Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-08 / 6. szám

E

^íetünk természetes része a sze" relem, az erotika, a szex. Talán az elmúlt húsz évben — a szexuális forradalom óta — túl nagy hangsúly esett a szexre, és kevesebb a szerelemre meg az erotikára. Elsősorban az utóbbiakról tűnődjünk együtt.

Kapcsolatainkba „beruházunk“, „befektetünk“, és szeretnénk érte ugyanannyit „nyerni“ kapni — állítja a csereelmélet, egy elgondolás, amely az üzleti életből vett fogalmakkal írja le szemléletesen az emberi kapcsolatokat. Azt hiszem, nem szabad szem- forgatóan-képmutatóan azt mondani, hogy intim kapcsoilatalnk nem hasonlíthatók üzleti ügyletekhez. Persze hogy nem, a szó szoros értelmében, de átvett értelemben igenis csere zajlik le a párkapcsolatokban is! Mit ruházunk be? Kedvességet, szeretetet, bizalmat, állhatatos érdeklődést a másik fél bajai, ügyel, örömei, feladatai iránt, időt, (amit csakis RÁ szánunk, arra, hogy együtt lehessünk vele}, hűséget, segítséget, támaszt adunk neki (amiben csak tudunk], felelősséget vállalunk érte, védelmet nyújtunk neki. Óriási belső biztonságot ad az, ha éreztetni tudják az emberrel, hogy szeretik. Elfogadják. Valakihez szorosan hozzátartozik, az meg őhozzá. Olyan ez,, mint valamiféle páncél vagy láthatatlan búra. Beborít, biztonságot ad, és sok rossztól megvéd.

Nézzük meg, ml az, amit befektetünk, ml az, amit adni tudunk egy kapcsolatban, és mi az, amit kapni „nyerni“ szeretnénk. Magatartásbeli jellemzőket vizsgálunk meg, amelyek összefüggnek az érzelmekkel és jellemmel.

MIT NYÜJTUNK MI?

Olvassuk el figyelmesen az alább felsorolt jellemzőket, és tűnődjünk el őszintén azon: tudjuk-e nyújtani a szerelemben? Sokat ruházunk be azokból vagy éppen „szűkmarkúak“ vagyunk?

1. Kedvesség, szeretet, melegség.

Eí egymást, nem szüSségképp megy a' spontaneitás és a természetesség rovására, ha némely dolgot tudatosítunk! Sőt, nagyobb bátorsággal ereszkedhetünk bele a spontán érzésekbe, ha tudjuk, mitől nem kell tartani, s azt is tudjuk, mikor mire kell vigyázni, mikor nem szabad spontánnak lenni. Bizonyos megnyilvánulások tudatosítása nem árt a szerelemnek. Szánt- szándékkal ki tudunk építeni különféle kapcsolatokat a valósághoz, és szánt- szándékkal le tudunk rombolni más kapcsolatot — a magunk elhatározása, a magunk döntése szerint. Tudunk gondolkozni, és ha kell, elfordulni bizonyos dolgoktól, 6 tudunk odafordulni más dolgokhoz. Egyetlen olyan élőlény vagyunk a földön, akinek Igen komoly adottsága van arra, hogy ösz- szetett, bonyolult helyzeteket előre szemügyre vegyen. S alaposan átgondoljuk; miképp kell majd holnap — öt év múlva, tíz év múlva — azt túlélni, elviselni, megoldani, vagy a magunk javára fordítani. Tudatosan, jó előre magunknak kell vállalni magunkért és a szerelmünkért a felelősséget. Ha ez kölcsönös, a párkapcsolat biztosan kiteljesedik.

Érdemes a „kapok“ oldaláról Is szem- ügyre venni az előbb felsorolt maga" tartás-jellemzőket! Tűnődjünk el azon: melyik mennyire fontos nekünk közülük! Tudnunk kell erről, hiszen saját belső igényeinkről van szó. A szerelmünkkel közölni kell, hogy mit várunk tőle, de még jobb, ha úgy tudunk viselkedni, hogy azokat „hívjuk elő“, ami nekünk fontos. Gondolkozzunk el azon, mit szeretnénk kapni szerelmünktől?

TE MIT TEHÉL AZ AIDS ELLEN?

méíy között. Smlkor egyszerűen csaR szexuális kapcsolat van köztük, akkor csupán a testek találkoznak. De hát a testünknél ml többek vagyunk. A test megbecsülnivaló hordozója — de mégis csak része — a teljes személyiségnek. S ha a. lelki megnyilvánulásai is jelen vannak a nemiségnek, akkor a két személy találkozik. Ez felfokozza az élményt, teljességet ad.

Olyasmiket tudunk elmondani egymásnak ilyenkor önmagunkról, amit másnak soha nem mondhatunk el. É- pülgetnl kezd köztünk a bizalom.

