit próbált tartalmában és tormájában megvalósítani. Csak így további P. J.

MIKRO-INFORM

Egyesek még mindig ügy vélik, hogy az elektronika, a számítástechnika csak a hozzáértők —■ csúf szóval: a szakbarbárok — ügye lehet. Óriási tévedés. Miként napjainkban természetes, hogy egy bizonyos szinten mindenki ért a villanyáram felhasználásához, kezeléséhez, úgy lesz holnap általánosan megszokott életünkben mind a számftástechnika. mind az elektronika. Ennek az előrejelzésnek — vagy jóslásnak — a hitelét lehet kiolvasni a most következő hírekből és tudósításokból.

Üjfajta robotképet rajzoltatott számítógéppel Richard Carling komputerkutató a nyomozók számára. Egy elveszett ötéves kisfiú arcképét egy korábbi, hathónapos korában készített felvétel alapján rajzolta meg. jól sikerült a robotkép, mert néhány nap múlva megtalálták a kisfiút. Miután ez az eljárás többször is eredményesen végződött, az újfajta robotkép készítésének „Im- Ager“ elnevezésű programját húszezer dollárért megvásárolta az FBI.

Az informatikában eddig két terület keltette fel a gazdasági élet szervezőinek a figyelmét: az adatbankok és a távközlés. A Xerox konszern alelnöke azonban felismerte. hogy van egy harmadik terület is, ez pedig az oktatás. Egyre több oktató jellegű számítógépes programot, videofilmei készítenek. Az Egyesült Államok jelenleg a brutto nemzeti jövedelme tíz százalékát költi oktatásra.

A látás és a hallás vizsgálatára számítógépes programot dolgozott ki a Minnesotal Orvostudományi Egyetem. Csak egy kéosor. egy magnetofon és két fejhallgató kell hozzá. Eddig közel hatvanezer iskolába készülő gvermeket vizsgáltak meg, és kitűnt, tíz százalékuk sür.gős szakorvosi kezelésre szorul. Tehát a gyermekek látó- és hallóképességének vizsgálata szükséges, de az is tény, hogy a programozók még az orvostudománynak Is segítenek.

Saját vállalkozásba kezdett Karlovy Varyban a járási nemzeti bizottság: számítástechnikai vállalatot alapított Bohumil Záruba mérnök kezdeménvezésére. A vállalat egyik munkaköre a programozók képzése. Kisebb, 8—10 tagú csoportokban évente mintegy 80—100 programozót fognak kiképezni, elsősorban a közigazgatási ügyvitel leegyszerűsítése végett, két-három csoportot pedig a szolgáltatások fejlesztése és bővítése céljából.

Az AMSTRAD holland számítógépgyártó cég újabb számítógépnél próbál sikereket elérni, amelynek a neve Sinclair PC 200. Egyeseknek egy kicsit furcsán hang zik. de mint már korábban volt róla szó a Mlkro-in formban, az Amstrad megvásárolta a Sinclair cég llcen cét, és most ők „futtatják“ ezen a néven a termékeiket Ez a gép a professzionálisabb, az okosabb házi számi tógének családjába tartozik, ugyanis IBM-kompatlbllis és IBM AT típusú billentyűzettel egészítették ki. Érdé kessége, hogy az általánosan használatos tv-készülé kekre is rákapcsolható, így nem kell hozzá drága mo nltort venni, mint a „hagyományos" IBM-kompatlbllis gépekhez. A PC 200 nemcsak szórakozásra használható kitűnően (mint a régebbi típusú Sinclair gépek), hanem nehezebb feladatokat is rá lehet bízni, A számítógéphez a megvételkor ingyen adnak joysticket és 5 programot (4 játék és a PC Organizer rendszerprogramot. Az adatokat a gép 3 V% colos mágneses lemezekre feszi fel.

Hajdú Endre

R

ichard Lange eredetileg antifasiszta meggyőződésből lett angol kém. Idővel azonban rákapott a könnyen szerzett pénzre, a nagyvonalú életvitelre. Ezért szolgálataiért egyre több pénzt követelt az angoloktól. Dalton, aki a rezldentúra vezetőjeként Irányította Langet, Inkább csak ígért, mint adott. Ezért Lange többször Is sürgette az elmaradt fizetséget. Amikor azután az Abwehr ügynökei lebuktatták — persze, akkor még nem tudták, kihez van szerencséjük —, Richard Lange nem kön- törfalazott, bevallotta kapcsolatát, és felkínálta az Abwehrnek szolgálatait Immár az angolok ellen, természetesen megfelelő összegért. Lange rövidesen Protzéval került szembe. így vált a homályba vesző ellenfél konkrét személlyé, akinek a neve Dalton volt. Protze most már pontosan tudta, hová irányítsa a támadását.

Amikor ezután Feldmann Protze utasítására sürgősen megjelent Hágában, egy „technikai“ hiba történt: Daltont halva találták a lakásán. Az S. I. S. Londonból Hágába siető különbizottsága öngyilkosságot állapított meg. Állítólag Dalton nem tudott elszámolni egy tetemes összegű hivatalos pénzzel. Feldmann azonban nem lustálkodott Rövid Időn belül annyi Információt gyűjtött az S. I. S. hollandiai rezidentúrá- járól, hogy világosan kirajzolódott számára a kép: a Németország ellen operáló angol kémhálózat likvidálását Hágában kell elkezdeni Rövid tárgyalás után Canarls úgy döntött, hogy a hadműveletet személyesen Protze fogja véghezvinni.