Amit nem lehet lerövidíteni: a sze- retethez, a megismeréshez, az érzelmekhez idő kell. A másik nagy ügyetlenség (amit az erotika terén sokan elkövetnek], hogy amikor már összetartoznak, akkor lecsupaszodik a kapcsolatuk a pár perces gyors szeretkezésre és a gyakorlati teendők praktikus megbeszélésére, a „ki vásárol be“ és hasonlókra. Az ilyen párok nem közelednek újból és újból egymás felé. A szerelem attól olyan nehéz, azért van benne sok szomorúság, mert ezt a kötelességet más-más mértékben kívánja az egyik fél mint a má-lk.

A PÁRKAPCSOLATOK

ARANYSZABÁLYAI

1. Mindketten megjátszás és álarc nélkül viselkedjenek egymás előtt. Vagyis mindkét fél „az, aki“ — tehát azonos önmagával a kapcsolatban. És nem mutat mást, mint aki ő valóban. A csalafinta fondorlatoskodás, a „mást mutatok, mint aki vagyok, mert így Izgalmasabb leszek“ talán ©gy ideig érdekes, de nem hiszem, hogy ez vezetne a bensőséges kapcsolathoz, és a szerelemhez. Vannak, akik hisznek „örök asszony! rafinériákban“, a különféle trükkökben, amelyekkel ébren lehet tartani a másikban a féltékenységet, vagy bizonytalanságban lehet tartani, nehogy „elhízza magát“. Inkább attól legyünk érdekesek, hogy.

SZERElEMROl, EROTIKÁRÓL SZEXRŐL

2. Állhatatos érdeklődés az ő ügyel, bajai, örömei, feladatai iránt.

3. Adunk-e elég időt neki, amit csak őrá szánunk azért, hogy együtt lehessünk vele?

4. Bizalmat és hűséget tudunk-e adni? Vagyis tudjuk-e éreztetni vele, hogy minden körülmények között mellette állunk, neki drukkolunk, pártját fogjuk, és minden szempontból hűek vagyunk hozzá? Azaz tökéletesen bízhat bennünk.

5. Gondoskodást és támaszt tudunk-e adni?

6. Segítséget, védelmet tudunk-e adni a partnerünknek? Anyagi, erkölcsi és érzelmi segítséget vagy védelmet? Azaz ha zűrbe keveredik, ki tudjuk-e húzni a bajból?

Azt gondolom, hathatós segítséget és védelmet adni sok embernek érthetően nem áll vagy legalábbis csak korlátozottan áll módjában. Különösen igaz ez a fiatalok esetében. Ha megvan is bennük a jószándék (ami nagyon fontos), se pénzük, se lakásuk, se jövedelmük (hogy anyagi bajok esetén segítsenek a másikon), és az élettapasztalatuk is kevés ahhoz, hogy „zűrös“ esetekben vaódl védelmet nyújtsanak. Magyarán: még éretlenek arra, hogy teljes felelősséggel vállalhassák a másikat. A tinédzserkori szexuális kapcsolatot ezért gondolom elsietettnek, ekkor még nincs módunk arra, hogy teljes felelősséggel vállalhassuk a másikat, egymást, pedig ez a szerelemre épülő szexualitásnak nélkülözhetetlen alkotóeleme.

A nemi kapcsolat tinédzserkorban korai lehet, de nem a szerelem. A szerelmi kapcsolat fejlődést hozó párkapcsolat kell, hogy legyen! Tudunk-e adni, tudunk-e „befektetni“ a kapcsolatba úgy, hogy „a másik kifussa a formáját“. Vagyis képesek vagyunk-e őt céljai felé lendíteni?

Mit is tettünk eddig? Megpróbáltunk tudatosítani néhány tényezőt. Belső, illetve magatartásbeli jeilemzőket, a- miket „beruházunk“ szerelmi kapcsolatunkba.

Tudatosítani! Mit jelent ez? Kivált a szerelemmel kapcsolatban szokták mondani: hagyjuk meg a maga spon- tanltásában, az egyszerű természetes, ösztönös irányultságában. Nem kell tudatosítani. hanem élni kell a szerelmet. Azt hiszem, a kettő nem zárja

1. Kedvességet, szeretetet, szívbéll melegséget?

2. Állhatatos érdeklődést ügyeink, bajaink, örömeink feladataink iránt?

3. Arra van szükségünk, hogy sok Időt szánjon ránk a közös együttélésre?

4. Bizalmat és hűséget akarunk kapni, vagyis azt, hogy minden körülmények között mellettünk álljon és minden szempontból hűséges legyen hozzánk, és tökéletesen megbízhassunk benne? Különösen fontos a bizalom és hűség! Azért, hogy hosszú távú, jó

kapcsolat legyen a szerelemből, és

azért is, hogy az AIDS halálos nyavalyától védve legyünk. E betegség miatt ma a kölcsönös hűség különösen felértékelődik, hiszen csak ez zárja ki a fertőzést.

5. Várunk-e gondoskodást és támaszt a szerelemben?

6. Igényeljük-e segítségét és védelmét^ ha bajba keveredünk?

7. Fontos-e, hogy a szerelmünk' előre lendítsen minket céljaink elérésében?

Nem kapunk meg mindent még a jó szerelmi kapcsolatban sem, bizonyára több ponton szükség lesz kompromlsz- szumokra, mégis azt hiszem: jó az, ha érzelmileg is, erkölcsi szempontból Is igényes szerelmi életet kívánunk magunknak.

NEM KELL SIETTETNI

Beszélnünk kell az erotika és a szex kapcso'latáról is. Én úgy gondolom, tinédzserkorban és felnőttkorban is az erotika előbbre való, mint a szex. Erotika nélkül a nemi kapcsolat alig több a testek izzasztó tornáztatásánál. Ml az erotika? A nemiség lelki megnyilvánulásainak összessége. Erotikus lehet az is, ha együtt üldögél két szerelmes, és a váltUk sem ér össze. Erotikus lehet, ha egymásra néznek, ha a kisujjuk összeér, ha megfogják egymás kezét, ha könnyedén megcirógatják egymás arcát, homlokát. A lágy és finom simogatásokat meg kell tanulni.

Nem keli siettetni az eseményeket, az erotikához idő kell — amíg át meg átjárja a testet-lelket. Olyan, mintha egy áramkörbe kapcsolódna be a két ember. Vagy mintha az egyik félből kiindulna egy szikrányl jóérzés, sugárzás, amit a másik test felfog, felerősít és visszasugároz, a jó érzés, az erotikus áramlás, körpályát li le, a két azatudjuk az újat meglátni a világban, tudunk magunkon is újítani, nem ragadunk bele a szürkeségbe, hogy mi magunk fejlődünk, alakulunk, változunk — s ne attól, hogy mást mutatunk, mint akik vagyunk. Ám ha a párkapcsolatban csak az egyik mutatkozik „maszk“ nélkül, ő „adja“ az „áttetszőén“ őszintét, a másik fél nem .., akkor billen a kapcsolat. Még nagyobbat billen, mint ha mindketten „maszkot“ viselnének.

2. A következő ennél sokkal nehezebb szabály: fenntartás nélkül kell a másikat elfogadni. Egymás kölcsönös^ fenntartás nélküli elfogadását persze csak megközelíteni lehet, elérni aligha. Mit jelent ez? Azt, hogy a másikat minden hibájával, botlásával, lehetetlen tulajdonságaival együtt elfogadom^ szeretem, noha sok mindennel nem értek egyet. Ellentmondásnak tetszik ez, pedig nem az.

3. Együttérző, empattkua odafordü- lásra van szükség. Egy sajátos belső beállítódást jelent, amikor a másik szavait, mondandóit, élményeit hallgatva megpróbálom beleélni magam a helyzetébe. A másik tekintete befolyásolja a közlési kedvet. Elmegy a kedvünk a beszédtől, ha az, akinek mondjuk, elnéz másfelé, vagy ha semmi visszajelzést nem ad arcának rezdülésével. Ilyenkor támad az az érzésünk, hogy >,már nincs mit mondani, voltaképp nem Is érdekes az egész". És elhallgatunk. Ellentéte az az ember, aki — miután meghallgatta a másik közlését — minden további nélkül a maga dolgairól kezd beszélni. Az empatikus felveszi a beszélő hullámhosszát, szinte együtt úszik a beszélővel, egyszerre és egyazon ritmusban... és ha az elakad vagy megáll a közlésben, akkor ilyés- mit mond; „és akkor ml történt?“, „és te akkor mire gondoltál?“, „milyen érzés volt neked?“.

Ez az inspiráció, empatikus odafigyelés a másikra, hallatlanul sokat gazdagíthat kapcsolatunkon. Jobban belelátunk a másikba, nagyobb felületen tud találkozni a személyiségünk.

Mi van akkor, ha az „adok“ és „kapok“ aránya rossz? Ha mindig vagy huzamosabb időn át csak az egyik fél „ruház be“, a másik fél semmit vagy pedig keveset. Ilyenkor előbb-utóbb felbillen a kapcsolat.-a -a

V

A XXI. századra készülnek

Olimpián innen és túl

Amikor egy évvel ezelőtt a rimaszombati (Rimavská Sobota) Németh László a to- vábbtánulás kérdését fontolgatta, nagy dilemma előtt állt. Korát meghaladó tudása és a matematika Iránti érdeklődése egy matematikai beállítottságú, de szlovák tanítási nyelvű gimnáziumi továbbtanulás lehetőségét kínálta, ha pedig a számítástechnikát helyezte volna inkább előtérbe, akkor hazai környezetben, anyanyelvén készül fel a főiskolai továbbtanulésta. 0 az utóbbit választotta, s így lett a helyi magyar tanítási nyelvű gimnázium diákja.