1937 őszén egy érdekes pár jelent meg Hágában Férfi és nő. A Hága közvetlen közelében fekvő Wassenaar nevű városkában béreltek villát egy csendes utcában. A pár nem volt más, mint Protze és titkárnője, Helena Skrodzkl, akit az AbwehrA kémfőnök játszmái

(Fejezetek az Abwehr történetéből)

ben Lena néninek becéztek. Beköltöztek az új lakásukba, és megkezdték a felkészülést az angol titkosszolgálat elleni háborúra. Am a hadművelet nem bizonyult any- nyíra egyszerűnek, mint ahogy azt Canarls és Protze Berlinben látták. Több mint fél év telt el, és még egyetlen igazi lépést sem tudtak tenni a „kémsakktáblán“. Aztán a szerencse segített.

Egy napon Protze és Helena Skrodzkl vonaton jöttek haza Hágából Wassenaarba. Amikor kiszálltak a szerelvényből, egy zömök fiatalembert pillantottak meg. Az ment utánuk, egészen a villa közeiéig, majd hirtelen megfordult és eltűnt. Protzénak az volt az érzése, hogy a fiatalember őket követte. Másnap Ismét meglátta öt Protze, a- hogyan kerékpárral néhányszor megkerülte villájukat. Mivel a fiatalember nem is nagyon leplezte kíváncsiságát a villa iránt, Protze előbb azt hitte, hogy a helyi rendőrség kezd utánuk érdeklődni. Harmadik nap már hajnalban megjelent az Ismeretlen. Protze kerékpárra ült, és elkarlkázott a közeli tengerpartra. A fiatalember követte. Protze hirtelen visszafordult és szembe találta magát vele. Megkérdezte, mit akar tőle, de választ nem kapott. A következő napon Protze cselhez folyamodott. Amikor Ismét megjelent a villa előtt az Ismeretlen, a villából egy holland rendőr lépett ki, és igazoltatta a fiatalembert. Persze a rendőr egy Hoogeveen nevű holland fasiszta volt, akit Protze szervezett be. Amikor

a „rendőr“ megkérdezte, mit csinál Itt, azt válaszolta, hogy a munkáját teszi. Majd elmondta, hogy az angol nagykövetség útlevél-ellenőrző osztályán bízták meg, hogy figyelje Roberts urat. Közben Protzéra mutatott, aki azonnal átlátta, mekkora lehetőséget hozott neki a véletlen.

A Van Koutrik névre hallgató fiatalember elmondta, hogy ezért a szolgálatért az angolok 200 guldent ígértek, de minden egyes guldent úgy kell (íikunyerálnl tőlük. Protze azonnal felajánlott neki szintén 200 gulden fizetséget, amelyet pontosan minden hónapban megkap, s ezért csak azt kell tennie, hogy időről időre meglátogatja őt, és elmondja, mi újság van az angol nagykövetség útlevél-ellenőrző osztályán. Van Koutrik ezt készségesen megígérte.

Az első, akiről hírt hozott Van Koutrik —, hogy látogatja az angol nagykövetség titkos osztályát —, egy Putlltz nevű német diplomata volt, akit valóban sikerült az angoloknak beszervezni. Ennél jobban nem Is kezdődhet az angol kémhálózat felgöngyölítése, gondolta Protze. De hibát követett el. Értesítette ugyanis a német nagykövetet, hogy a német diplomáciai kar egyik tagja kémgyanús, de nem mondta meg a nevet, mert maga akarta learatni a babért. A nagykövet viszont éppen Putlltz- nak mondta el a kellemetlen hírt, s mire az Abwehr észbe kapott, Putlltz már Londonban volt mint politikai menekült.

Idővel azonban Van Koutriknak sikerült megtudni jó néhány Németországban operáló angol kém nevét, és ezek kezdtek eltűnni. Az Abwehr fokozatosan likvidálta őket.

1939 elején Van Koutrik egy értékes emberre hívta fel Protze figyelmét. A neve John Hooper. Hooper eredetileg az öngyilkos Dalton helyettese volt. Amikor kivizsgálták Dalton öngyilkosságát, bebizonyosodott, hogy az elsikkasztott pénz egy részét Hooper vágta zsebre. Nem tudták, mitévők legyenek. A rendőrségnek érthető okok miatt nem lehetett kiszolgáltatni. Vivian azt javasolta, titokban tegyék el láb alól a sikkasztót, ám erre a legfelsőbb szervektől nem kapott engedélyt. Maradt az egyetlen lehetőség: kiűzték a szervezetből. Hooper egy Időre eltűnt, 1939 elején véletlenül fedezte őt fel Van Koutrik. Protze a- zonnal akcióba lépett, hiszen Hooper a rezldentúra vezetőjének a helyettese volt. Tehát sokkal bővebb Információkkal rendelkezhetett, mint bárki más. Az alku nem tartott soká. Hoopernek pénze sem volt, meg bosszút is akart állni az S. I. S.-en. És ismét elindult egy hullám, melynek folytán sorban tűntek el az angol ügynökök Németországban. Lassan azonban Hooper névsora Is elapadt. Kitalált Információkkal kezdte klcsalnl a pénzt Protzétól, de nem sokáig. Protze minden hájjal megkent hírszerző volt, aki gyorsan átlátott a szitán. Hooper bajba került, az ilyen eljárásért a kémszolgálatban általában a végérvényes eltűnés a „jutalom“. A bőrét mentendő, kihúzta a legnagyobb adut: lebuktatta az angolok legértékesebb ügynökét.

(Folytatjuk)

Rácz Mária