Számára a tanév Is rendhagyőan kezdődött, és osztálytársai nem győztek csodálkozni, amikor egy-két hét után matektáborba vonult. Kezdtek érdeklődni utána, habár sok osztálytársa már tudott róla egyet-mást. Azt viszont kevesen sejtették, hogy már ötödikes korától a matematikai olimpiák és Fitagorasz-versenyek rendszeres résztvevője. A matematika iránti fogékonyságát az eredmények is igazolták. Már hatodikosként szlovákiai harmadik helyezett lett, s már ekkor az alapiskolában kiváló tehetség. Tanárnője, Mag Pálné rendszeresen külön is foglalkozott a kis mati- kussal, aki egyre nagyobb hévvel és akarattal számolta a pluszpéldákat, és foglalkozott sok mindennel, amit nem tartalmazott a tananyag. Aztán a szünidőben matematikai táborba vonult, ahol játékos formában, de továbbra Is a kedvebe tantárgyával foglalkozhatott. Fizikatanárnője biztatására az alapiskola két utolsó évfolyamában már a fizikai olimpiával Is próbálkozott, de Itt a Járási seregszemlétől nem jutott tovább. Aztán a számítástechnika kezdte érdekelni.

— A második matektáborban már töbh

számítógép is megjelent. Kezdetben csak csodáltam és élveztem a különböző játék- programokat, de amikor megmutatták, hogy ezek a kis „írógépek“ ml mindenre képesek a matematikában is, elgondolkodtam. Egyre Jobban fűtött a vágy, hogy nekem Is legyen ilyen gépem. Szüleim végül is kőtélnek álltalj, és kaptam egy Commodore 64-es személyi mikroszámítógépet. Azóta nm múlik el nap számítógépezés éa programkészítés nélkül. Rájöttem, a példák megoldásában is sokat segíthet a gép, különösen ha a számok tengerében valamilyen konkrét tulajdonságú számot vagy számokat kell találnom. Aztán ma már nemcsak játéktársam, matematikai segítőtársam a számítógép, hanem „német szakos“ vizsgáztatóm is. Az első osztályban eddig tanult szavakat és szókapcsolatokat mind betápláltam a gépbe, és bármikor ellenőrizhetem tudásomat. A gép nemcsak azt jelzi, mit tudok jól vagy rosszul, hanem minden esetben a helyes választ is meg- sdja. I

Közeledik a félév, a kíváncsian várt bl- zonyítványosztás napja. Laci számára ez sem egy elrettentő nap, mert az alapiskolai „jeles“ sorozat, úgy ígérkezik, itt Is folytatódik. Mindenesetre neki sem mindegy, milyen jegyek kerülnek a félévi bizonyítványába, ugyanis a „célprémium“ kát újabb gépkódos programkazetta. Talán még a félévi hajrá sem köti le annyira a figyelmét, mint az újabb bizonyítási vágy.

— A harmadik matektáborban már középiskolásként voltam, ahol már arról is értesültem, milyenek lesznek a középiskolai matematlkaollmpla követelményét Van ugyan változás, mások a követelmények, de itt is szeretnék helytállni és bebizonyítani, hogy a múltban elért sikereim nem a véletlenen múltak. Mindemellett fizikatanárunk két diákot szemelt ki és nevezett be a fizikai olimpia Járási versenyébe. Én vagyok az egyik, így ezzel is kell foglalkoznom. E téren nincsenek ugyan akkora tapasztalataim, viszont Csarnok tanár elvtárs személyében egy nagyon jó pedagógust ismertem meg, és azt hiszem, behozzuk a lemaradást. Kár, hogy a számítástechnikát az Iskolában csak egy tantárgy keretén belül, és ott is csak távirati stílusban vesszük, de azért én továbbra is erre alapozok. Nemcsak a matematikában, a fizikában is hathatós segítőtárs.

Németh Laci még csak elsős, de már most határozottan válaszol arra a Kérdésre, mivel szeretne felnőttként foglalkozni.

— Programozó vagy egyéb számítógépes szakember szeretnék lenni. Szerintem a számítógépekkel csodákat lehet művelni, de ehhez még sokat kell tanulnom. Mielőtt beprogramoznánk a problémákat, meg kell ismerni őket, de ezt itt, az Iskolában még nem lehet. Majd a gyakorlatban, de addig még sok víz lefolyik a Rimán.

Kép és szöveg: POLGÁRI LASZLO

W